Kereső toggle

Hogyan állította meg Germánia szelleme a Római Birodalmat?

Elveszett légiók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Emlékezz, ó római, hogy hatalmaddal irányítod a világot! – ezzel a Vergiliustól származó ideával vágott neki Augustus, hogy egész Európát a császári sas árnyéka alá hajtsa. Egyetlen nemzet állt ellen: a birodalomverő Germánia.

Marcus Caelius centurio aggódva figyelte, ahogy századát elnyeli a ködös, nyirkos teutoburgi fenyőerdő. Szeptember közepére járt, az esőzések egyre sűrűbben érkeztek, így Germániát maguk mögött hagyva, kitartó menetben vonultak a csúszós, ismeretlen utakon téli szálláshelyükre, a Rajna vonalához.

A 18. légió rangidős századosa – akinek nevét egy sírfelirat őrizte meg – több mint három évtizede szolgálta már Augustus legfőbb álmát: Európa szívének a meghódítását. A császár nagybátyja, a Galliát elfoglaló Caesar találkozott Kr. e. 55-ben először azokkal a vad és harcias germán törzsekkel, akik uralták az északi régiók barbár világát, leigázásuk pedig alapjaiban változtatta volna meg mind az impérium, mind a Nyugat történelmét. A Dániel próféciájában szereplő „negyedik birodalom“ első uralkodója világosan látta ugyanis, hogy Róma jövője nem a bizonytalan keleti kalandokban, hanem a kontinens belsejében található. Ott talál majd nyugalomra az a két évszázada telhetetlen birodalmi szellem, ami királyok és népek sorát taposta el, hogy megvalósítsa Jupiter ígéretét – amit szintén Vergilius jegyzett fel az Aeneasban – egy „határok nélküli birodalomról“.

Germánia szelleme és Pannónia lázadása

Augustus ezért hatalmának megszilárdítása után nagy erőkkel kezdte meg Germánia meghódítását, amit szisztematikus, precíz hadjáratok során tervezett kivitelezni. Először az Alpokban és a Duna vonalán erősítette meg hatalmát, majd a Rajna folyón átlépve az első Germanicus győzelmi címmel felruházott tábornok, Drusus hajtotta végre a császár nagy invázióját a „barbárok“ földje ellen. A kortárs történetírók szerint Róma soha nem vonultatott fel még ekkora haderőt: tizenhárom légió, összesen százezer legionárius menetelt be a mai Németország szívébe, győzelmek sorozatával eltiporva a germán törzsek különböző szövetségeit. Három évnyi masszív hódítás és tíz teljes győzelmet hozó csatát követően, Kr. e. 9-ben Drusus csapatai már az Elba vonalánál álltak, ahol úgy tűnt, váratlanul könnyen hull majd az ölükbe Európa közepe, a birodalom új és hatalmas provinciája.

Amit azonban nem tudtak megtenni Germánia fiai, azt megtették Germánia „szellemei”: egy szerencsétlen balesettel megtört Róma megállíthatatlan lendülete. Amikor a tehetséges hadvezér elérte az Elba partját, Cassius Dio római történetíró szerint Drusus egy sötét éjjelen hatalmas, emberfeletti nőalakot látott az erdő sűrűjében, aki latinul szólt hozzá: „Hová mész, telhetetlen Drusus? A sors megtiltja nektek, hogy erre a földre támadjatok. Távozz, mert cselekedeteid és életed vége közel van.” Bár a megrettent parancsnok elrendelte a visszavonulást, megjövendölt végzetét nem kerülte el. A folyó partján vágtatva lova hirtelen megbotlott és maga alá temette az első Germanicust, aki egy hónapnyi gyötrő szenvedést követően végül belehalt sérüléseibe.

Augustus a megrekedt hadjárat folytatására leendő örökösét, Tiberiust küldte be az „elátkozott“ német erdőkbe, hogy befejezze a provincia megalapítását. Katonai szinten ezúttal is diadalmasan folytatódtak a hadműveletek, a germán törzsek sorra szövetségre léptek Rómával. A célegyenesben járó küldetést viszont újra „láthatatlan” erők akadályozták meg. Mégpedig hazánkban, a Duna menti Pannóniában. A kormányzó a frissen leigázott tartomány népeit olyan ütemben akarta civilizálni és főként adóztatni, hogy a büszkeségében megsértett lakosság elemi erővel lázadt fel. A történetírók szerint közel 200 ezren fogtak össze egyesített erővel a fokozódó elnyomással szemben. A meglepett római csapatok nagy része elvérzett a gerillaháborúban, ezért a császár veteránokat, sőt még rabszolgákat is besorozott a seregbe annak érdekében, hogy megmentse a megtizedelt pannóniai légiókat.

Jeruzsálemből a teutoburgi erdőbe

A három évig tartó folyamatos csatározások idején Germánia meghódítása megtorpant. A leendő provincia alapjait jelentő erődök építését megszakítva több tízezer legionáriust vezényeltek át a birodalom lázadástól égő sebébe, Pannóniába és Illyricumba. Csupán három légió, a 17., a 18. és a 19. maradt német földön, ráadásul egy új parancsnok, Quinctilius Varus irányítása alatt. Bár Velleius Paterculus leírása szerint a kormányzó „testileg, lelkileg és jellembeli adottságaiban is egyaránt gyenge ember” volt, Augustus mégis nagy becsben tartotta, mert Júdeában kemény kézzel fojtotta el a Nagy Heródes halálát követő zsidó felkelést. Csak Jeruzsálemben kétezer lázadót feszített keresztre, ígéretes erőt demonstrálva Róma felé arra, hogy a barbár germán népek betörése a lehető legjobb kezekbe kerül majd.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: