Kereső toggle

50 ország: itt élnek a hit mai hősei

Open Doors-jelentés a keresztényüldözésről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jelenleg a világon több mint 200 millió keresztény szenved erős vagy extrém üldözést, és tavaly háromezren haltak mártírhalált – derül ki az Open Doors aktuális jelentéséből. 

A holland székhelyű nemzetközi keresztény szervezet idei listája is egy komplex szempontrendszer alapján határozta meg a keresztényüldözés fokozatát az egyes országok esetében. Ahogyan tavaly, a sarkalatos szám idén sem változott: minden tizenkettedik keresztény az erőstől az extrémig megjelölt tartományban van kitéve üldözéseknek.

A Földön a keresztények számát 2,48 milliárdra becsülik, köztük 215 millió érintett. A lista metodológiája szerint „erős” üldözés az, amikor „keresztényként élni annyit jelent, hogy még akkor is, amikor az egyház elvileg egy bizonyos toleranciát élvez, a gyakorlatban a legaktívabb keresztényeket szándékosan veszik célba, a gyülekezetek jelentős korlátozásoknak vannak kitéve, és a kultúra ellenségesen kezeli a keresztény jelenlétet olyan területeken, mint az oktatás vagy a munkavállalás”.

Idén is külön számítás készült a „szorító” típusú (rendszerszintű, társadalmi jellegű) üldözésről és a „kalapács” típusú erőszakos üldözésről (nyers erőszak). A tavalyi enyhülés után 154 százalékkal nőtt a regisztrált mártírhalálok száma (3000), de még távol vagyunk a 2015. évi értéktől (7100), amikor párhuzamosan több terrorszervezet tombolt teljes gőzerővel.

A keresztény épületek lerombolásának száma viszont csökkent 793 regisztrált esettel. A csökkenés a kínai gyülekezeti házak ellen irányuló rombolási kampány relatív visszaszorulásának tudható be (bár a pusztítás folytatódik: a napokban a kínai hatóságok épp az 50 ezer fős Arany Gyertyatartó nevet viselő keresztény közösség 2009-ben épült komplexumát dózerolták le Linfen városban, Shanxi tartományban). A keresztény szervezet 1922 jogellenes letartóztatást is számon tart a megvizsgált időszakban (2016. november – 2017. november).

A fent említett számok inkább a jéghegy csúcsának tekintendők, mivel az ilyen típusú információk sok országból nem jutnak ki – példa erre az immár tizenhét éve listavezető Észak-Korea. 

Az idei rangsor legmarkánsabb tanulsága az, hogy bár a keresztényellenes harcot hirdető legismertebb terrorszervezetek meghátráltak, a társadalmak radikális mivolta miatt mégsem csökkent lényegesen vagy tartósan az üldözés.

Mélyülő törések a civilizációs frontvonalakon

A nyers erőszakot alkalmazó országok élén továbbra is Nigéria áll: az áldozatok keresztény mivoltával szorosan összefüggő 3066 regisztrált halálesetből 2000 itt történt. Bár 2017-ben is folytatta visszavonulását a Boko Haram nevű terrorszervezet, az erőszak nemhogy csökkent volna, hanem inkább erősödött az északi-keleti/déli-nyugati (muszlim/keresztény) tartományok határvidékein (2016-ban 612 gyilkosság történt). Az is igaz, hogy már messze vagyunk a Boko Haram-terror csúcspontjától (2015: 4028 gyilkosság). A szervezet a gyenge határokat kihasználva folytatja a „terrorexportot”, így az erőszak áttolódott a szomszédos országokba, főleg Kamerunra (2017: 100 gyilkosság). A robbantások, gyilkosságok célpontjai továbbra is elsősorban nigériaiak, vagyis a terroristák az általuk üldözött emberekkel „együtt mozognak”. Jelenleg a belföldi erőszak relatív csökkenése miatt sok nigériai vagy visszatért, vagy előkészíti visszatérését. Az országon belül a Boko Haram és/vagy a termőföldek körüli konfliktusok miatt jelenleg 1,7 millió a belső menekült, míg körülbelül negyedmillióan vándoroltak a környező országokba. 2017-ben az Open Doors nemcsak a Közel-Keleten (Szíriában, Irakban, Jordániában stb.) támogatott rendszeresen több tízezer keresztény családot (menekülteket, visszatérőket), hanem a rendkívüli szárazságra való tekintettel új programként több ezer nigériai keresztény menekültnek nyújtottak anyagi segítséget.

A Közép-Afrikai Köztársaságban az országot a népirtás szélére sodró Seleka elnevezésű iszlamista szervezetet hivatalosan felszámolta a francia hadsereg 2014–2016-os beavatkozása, ám az őket kiváltó ENSZ katonai erőknek nem sikerült megakadályozniuk a keresztényellenes atrocitások elszaporodását. Nemcsak vidéken, hanem a fővárosban, Banguiban is történt több ilyen eset: 2017-ben 500 keresztény vesztette életét kifejezetten a hite miatt. A volt Seleka-erőkből más néven új milíciák alakultak, akik „random” módon törnek rá gyülekezeti házakra és keresztények lakhelyeire, hogy az ott tartózkodókkal végezzenek. A keresztények helyzetét súlyosbítja az anti-Balaka nevű iszlámellenes milíciák tevékenysége, akik a muszlimok ellen követnek el erőszakos cselekményeket, illetve fenyegetik azokat a keresztényeket, akik védelmezik őket (a muszlimok eleve kisebbségben vannak, a lakosság 15 százalékát teszik ki). Az átláthatatlan erőszakhullám miatt az 5 milliós lakosságú országból félmillióan belső menekültek, további félmillióan szomszédos országokba települtek.

Szintén iszlamista milíciák tevékenységei miatt 136-an haltak mártírhalált Kongó egyik Ugandával határos tartományában (Észak-Kivu). Az elenyésző muszlim kisebbséggel rendelkező Kongó gyenge vagy nem létező határvédelemmel rendelkezik. A szomszédos Ugandából hatolt be egy ADF elnevezésű iszlamista gerillacsoport, amelyet vélhetően nemzetközi iszlamista terrorszervezetek finanszíroznak. Bevett módszerük, hogy betörnek egy-egy faluba vagy gyülekezeti házba, és minden jelenlevővel végeznek. A csoport rettegésben tartja a teljes tartományt, és újabb menekülthullamokat generál.

Jó hír viszont, hogy Kelet-Afrikában visszaszorultak az iszlamista terrorszervezetek.  A keresztény többségű Tanzániában a hatóságok sikeresen léptek fel a muszlim többségű Zanzibár szigetén évek óta keresztényeket üldöző, valószínűleg szintén nemzetközi finanszírozású Uamsho elnevezésű iszlamista terrorszervezet ellen. A pozitív fordulat a 2015 végén megválasztott új elnök, az egyébként elkötelezett keresztény John Magufuli határozott terrorellenes politikájának köszönhető. Párhuzamosan Szomáliában és Kenyában is hatékonyabban léptek fel az al-Shabaab terrorszervezet ellen. Emiatt is jelentősen csökkent az erőszak a Szomáliával határos Kenyában, ahol 2017-ben így is 39-en haltak meg a hitük miatt (gyakran hosszú pengéjű késsel otthonukban vagy a mezőn támadtak rájuk, nem voltak ritkák a lefejezések sem). Az érintett határmenti tartományokban egyes keresztények önvédelemből hosszú idézeteket kezdtek memorizálni a Koránból, hogy ha az al-Shabaab megtámadja őket, el lehessen hitetni velük, hogy ők is muszlimok.      

Speciális helyzetben vannak a muszlim hitről áttért keresztények: Szomáliában a „hitehagyottakra” azonnali halál vár (a család, illetve a törzs részéről), ugyanúgy, ahogy Afganisztánban is. Ugandában, Etiópiában (a muszlim többségű régiókban) az iszlám elhagyása szintén hasonló következményekkel járhat. Eritreára és Szudánra ugyanakkor inkább a klasszikus hatósági keresztényüldözés jellemző.

Előfordul, hogy keresztények – elsősorban Eritreából, Szudánból, Nigériából – Líbia felé veszik az irányt, hogy a Földközi-tengeren átkelve eljussanak Európába, Olaszországba. Líbia elsősorban az emberkereskedelem (és az általános anarchia) miatt ugrott fel a listán a tavalyi 11. helyről a 7. helyre. Az embercsempész hálózatok általában iszlamisták kezében vannak. A keresztényekre az átlagosnál rosszabb sors vár (rabszolgatartás, kínzások, zsarolás). Ha a keresztények el is jutnak odáig, hogy hajóra szállhatnak, katasztrófa esetén először őket dobják ki a fedélzetről.   

Egy enyhüléses időszak után 2017 megint a szenvedések éve volt Egyiptomban. 128-an vesztették életüket a Sínai-félsziget felől terjeszkedő Iszlám Állam terrortámadásaiban – többségüket hitéletük gyakorlása közben, például templomokban gyilkolták meg. 

Egy dolgot azonban érdemes megemlíteni: ebben az évben több alkalommal maximális médianyilvánossággal szólaltatták meg az áldozatok hozzátartozóit. Az egyiptomi társadalmat mélyen ismerő megfigyelők szerint hatalmas visszhangja volt annak, amikor a hozzátartozók ezt a lehetőséget arra használták, hogy néhány tömör mondatban elmondják, hogy ők keresztények, tehát Jézus Krisztus keresztáldozata miatt képesek megbocsátani az elkövetőknek, sőt volt, hogy kisgyermekek is hasonló kijelentéseket tettek.

Összegzésképpen: az afrikai kontinensen 608 millió keresztény él, közülük 81 millióan olyan országban, ahol már súlyosnak minősítették az üldözést, tehát minden 8. keresztény életveszélyes körülmények között éli meg a hitét.

Ázsiában ugyanakkor (a Közel-Kelettel és Törökországgal együtt) 393 millió keresztény él, akik közül 113 millióan súlyos vagy extrém üldözésnek vannak kitéve, tehát négyből egy keresztény. 

A Közel-Keleten folytatódik az Iszlám Állam visszavonulása, ennek nyomán Szíria a tavalyi 6. helyről visszakerült a 13. helyre, Irak a 7. helyről a 8. helyre. Az Iszlám Államtól megszabadított területek elvileg a központi iraki kormányhoz kerültek, a gyakorlatban azonban meghatározó a síita milíciák jelenléte – pontosan ugyanazoké, amelyek az amerikai invázió után kiűzték a keresztényeket Dél-Irakból Észak-Irakba, hogy aztán onnan az Iszlám Állam űzze el őket. Tehát a térségben még nem dőlt el, hogy a győztes síiták valóban vallásilag-etnikailag többpólusú társadalomban akarnak-e élni (a szunnitákkal és a keresztényekkel együtt), vagy inkább egy vallásilag homogén közegben gondolkodnak. Tavaly decemberben az Open Doors 800 ezer aláírást tartalmazó petíciót adott át az ENSZ illetékeseinak a keresztények visszatérésének érdekében. Az aláírók a megfelelő garanciák kidolgozását kérték az ENSZ-től.          

Keresztények a szürke zónában

A legtöbb jogellenes fogvatartási esetet Indiában (635), Kínában (134) és Pakisztánban (110) rögzítették. India emberi jogi mélyrepülése a 2014-es választásokkor vette kezdetét, kormányra került egy új hindu nacionalista párt (Indiai Néppárt – BJP). Azóta a keresztények (és muszlimok) elleni erőszak sok helyen büntetlenül és következmény nélkül zajlik, mivel a helyi hatóságok megtűrik a BJP-aktivisták által elkövetett atrocitásokat. A legtöbb indiai államban a hinduk megtérítése szigorúan tilos, ráadásul ebbe a „gumiparagrafusba” bármi beleférhet – vagyis elég könnyű a keresztényeket feljelenteni és börtönbe juttatni.

Pakisztánban nem hinduista, hanem muszlim ideológia uralkodik. Az állam ugyan világnézetileg semleges, és a keresztény kisebbség jogilag elismert, ám a blaszfémiatörvény úton-útfélen való alkalmazása miatt ott sem túl nehéz egy keresztényt börtönbe juttatni.  A leghíresebb fogvatartott az az ötgyermekes édesanya, Asia Bibi, akit pletykák nyomán ítéltek halálra blaszfémia miatt 2010-ben, és azóta börtönben van. Ügye végigment az igazságszolgáltatás minden lépcsőfokán, de mivel már két ismert politikust (egy keresztényt és egy muszlimot) megöltek a muszlim szélsőségesek, lényegében nem akadt senki, aki el merné őt engedni.

Kínában a jelentés szerint nem romlott a keresztények helyzete, bár összességében megfigyelhető egyfajta keményedés az eddig ismert relatív enyhülés után. Az államilag elismert két felekezet (protestáns, katolikus) tagsága a lakosság 2,4 százalékát teszi ki (30 millió ember), a nem hivatalos mozgalmak létszámát kétszer vagy akár négyszer ekkorára becsülik. Az illegális mozgalmakhoz tartozó keresztények egyfajta „szürke zónába” kerültek, és egyre nagyobb lett a bátorságuk, ami építkezésekben is megmutatkozik. Viszont 2-3 éve elkezdődött a visszarendeződés (épületek ledózerolása, letartoztatások). Ebben jelentős szerepet játszhatnak helyi tényezők: egy nagyon elkötelezett kommunista vagy nagyon korrupt kormánytisztviselő meghatározhatja a helyi viszonyokat (az illegális tevekénységen kapott keresztényeket megbírságolják, ami nem mellékes szempont).

Akár kommunista, hindu/buddhista, vagy muszlim a hivatalos állami ideológia, sok ázsiai keresztény ebben a fent leírt szürke zónában él (Irán, Bhután, Mianmar, Malajzia, a volt szovjet ázsiai köztársaságok, Laosz, Vietnam). „Idegen elemekként” vannak elkönyvelve, félhivatalosan vagy teljes illegalitásban működtetik gyülekezeteiteket, ha sérelem éri őket, nem biztos, hogy élhetnek jogi panasszal. Személyes szinten akár normális életet élhetnek éveken keresztül, de bármikor jöhet a „lebukás”. A különböző ideológiai hátterű rendszerek legkisebb közös nevezője a korrupció: sajátos iparággá fejlődött a szürke zónában tevékenykedő keresztények lebuktatása a hatalmas bírságok miatt.    

Törökország néhány éve került be a rangsorba, és az ismert radikális fordulat óta egyre feljebb kerül: tavaly a 37., idén a 31. helyre. Az országban élő keresztények egyértelműen vesztesei a politikai folyamatoknak.

Az Open Doors idén nyilvánosságra hozta azoknak az országoknak a nevét is, amelyek nem fértek be az első 50 helyre, de magas pontszámuk miatt „normálisabb” körülmények között be kellett volna kerülniük. Az 54. helyen szerepel például Oroszország. A magas pontszám a „Jarovaja” nevű törvény miatt van, amely 2016-ban lépett hatályba. Az új antiterrorista jogszabály erősen nehezíti az evangéliumi, neoprotestáns felekezetek helyzetét a mindennapokban. A közbeszédben ezeket a felekezeteket gyanús, külföldi, nemzetellenes, nyugati elemekként jelenítik meg – mint ahogy ezt más vélt vagy valós nyugati kapcsolatokkal rendelkező civil szervezetekkel teszik. Oroszország keresztény felében az Ortodox Egyház a hivatalos egyház, míg Oroszország muszlim felében az iszlám a hivatalos vallás. Némiképpp kisarkítva: van egy elvárás, hogy minden állampolgár vagy ide, vagy oda tartozzon. A neoprotestáns felekezetekben iszlám háttérből megtért keresztények a gyakorlatban semmilyen jogi garanciára vagy hatósági védelemre nem számíthatnak.

Olvasson tovább: