Kereső toggle

A vihar után a média is megtépázta Joel Osteen megagyülekezetét

Gyűlölet-hurrikán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az árvíz miatt a gyülekezeti ház elérhetetlen” – ez a bejegyzés és az azt követő médiavihar olyan fölháborodást váltott ki az interneten, ami még a Harvey hurrikánnál is jobban megtépázta Amerika legnagyobb gyülekezetét és annak világhírű pásztorát, Joel Osteent. A látszólagos, mára meddő vita mögött – vajon a houstoni Lakewood Church tényleg utat mutatott-e hontalanoknak – azonban egy jóval mélyebb kérdés áll: miért került célkeresztbe egy olyan keresztény vezető, aki maga is bevallja, hogy inkább szereti kerülni a konfliktusokat.

A Harvey az elmúlt 12 év legnagyobb vihara volt. Majdnem háromszor akkora, mint a 2005-ös Katrina, és hatszor akkora, mint a 2012-es Sandy hurrikán. Közel egymilliárd köbméter eső zúdult rá Dél-Texas partvidékére, aminek egyik frontális áldozata a kétmilliós lakosságú Houston volt, ahol több tízezren váltak ideiglenesen hajléktalanná, miután a földuzzadt folyók kiléptek medrükből a város utcáira. Augusztus 28-án a beázott házakból már áramlani kezdtek az emberek az óvóhelyekre. A legtöbb embert – közel nyolcezret – a Lakewood csarnoktól alig öt kilométerre található houstoni kongresszusi központ tudott befogadni, amelynek erre a célra használható alapterülete hatszor nagyobb a gyülekezeti háznál.

„Soha nem zártuk be a kapuinkat, végig kapcsolatban voltunk a városvezetéssel, akik tájékoztattak minket arról, hogy a hivatalos menedékhelyek kapacitása még elegendő” – nyilatkozta Don Iloff, a közösség szóvivője a CBN keresztény televíziónak, majd hozzátette, hogy így is fölajánlottak néhány száz férőhelyet a második emeleten, a küzdőteret ugyanis szerinte bármikor elönthette az ekkor még emelkedő vízszint. Erről később fotókat is közzétettek, amelyeken jól látható, hogy a háromméteres árvízvédő fal tetejét már megközelítette a víz szintje, és ezen a negyven centin átfolyva már akadálytalanul bezúdult volna a csarnok belsejébe (lásd képünket a csarnokot védő árvízi töltésről). Iloff szerint emiatt döntöttek úgy, hogy a csarnokuk helyett inkább más menedékhelyeket javasolnak az otthonukat vesztett embereknek.

Ez a félelem nem volt alaptalan. Az Allison trópusi vihar után 2001-ben, az akkor még a Houston Comets kosárlabdacsapat otthonaként üzemelő stadion igazgatója, Jerry McDonald lezárta a létesítményt, mert „több mint egy méter magasan állt a víz a küzdőtéren”. Egy helyi lakos, Chris Sprauer a Facebookon kommentálta az aktuális helyzetet: „Maga a gyülekezet nem tudom, hogy beázott-e, de minden odavezető úton áradás van. Víz alatt van a 45-ös, a 10-es, a 610-es, a 69-es és az 59-es út is.” Osteen az ABC Newsnak azt nyilatkozta, hogy nem kibújni akartak a segítségnyújtás terhe alól, hanem tisztán biztonsági okokból hozták meg ezt a döntést. Mivel délutánra a víz elkezdett apadni, ezért a „ki kellett volna – nem kellett volna kinyitni” vita hamar meddővé vált, hiszen a bizonyíték szó szerint kifolyt Joelék érve alól, így már csak fotók maradtak, amelyekről persze vég nélkül lehetett vitatkozni és magyarázkodni. Bár az áradás veszélye megszűnt, utána egy olyan országos botrány maradt hordalékként, amire senki nem számított a kissé kaotikusan reagáló Lakewood-stábban. Hiába nyitottak ki később, másnapra már a címoldalakon szerepelt a dúsgazdag keresztény közösség és annak pásztora, aki képes volt a szükség idején bezárni kapuit a menedékkérők előtt.

A Huffington Post aktív véleményvezére, Charles Clymer osztotta meg elsőként a hírt, miszerint a „képmutató” és „hipokrita” megagyülekezet „önző döntést” hozott a zárva tartásról, kiegészítve azt olyan fotókkal, amelyek a parkolót mutatták már fölszáradva. Clymer, aki magát transzvesztita „keresztény” aktivistának vallja, a Lakewood helyi kritikusaitól kaphatott ehhez anyagokat, hiszen ő maga nem is Houstonban, hanem Washingtonban él. Ezeket aztán terjeszteni kezdte a Twitter-oldalán, és feltehetően a sajtónak is továbbküldte őket. Nyilatkozóként is megszólalt több híradásban, mint aki személyes meggyőződésből „fölvállalta”, hogy „megnyitja” a milliárdos TV-prédikátor bezárt ajtaját.

A melegbarát „kereszténység” elkötelezett aktivistája korábban is rendszeresen támadta a népszerű evangéliumi vezetőket, így ki is tiltották a Twitter- fiókját Lakewood oldaláról. „Mi az egyház, ha nem egy menedékhely? Itt dicsérjük Krisztust, és ez jelképezi a bizalmat az egyház és a közösség között” – posztolta ki hitbeli fölháborodását Clymer, akinek provokatív, kötözködő stílusát jól érzékelteti, hogy még a liberálisnak tartott Ferenc pápának is nekiesett, mondván, miért nem gendersemleges a katolikus egyház doktrínája. „Joel megszégyenült azzal, hogy bezárta gyülekezetét a Harvey hurrikán alatt. Köszönjük neked, Charles, hogy kiütötted a hipokrita Osteent!” – dicsérte meg nyolcvanezer Twitter-követőjének egyike az aktivistát az országossá duzzasztott botrányért.

A közösségi média ugyanis példátlanul rárepült a sikeres prédikátor kommunikációs botlására. „Figyelj, Joel, nem ti vagytok a legnagyobb és leggazdagabb egyház Amerikában? Jézus nevében nyissátok már ki a kapukat és a pénztárcákat!” – futott át a Clymer által kirobbantott hecckampány a Twitteren és a Facebookon, ahol a személyeskedő kommentek mellett hamarosan gúnyolódó mémek százai alázták tovább Osteent. Mint például, ahogy kizárja csarnokából Józsefet és a várandós Máriát, pénzzel törli könnyeit a károsultakért, félti a gyülekezeti padló kárpitját a kosztól, mások pedig nevezetes mosolyát karikírozták ki. A Washington Post egy átszerkesztett bibliaidézetet is citált, miszerint: „Könnyebb egy tevének a tű fokán átjutni, mint egy menekültnek Joel gyülekezetébe bejutnia.”

A USA Today pedig ezt a címet adta tudósításának: „Még ha jó döntést hozott is Joel Osteen, akkor sincs már joga prédikálni az embereknek.”

A pénzhajhász motivációk bizonyítására pedig bedobta, mennyibe is került az Osteen család „luxusapartmanja”.

A cikk azonban elhallgatta, hogy Osteen jövedelme szinte kizárólag könyveinek szerzői jogdíjaiból származik – már első kötete több mint 10 millió példányban kelt el –, és évek óta semmilyen tiszteletdíjat nem vesz fel a mintegy 40 ezer fős gyülekezetétől. Más portálok pedig a „menedékházzá” alakuló mecsetekkel vetették össze a Lakewood-gyülekezet „kényeskedését”.

Kate Bowler újságíró Ezért utálják az emberek Joel Osteent című publicisztikájában azt állította, hogy sokan a vele egy platformon állók, vagyis az evangéliumi keresztények közül támadják a legagresszívebben a célpontnak kikiáltott „milliárdos celebpásztort”. „Nem kell kedvelned Osteent, de tisztelned kell az igazságot, ha már írsz róla” – szólt vissza a „médiakampány hazugságait” visszhangozó keresztényeknek Ed Stetzer, a Billy Graham Központ igazgatója.

A világhírű evangélista karitatív misz-sziója az elsők között állt ki Osteen mellett, és a Lakewood aktivistáival szoros együttműködésben látott neki a viharsújtotta térség helyreállításának. „Most komolyan, arra vágyunk, hogy a Lakewood-gyülekezet összeomoljon?! Ahogy már többször mondtam, nekem is vannak komoly ellenvetéseim Osteen prosperitásteológiájával szemben, de akkor sem dugom be a fülemet, hogy ne halljam az igazságot” – írta fölháborodottan a kommentelőknek Stetzer.

Robert Jeffress texasi lelkész, aki a Fehér Ház Ovális Irodájában más evangéliumi pásztorokkal és Donald Trumppal közösen imádkozott a hurrikán és az erőszak áldozataiért, szintén kiállt Osteen mellett. „Nagy szíve van, és igyekszik segíteni az embereken” – mondta Jeffress.

„Továbbra is itt vagyunk, és nem fogjuk ehhez kikérni a közösségi média engedélyét” – tért vissza Osteen a hurrikán okozta fizikai és média-vihar tépázta gyülekezetébe a héten, akit taps fogadott a zsúfolásig telt csarnokban, amikor felállt a színpadra: „Ez a támadás nem rólam szólt, hanem arról, amiért kiállunk – a hitről, a reményről és a szeretetről.

Jézus előre megmondta, hogy ha gyűlöl titeket a világ, akkor emlékezzetek: engem előbb gyűlölt tinálatoknál” – állt ki az igazsága mellett kissé megviselten, de továbbra is töretlenül Osteen, aki bár Larry King műsorában 2014-ben azt mondta, hogy nem szereti a konfliktusokat, azok, úgy tűnik, mégis utolérték őt.

Olvasson tovább: