Kereső toggle

A Szentírás lett a botránykő

Nashville-nyilatkozat: éleződő ellentét a bibliai és a „progresszív” keresztények között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mintegy 150 evangéliumi keresztény vezető a házassággal és a nemi szerepekkel kapcsolatos doktrinális nyilatkozatot adott ki augusztus végén a Tennesse állambeli Nashville-ben. A Déli Baptista Council on Biblical Manhood and Womanhood (A Bibliai Férfiasság és Nőiesség Tanácsa) 14 cikkelyben fogalmazta meg a bibliai igazságokat megerősítő, az azzal szembeni modern nézeteket tagadó hitelveit. A nyilatkozat heves reakciót váltott ki mind a támogatói, mind az ellenzői körében, és világosan kiélezte a tradicionális értékeket valló és az úgynevezett „progresszív” keresztény tábor közötti ellentétet Amerikában.

„Az evangéliumi keresztények a 21. század hajnalán történelmi átalakulások korában élnek. Ahogy a nyugati kultúra egyre inkább posztkereszténnyé válik, alaposan átalakulófélben van az emberi lét mibenlétéről való gondolkodásmód… Nem mi alkottuk magunkat. Nem a magunkéi vagyunk. A valódi identitásunk, férfi és női személyként, Istentől származik” – állítja a preambulum. „Nem csupán bolondság, de reménytelen is az a próbálkozás, hogy olyan személlyé alakuljunk, amellyé Isten nem teremtett.” A Nashville-nyilatkozat bevezetője a dokumentum magjaként és egyben a megalkotása mögött rejlő okként az emberi lét értelmezésében beállt történelmi jellegű változást jelöli meg. Tanúsága szerint a keresztény, bibliai értékektől egyre inkább távolodó, sőt azzal szembehaladó kultúrában fontos megerősíteni az emberi identitással kapcsolatos alapvető bibliai hitelveket, és elhatárolódni az azzal ellentétes véleményektől.

Nadia Bolz-Weber, „progresszív” lutheránus lelkész megalkotta az ellennyilatkozatot.
A Nashville-nyilatkozatot az 1987-ben Kentucky államban megalakult, Denny Burk által irányított, The Council on The Biblical Manhood and Womanhood szervezet, valamint más evangéliumi tudósok, pásztorok és vezetők állították össze egy év alatt.

A csoport a Gaylord Opryland Resort and Convention Center-ben gyűlt össze a Déli Baptista Konvenció Etikai és Vallásszabadsági Tanács (Ethics and Religious Liberty Commission) éves ülésére, Nashvillebe, ahol a nyilatkozat is véglegesítésre került. A kérdésre, hogy miért éppen így alakult a dokumentum neve, Burke a következőt válaszolta: „Régi keresztény tradíció az, hogy a doktrinális nyilatkozatokat azokról a helyszínekről nevezik el, ahol összeállították őket”.

Megan Barry, Nashville polgármesterasszonya.
Az aláírók között megtalálhatóak olyan prominens pásztorok, teológusok, közéleti szereplők, mint Russell Moore, az Etikai és Vallásszabadsági Bizottság elnöke, James Dobson, a Focus on the Family szervezet elnö-ke, Tony Perkins, a Family Research Council elnöke, vagy Ronnie Floyd, a Nemzeti Imanap Kampány új elnöke, Donald Trump evangéliumi tanácsadóinak számos tagja, valamint volt homoszexuális közszereplők, mint Rosaria Butterfield és Christopher Yuan.

A 14 pont

A dokumentum első és második pontja többek között a házassággal kapcsolatos bibliai elveket sorolja fel, majd ütközteti a modern, kulturális elképzelésekkel:

„MEGERŐSÍTJÜK, hogy Isten a házasságot szövetségi, szexuális, nemzőképes, életre szóló kapcsolatnak rendelte egy férfi és egy nő, mint férj és feleség között, hogy ezzel példázza Krisztus és menyasszonya, az Egyház közötti szövetséget.

TAGADJUK, hogy Isten a házasságot homoszexuális, poligám, vagy poliámor kapcsolatnak rendelte. Tagadjuk továbbá, hogy a házasság csupán emberi szerződés, nem Isten előtt kötött szövetség.

MEGERŐSÍTJÜK, hogy Isten mindenki számára kijelentett akarata a házasságon kívüli önmegtartóztatás, és a házasságon belüli hűség.

TAGADJUK, hogy bármilyen vonzalom, vágy, vagy elköteleződés igazol házasság előtti vagy házasságon kívüli együttlétet, beleértve ebbe a szexuális erkölcstelenség bármely formáját.”

A további 4 cikkely foglalkozik a nemi szerepek forrásával, kialakulásával és céljával. A homoszexuális, transzgender önmeghatározást Isten akaratával szemben határozzák meg, forrásaként pedig az eredendő bűnt jelölik meg a nyilatkozat szerzői.

„MEGERŐSÍTJÜK, hogy Isten az első embereket, Ádámot és Évát, a saját képére, Isten előtt egyenlő személyekként, férfivá és nővé formálta.

TAGADJUK, hogy a férfi és a nő között Isten által rendelt különbségek méltóságban vagy értékben egyenlőtlenné tenné őket.

MEGERŐSÍTJÜK, hogy a férfi és női önmeghatározást Isten a teremtéskor és a megváltáskor Szentírásban kijelentett, szent céljainak kell alávetni.

TAGADJUK, hogy a homoszexuális vagy transzgender önmeghatározás elfogadása megfelel Isten teremtéskor és megváltásában kijelentett szent céljainak.”

A legnagyobb felháborodást a 10. cikkely váltotta ki, hogy a homoszexualitást és a transzgender életmódot a kereszténységgel összeférhetetlennek, egyértelműen bűnnek nyilvánítja, ahogy az ilyen életmódban élőkkel való egyetértést is:

„MEGERŐSÍTJÜK, hogy a homoszexuális vagy transzgender erkölcstelenség elfogadása bűn, és alapvető elhajlást jelent a keresztény hitvallástól és hűségtől.

TAGADJUK, hogy a homoszexuális vagy transzgender erkölcstelenség olyan erkölcsileg semleges téma, melyben a keresztények megegyezhetnek abban, hogy különbözőképp vélekednek.”

A záró cikkelyek sietnek azonban kihangsúlyozni, hogy mindebből van kiút, és az igazi boldog, teljes élet a megváltásból fakad, melynek ereje elég a változáshoz.

Reakció „progresszív” módra

A szekuláris média és az LMBTQ-aktivisták azonnal siettek elítélni a dokumentumot, mely szerintük bigott, előítéletekkel teli és idejétmúlt. A Huffington Post és a The New York Times hasábjaitól a CNN-ig és az NBC-ig újságírók és elemzők napokig támadták a dokumentumot.

A Daily News egyik szalagcíme kereken kijelentette, hogy a manifesztum „egyenesen az 1980-as éveket idézi”, de a szexuális normák már bőven túlhaladtak a tradicionális biblikus erkölcsön. A Huffington Post és a Chicago Tribune azonnal „anti-LMBTQ” jelzővel illette, a homoszexuális és transzgender kapcsolatok erkölcsi jóságának tagadásáért, és szeretetlenségért. A Salon magazin „bigottsággal teli”-ként jellemezte majd továbbment: „Amerika-ellenes toalettpapír”-ként gyalázva a dokumentumot.

A The New York Times hasábjain pedig Eliel Cruz biszexuális aktivista a következőképp igyekezett felvázolni a nyilatkozat „sötét hatásait”: „A Nashville-nyilatkozat által okozott kár több mint szimbolikus. Az általa képviselt gyűlölködő hitelvek igazi, pusztító következményekkel járnak”.

A médián kívül egy Twitter-üzenetében Nashville polgármesterasszonya, Megan Barry, aki az első tennesse-i melegházasság megkötésében is közreműködött, kijelentette, hogy az elnevezés sajnálatos, mivel az „nem képviseli Nashville városának és polgárainak befogadó értékrendjét”. (Több evangéliumi, konzervatív gondolkodó érdeklődött válaszcikkekben később, hogy ezek szerint a polgármesterasszony a tradicionális értékeket valló nashville-i lakosokat nem tekinti-e a város polgárainak.)

A gyűlölködőnek és kirekesztőnek titulált dokumentumra ellendokumentumok is születtek: egy „progresszív” lutheránus pásztor, Nadia Bolz-Weber a Denveri-nyilatkozatban pontról pontra cáfolja az általa politikailag, kulturálisan és teológiailag is problémásnak titulált írást. Alapvető tételeként kijelenti, hogy az isteni rend megköveteli a sokszínűséget és a tradicionális határokon túli szeretetet. Bolz szerint az igazi keresztény teológiai világnézetnek flexibilisnek kell lennie. Az első ellencikkelyben kijelenti, hogy minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, és a széleskörű, egyéni nemi identitások Isten kreativitásáról tanúskodnak. Majd később a házasságot egymást szerető, szolgáló emberek szövetségi viszonyaként írja le, mely nem korlátozódik egy férfira és egy nőre, tehát kimondatlanul, de a  poligám és poliámor kapcsolatokat is magában foglalja. Hasonló pontokat fogalmaz meg a Nazareth-nyilatkozat, melyet LMBTQ „keresztény” vezetők és szövetségeseik fogalmaztak meg, megerősítve a szabályoktól mentes, „sokszínű” szexuális önmeghatározást és életmódot, melyet bibliai források által nem alátámasztott véleményük szerint egy szerető Jézusnak, valamint az ő követőinek mind tolerálni, és támogatni kell.

A „legősibb kísértés”

A Nashville-nyilatkozat szerzői és aláírói szerint az azt érő heves kritika aláhúzza a dokumentum fontosságát és időszerűségét. „A nyilatkozatot gondosan állították össze. A felebaráti szeretet megköveteli, hogy nyíltan és pontosan beszéljünk a dokumentum által megerősített igazságokról… Sokkal egyszerűbb lenne csendben maradni, és hagyni, hogy az erkölcsi forradalom megválaszolatlanul haladjon előre. Az azonos neműek felé vonzalmat érzők és társaik miatt azonban úgy hiszem, nem maradhatunk csendben” – írta a The Washington Post vélemény rovatába az egyik aláíró, Dr. Albert Mohler Jr. Egy másik aláíró, keresztény apologéta, Dr. Michael L. Brown szerint a dokumentumot támadóknak nyilvánvalóan nem azzal, hanem magával a Bibliával van problémájuk. „Ha csillagászok egy csoportja most kiadna egy dokumentumot arról, hogy a Föld a Nap körül kering… azonnal vállveregetést kapna érte. Ki ne tudná mindezt? Miért kap akkor egy keresztények által a bibliai szexualitás alapjait megerősítő nyilatkozat ekkora támadást más keresztény vezetőktől? Azért mert ezek a »keresztény« vezetők elutasították Isten Beszédének tekintélyét.” A katolikus Stephen P. White-ot, az Ethics and Public Policy Center munkatársát sem lepte meg a vegyes reakció. „Sokan hálásak lesznek az egyszerű észszerűségért ezekben a zavaros időkben… mások az ortodox keresztény tanításokat… gyűlölködőnek találják majd.” Szerinte az amerikaiak véleménye a szexről és az erkölcsről drasztikus változáson ment keresztül. „Akár az individualizmusról, gazdasági vagy technológiai hatalomról van szó, sokszor abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy úgy viselkedhetünk, ahogy akarunk… és az majd boldoggá is fog tenni bennünket. Ez a Bibliában fellelhető legősibb kísértés, szó szerint: istenné lenni.”

A Nashville-nyilatkozat tehát óriási kérdésre világított rá, mégpedig arra, hogy a kereszténység a szexuális forradalom szabadossága mentén egyre világosabban két táborra szakad: a bibliai igazságokat örök érvényűként elfogadókra, és a hitet a szexualitáshoz hasonlóan folyékony, folyamatosan változó, „progresszív” valóságként kezelőkre, mely ellenkultúrák harca idővel egyre mélyebbé és élesebbé válik.

Olvasson tovább: