Kereső toggle

Jézus pere és a feltámadás: nagy fordulat a harmadik napon

Hajnal Jeruzsálemben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úrnak nevében!“  Ezzel a drámai mondattal hagyta maga mögött Jézus azt a várost, ahol éppen királlyá akarták tenni. Jeruzsálem polgárai a négynapos bomló hulla, Lázár föltámasztása után (lásd múlt heti cikkünk: Bethániától Jeruzsálemig. Hetek, 2017. április 7.) ugyanis meg voltak róla győződve, hogy Ő Dávid fia, az előre megígért Messiás.

Dr. Frederick Zugibe kutató-főorvos modellezte Jézus szenvedéseit.
A közvélemény szemében ekkorra már mélyen megvetett politikai elit tehetetlen volt a három éve még teljesen ismeretlen galileai prófétával szemben. Bár kimondták a halálos ítéletet: „meg kell halnia a népért”, mégis kénytelenek voltak végignézni a diadalmas bevonulását és azt, ahogy a nép királyi tiszteletet ad Neki, akit ők megvetettek. Ráadásul ekkor volt pészach, így a bethániai csodával kezdődő drámai fordulat nemcsak a júdeai, hanem a teljes diaszpórabeli zsidóság szemei előtt zajlott, akik közel egymillióan jöttek föl Jeruzsálembe a Római Birodalom legtávolabbi pontjairól. Nem véletlenül írja Máté, hogy az egész város eksztázisban volt, és a sok százezer zarándok mind azt kérdezgette egymástól: kicsoda ez?

Jézus a bevonulást követően a Templomba ment föl hatalmas tömeg kíséretében, majd – már-már teátrális jelenettel – kikergette az árusokat és a pénzváltókat a Templom térről. Az őrség tehetetlen volt, sőt a római helyőrség – akik Josephus Flavius szerint az Antonia-erődből 24 órás felügyelet alatt tartották a Szenthelyet – sem mert közbelépni. Jézus meghódította az utcát, vakokat, sántákat gyógyított tömegével, és a lehető legélesebben szólt be a vallási elitnek, akik ekkorra már kérdezni sem mertek tőle. A halála előtt tartott utolsó nagy beszédeinek egyikén, a Templomban végigsorozta mind a farizeusokat, mind a velejéig korrupt papságot, kígyók ivadékainak, képmutatóknak és vak vezetőknek titulálva őket a széles nyilvánosság előtt. A csodák látványa, híre, valamint az a karizmatikus tűz és energia, ami Jézusból az utolsó napján sugárzott, a tömeget eksztatikus várakozással töltötte el. Mind azt várták, hogy fölveszi a nép által már szóban felkínált királyi koronát, és a tanítványok szavaival élve: „helyreállítja az országot Izraelnek”.

A zsidók számára a megváltás képe kizárólag a nemzeti helyreállítás volt, a csodákban is elsősorban hatalmat láttak, ami képes majd meghátrálásra kényszeríteni a római légiókat. Ráadásul közvetve Jézus is erősítette ezt a képet, amikor önmagát rendszeresen „emberfiának“ nevezte, ami az írásokat kisgyerekkoruktól tanuló és ismerő zsidóság számára egyértelmű utalás volt Dániel messiási próféciájára: „mint valami emberfia jőve; és méne az öreg- korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.” (Dániel 7,13–14) A közel-keleti kultúrákban hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonítottak a neveknek, Jézusé pedig azt jelentette: „szabadító”, ami etimológiailag a honfoglalás győztes vezérének, Józsuénak a nevéből származott.

Bár volt a zsidóságon belül is hagyománya a „szenvedő Messiásnak”, de a bethániai csoda óta eltelt dicsőséges események és a nép mély szabadságvágya ezt a vitatott és nehezen értelmezhető képet teljes mértékben elhomályosította. Ők jelre vártak, egy győztes felkelés jelére, ami elhozza nekik a várva várt nemzeti függetlenséget. Jézus azonban a csúcsponton nem jelt adott a lázadásra, hanem szó szerint megsiratta a várost: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.”

A sötétség órái

„Amiképpen Jónás 3 nap és 3 éjjel volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is 3 nap és 3 éjjel lesz a föld gyomrában” (Mt 12,40). A bibliai idézetekből összeállítható az események kronológiája. Beyondtoday.tv
Lázár föltámasztásán kívül egyedül itt említi az evangélium, hogy a beszédében és tetteiben is férfias, szikár föllépésű Jézus érzelmileg annyira fölindult, hogy elsírta magát. Belül ugyanis előre látta, hogy a város 38 év múlva egymillió ember szenvedéssel teli koporsója lesz. A tömeg viszont egyre jobban megzavarodott, senki nem értette, miről beszél, mire vár konkrétan, miért nem él azzal a befolyással, amit három fordulatos év után kivívott a társadalomban, miért nem kiáltja ki magát királynak, és söpri el a vallási elitet a rómaiakkal együtt. A sok miértet Jézus azonban mind válaszolatlanul hagyta, és tanítványaival együtt távozott a Templomból.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább:

  •  Keresztény fiatallal végzett a terrorista Jeruzsálemben

    Jeruzsálem Ras al-Amud negyedéből való Jamil al-Tamimi, az 57 éves arab merénylő, aki a Jaffa-kapu környéki villamoson több ízben is mellkason szúrta Hannah Bladont. Egy szolgálaton kívüli rendőr húzta meg a vészféket, és fegyverezte le Tamimit. A támadás során egy harmincas éveiben járó terhes...
  • „Tegyük újra naggyá a családokat!”

    Budapesten rendezik május végén a Családok Világkongresszusát, amelyen több mint 80 országból érkeznek előadók és vendégek, ebből az alkalomból beszélgettünk Larry D. Jacobsszal, a szervezőbizottság elnökével. A rendezvény fő témája, hogyan lehet a sokfajta kihívás között megvédeni, sőt...