Kereső toggle

Európának szüksége van egy kurd államra

Interjú a Szíriai Kurd Nemzetgyűlés elnökével, Sherkoh Abbasszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kurdok lehetnek a feloldhatatlan ellentétek által felszabdalt Közel-Keleten a stabilizáló erő – állítja a Heteknek adott interjúban Sherkoh Abbas, a Szíriai Kurd Nemzetgyűlés elnöke. A kurd vezető szerint egy autonóm Kurdisztán megakadályozná a neooszmán birodalom kialakulását, és útját állná a radikális szunnita arab államok, valamint az iráni síita félhold kiépülésének is.

Kiket képvisel az ön által irányított szervezet és milyen célokért küzdenek?

– Ernyőszervezetként működünk, több kurd csoportot képviselünk. 2006-ban alakultunk, és még abban az évben felvettük a kapcsolatot az amerikai kongresszussal és az Európai Unió képviseletével is. A célunk az, hogy egy szervezeten belül fogjuk össze a különböző civil, törzsi és vallási vezetőket, politikai aktivistákat, nem kormányzati szervezeteket és pártokat. Színes tagságunk van tehát, de abban egyetértünk, hogy a demokráciát és a szövetségi berendezkedést támogatjuk Szíriában, amelyen belül a kurdok számára is biztosítják az alapvető jogokat. Szemben állunk a kormányzó Baath Párttal és a radikális iszlámot képviselő csoportokkal is.

Jelenleg a kurdok elnyomott kisebbség Szíriában, megfosztottak bennünket a jogainktól. Hivatalosan 8-12 százalék közé becsülik a szíriai kurd etnikumot, de valójában sokkal többen vagyunk, a 20 százalékot is elérheti a kurdok ará-nya. Az Aszad-kormányzat szándékosan lefelé torzítja a statisztikákat, de például amikor az ötvenes évek végén a szovjetek saját felmérést végeztek, a lakosság közel egyharmada kurdnak vallotta magát. Az arab nacionalizmus azonban megfosztott bennünket a jogainktól, és arra kényszerítettek bennünket, hogy az arab nyelvet használjuk, és az arab kultúrát sajátítsuk el.

Láthatóan a kurdok stabilizáló tényező lettek mind az iraki, mind a szíriai háborúban. Közelebb hozza-e ez a kurd államiságot?

– Egyértelműen. Bár az észak-iraki kurd autonómia hivatalosan még nem állam, mégis egyfajta világítótoronyként szolgál a térségben, és hidat képez a Kelet és a Nyugat, az amerikaiak és az oroszok között. Toleranciát hirdetünk, védelmezzük a keresztényeket és más vallási kisebbségeket, például a jazidikat. Az arab-iszlám világtól eltérően mi mindig is elsősorban kurdként határozzuk meg magunkat, csak másodsorban muszlimként vagy más vallásúként. Ezért toleránsak vagyunk és testvérként tekintünk egymásra, függetlenül attól, hogy a másik muszlim, keresztény vagy bahái-hívő. Együtt akarunk élni másokkal, ez mélyen gyökerezik a kultúránkban. Ezért a térségben a kurdok képesek valódi stabilizáló erő lenni. Meg tudjuk akadályozni egy hatalmas új, oszmán birodalom kialakulását, amelyet Törökország akar létrehozni. De ugyanígy útjában vagyunk a síita félholdnak is, amelyet Irán szeretne kiépíteni a Földközi-tengerig, Európa hátországában. És régóta szemben állunk a szunnita pánarabizmussal is, aminek Szaúd-Arábia a vezetője, és ami az ISIS-ideológia alapját is jelenti.

A kurdok ezért ütközőszerepet töltenek be a térségben. Együttműködünk az amerikaiakkal, az Európai Unióval és az izraeliekkel is abban, hogy csökkenjen a migrációs nyomás, ezért tekintenek bennünket politikai és morális szempontból is pozitív erőnek a Közel-Keleten. Itt az ideje, hogy túllépjünk a Sykes–Picot egyezményen (ez az 1916-os francia–brit megállapodás osztotta fel érdekzónákra a Közel-Keletet – a szerk.), és újrarajzoljuk a térképet a jelenlegi realitásoknak megfelelően. Most van erre lehetőség, mert egyre többen kezdik felismerni azt, hogy mi bebizonyítottuk: nem térítünk el repülőgépeket, nem robbantjuk fel magunkat a tömegben, sportcsarnokokban vagy szórakozóhelyeken, nem gyilkolunk iskolás gyerekeket vagy hívőket a templomaikban és mecseteikben. Másokhoz hasonlóan csupán a jogainkért küzdünk.

Hogyan tudják kialakítani az egységet a kurdok között? Arra gondolok, hogy vajon mennyire akadályozza a kurd államiság létrejöttét az iraki Kurdisztán Barzani-féle vezetése és a törökországi, illetve szíriai baloldali kurd erők közötti ideológiai ellentét?

– A legfontosabb, hogy a 40 milliós kurd nemzet túlnyomó többsége egy független Kurdisztánt szeretne magának. Továbbra is érvényesnek látjuk azt az utat, amit mozgalmunk szellemi megalapozói kijelöltek. Voltak azonban időközben, akik eltérítették a mozgalmunkat. Az egyik ilyen erő kétségtelenül a PKK, de ez nem jelenti azt, hogy a kurdok többsége mögöttük állna. Irán is igyekszik befolyásolni a kurd kérdést, de nem azért, hogy független nemzetté váljunk, hanem azért, hogy az őrült ideológiájukat terjesszék. Ami jó hír, hogy az egyszerű kurdok – függetlenül attól, hogy Törökországban, Irakban vagy Iránban élnek – támogatják az ügyünket. Olyan politikát kell folytatnunk, amivel meg tudjuk nyerni az amerikaiakat, az európaiakat, az arabokat, az izraelieket, az oroszokat, a kínaiakat és így tovább.

Ön élesen bírálta az Obama-adminisztráció Közel-Kelet-politikáját. Miben látja az elmúlt évek legnagyobb problémáját? És mit gondol, az új kormányzat idején meggyőzhető-e az Egyesült Államok arról, hogy nem Törökország vagy a különböző iszlamista csoportok támogatása, hanem egy világi kurd állam létrejötte lenne a térség stabilitásának garanciája?

– Már nem sokkal Obama elnök hivatalba lépése után több találkozót folytattam magas rangú amerikai tisztségviselőkkel a Fehér Házban és a külügyminisztériumban. Mindenütt azt hallottam, hogy a szíriai ellenzéket kell inkább támogatni, mint a kurdokat, mert ők a garanciái annak, hogy egy demokratikus Szíria jöjjön létre. Azt feleltem erre, hogy 22 arab ország létezik, de mutassanak közöttük akár egyet is, amelyik demokratikusan működne. Ebből a szempontból nincs különbség a szekuláris Baath Párt és a Muzulmán Testvériség között. Az egyik iszlamista színezetű, a másik világi, de mindketten arabizálni akarják a térséget, és felszámolni azokat, akik ellenzik a céljaikat. Ez nem elfogadható a számunkra. Próbáltuk elérni, hogy az amerikaiak világos célokat kövessenek Szíriában, de ez még az ISIS elleni harcban sem sikerült. Az eredmény ott van a szemünk előtt. Ahogy Henry Kissinger is elmondta, Szíria egy „bukott állam”, amelynek a korábbi formájában nincsen jövője. Ezért mi azt szeretnénk, hogy vagy föderatív alapon vagy teljes függetlenség mellett, de jöjjön létre egy kurd állam, első lépésben a szíriai és az iraki kurdok részvételével. Ehhez azonban valódi partnernek kellene tekinteni a kurdokat, ami eddig nem történt meg. Ez csökkentené az iráni befolyást is a térségben, ami a nemzetközi közösségnek is az érdeke. Ha a jelenlegi folyamatot nézzük, ahogy csökken Aszad befolyása, úgy erősödik meg Irán és a radikális szunnita befolyás is a Közel-Keleten. Azt várjuk, hogy az új adminisztráció felismeri ezt, és támogatni fogja a kurdok ügyét, mert ez közös érdekünk. Ebben segítünk, mert több mint 11 kurd pártot és civil szervezetet sikerült összefognunk, így az amerikaiaknak és az európaiaknak is sokkal könnyebb tárgyalni velünk. Azt várjuk még, hogy hivatalosan elismerjenek bennünket partnerként, amit persze a törökök, a radikális arab rezsimek és az irániak nem néznek jó szemmel.

Említette az európaiakat; milyen segítségre számítanak ebből a térségből?

– Sok megbeszélést folytattunk európaiakkal, elmondtuk, hogy milyen veszélyei vannak, ha egyoldalúan Törökországtól várják a megoldást, és őket támogatják anyagilag. Holott ők a felelősök – Aszad és az irániak mellett – azért, hogy Szíria ilyen állapotba került. Tudatosan használják a menekülteket arra, hogy zsarolják az európai vezetőket. Az oszmán birodalmi gondolkodás azonban mindig veszélyes volt Európa számára, ezt tudjuk jól a történelemből. 

Netanjahu izraeli miniszterelnök korábban szükségesnek nevezte a kurd függetlenséget ahhoz, hogy a különböző iszlamista csoportok (vahabiták, ISIS, al-Kaida, Irán) terjeszkedésének gátat szabjon. Létezik-e kurd–izraeli stratégiai együttműködés? Milyen lehet a kapcsolatok jövője?

– Úgy gondolom, hogy az izraeliek és a kurdok is ugyanattól szenvedtek sokat az elmúlt időkben, ezért is jól megértjük egymást. Értékeljük az izraeli miniszterelnök bátor kiállását, mert ez segített abban, hogy többen mellénk álltak. Most arra számítunk, hogy Washingtonban jobban hallgatnak majd az izraeli tanácsokra, és emiatt is barátibb lesz az atmoszféra a kurd ügy iránt.

Olvasson tovább: