Kereső toggle

Vizsoly és a Biblia

Megelevenített történelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jövőre lesz az 500 éves évfordulója annak, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes az igazságkeresés jegyében kifüggesztette vitaindító tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára. Hogyan lehet ezt méltóképpen megünnepelni? A bibliai igazság terjesztésével – mondja Daruka Mihály asztalos és múzeumvezető, aki úgy döntött, hogy a jeles évforduló alkalmából újranyomtatja az első magyar nyelvű teljes Bibliát. 2017. október 31-ig kétszáz példányt készít el belőle eredeti formában: korhű nyomdagéppel és betűkkel, kézi szedéssel, ugyanolyan alapanyagokra, mint amire a régi készült. Sőt, ugyanott, mint azt eleink tették, Vizsolyban. A vállalkozó megvásárolta a vizsolyi Rákóczi-kúriát, és több, történelmi múlttal bíró, üresen álló épületet, ahol korhű látványparkot szeretne építeni a szellemi örökség bemutatására. A mintegy 200 millió forintból megvalósítható, alulról induló projekt költségeit nem állami forrásokból, hanem önkéntes adakozók által igyekszik megfinanszíroztatni, és a milliós nagyságrendű felajánlásokat egy-egy újranyomott Vizsolyi Bibliával honorálja.

Vizsoly, a Hernád folyó partján fekvő hangulatos település komoly történelmi múlttal rendelkezik. A honfoglalás után az Aba nemzetségé volt, templomának legrégebbi részét még az Árpád-korban építették. A település északi részét 1225-ben feldúlta a tatár, a déli Egyházasvizsoly azonban a kereskedelmi utak segítségével gyorsan talpra állt. Tíz falu ispánsági központja, kuruc–labanc harcok színhelye volt – és a reformáció hatására 1589–90-ben itt adták ki az első, nemzeti nyelvre lefordított Bibliát.
Az esemény valóságos hőstörténet, hiszen az a császári cenzúra engedélye nélkül zajlott. Ez azt jelentette, hogy akár felségárulási pert, börtönt és teljes vagyonelkobzást is vonhatott volna maga után. A magukat „apostoli kormányzóknak” tekintő uralkodók addig is igyekeztek a vallás és a hit élére állni, a 15. században például Zsigmond király egész hadsereggel üldözte azokat, akik a Biblia nemzeti nyelvre történő lefordításán, vagyis a király számára eretnekségnek minősülő feladaton munkálkodtak. A felvidéki nyomdák a 16. században is komoly fenyegetéseket kaptak, megelőzendő, hogy a Biblia kinyomtatásával próbálkozzanak. Ezért esett a választás Vizsolyra, ahol Rákóczi Zsigmond fejedelem támogatásával és védelmével a Bornemisza Péternél tanult Mantskovit Bálintot kérték meg a titkosnak tervezett nyomda felállítására. Betűszedők, nyomdászok, inasok hajnaltól késő estig tartó folyamatos kézi munkájának köszönhetően a könyv kiadása nemcsak megtörtént, hanem teljesítményükkel nyomdatörténeti bravúrt hajtottak végre, és évszázados rekordot állítottak fel.

A tékozló falu

Négy évszázadot ugorva az 1989–90-es rendszerváltásnál járunk – a Biblia kinyomtatásának 400 éves évfordulóján. A település mintha feledésbe merült volna, s nem változott a helyzet az ezredfordulóra sem. A falu egyik névtábláján már csak egy „O” betű maradt, a polgármester kedvenc időtöltése pedig a pecázás – írta a Hetek 2001-ben (Vizsolyi vegetálás. Hetek, 2001. augusztus 18.).  
Vizsolyt a millenniumi ünnepségek is elkerülték, a református templomban megtekinthető Károli-Biblia azonban így is több tízezer látogatót vonzott ide évente. A Bibliát még Vitéz Horthy Miklós adományozta a községnek 1940-ben, a könyv nyomtatásának 350. éve alkalmából. A kereskedelmi szempontból 10 millió forintot meghaladó értékű Könyvek könyvét azonban nem becsülték eléggé. A református templomban közszemlére kitéve a zarándok turisták kedvükre lapozgathatták, egy-egy lapot ki is téptek belőle emléknek vagy szuvenírnek. Mire a helyi lelkész megelégelte a rongálást, és a könyvet egy vitrinbe tette, már háromszáz lap hiányzott belőle.
A nagy változás paradox módon akkor vette kezdetét, amikor a vitrinben lévő könyvet 2002-ben ellopták. A tolvaj (illetve a megrendelő) nyilván tudatában volt annak, hogy a könyv még hiányos állapotában is mekkora értéket képvisel, s úgy tűnik, ez az esemény kavarta fel először az állóvizet. A bűntényről beszámolt a sajtó, és a kéretlen „reklám” jót tett Vizsolynak, amely hirtelen az érdeklődés középpontjába került. Megugrott a turisták száma is, és amikor a rendőrség másfél év nyomozás után megtalálta a tetteseket, minden jóra fordult: lett pénz és hajlandóság a restaurálásra, a hiányzó lapok pótlására.
Daruka Mihály múzeumvezető szerint azonban a helyi lakosok nagy része ma sem tudja, hogy a falu milyen jelentős történelmi örökséggel rendelkezik. Pedig a teljes magyar nyelvű Biblia kiadása hatalmas társadalmi-kulturális-irodalmi és egyéb változások kezdetét jelentette, amelyek megújították a nyelvet, a nemzettudatot és az egész magyarságot. Daruka meggyőződése, hogy a kitörési pontot ma is ennek az örökségnek az ápolása, tanulmányozása, az ezzel kapcsolatos turizmus felkarolása jelenthetné a település számára, nem pedig a „közhaszontalan munka”, amelyből az ezerfős falu lakosainak jelentős része tengeti az életét.

A biblianyomtató műhely

Vizsolyban a komolyabb változások akkor kezdődtek, amikor tíz évvel ezelőtt Daruka Mihály vezetésével megalakult a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely. „Azt mondtam magamban, hogy új irányt mutatok. Megvettem a református templommal szembeni Rákóczi-kúriát, ahol a nyomdát állíthatták fel egykor.  Ezután elkészítettük a 16. századi nyomdagép hasonmását egy, a Nádasdy Múzeumban lévő régi nyomdagép mintája alapján, s az épület lakhatóvá tétele után, 2007-ben már fogadtuk az ide látogató csoportokat.”
A kis házi színházzal tarkított előadásokon a turisták megismerkedhettek a magyar nyomtatástörténet ide vonatkozó részleteivel: a munka 1589. február 18-án kezdődött, és 1590. július 20-án fejeződött be. Az egyenként 2412 oldalas, 800 példányban kiadott kötethez közel kétmillió oldalt kellett kinyomtatni anno. Az ehhez szükséges 5,5 tonnányi merített papírt társzekereken hozták be Lengyelországból, a betűket pedig Németországból. Oldalanként 1850 karakterrel számolva összesen négy és fél millió betűt kellett a szedőfában elhelyezni. A könyvek borításához 800 cserzett kecskebőrt, a sarkok védelmére féltonnányi rezet használtak fel. A nyomdászati munkálatokra pedig mindössze szűk másfél esztendő, összesen 415 munkanap állt rendelkezésre. Eközben Károli Gáspár, Göncz református lelkésze munkatársaival együtt végezte a fordítást, szerkesztést, illetve a kinyomtatott oldalak korrektúráját. A kéziratokat tanítványai és Szenczi Molnár Albert vitték gyalogszerrel a Göncztől 12 kilométerre lévő Vizsolyba, ahol hajnaltól késő estig négy nyomdagéppel ment a munka. Károli azonban nemcsak szellemi atyja volt a munkának, hanem módos ember lévén tokaji birtokainak teljes jövedelmét is ebbe fektette bele, hogy azután a következő évszázadok nemzedéke learassa vetésének gyümölcsét.
Daruka Mihályt talán a hely szelleme is megihlette, amikor elhatározta, hogy rekonstruálja a történteket – és újra átéli, bemutatja a Biblia nyomtatásának nem mindennapos történetét.  „Megtaláltuk Timkó György betűszedő mestert, s a frankfurti Gutenberg Múzeumba is elmentünk, ahol lefényképezhettük a korabeli betűsablonokat. Egy lakatosmesterrel elkészíttettük az öntőformákat, mind az 517-et, mert ennyi jel van a Vizsolyi Bibliában. A korhű és jó minőségű merített papírok beszerzése azonban küzdelmes útnak bizonyult” – meséli a vállalkozó. Hollandiáig kellett elmenniük, hogy rátaláljanak a megfelelő minőségre, a gond csak az volt, hogy az A3-as papírnak darabja öt euróba került. „Mondtuk, hogy nekünk nem egy darabra van szükségünk, hanem 300 ezerre! Ja, akkor csak egy euró.” Jelentős árcsökkenés, de még így is 300 ezer eurót (100 millió forint) jelentett összességében. „Ekkora összegből olyan vízimalmot építhetünk, tíz munkahellyel, amely nemcsak a 300 ezer darab merített papírhoz készíti elő a nyersanyagot, hanem az ország legfrekventáltabb manufaktúráját és nyomdamúzeumát is jelenti egyben” – gondolta Daruka, és a sikerek őt igazolták. Rátalált a Komáromi Lenfeldolgozóra, ahol be tudta szerezni a papírgyártáshoz szükséges lenkócot – amely egyébként veszélyes hulladékként elégetésre várt. A lenkóc péppé zúzása, rohasztása, fehérítése után előáll az az alapanyag, amelyből végül vízjeles merítő szitával ki lehet merni a papírnak való anyagot. Szárítás után már alkalmas arra, hogy a szent szövegeknek hordozója lehessen. „Nem a könyv anyaga a szent, az csak egy hordozója a gondolatnak, a szellemnek, amely Istentől származik” – magyarázza Daruka Mihály, és hozzáteszi: ha más adathordozóra, például egy pendrive-ra másoljuk a Biblia szövegét, arra se mondjuk azt, hogy „Szent Pendrive”.
Nos, a szent gondolatokat hordozó könyv megvalósításának terve jól halad, még Tőkés László püspököt is megnyerték mentoruknak. 2011-ben nyomtatták ki a megújult Biblia első oldalát, a papírmalom és papírgyártás később indult be egy másik, Hernád folyóhoz közeli ingatlanban. 2015-ben pedig már elkezdődött a teljes könyv sorozatgyártása. Sokan jelentkeztek egyenként 4000 eurós támogatással, ami azt jelenti, hogy a tervbe vett kétszáz Biblia egy része már gazdára talált.

Tiszán innen

A reformáció 500 éves évfordulójának előszele a politikát és a helyi református egyházközséget is megmozgatta. Daruka tervét és mozgalmát a kormányzati emberek is megismerték, dicsérték, zseniálisnak tartották, és a maguk oldalán elkezdték a szóban forgó örökség felkarolását. A Tiszáninneni Református Egyházkerület konferenciaközpontot adott át a múlt évben Göncön, Vizsolyban pedig egy színvonalas Károli-múzeumot és nyomdatörténeti múzeumot építettek, nyilván állami költségvetési pénzből (úgy tudjuk, hogy összesen több mint 600 millió forintból). Ezek után a politikának és a hivatalos egyháznak egyre kevésbé tetszett, hogy valaki más is a sajátjuknak tekintett történelmi hagyatékkal sáfárkodjék. Az egyházkerület Püspöki Hivatala idén hivatalos nyilatkozatban határolódott el a Daruka-féle Biblianyomtató Műhelytől és az általa képviselt tervektől.   
Daruka Mihály azonban eltökélt abban, hogy ha protestáns őseinknek a „király parancsa” ellenére sikerült elvégezniük a Gondviselés által rájuk bízott feladatot, akkor neki is sikerülni fog befejezni a számára adatott és eltervezett munkát.

Károli Gáspár aláírása

„Az Olvasoknac Bizonnyal tudom, és semmit nem kételkedek abban, hogy ez mi munkánknac, minec utána emberec közzé az ki mégyen, soc irigye és soc rágalmazója lészen. Mert miképpen az testet követi az árnyéc azonképpen az virtust, az az jóságos czelekedetet követi az irigység…”

Olvasson tovább: