Kereső toggle

Soha ne add fel! Négyszemközt Donald Trumppal

A megválasztott amerikai elnök vallomása sikerekről és traumákról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rajongástól a hisztérikus kiborulásig sokféle reakciót tapasztalhattunk a közösségi és mainstream médiában Donald Trumppal és választási győzelmével kapcsolatban. A megválasztott amerikai elnököt a kampány során vádak és karaktergyilkossági kísérletek sora érte. Harvey Levin, a híres-hírhedt TMZ online celebmagazin alapítója (jobbra fent) viszont úgy döntött, objektíven és a színfalak mögé kukkantva mutatja be a politikai porondra lépő ingatlanmogult. Az OBJECTified („TÁRGYszerűen”) című portréfilm Trump olyan arcát mutatta be, amit a kampány során aligha láthattunk.

A Fox csatornával együttműködésben készült közel negyvenperces exkluzív videóriportot az új elnök fényűző, magáról elnevezett manhattani toronyházának lakosztályaiban és irodáiban forgatták. A kilencszeres Emmy-díjas riporterrel alapvetően Trump személyes tárgyai kapcsán idézik föl a múltat, elemzik a jelent, és jósolják a holnapot. A riport (amelyről egyébként Trump bevallotta, hogy a leghosszabb interjúanyag, amit valaha adott) az Egyesült Államok következő elnökét mint apát, feltörekvő filmproducert, sportfanatikust, gyászoló fivért, embert és üzletembert kívánja bemutatni. A fő kérdés: ki is Donald Trump, és mitől lett az, aki?

Levin egy gyerekkori képpel kezdi a tényfeltárást. Főképp az érdekli, hogy már kicsi korában is nagy gazdagságban élt-e. Donald Trump New York városának Queens negyedében született és nőtt föl jó anyagi körülmények között. „Fényűzően éltek a gyerekkorában?” – kérdezi az újságíró. „Nem igazán. Queens nem éppen pazar környék, de azért nagyon jó környezet volt nekünk.” Kiderül, hogy az elnök azóta már inkább az elitebb Manhattant preferálja, de időnként a felhőkarcolók és a Central Park varázsából kilép, és visszajár régi családi házukhoz „retrózni”.

Az apa mint mentor és versenytárs

„Nagyon szép gyerekkorom volt!” – mereng a frissen megválasztott elnök. „Elkényeztetett gyerek volt?” – érdeklődik Levin. „Meglehet… A szüleim tehetnek róla. Az apám ugyan elég kemény ember volt, és anyám bizonyos szempontból még keményebb, de azért bizony elkényeztettek.” Trump egyébként gyermekkora óta ismeri a munka világát; újságkihordással és takarítással is foglalkozott. Persze ezzel kapcsolatban is terjengnek rémhírek, mint hogy például esőben az apja elkötött limuzinjával szállította az újságokat, de az üzletember nevetve cáfolta a gyerekkoráról hangoztatott túlzásokat.

Levin azon kérdésére, hogy miként büntették a kis Donaldot, Trump azt válaszolta, hogy bár nagy fegyelem volt az otthonukban, és olykor anyja megfenyegette a fakanállal, testi fenyítésre végül sosem került sor. „Az nem az ő stílusuk volt – magyarázza az üzletember. – Határozottak voltak persze, ugyanakkor nagyon szerető, nagyszerű szülők voltak. Apám roppant erős, tagbaszakadt fickó volt, de egyúttal melegszívű, kedves és jó ember is.”

Fred Trump építési vállalkozóként futott be; Donald fia pedig büszke rá, hogy az eladott házainak lakói máig dicsekednek neki, hogy „bizony, a te apád által épített házban élünk”. Trump úgy tartja, hogy apja alapvető hatást gyakorolt rá; „mintha mentorom és legjobb barátom lett volna egyszerre”. Pontosság, teljesítmény, vezetői készség – ezeket a kvalitásokat örökölte vagy tanulta tőle bevallása szerint.

„Úgy tűnik azonban, hogy bármennyire is hatással volt önre, mégis többre akarta vinni. Apja Queensben lakott, lakásépítéssel foglalkozott, míg ön Manhattanben dolgozott, és felhőkarcolókat húzott föl” – pedzegeti Levin. „Talán mindenki szeretné egy kicsit még jobban csinálni a dolgokat, mint a szülei. Nyíltan sosem törekedtem erre, de talán mélyen belül igen. Ő pedig nagyon büszke volt rám ezért, büszke volt az építményekre, amiket felhúztam, és büszke a sikereimre. Majdnem kilencvennégy évet élt, szóval sokat láthatott belőle” – válaszolja a hetvenéves Donald Trump, aki minden idők legidősebb elnökeként ül majd az Ovális Iroda asztala mögé.

Az Egyesült Államok következő elnöke színpadi készségét édesanyjának, Mary Anne MacLeod Trumpnak tulajdonítja. A Skóciában született asszony mindig is tisztelte a királynőt; kedvelte a pompát és a ceremonialitást, ami Erzsébetet körülveszi. „Anyám nagyon szerette például a Buckingham-palotát, teljesen lenyűgözte az őrségváltás.” Fred azonban meglehetősen sztoikusan, majdhogynem cinikusan viszonyult mindehhez. Fiuk szerint „igazán érdekes páros voltak”. Gyerekkorának summájaként Trump megjegyzi: „Megtanultam, mekkora érték egy jó család, az, ha jó szülei vannak az embernek. Nekem bizony nagyszerű szüleim voltak!”

Trump kapitány

Egy régi katonai évkönyv lapozgatása közben Trump felidézi, hogy a New York Katonai Akadémiára való jelentkezése élete egyik legjobb döntése volt a későbbi sikerei szempontjából. Persze eleinte nem akaródzott neki átvenni a katonás ritmust; „Emlékszem, az első napomon hallottam, amint a szigorú kiképzőtiszt azt kiabálja: »Vigyázz! Tisztelegj!« Én meg magamban csak sóhajtottam, hogy »Ugyan már, hagyjuk ezt!«”

Míg családja továbbra is Queensben maradt, Donaldot apja az állam északi részén található intézménybe küldte. „Úgy gondolta, ez majd erős fegyelmező hatással lesz rám. Igen rebellis hajlamú fiú voltam. Persze ahhoz képest, amiket ma hallani, enyhe ügyeim voltak, de tény, hogy elég lázadónak számítottam. Az iskolában az eminens tanulók közé tartoztam, ugyanakkor nehezen bírtak velem, és igen nagy volt a szám.” Amikor apja előállt azzal, hogy szeretné ráncba szedni, a fiú elfogadta, és bizony nem bánta meg!

„Rendkívül megfegyelmezett a katonai iskola. Rendbe szedte a gondolkodásmódomat, az életmódomat, szóval jó hatással volt rám, hogy ilyen nevelést kaptam. Kapitány lettem, tehát a legmagasabb szinten fejeztem be a tanulmányaimat. A baseballcsapat vezetője is voltam; ebben a sportban mindig jeleskedtem. Szerettem azt a katonai közeget. Mai napig vonz a hadsereg, és ez részben e miatt az időszak miatt van.”

Persze a sport iránti szeretetét sem hagyta el a leendő elnök. Egyik kedvenc sportja a golf; a Trump Towerben számos golfbajnokság során szerzett kupa csillog. „Világéletemben szerettem sportolni, talán mert mindig is élveztem a vele járó versenyhelyzetet, és ez rendkívül jól jött nekem több területen is.” Az önfegyelem és teljesítmény terén is fejlesztette, de főleg azért szeret sportolni, mert egyszerűen élvezi. A golfon túl kedveli a teniszt, a baseballt és más sportágakat is. „De ahogy öregszik az ember, a választék, ugye, egyre szűkül. Nehéz már a korosztályomból egy tizennyolc fős csapatot baseballmeccsre kiállítani.”

Trump bevallása szerint tiszteli a sportembereket, mint általában a győzteseket; számos élsportolóval ápol (például Tom Brady amerikaifutball-sztárral vagy Shaquille O’Neal kosaras legendával) jó kapcsolatot. „Sokat lehet tanulni a sportból, hiszen az élet amolyan mikrokozmoszának tekinthető, egyet leszámítva: rövid idő alatt lesz egy győztes és egy vesztes. A való életben nem ilyen egyszerű a képlet; nem mindig egyértelmű, ki nyer, ki veszít; de ettől függetlenül ez az analógia áll.”

Az üzletember számára a golf más szempontból is fontos: üzletkötésekre és kapcsolatépítési célokra is felhasználta az ilyen találkozókat. „Ezután is használni fogja a golftalálkozókat, hogy vezetők között javítsa a kapcsolatokat?” – kérdezi mosolyogva Levin. „A golf nagyszerű alkalom az ismerkedésre; értem ezt pozitívan és negatívan is: jó és rossz dolgok is kiderülnek ilyenkor az emberekről, olyan szinten, ami egy ebéd vagy vacsora során sosem jönne napvilágra.” Ugyanakkor sajnálkozik, hogy a kampány alatt nem jutott elég ideje e hasznos kedvtelésére.

A nagy trauma

A szerencsés családi háttér idilli képét egy szörnyű tragédia árnyékolta be: bátyja, ifjabb Fred Trump halála. „Hihetetlenül értékes személyiség volt, a legjobb! Sármos fazon, akit mindenki kedvelt. Szerintem számos téren sokkal jobb ember volt, mint én.” Sajnos azonban a szuperbátyust csapdába ejtette az alkohol. A vele történteket öccse máig a józan életmódra való buzdításra használja, ezáltal is próbál értelmet adni egy értelmetlen és korai halálnak, ami 42 évesen érte utol Freddie-t. Igyekeztek ugyan segíteni neki annak idején, de az alkohol menthetetlenül beszippantotta. „Nem természetes, hogy egy ilyen életteli és ígéretes tehetségű fiatal testvért elveszítsen az ember.”

A tragédia drasztikus hatással volt az akkor harmincas éveit taposó férfira. „Az ő emléke miatt nem iszom egyáltalán. Mert, ha sose kezdjük el, nem is lesz bajunk vele. Ha engedünk neki, bajba keveredhetünk, és leállni már nehezebb.” Trump elismeri, hogy az önmagával szemben alkalmazott szigor mögött a szabad döntés mellett félelem is megbújik. Némiképp aggasztja, hogy talán benne is megvan az alkoholizmusra való hajlam, és hogy személyiségében ott rejlik a lehetőség arra, hogy amennyiben elengedi magát, egy nap talán holtrészegen kellene kivonszolni a Trump-toronyból. „De az érem fényes oldala, hogy ha nem iszunk egyáltalán, aggodalomra nincs ok! Ez így működik; ha ugyanis hajlamunk van erre, s közben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy csak nagyon keveset iszunk, akkor is fennáll a veszélye, hogy soha többé nem fogjuk letenni a poharat, mert úgy már nehezebb az önmérséklet.”

Ezt az irányelvet következetesen alkalmazta gyermeknevelésében is. Öt gyermekét az alábbi mérőzsinór mentén nevelte: „nincs alkohol, nincs drog, nincs cigaretta!” Amikor elsőszülött fia, Donald Jr. az egyetemi évei alatt inni kezdett, komolyan elbeszélgetett vele, mert bár nem voltak súlyos gondjai az ivással, mégsem akarta, hogy elfajuljon a dolog, mint Fred esetében. Azóta Trump több nagynevű ember gyermekének igyekezett segíteni e téren a kétségbeesett szülők kérésére. Úgy véli: ha csak egy embert is befolyásolni tud arra, hogy letegye a poharat vagy a kábítószert vagy a cigarettát, akkor bátyja halála már nem is volt olyan hiábavaló.

A show-biznisz világában

Egy „Év Vállalkozója” díjat nézegetve Harvey Levin újabb puzzle-darabot vesz elő Trump változatos életéből. A díjat a Pennsylvaniai Egyetemen a Wharton Pénzügyi Iskolától kapta, ahová éveken át járt. Végzés után a bizniszt részben speciális cipősarkak forgalmazásával építette, és ezt a vállalkozást tüntette ki a neves iskola.

Az üzletember életének egyik legmeglepőbb aspektusa, hogy először egyáltalán nem ilyen téren kívánt továbbtanulni. Elsőre a Kalifornia Egyetem Irvine-i filmiskolájába adta be a jelentkezését, mert régi nagy álmát, a filmgyártásban való szerepvállalást szerette volna megvalósítani. „Egyszerűen szerettem! Csodáltam a filmek körüli glamourt.” Odáig van a filmgyártásért és olyan régi klasszikusokért, mint Billy Wilder Alkony sugárútja. „Ebben az üzletágban viszont az a nehéz, hogy sose lehet tudni előre, mi robban majd be. Az ingatlanpiacon is vannak kockázatok, de azért ha jó helyen nyitok boltot, és az én székhelyem néz ki a legjobban, amit alacsony költségvetésből húzok föl, akkor már elég nagy eséllyel sikerre visszük az üzletet. De egy filmre lehet, hogy elköltenek 200 milliót, és nagy bukás lesz, míg egy másikra félmilliót, és világsikerré válik. Szóval sosem lehetünk biztosak.”

Bár végül a filmproduceri álom sosem valósult meg teljesen, azért Trump is kivette a részét a show-bizniszből. A The Apprentice (A gyakornok) című reality műsora hatalmas sikert ért el; tizennégy évadon át vezette a programot, ami nem egyszer a top televíziós műsorok közé került. Harvey Levin megemlíti, hogy ez a műsor akkora változást és népszerűséget hozott Trumpnak, hogy talán még az elnökválasztási sikeréhez is hozzájárult. „Az biztos, hogy bizonyos képességek kifejlesztésében nagy szerepet játszott” – próbálja rövidre zárni a kérdést az elnök.

„Ön úgy jelenik meg a műsorban, mint egy teljesen magabiztos döntéshozó; nyers és hajthatatlan, aki nem tűri a mellébeszélést, mert az ő elképzelése az igazi és a legjobb. Továbbvitte mindezt a politikába?” – faggatódzik tovább Levin. „Úgy gondolom, hogy a show-bizniszben és a politikában is magunkat kell adnunk, kivéve persze, ha éppen másik szerepet muszáj játszani, de hát ebben a műsorban én magamat alakítottam, úgyhogy, mondhatnám, könnyű dolgom volt” – feleli a műsor egykori vezetője, aki azt is bevallja, hogy rendkívül nehéz döntés volt 2015-ben átadni a műsorvezetői stafétát Arnold Schwarzeneggernek, amikor amellett döntött, hogy indul a választásokon.

Ahogy karriere épült, a siker és a bukás váltakozásai közepette egyre magasabbra jutott, és ennek gyümölcseképp számos manhattani épület homlokzatán és különböző termékeken (társasjátéktól steakhúsig) olvasható ma a Trump név. Levin megjegyzi, hogy ehhez bizony ego is kellhet. „Nem kifejezetten egónak mondanám – magyarázza a világ egyik első számú emberének megválasztott férfi –, egyszerűen élvezem, amit csinálok, szórakoztat. Van egy időintervallum, amit a földön kaptunk, és én ezt szeretem kihasználni. Nagyon tetszik, sok jó élmény van mögöttem” – mutat rá például arra az egész teremnyi magazinhegyre, amelyek mind őt szerepeltetik a címlapon. „Egyébként pedig annyi bizonyos, hogy a sikeres emberek jó része nagy egóval rendelkezik…”

A harmadik generáció

Ego ide vagy oda, Donald Trump odaadó családos embernek és jó apukának vallja magát. Elfoglaltságai ellenére igyekszik gyakran beszélni és érintkezni négy felnőtt korú gyermekével (Donald, Ivanka, Eric, Tiffany), akik az első két házasságából származnak, és persze foglalkozik a jelenlegi feleségével, Melaniával vállalt közös gyermekükkel, a tízéves Barronnal is. A kisfiú kora ellenére gyakorlatilag felnőttként öltözködik, twitterezik, és úgy mászkál fel-alá a Trump-toronyban, hogy ott már csak „mini-Donaldként” emlegetik.

Harvey Levin itt beismeri, mennyire csodálja, hogy mindegyik gyerekéről az a hír járja, hogy akár támogatják, akár ellenzik apjuk valamilyen lépését, nagyszerű fiatalok, összeszedettek, sikeresek, és mind szeretik az apjukat. „Hogy lehet ilyen százszázalékos eredményt elérni ezen a téren? Mi a titka? Magán múlt?” – teszi föl a fogas kérdést. „Nem is tudom – hezitál a leendő államférfi. – Részben biztos. Lehetünk szigorúak, le lehet fektetni bizonyos szabályokat, de mindenki olyannak születik, amilyennek. Lehetnek okosak, vagy éppen nem, ugyanúgy kell szeretni őket. És ebben van valami gyönyörű, valami különlegesen szép! Továbbá nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy megértessük a gyerekekkel a dollár értékét, hogy becsüljék a munkát, a pénzt és a teljesítményt.”

Donald Jr. így nyilatkozott egyszer: „Nem mondhatnám, hogy hagyományos apa-fia viszonyom volt apámmal. Nem jártunk focizni, hanem a munkahelyére kísérgettem, az ingatlanügyleteit figyeltem. Most így, dolgozó emberként azt mondhatom, hogy én is ezt a szakértelmet és tudást igyekszem ötvözni, ahogy vele dolgozom.” Eric szerint egyszerűen amiatt, hogy Trump-gyerekek és Trump-genetikát örököltek, szinte amióta az eszüket tudják, részesei akartak lenni a családi biznisznek. Ivanka úgy fogalmazott, hogy „ez már igen hamar elkezdődött. Rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy figyeljük azt, miként vezeti az üzletet. Ez nagyon hasznosnak bizonyult számunkra!”

A kis Barronnal kapcsolatban (aki apja győzelmi beszéde alatt majd leesett az emelvényről az álmosság miatt) Donald elmondja, hogy roppant okos, erős és jó gyerek, akinek igazán jó szíve van. A gyereknevelés mindennapjaiból az apuka persze nem tudja kivenni a részét, épp ezért méltányolja mindegyik feleségét, hogy milyen jó munkát végeztek/végeznek a gyerekekkel.

Az esküvői meghívó láttán Trump feleleveníti a Melaniával tartott nagy napot 2005-ből, amit a floridai Palm Beach-i birtokukon tartottak. Elmondása szerint Donaldot az vonzotta Melaniában, hogy rendkívül jó és kedves ember, akivel szinte azonnal vonzódni kezdtek egymáshoz. A korábban modellként dolgozó asszonnyal kapcsolatban Trump hozzáteszi: „A szépség nagyon jó dolog, de az első óra után beszélgetni is kell valakivel. És ővele bizony csodálatos!”

Melania, az európai

A Fehér Ház következő lakója azt is elárulta, hogy a szlovén származású Melania meglehetősen tradicionális háziasszonynak számít, aki inkább marad otthon a gyerekkel, mintsem hogy karrier után futkosson. Más forrásokból tudni lehet, hogy anya és gyermeke nem is költözik majd be az elnöki rezidenciára, hanem marad a Nagy Almában, hogy Barron folytatni tudja az iskolát, ahová Melania viszi el minden reggel.

Donald elmeséli, hogy időnként a szlovén após és anyós is átugrik hozzájuk a tengerentúlról, akikkel igen jó a viszony. Bevallja, hogy időnként vitatkoznak Melaniával, aki „nagyon eszes asszony, bizony van józan esze”. „Az biztos, hogy megvan a maga világképe, ami nagyon jó. Európából jön ugyebár, és sok nyelvet beszél…” Levin le is csap erre, és megkérdezi, hogy ez őrá hat-e bármiben is: „Segít önnek, hogy a feleségének teljesen más háttere van?”

„Talán igen, bár nem biztos, hogy ezt konkretizálni tudnám, de talán segít. Az biztos, hogy nagyon értelmes nő” – feleli a férj. Donald Trump kifejezi, hogy nem minden családnak sikerült jól berendezkedni a First Family szerepbe; Nixonék például sosem érezték igazán otthonosan magukat a Fehér Házban. De felesége kapcsán bizakodó: „Szerintem Melania jó munkát végez majd, és nagy segítségére lesz a karitatív szervezeteknek, de hogy a First Lady szerepbe mennyire élte már bele magát, nem tudom még megmondani, mert nem könnyű szerep.” Annyit megsúg azért, hogy amikor bejelentette elnöki aspirációit, az asszony egy kissé összerezzent…

Donald Trump hátteréből az egyik legérdekesebb, szinte misztikusnak mondható elem, hogy sikerei kapcsán egy korábbi elnök évtizedekkel korábban már buzdította politikai szerepvállalásra. Méghozzá nem más, mint az imént említett Richard Nixon, akinek erre vonatkozó levelét Trump máig őrzi. Az üzletemberről köztudott, hogy nem töltött még be közhivatalt (ami egyedülálló az amerikai elnökök sorában), ám ez nem jelenti azt, hogy politikai ügyekben ne hallatta volna hangját.

A Nixon-levél

Nyilvános véleményformálásai kapcsán egyszer maga a regnáló elnök írt neki: „Kedves Donald! Nem volt alkalmam megnézni a műsort, de Mrs. Nixon arról tájékoztatott, hogy nagyszerűen beszélt a Donahue Show-ban. Gondolhatja, a feleségem nagy szakértője a politikának: azt jósolta, hogy ha valaha úgy dönt, hogy elnöknek indul, biztosan győzni fog! Szívélyes üdvözlettel: Dick (R. Nixon). Trump tagadja, hogy ismerte volna az elnököt személyesen, és állítása szerint akkor még egyáltalán nem fordult meg benne a gondolat, hogy választási versenybe fogjon, pedig még Oprah Winfrey is faggatta ezzel kapcsolatban már 1988-ban. A híres műsorvezetőnek úgy fogalmazott: „Nem hiszem, hogy indulnék, de bosszant látnom, hogy mit művelnek az országunkkal, így ha annyira rosszra fordulna a helyzet, nem zárnám ki teljesen.”

Úgy tűnik, Amerika végül is lesüllyedt annyira Donald Trump szemében, hogy a maga kezébe vegye a gyeplőt. „Őszintén szólva négy éve fordult meg igazán először a fejemben, hogy induljak.” Levin ennek kapcsán arról érdeklődik, hogy vajon felkészítette-e bármi módon az üzlet a politikára. Az újdonsült politikus szerint egy bizonyos szintig mindkettőhöz szív kell, talán a politikához több is, és úgy véli, ez neki megvan. De van néhány aspektusa a politikának, ahol másmilyennek, talán egy kicsit lágyabbnak kell lenni, például olyan helyzetekben, amikor fiatal embereket kell háborúba küldeni. „Ilyen jellegű döntéseket nem kell egy vállalatvezetőnek hoznia. Ezek sokkal monumentálisabb döntések. Annyit biztosan elmondhatok, hogy ez egyáltalán nem könnyű!”

Donald Trump az interjúban elárulta, hogy a választási küzdelemben végig biztos volt a győzelmében; nem indult volna azért, hogy csupán valamilyen üzenettel demonstráljon az indulók sorában.

Harvey Levin a Trump-rezidencián körültekintve joggal állapítja meg, hogy az enteriőr Versailles-ra hajaz, és ennek kapcsán érdeklődik a januári beiktatására váró elnöktől, hogy milyen változásokat tervez bevezetni a Fehér Házban. „Szerintem a Fehér Ház annyira különleges hely, és olyan fontos jelentéssel bír különösen az amerikai nép, de az egész világ számára, hogy semmit sem változtatok rajta. A Fehér Ház olyan marad, mint korábban. Olyasmit reprezentál, olyan jelentéstartama van, amitől teljesen egyedi. Nincs hozzá fogható!” – válaszolta.

Levin végül önjellemzést kér az elnöktől. „Szeretek embereken segíteni – kezdi Trump morfondírozva –, szeretem látni, hogy jó munkát végeznek, és mindenekfelett szeretném sok embernek jobbá tenni az életét, nem csak a magamét. Én annyit kaptam már, annyit nyertem, számomra már elég; mostantól az országunknak szeretnék nyerni. Utálatos látni azt, ami jelenleg történik a hazánkkal!”

„Persze képzett is vagyok, de alapvetően nagyon kitartó. Soha nem adom föl! Másoknak is ezt mondom: sose adják föl, hanem mindig csinálják azt, amit szeretnek. Nem szabad feladni! Sokkal sikeresebbek azok, akik minden akadály ellenére egyszerűen kitartanak és továbbmennek.”

Olvasson tovább: