Kereső toggle

Szulejmán szultán szupersztár

Így változtatja át egy szappanopera baráttá az ellenséget

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már több évadot levetítettek abból a török szappanoperából, amelynek főhőse az Oszmán Birodalom híres szultánja: I. (Nagy) Szulejmán. Az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb alakjának tartják, a birodalom hatalmassá nőtt az idejében, fontos törvényeket alkotott, virágzott az oszmán kultúra. Ideális személy arra, hogy nagyszerű sorozat készüljön az életéről, amely azonban rengeteg hamis információt tartalmaz a történelemről. De ez miért probléma, ha szappanoperáról beszélünk?

Június közepén a Türkinfo szervezésében sor került egy fórumra, „Szulejmán – Napjainkban is szupersztár” címmel, amelyen a népszerű Szulejmán sorozat jelentőségéről, történelmi hátteréről és kulisszatitkairól esett szó. Az eseményre meghívták Sudár Balázst, az MTA professzorát és Bernvalner Anitát, a sorozat fordítóját, akik röviden beszéltek, majd több hozzászólásra is sor került.

Sudár vázolta az oszmán kor és ebben Szulejmán szerepének fontos kérdéseit. Hangsúlyozta, hogy az Oszmán Birodalomnak nem Szulejmán volt az egyedüli nagy uralkodója, és nem is az ő ideje az egyedüli aranykor, de indokolt a tisztelet iránta, mert nagyon is maradandót alkotott.

Szulejmán időszakának jelentőségét többek között abban látja, hogy ebben az időszakban alapozódott meg az oszmán kultúra. Ez azonban nem egy nemzeti, hanem egy mesterségesen kialakított kultúra, amely a birodalom különböző nemzetiségű, származású és olykor gyökértelen tagjai számára jelentette a közös pontot, az összetartó erőt. Azért tekintettek az oszmánok tisztelettel Szulejmán időszakára és a 16. századra, mert ekkor fogalmazódtak meg az oszmánságnak jellegzetes jelképei, elemei, amelyeket a későbbi korokban is magukénak tartottak a birodalom tagjai: például ekkor alakultak ki az oszmán költészet és építészet sajátosságai. A korábbi korokra csak kezdetleges időszakként tekintettek.

De miért érdekes ez a 21. században, és hogyan kapcsolódik a Szulejmán-sorozathoz? Fontos látni, hogy Törökország vezetése az elmúlt időszakban gyakran propagálja az oszmán történelmet, azon belül pedig kitüntetett tiszteletet kap Szulejmán szultán. A 2000-es évek elejétől kezdődő időszakban, amióta az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) van hatalmon, egyesek szerint Törökországban „neo-oszmán eszme és identitás” jellemző a vezetésre. Éppen ezért a török állam igyekszik kiemelten ápolni Szulejmán kultuszát és az oszmán örökséget, amelyet mint példakép jelenítenek meg.

Ezt a gondolatot látszott megerősíteni a sorozat magyar fordítója, Bernvalner Anita is, amikor megjegyezte, hogy Törökországban a sorozat célközönsége az az új vallásos réteg, akik a mai török kormány legfőbb támogatóit alkotják. Számukra nagyon fontos az oszmán örökség és történelem. Amúgy Erdogan török miniszterelnökként nyilvánosan megfeddte a szappanopera készítőit, hogy helyesebb képet mutassanak Szulejmánról, és ne forgassák ki a török „nemzet értékeit”.

Tehát a sorozatnak egyfajta identitáserősítő szerepe van számos török ember számára. „Egy ország jövőképe áll vagy bukik a sorozatbeli fordulatokon” – fogalmazott a fordító.

A moderátor, Tarik Demirkan pedig annak a gondolatát vetette fel, hogy talán emögött az a szándék figyelhető meg, hogy a múltban keressék a jövőt, és visszaszerezzék az egykori dicsőséget. Éppen emiatt a törökök más szemmel nézik ezt a sorozatot, arról nem is beszélve, hogy mást is hallanak, mivel Szulejmán klasszikus verseit a magyar fordításban nem lehet pontosan átadni. Ráadásul ezeknek a verseknek a jelentőségét egy magyar néző nem is tudja úgy átérezni, mint egy török, akinek az identitásához tartozik. Ezért a sorozat Törökországban nemcsak egy szappanopera, hanem üzenete van, „kifejez valamit, és nem az a lényeg, hogy történelmileg hiteles legyen” – jegyezte meg Sudár.

A fordítótól megtudhattuk, hogy a sorozat elején a forgatókönyv még szorosabban kapcsolódott a történelemhez, azután egyre kevésbé. Kezdetben még ragaszkodtak a korhű ruhákhoz, később egyre inkább szabad kezet kaptak a ruhatervezők, ékszertervezők. Az elején nagyobb hangsúly volt a történelmi eseményeken, hódításokon, aztán egyre inkább Szulejmán szerelmi kalandjai és a hárem került a középpontba. Így aztán sokkal jobban meg lehet ismerni a filmből a szultán feleségének, Hürremnek az intrikáit, mint Szulejmán katonai és politikai szerepét.

Ráadásul annak ellenére, hogy a háremjelenetek nagyon izgalmasnak tűnnek sokak számára, Szulejmán idejében még ez sem úgy működött, mint ahogy azt a film bemutatja – mondta Sudár. A professzor elmondta, hogy csak a sorozat 10. részénél kerestek meg a készítők egy történészt, hogy segítsen azt hitelessé tenni. De miután az illető felvázolta, milyen pontokon kellene javítani, azokat többségében inkább mellőzték, a történész neve azonban most ott szerepel a képernyőn, mint a műsor történészi szakértője.

A teremben ülők közül sokakat kellemetlenül érintettek a Sudár által felvázolt tények, és amellett szólaltak fel, hogy nem kellene ennyi elítélő megjegyzést tenni a sorozatra. Egy idős hölgy, aki magát Szulejmán-rajongónak tartja, egyenesen úgy fogalmazott, hogy szeretné „megvédeni a sorozatot”. Mint mondta, élvezi nézni, és minden héten várja, mi következik, mivel szerinte ez egy izgalmas játékfilm, amelyből ráadásul valamit tanul is a korról, a történelmi részletkérdések pedig nem érdeklik. Egy másik felszólaló szerint a sorozat hiányosságaival együtt is megismerteti a kort az emberekkel. Felmerült az is, hogy az emberek azt is szeretik a filmben, hogy élvezetesen tanulhatnak történelmet, és juthatnak tudományos információkhoz.

Sudár erre reagálva megjegyezte, hogy az emberek szeretnék elhinni, hogy tudományos dolgokat látnak, de ez a sorozat egy magánprodukció, ezért profitorientált, szórakoztató célú, és „semmit nem fogunk megtudni belőle az Oszmán Birodalomról”. A fórumon végül eljutottunk odáig, hogy a törökök nem voltak annyira rosszak, a hódításokat sem kell feltétlenül negatívan és véresnek felfogni. Egy felszólaló pedig kijelentette, hogy ez a sorozat más sorozatokhoz képest egyáltalán nem káros, és nem is árt annyit a magyar kultúrának.

Sudár szerint Szulejmán neve csak egy hívószó a tömegeknek, a sorozatban szereplő információk pedig áltények. Történelmünkben a legnagyobb kárt Szulejmán okozta Magyarországnak. Trianon gyökerei is visszanyúlnak egyenesen a török korba,  a mohácsi vészig – a török kor pusztítása pedig jelen korunkat is meghatározza. Az oszmán korban nem voltunk barátok a törökkel! – mondta a történész, aki amúgy az oszmán kultúra szakértője, és szabad-idejében török zenét is játszik.

A sorozatban a magyarok kapcsán olyan események szerepelnek, mint Szabács elfoglalása, a mohácsi csata, valamint Buda elfoglalása és az ország három részre szakadása, és mindezekben Szulejmán a pozitív hős. A történelmi hamisítások ellenére a magyar nézők tömegei láthatóan kezdik megszeretni a sorozatbeli Szulejmánt és háremét, és elfogadni a bemutatott információkat. Egyesek szerint ez befolyásolja a magyar történelem helyes megítélését a korról.

Fontos tudatosítani: miközben számos magyar néző szeretné elhinni, hogy egy élvezetes, történelmileg hiteles sorozatot néz, közben Törökországban a hangsúly inkább a sorozat identitásformáló szerepén van, és pont ezért az üzenetéért népszerű.

(A szultán Magyarország elleni hét hadjáratának következményeiről írt korábbi cikkünk: Szulejmán, az irgalmatlan pusztító. Hetek, 2016. január 29.)

Olvasson tovább: