Kereső toggle

Hipsztérítők – A kúl kereszténység és az egyházak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hogyan pozícionálja magát az egyház ebben a posztmodern világban? Milyen kulturális nyelvezettel lehet a legjobban kommunikálni az evangélium üzenetét? A kereszténység egyáltalán tud-e kúl lenni a 21. században? (Az angol „cool” szó már bevett szleng a magyar fiatalok körében is, jelentése: vagány, menő, sikkes). Ahhoz, hogy releváns tudjon maradni, a kereszténységnek nem éppen kúlnak kellene lennie?

De mi van akkor, ha a keresztények azonosulnak a hippik lázadó, mindent megkérdőjelező, alternatív kultúrájával? Nem alakulnak át a keresztények alakváltoztató kaméleonokká? Nem lesz egyre sekélyesebb a teológiájuk, és veszítik el hitelességüket? Ha a fiatalok megszólítása érdekében alávetjük magukat a legmodernebb trendeknek, nem fog kiüresedni a hitünk eredeti tartalma? Ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Brett McCracken, a Hipszter-kereszténység: amikor az egyház és vagányság szembeütköznek (Hipster Christianity: When Church and Cool Collide) című könyv szerzője. 

A hipszter keresztény szubkultúrából érkező McCracken 2010-ben jelentette meg könyvét, amely elsőként adott részletes elemzést a modern keresztény hippik kultúrájáról. A könyv megjelenése óta McCracken többször is közölt írásokat a témában. A Washington Postban 2015-ben megjelent cikkében a szerző friss tanulságokkal is kiegészítette könyve megállapításait.

Vajon ennek a „kúl-egyház mozgalomnak” sikerült-e megállítania a gyülekezetek látogatottságának a csökkenését (különösen a fiatalok körében)? A felmérések alapján a válasz egyértelműen az, hogy nem. A kutatások azt is bizonyítják, hogy a mai tizenévesek többsége a „hiteles” közösségeket preferálja a „kúl” közösségekkel szemben. A Barna Research Group egy 2014-es felmérése szerint a legtöbben azt szeretik, ha az istentiszteletek helyszíne is nyíltan, egyértelműen keresztény, (nem például kávéházak, szórakozóhelyek, night-clubok – mert bizony ilyen is van). Ugyanebben a felmérésben az „ideális gyülekezetet” a válaszadók 67 százaléka illette a „klasszikus”, és csak 33 százalék a „trendi” jelzővel.   

Teltház határok nélkül

Tanulságos megnézni, hogy hol vannak ma azok az egykor trendi keresztény vezetők, akiket McCracken a 2010-es könyvében kiemelt. Rob Bell, egy michigani gyülekezet pásztora volt az egyike ezeknek a vezetőknek. Bell gyülekezete akkor tízezer főt számlált, de országjáró körútjain is teltházas rendezvényeket tartott.

Kettős életek

Az amerikai Barna Research Group kutatóintézet 2013-ban készített felmérése szerint a szexuális viselkedésmódok jelentősen befolyásolják a fiataloknak a gyülekezethez és a hithez való viszonyát. Az általuk megkérdezett fiatalok 12 százaléka állította azt, hogy a szexuális aktivitás következtében kevésbé érdekli őket a hit kérdése. Ez különben egyáltalán nem jelenti azt, hogy a keresztény háttérrel rendelkező fiatalok mindössze 12 százaléka kezd szexuális életet élni a házasság előtt. A számok ugyanis azt mutatják, hogy a 18–29 éves korosztályban a nem házasok körében öt evangéliumi fiatal közül négy szexuálisan aktív. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a fiatalok 25 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem akarja egyháza szabályait követni, 21 százalék pedig több szabadságot szeretne, amit a gyülekezetben, egyházban nem talált meg. 17 százalék viszont úgy vélte, hogy követett el hibát ebben a tekintetben, emiatt viszont a gyülekezetben elítélik, 12 százalék pedig azt a meglepő vallomást tette, hogy valójában kettős életet él. A katolikus fiatalok 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a katolikus egyház tanításai a kérdésben idejét múltak. A számokat összegezve tehát több millióra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik a túlszexualizált társadalom és a hit között őrlődnek. A felmérés szerint a 18–29 éves korosztály gyülekezeti élettől és sokszor a hittől való eltávolodásának egy másik fontos oka a gyülekezetek tudományhoz való viszonya.
A megkérdezett fiatalok több mint harmada állította, hogy a keresztények úgy érzik, mindenre tudják a választ, 20 százaléka vélte úgy, hogy túlságosan leegyszerűsítik a dolgokat, közel egyharmada nyilatkozott úgy, hogy a gyülekezetek elmaradtak attól a tudományos szinttől, ahol a világ ma áll, a megkérdezettek negyede szerint pedig egyházuk tudományellenes. A fenti adatok nem teljesen meglepőek, ha figyelembe vesszük, hogy a 13–17 éves korosztályba tartozó keresztény fiatalok mintegy 52 százaléka szeretne tudományos pályára lépni. Ehhez képest a velük foglalkozó pásztorok, tanácsadók mindössze 1 százaléka beszélt nekik vagy velük tudományos kérdésekről. (Lukács András)

FOGALMAK

Kúl – annyit jelent, hogy valaki laza, divatos, trendi, vagány, vonzó, irigylésre méltó. 
Hip – nagyjából ugyanazt jelenti, mint a kúl, némely definícióban még a kúlnál is egy fokozattal pozitívabb jelző.
Hipszter – trendi, független gondolkodású fiatal, akit általában nem a klasszikus vagy mainstream, hanem az alternatív zenei, stílusbeli irányzatok vonzanak. 
Ökumenizmus – tágabb értelemben a keresztény felekezetek közötti együttműködés olyan ügyek érdekében, mint például a szegények és elesettek felkarolása, a diktatúrákkal szembeni kiállás vagy a társadalmak szexualizálásával szembeni harc. Szűkebb értelemben pedig a keresztény felekezetek spirituális egyesítése a teológiai különbségek feladásával. Ez utóbbi a protestáns közösségek számára visszalépést jelent, a reformáció vívmányainak a megtagadását. 
Univerzalizmus – az a teológiai nézet, miszerint végül minden ember a Mennybe fog kerülni. Az univerzalizmus az egyetemes üdvözülés tanának érdekében feladja az igazságosság elvét.
Hiperkegyelem – a kegyelem keresztény tanításának a túlhangsúlyozása más olyan bibliai igazságok rovására, mint például a végső ítélet, a bűn káros következményei, a megszentelődés szükségszerűsége. A hiperkegyelem tanítói szerint a megtéréskor Isten a jövőben elkövetett bűnöket is már mind megbocsájtotta, ezért akkor sem kell Istentől bocsánatot kérni, ha az ember bűnt követ el.

A Time magazin 2011-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta a gyakran testrefeszülő farmerben beszélő prédikátort. Bell 2011-ben adta ki a Love Wins (A szeretet győz) című könyvét, amelyben megkérdőjelezte a hagyományos keresztény tanításokat a pokollal kapcsolatban. A szerző szerint helyénvaló az univerzalizmus tanítása is, miszerint végül minden ember a Mennybe fog jutni.

Még ugyanebben az évben Bell felhagyott pásztori szolgálatával, hogy nagyobb közönség felé tudjon szolgálni. Ezután Bell 2012-ben tűnt fel ismét a nyilvánosság előtt, a Los Angeles-i Viper Room (Vipera-szoba) night-clubban tartott rendezvényen. Amikor itt megkérdezték a melegházassággal kapcsolatban, ekként válaszolt: „Én házasságpárti vagyok, és a szeretet oldalán állok, legyen szó férfi és nő, nő és nő vagy férfi és férfi közötti szeretetről, úgy vélem, ez a hajó már elment… ebben a világban élünk, és a mi feladatunk, hogy megerősítsük az embereket, ott, ahol vannak…” Bell később kijelentette, hogy ő össze is adna melegpárokat. Az egykori michigani pásztor ma már az intézményesített kereszténység egyetlen közösségébe sem jár.

Mark Driscoll egy másik, seattle-i megagyülekezet pásztora volt még 2010-ben. A gyülekezet tagsága a tetőpontján a 14 ezer főt is elérte. Miután megvádolták plágiummal, bestsellerlisták manipulálásával, és a munkatársai felé tanúsított durva vezetési stílusa miatt, Driscoll 2014-ben lemondott. Az USA harmadik leggyorsabban növekvő megagyülekezete röviddel ezt követően feloszlott.

Napjaink „legkúlabb” keresztény egyházai közül kiemelkedik a Hillsong, amely Ausztráliában jött létre 1983-ban. A közösséget a korábban Darlene Zschech által vezetett nagyon színvonalas zenei szolgálata tette világhírűvé. A Hillsong Church-nek a világ legtrendibb városaiban vannak helyi gyülekezetei – így például Londonban, Párizsban, Stockholmban, Barcelonában, Fokvárosban és Buenos Airesben. A Hillsong New York vezetője, Carl Lentz a hipszter kereszténység egyik legismertebb médiaarca. A Vice magazin is felfigyelt Lentz PR-barát üzenetére, amelyben a Biblia olyan idézetei nem hangoznak el, amelyek „megsérthetnének embereket”.

Az ötezerfős közösséget vezető Lentz például nem hajlandó elítélni a homoszexualitást a nyilvánosság előtt. Szerinte ez akadályozná az emberek közeledését Istenhez. „Jézus nagyon ritkán beszélt erkölcsi és társadalmi kérdésekről – fogalmaz a New-York-i pásztor. –Amikor az emberek szexualitása kerülne szóba… én nem akarok nyilvános fórumon privát dolgokról beszélni…” Amikor az ABC televízió riportere megkérdezte tőle, hogy támogatja-e a homoszexuálisok házasságát, Lentz azt válaszolta, hogy nem az ő feladata mások felett bíráskodni. „Nem fogok megbélyegezni embereket többé, ezt utálom. Annyi gyűlölet, bigottság és érzéketlenség volt már a múltban, én ezekkel felhagytam” – mondja Lentz.

McCracken összegyűjtötte, mi jellemzi az amerikai keresztény hippik legújabb nemzedékét.

Irtóznak a nagy gyülekezetektől, minden, ami már túlságosan szervezett, intézményesült, az gyanús a számukra. Nem szeretik a bűnösök nyilvános megtérésre hívását, az utcai evangelizációkat. Nem szeretik az olyan keresztény vezetőket, mint Pat Robertson, és Robertson 700-as klub című műsora is csak mint a viccek tárgya kerül közöttük szóba. Nem szimpatizálnak az olyan keresztény vezetőkkel, akik foglalkoznak a politikával, a médiával, illetve akik jómódúak. Nem szeretik a TBN-hez hasonló keresztény televízióadókat, de a népszerű Joel Osteen pásztort sem. Benny Hinn ellenben szimpatikus a számukra. A keresztény hippik általában nem szeretik a kortárs keresztény zenéket és a keresztény filmeket sem. A „keresztény” elnevezés helyett a „Krisztus követője” kifejezést szeretik használni. 

Van-e még underground?

A hipszter kereszténységhez tartozók köreiben népszerű zenék, filmek és könyvek többek között C. S.

Lewis írásai vagy egyes ókori filozófiai művek. Bár ízig-vérig protestánsnak tartják magukat, szeretik a pápát, a liturgiát, a tömjénfüstöt, a keleti keresztény templomokat, a katedrálisokat, a gótikus stílust. Az amerikai evangéliumi keresztények többségével szemben igazi borral úrvacsoráznak. Szeretnek egymásnak verseket olvasni, gyertyákat gyújtani vagy akár pipázás közben beszélgetni Istenről. Szeretnek tabukat döntögetni, piercingeket viselni, tetoválásokat csináltatni, esetenként dohányozni. Nagyon divatos a köreikben a környezettudatosság és az állatvédelem. 

A hipszter kereszténység tehát egyfajta lázadás az evangéliumi keresztény szubkultúra ellen, amelyből kinőtt. Előszeretettel használják az „underground kereszténység” jelzőt magukra. Sokak szerint ez azonban nem hiteles, mivel a mozgalom csak szabad társadalmakban található meg, ahol nincs is keresztényüldözés, nincsenek ténylegesen földalatti egyházak. 

Általában jómódú, intelligens, másod- vagy többed-generációs keresztény fiatalok körében divatos. Nagyvárosok egyetemein terjed, ahol a fiatalok körében könnyű az átjárás a keresztény közösségek között. Jellemző rá az ökumenizmus, a nyitottság és a befogadás kultúrája. Olyannyira sekélyes teológiailag, hogy erre gyakran még a nemhívő kívülállók is rámutatnak. A világi hippikre is jellemzően gyakran elutasítják a hagyományos közösségek hierarchiáját, de az őskeresztényekre jellemző a Bibliában leírt egyházi rendet is (pásztor, presbitérium, diakónusok). Nem kérnek engedélyt, nem érzik szükségét a formális felkenetésnek, a felekezeti jóváhagyásnak. Így gyakoriak a köreikben az önjelölt vezetők. Általában elmondható az is, hogy a vezetőik sem az idősebb generációból, hanem a saját korosztályukból kerülnek ki. 

Az istentiszteleteikre inkább az érzelmes zene és a spontaneitás jellemző annak szellemében, hogy „mindenki úgy közeledjen Istenhez, ahogy ő akar”. Nagyfokú tolerancia jellemző azok felé, akik Biblia nélkül vagy éppen egy rózsafüzér segítségével akarnak Istenhez közeledni. A legtöbbször nincs is igehirdetés, csak közös éneklés, imádkozás és a spirituális megtapasztalások várása. Gyakoriak az úgynevezett személyes próféciák, amelyek során a prófétálást végző konkrétan mond valamit egy hívő életével, jövőjével kapcsolatban. Mivel sok helyen a résztvevők közül bárki imádkozhat bárkiért, és prófétálhat bárkinek, nehezen ellenőrizhető, hogy a próféta valóban keresztény-e vagy éppen egy arra tévedt sarlatán…

Olvasson tovább: