Kereső toggle

A vegánok mentik meg a Földet?

Terjednek az egyre radikálisabb étrendek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Viharosan terjed a nyugati társadalmakban a vegetarianizmus és veganizmus – állítja egy tavaly év végén megjelent tanulmány. A húsmentes életstílus népszerűségéhez nagymértékben hozzájárul a hit, miszerint ha így étkeznek az emberek, nemcsak hogy egészségesebbek lesznek, de különféle betegségek kialakulását is megelőzik, emellett empatikusabbá, békeszeretőbbé, türelmesebbé válnak. A The Telegraph azonban a napokban közzétett egy újabb orvosi kutatási eredményt, amely cáfolja ezt az állítást. Az amerikai Cornell Egyetem tudósai felfedezték, hogy a hosszan tartó vegetáriánus étrend olyan genetikai változásokhoz vezethet, amelyek drasztikusan növelik a rák és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.

A kutatók megfigyelései szerint azoknál, akik nemzedékeken keresztül követik a vegetáriánus étrendet, olyan elváltozások állnak be az örökítőanyagban, amelyek elősegítik a gyulladások kialakulását.

Röviden: a kutatók szerint ez a mutáció lehetővé teszi, hogy a vegetáriánus étrendet követők jobban tudják hasznosítani a zöldségekben található esszenciális zsírsavakat. Ennek a genetikai változásnak azonban súlyos következménye van: ha valaki növényi olajokat használ (például napraforgóolajat), a mutáció miatt a szervezet ezeket a zsírsavakat arachidonsavvá alakítja, és emiatt nő a gyulladás kialakulásának kockázata a szervezetben, és nemcsak szívbetegségeket okozhat, hanem növeli a rák kialakulásának esélyét is.

Ugyanez a genetikai változás megakadályozza az omega–3 zsírsav termelését is, amely pedig fontos szerepet tölt be a szív- és érrendszeri problémák megelőzésében. „Ez nem jelentett problémát, amikor a mutáció először megjelent, de mivel azóta lényegesen megváltoztak az étkezési szokásaink, és kevesebb omega–3 zsírsavat fogyasztunk (ezek főleg halakban és diófélékben találhatók meg), mint omega–6 zsírsavat (ami kevésbé egészséges), a krónikus betegek száma nőtt – állítja Tom Brenna, a kutatócsoport munkatársa. 

De hogyan jutottak erre a felfedezésre az egyetem kutatói? A Cornell orvosai több száz emberi genomot (a DNS-ben tárolt örökítő információhordozót) hasonlítottak össze, és megállapították: a vegetarianizmus szülőhazájában élő indiaiak és a jellemzően, húsfogyasztó kansasiak genomjai között szembetűnő különbség áll fenn. Dr. Brenna szerint ez a mutáció már régóta megjelent az emberekben, és természetesen örökletes.

A felfedezés magyarázatot adhat egy ritkán emlegetett, ám drámai egészségügyi következményre is, miszerint 40 százalékkal gyakrabban fordul elő vastagbélrák a vegetáriánusok között, mint a húst is evő embereknél. Ez pedig cáfolja azt a közkeletű hiedelmet, hogy a húsevő emberekben könnyebben kialakul a rákbetegség – bár a vörös hús túlzott fogyasztása növeli a daganatok kialakulásának esélyét.

Milyen további problémákat okozhat ez a fajta étrend? Egy korábbi kutatás szerint a csak gyümölcsökből és zöldségekből álló táplálkozás a vegetáriánusoknál és a vegánoknál hatással lehet a nemzőképességre is, miután csökken a férfiaknál a spermaszám. A Harvard Egyetem kutatói szerint ennek oka lehet, hogy a növényi étrenddel nagy mennyiségű növényvédőszer kerül be a szervezetbe.

Továbbá sok vegetáriánus szenved vas-, D- és B12-vitamin-, valamint kalciumhiányban, amelyek pedig nagyon fontos alkotói egy egészséges szervezetnek. (Ezt  részben vitaminadalékokkal igyekeznek pótolni.) Egy másik kutatás szerint a vegetáriánusoknak 5 százalékkal kisebb a csontsűrűségük, mint másoknak.

Lépj ki, ha mersz

Az orvosi fenntartásokra érdemes odafigyelni, mert napjainkban a vegán étrend és életstílus (a vegetarianizmus „progresszív formája”, amely nemcsak a hús, hanem valamennyi állati eredetű élelmiszer – tej, sajt, tojás stb. – fogyasztását, valamint az állati eredetű ruhadarabok viselését tiltja) az interneten pont azon fiatalok között terjed trendszerűen, akik egyszerűen csak szeretnének lefogyni, és nem érdeklik őket különösebben a veganizmus elvont céljai.

Sok vegán küzd a táplálkozási zavarok új fajtájával, az orthorexiával. Ezt az orvosok „beteges egészségmániaként” emlegetik: az orthorexiában szenvedő páciensek betegesen, kényszeresen sokat foglalkoznak az egészséges táplálkozással. Az ilyen betegek, az anorexiásokkal és a bulimiásokkal ellentétben nem az ételek mennyiségére, hanem minőségére figyelnek kóros mértékben.

Ilyen motiváltsággal kezdett bele Jordan Younger 25 éves kaliforniai lány is az életmód-változtatásba: egy évig vegán életmódot élt, miközben egy nagyon népszerű blogot vezetett erről. Rövid idő múlva viszont jelentkeztek nála a negatív tünetek: a haja kezdett kihullani, kevés energiája volt, nagyon könnyen megsérült és a menstruációja is abbamaradt. Mikor már nem bírt így élni, visszaállt normális étrendre,

és fokozatosan kezdett az egészsége helyreállni. Breaking vegan (Szakítás a vegánnal: Egy fiatal nő útja a veganizmustól a kiegyensúlyozott életig) című könyvében leírja, miért hagyta abba ezt az életmódot, mennyi mindentől fosztotta meg őt, és hogy mennyire káros hatással volt az egészségére. Jordan nem is gondolta volna, hogy kilépése milyen indulatokat vált ki: sokan elkezdték kritizálni és lenézni emiatt, de ő továbbra is kitart az egészséges és változatos táplálkozás mellett, és nyilvánvalóvá vált számára, ehhez elengedhetetlen az is, hogy húst is fogyasszon. (Az exvegán szerző a Amazon könyváruházban több száz gyűlölködő kommentet kapott műve megjelenése után.)

Ugyanakkor – mai ismereteink szerint – tény, hogy  a vegetarianizmus csökkenti a cukorbetegség és a túlsúly kialakulását. De a fenti veszélyek tükrében kérdéses, mit érnek ezek az eredmények a felsorolt kockázatokhoz képest.

A húsevés bűn?

Bármilyen modern csomagolásban is jelentkezik a vegán marketing, az alapjául szolgáló ideológia évezredes múltra tekinthet vissza. A vegetarianizmus eredetileg főként a hindu és a buddhista vallás előírásaiból származik. A hinduizmus legfontosabb szent iratában, a Bhagavad-gítában a húsmentes életmód követését ajánlja Krisna: „Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, én elfogadom azt.”

Az India függetlenségéért küzdő legendás államférfi, Mahatma Gandhi szerint: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik… Az élveboncolás az egyik legsötétebb bűn azok közül, melyeket a mai ember Isten és szépséges teremtése ellen elkövethet. Helytelen mindennapi imáinkban a könyörületes Isten áldását kérnünk, míg mi magunk nem gyakorlunk elemi könyörületet teremtménytársaink iránt.”

A buddhizmusban pedig már maga az alapító, Buddha is vegetáriánus volt, ezért a vallás alapvető parancsolataiban is az erőszaknélküliség követésére buzdít. Más buddhista iratok is nyíltan szembeszállnak az állatok elpusztításával. „A bódhiszattva (megvilágosodott személy – a szerk.) az, aki tart attól, hogy az élőlényeknek félelmet okozzon, aki arra neveli magát, hogy együttérzést tanúsítson, visszatartja magát a hús evésétől.” Egy másik helyen található az alábbi intés: „A húsevés elpusztítja a nagy együttérzés magját.” Az ókori India nevezetes buddhista uralkodója, Asóka pedig külön rendeletben szabályozta az állatok védelmét.

A buddhizmusnál is régebbi indiai vallásban, a dzsainizmusban az erőszaknélküliség és a vegetáriánus életmód egyik legradikálisabb megvalósításával találkozhatunk. A mezítelenül vagy fehér ruhában vándorló dzsain szerzetesek minden lépésük előtt felsöprik a földet, szájuk előtt pedig kendőt viselnek, nehogy véletlenül egy parányi élőlényt is elpusztítsanak. Az étkezés szigorúságát pedig jól tükrözi, hogy a húson és az egyéb állati eredetű élelmiszereken (tojáson, tejtermékeken) túl még olyan növényeket sem fogyaszthatnak, amelyek sok magot tartalmaznak (mint például a padlizsán vagy a guava). A hinduizmus és az iszlám kultúrájából a 16. században megszülető, Indiában őshonos szikh vallás bizonyos irányzatai szintén előírják a hívek számára a vegetáriánus életvitelt.

Gyakori érv a vegán életmód nyugati népszerűsítői részéről, hogy az európai kultúrán belül már az ókorban is felbukkant a vegetarianizmus eszméje a görögök (Pithagorasz, Diogenész, Platón, Plótinosz, Szókratész) és a rómaiak (Seneca, Ovidius) körében egyaránt, de a zsidó, keresztény, iszlám vallásban is megtalálhatók a vegetarianizmusra vonatkozó utalások.

A zsidó vallásban főként az erőszakmentességre utaló szövegeket találunk. Egy középkori héber szöveg szerint: „Légy jó és könyörületes az Ő minden teremtményéhez, áldott legyen Az, aki létrehozta e világot. Sose üss meg vagy okozz fájdalmat semmilyen állatnak, vadállatnak, madárnak vagy rovarnak. Ne dobálj kővel kutyát vagy macskát, ne öld meg a legyeket és darazsakat sem.” Néhány modern zsidó irányzat azonban már a vegetarianizmust is előírja hívei számára. (Az izraeli hadsereg első főrabbija, Slomo Goren szigorú vegetáriánus volt, mint ahogy Izrael állam első askenázi főrabbija, Abraham Isaac Kook is csak a zsidó ünnepnapokon evett húst.)

A kereszténység történetében szintén gyakran felbukkan a vegetarianizmus eszméje. A Biblia már a teremtéskor felhívja a figyelmet a tiszta táplálkozási szokásokra: „Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül… És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” (1Móz 1:29; 31) Csakhogy, akik erre alapoznak, valószínűleg nem olvasták tovább a Bibliát, mert néhány oldallal később – az özönvíz után – módosultak a táplálkozási előírások: „Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.” (1Móz 9:3). Az Újszövetségben a vérevés tilalmát leszámítva nincs kategorikus szabály az étkezésre, Jézus szerint „nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy”, Pál apostol pedig arra figyelmeztet, hogy lesznek olyanok, akik „sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek”. (1Tim 4:3)

A szigorú étkezési törvények a kereszténységben inkább az aszkézis eszközei voltak, amelyet szerzetesi közösségek gyakoroltak. Azonban ők is engedélyezték tagjaiknak a halfogyasztást, ezért mai értelemben nem tekinthetők vegetáriánusoknak.

A ferences rendet életre hívó Assisi Szent Ferenc sem volt vegetáriánus, amint azt az állatok iránti tiszteletéből sokan tévesen levezetik.

Az esszénusok apokrif irata, a Szent Tizenkettő Evangéliuma című tekercs viszont a vegetáriánus életmód mellett érvel: „Egyedül a fák gyümölcseit és a növények magját veszem magamhoz. (…) Isten adta a Föld gabonáit és gyümölcsit ételül: és a tisztességes embernek valóban nincs más törvényes tápláléka a test számára (…) aki leölt állatok húsát eszi, a halál testét eszi.” A középkorban más eretnekmozgalmak is tiltották a húsevést.

Az iszlámban közvetlenül viszonylag ritkán ítélik el a húsevést, azonban tény, hogy Mohamed személyesen emelte fel a szavát az élő állatok különféle csonkításai, vadászata és ketrecbe zárása ellen, hangsúlyozván, hogy a föld minden teremtménye érző lény: „Aki az alacsonyabb rendű teremtményekhez kedves, az magához kedves.” (Ugyanezt az irgalmat más vallású emberekkel szemben sem ő, sem követői nem követelték meg.)

A protestáns keresztény egyházak közül a 19. században létrejött közösségek némelyike szintén vegetáriánus elveket vall; a metodista egyházat megalapító John Wesley, a Hetednapos Adventista Egyházat létrehozó Ellen G. White, valamint a mormonok is elkezdték követni ezeket az elveket. A vegetarianizmus eszméje azonban ebben az időszakban már kilépett a vallási keretekből, és egyre több világi ember is érdeklődni kezdett a húsmentes életmód eszménye iránt.

Állatok sírhalmain

A vegetáriánus mozgalom megismertetésében nagy szerepet játszottak világhírű írók is. Az első modern kori Vegetáriánus Társaság 1847-ben alakult meg Angliában, Vegetarian Society néven. Ennek az angol vegetáriánus mozgalomnak egyik közismert alakja George Bernard Shaw volt, aki sokszor nyíltan beszélt arról, miért is hisz ebben: „Mialatt megölt állatok élő sírhalmai vagyunk, hogyan is várhatunk ideális feltételeket ezen a Földön?”

Oroszországban a híres orosz író, a Háború és Béke és az Anna Karenina megalkotója, Lev Nyikolajevics Tolsztoj volt a vegetarianizmus vezéralakja. Szerinte „a húsevés a legdurvább barbárság maradványa, de a növényevésre való átmenet a felvilágosodás első és legtermészetesebb következménye”.

A német vegetáriánus mozgalom alapítója Gustav Struvet, akire erősen hatott Rousseau Émile-jének életmódja. Ő is felszólította az embereket, hogy mondjanak le a húsevésről: „Miért fáj nektek, ha láttok egy állatot, amelyet a vágóhídra visznek? Azért, mert lelketek mélyén érzitek, mily borzalmas és igazságtalan dolog védtelen és ártatlan állatot ölni (…) Kövessétek szívetek hajlamát, ne tartsátok fenn többé ártatlan teremtmények mészárlásának szokását, hanem mondjatok le a hússal való táplálkozásról.”

A 19. század vége felé egyre nagyobb teret hódítottak ezek a mozgalmak, olyannyira, hogy a 20. század elején megalakult a Nemzetközi Vegetáriánus Unió. Sokan azért lettek vegetáriánusok, mivel szerintük ezzel megelőzhetők egyes fájdalmas betegségek, például a köszvény. Voltak, akik az állatvédelem és az emberiség fejlődése miatt választották ezt az életmódot, mint egyik neves képviselőjük, Richard Wagner. A zeneszerző a húsevésről és az állatkísérletekről való teljes lemondást követelte, ő maga viszont csak élete végén vált vegetáriánussá.

A 20. században a vegetarianizmus náci támogatóira nagy hatással volt Wagner írása, a Vallás és művészet (Religion und Kunst), amelyben a főzést és a húsevést szemita, nem árja jövevény szokásként kritizálta.

Bár a náci időszak kezdetén a német vegetáriánus mozgalom inkább az önfeloszlatást választotta, megmaradhatott azonban például az Éden Közösség, mivel már az első világháború idején nacionalista és rasszista eszméket támogatott. A náci pártpropaganda magát Hitlert is nemdohányzó, vegetáriánus állatbarátként mutatta be, bár neki előfordult hús is az étlapján. (A háború alatt azonban a Führer teljesen vegán étrendre tért át – állította 2013-ban egykori ételkóstolója, az akkor 95 éves Margot Woelk.)

Nyolcból egy

Mára a vegetarianizmusnak már számtalan irányzata kialakult. Vannak, akiknek időnként a baromfihús és a halevés belefér, mások húst egyáltalán nem, de tojást és tejet fogyasztanak. Ám az „igazi vegánok” csak tisztán növényi ételeket esznek, vagyis minden állati eredetű élelmiszert mellőznek.

A vegánok a táplálkozás mellett más tekintetben is törekszenek úgy élni, hogy azzal ne okozzanak szükségtelenül szenvedést az állatoknak, illetve ne támogassanak olyan vállalkozásokat, amelyek az állatok célzott kizsákmányolására épülnek, vagy azzal közvetlen kapcsolatban állnak. Általában nem vásárolnak bőrből vagy szőrméből készült, illetve állatokon tesztelt termékeket sem. Ezt a radikális életstílusváltást azonban kevesek engedhetik meg maguknak, mert a vegán termékek ára általában a többszöröse a hagyományos élelmiszerekének.

Ennek ellenére a vegetarianizmus töretlenül hódít: Nagy-Britanniában egy felmérés szerint például minden nyolcadik ember egyáltalán nem fogyasztott húst az elmúlt egy évben. A vegetáriánusok, különösen vegánok esetében gyakorta úgy tűnik, mintha fontosabb lenne számukra az állatok megmentése, mint amit az emberekért tesznek. Sokszor kialakul bennük egyfajta lenézés azok felé a „visszamaradott” emberek felé, akik képesek húst enni.

Az utóbbi években számos híresség nyilatkozott arról, miért hagyta abba a húsevést. Paul McCartney így nyilatkozott vegetáriánus életmódjáról: „Bárki, aki a Föld megóvását akarja, mindenképpen abba kell hogy hagyja a húsevést. Ez a legfontosabb dolog, amit tehetsz. Megdöbbensz, amikor ebbe belegondolsz. A vegetarianizmus gondoskodik jó néhány dologról, például: az ökológia, az éhínség és a kegyetlenség (problémáinak megoldásáról).”

Bill Gates ezt a kijelentést tette: „A hús jövője a vegán.” A híres színész, Woody Harrelson pedig így írta le, mit tapasztalt, amikor vegán lett: „Az, hogy vegán lettem, a legnagyobb változás volt, amit az életemben elértem, és az egyik legnagyobb teljesítmény is egyben. Az, hogy az étrendemet vegánra változtattam, minden szempontból megváltoztatta az életemet. Látom ennek az előnyeit az egészségemben, személyes kapcsolataimban és a bolygóval való kapcsolatomban is.”

Bill Clinton, volt amerikai elnök szintén vegán életmódra tért át. Bár orvosi utasításra hetente egyszer kénytelen lazacot enni, mint mondja, alig várja már, hogy ezt is elhagyhassa.

A vegetáriánusoknak nyilván igazuk van abban, hogy fontos a környezet védelme, az egészséges táplálkozás és az is, hogy az állatok ne haljanak ki. De vajon ezzel az életmóddal tényleg ezt segítik elő? Hisz a kutatások és több személyes tapasztalat szerint is inkább kockáztatják saját egészségüket, mint megóvják… (Mellesleg a legtöbb állat – akiket a vegánok féltve óvnak – maga is húsevő és más állatokat kell megennie ahhoz, hogy életben tudja tartani magát.) Mégis, mit érünk el azzal, ha az állatok megmaradnak, de az ember veszélybe sodorja magát életmódja miatt?

Olvasson tovább: