Kereső toggle

Donald, Ted és Pat

Kit támogatnak az evangéliumi szavazók 2016-ban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Protestszavazásnak indult, de paradigma-váltás lehet belőle: a felmérések szerint a szuperkeddet megelőző két republikánus előválasztáson az evangéliumi keresztény szavazók többsége Donald Trump mögé állt, pedig két másik jelölt, Ted Cruz és Marco Rubio a társadalmi konzervatívok számára hagyományosan fontos minden kérdésben - abortusz, melegházasság, iskolai imádkozás - sokkal radikálisabb ígéreteket tett, mint Trump, akiről az elemzők életútja és politikai nézetei alapján úgy gondolták, hogy a legkevésbé vonzó jelölt az evangéliumi tábor számára. Gyorselemzés az okokról, ami a novemberi elnökválasztást is meghatározhatja.

A 2016-os választás az elitek elleni lázadásról és a politikai irányváltásról szól, ez már a kampány első szakaszából is nyilvánvaló volt. Korábban írtunk a demokrata establishment számára – meglehet csak átmeneti – rémálmot okozó Bernie Sandersről (Sanders, a kisemberek jelöltje. Hetek, 2016. 02. 19.), de még inkább igaz ez a republikánus éllovasra, Donald Trumpra.

A mintegy 25 milliós amerikai evangéliumi szavazótábor a nyolcvanas évek végétől kezdett politikailag egyre aktívabb és egységesebb tömbbé válni, és 2000-re, George W. Bush első megválasztásakor már királycsinálóvá is váltak. Négy évvel később ez a pozíciójuk még inkább megerősödött, de a győzelmi széria 2008-ra megtört. John McCain már nem tudta úgy mozgósítani az evangéliumi szavazókat, mint Bush, amit többnyire azzal magyaráztak, hogy a veterán háborús hős magánélete és vallási meggyőződése nem volt igazán hiteles a konzervatív keresztény tábor számára. 2012-ben példás magánélete ellenére Mitt Romney jelölése is hidegen hagyta az evangéliumiakat, pedig ekkorra nyilvánvaló volt, hogy Barack Obama az eddigi legliberálisabb demokrata elnöke Amerikának. Romney mégsem tudta a maga javára fordítani a konzervatívok elégedetlenségét, amit részben mormon hátterével is magyaráztak.

Ilyen előzmények után az elemzők arra számítottak, hogy egy igazi hitvalló, radikálisan konzervatív republikánus jelölt fel tudja sorakoztatni maga mögött az evangéliumi szavazókat, akik alig várják, hogy végre egy szívük szerinti politikusra voksolhassanak. Erre a szerepre legalább öten jelentkeztek. Közülük két korábbi ígéret, a 2008-ban McCaint megszorongató baptista Mike Huckabee és a 2012-ben Romney keresztény alternatívájának szánt katolikus Rick Santorum már az első állomáson, Iowában csúfosan leszerepeltek (egy százalék körüli támogatottságot értek el, pedig korábban mindketten nyertek már az államban), és ezután gyorsan vissza is léptek.

A versenyben maradt keresztény jelöltek – Ted Cruz, Marco Rubio és Ben Carson – közül Cruz texasi szenátor a legradikálisabb konzervatív, aki egyben a washingtoni politikától és pártelittől is távol áll, így sikerült is győznie február elején Iowában. Erre legközelebb csak a szuperkedden került sor, igaz, akkor három államban is. Rubionak, aki élvezi a republikánus establishment támogatását, a szuperkeddig kellett első, áttörésnek korántsem tekinthető győzelmére várnia. Ben Carson nyugalmazott szívsebész magánéleti és politikai tisztességét senki nem vonta kétségbe, elnöki alkalmasságát és nyilvános szerepléseit illetően azonban sokan csak legyintenek rá, ami 7 százalék körül stagnáló eredményeivel nem is csoda.

Megemésztették Trumpot

De mi a helyzet az éllovassal, Donald Trumppal, aki a szuperkedd után tovább erősítette vezetését? Az ingatlanmilliárdos ránézésre távol esik a társadalmi konzervatívok ízlésvilágától: 3 házasság, Las Vegas-i kaszinók és bárok, demokrata értékrendet tükröző korábbi nyilatkozatok – néhány indok, ami miatt elvileg nem sok bizalmat kelthetett a keresztény szavazótáborban.

De már az előválasztásokat megelőzően látszott a felmérésekből, hogy Trump ennek ellenére meg tudja szólítani a keresztény választókat. Ennek egyik oka a Washington Post elemzője szerint az, hogy az átlagos evangéliumi szavazó úgy érzi, hogy nemcsak általában a politikusok, hanem konkrétan a republikánus pártelit cserbenhagyta őket. A négy, illetve nyolc évvel korábbi választói érdektelenség nemcsak a jelölteknek szólt, hanem annak is, hogy a neokonzervatív kampányguruk cinikusan úgy gondolták, hogy elég bedobni egy-egy célzott üzenetet a kulcstémában, és a keresztény szavazók már vonulnak is ikszelni az elit által támogatott jelöltre.

A hívő választókat azonban ez 2016-ban már nem elégíti ki, hanem saját preferenciákat választanak, és azt keresik, hogy melyik jelölt képes nemcsak ígérgetni, hanem meg is valósítani a változásokat. A családvédelembe nem csupán a magzatok védelmét, hanem a munkahelyek megtartását is beleértik, a Legfelsőbb Bíróság összetételénél fontosabb számukra a határok védelme, és tisztában vannak azzal, hogy Izrael érdekeit, valamint a terrorizmus elleni harcot nem egy legyengített és háttérbe vonuló, hanem egy újra tettrekész és erős Amerika szolgálja. Összességében az ország érdekét nézik, arra akarnak befolyással lenni, ami egyébként – mint a Washington Post megjegyzi – felértékeli őket mint választói csoportot.

Jelöltek a CBN fórumán

Ezt pedig a jelöltek közül Donald Trump kínálja, így nem véletlen, hogy a jelöltet telt ház fogadta az evangéliumi választók számára mérvadónak tekintett virginiai Regent Egyetemen, ahol Pat Robertson, a CBN televízió 700-as Klub című keresztény közéleti programjának alapító-házigazdája, valamint a jelenlévő nézők kérdezték. Robertson számára nem ismeretlen az elnökválasztási kampány, hiszen 1988-ban maga is elindult jelöltként. Eltérően más befolyásos evangéliumi keresztény vezetőktől, Robertson a rendelkezésére álló médiafelületeket nemcsak vallási ismeretterjesztésre használja, hanem hír- és közéleti tartalmakat is előtérbe helyez. Emiatt az elmúlt évtizedekben egyfajta királycsináló szerepbe került, legalábbis a republikánus aspiránsok rendszeresen fontosnak tartották, hogy ellátogassanak a CBN stúdiójába vagy előadótermébe. Idén Trump mellett megfordult itt Jeb Bush, Ted Cruz és Ben Carson is.

Ezzel együtt a Regent Egyetem közönsége nem számított hazai pályának Donald Trump számára, és a közönség reakcióiból látszott is, hogy nem mindenki lelkes támogatója a milliárdosnak. A többség azonban élénken fogadta, amikor Trump kiosztotta John Kerryt („az évszázad leggyengébb tárgyalója, akiből a perzsák bolondot csináltak”), megígérte, hogy újratárgyalja a Kínával és Mexikóval kötött kereskedelmi egyezményeket, elnökként egyesével átvizsgálja és visszavonja Obama elnöki rendeleteit. Trump ugyanakkor nem akarta a keresztény közönség előtt másnak mutatni magát, mint ami, bár megjegyezte, hogy tudja, most „itt a következő órában jól kell viselkednem, ezért inkább nem ismétlem el, hogy ellenfeleim milyen szavakat használtak rám”, és viccesen utalt arra, hogy munkatársai mennyire aggódtak, amikor a pápa azt mondta róla, hogy nem jó keresztény. Trump nyugtatta a környezetét, hogy ne vegyék zokon Ferenc szavait, és lám, neki lett igaza, mert „másnap már vissza is vonta a nyilatkozatát”. Elhozta magával két nagyfiát, akik elmondták, hogy apjuk mellett tanultak meg sikeresen dolgozni. A családi ügyekben Trump ügyesen az unokáira hivatkozott, így nem kellett belebonyolódnia házasságainak taglalásába. A közel egy órás fórum végén Pat Robertson megígértette Trumppal, hogy „ha megválasztják, egy év múlva elnökként ismét eljön a Regent Egyetemre”. Ez ugyan nem számított hivatalos elismerésnek tőle, de a barátságos hangvétel sejtetni engedte, hogy Robertsonnak nem lenne ellenére Donald Trump mint elnök.

Két nappal később Ted Cruz volt ugyanennek a fórumnak a vendége, aki hosszasan beszélt saját hitéről, a politikai kérdésekben viszont szinte csak a korábbi specifikus témákat említette: a Planned Parenthood abosztuszpárti szervezet elszámoltatását, a Legfelsőbb Bíróság összetételének megváltoztatását és az Izrael melletti feltétel nélküli kiállást.

„A keresztény szavazóknak elegük van a lelkes ígéretekből és a választási vereségekből, így ha Trump elnyeri a jelöltséget, számíthat a szavazataikra” – prognosztizálta még a szuperkedd előtt megjelent elemzésében a Washington Post, amely szerint az „Obama plusz”-nak tekintett Hillary Clinton is kellőképpen mozgósíthatja az evangéliumi tábort a választásokon.

Olvasson tovább: