Kereső toggle

Kéksisakosok a Templom-hegyen?

Terrortámadások után ENSZ-védelmet kérnek maguknak a palesztinok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Itt az idő, hogy Izrael teljesen kitiltsa a zsidókat a Templom-hegyről” – javasolja a U. S. News & World Report al-Monitor című rovatának vezércikkírója. Már az is érdekes kérdés, hogy lesz egy országos amerikai napilapnak arab című Közel-Kelet rovata, de még meglepőbb, hogy a vallásszabadságra oly büszke Egyesült Államokban a terrorizmusra megoldásként zsidómentes övezetek létrehozását javasolják. Hasonlóan abszurd az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztett francia kezdeményezés is, amely nemzetközi ellenőrzés alá helyezné a Templom-hegyet. Mindkét megközelítés azt jelzi, hogy jelentős nemzetközi támogatottságot élvez az Izrael ellen jelenleg zajló terrorhullám palesztin narratívája, miszerint az erőszak kiváltó oka az, hogy az izraeliek „meg akarják változtatni a status quót a jeruzsálemi muszlim szent helyeken”.

„Védjük meg az al-Akszát!” – nem először uszítanak ezzel a jelszóval erőszakra a palesztin társadalomban, arra azonban eddig nem volt példa, hogy ezt a csatakiáltást egy nyugati kormány hivatalos diplomáciai kezdeményezéssé emelje. A héten ez is megtörtént, miután Franciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult a hetek óta zajló palesztin terrorhullám kapcsán. Párizst láthatóan nem zavarják a tények, hogy a szeptemberi zsidó ünnepek óta elkövetett több tucat, késekkel, húsvágó bárddal, járművekkel és lőfegyverekkel merényletet elkövetők kivétel nélkül palesztinok voltak, míg a támadások áldozatai szintén kivétel nélkül izraeliek.

A célpontok nemcsak zsidó katonák és civilek voltak, hanem vallási szimbólumok is: több száz fős palesztin tömeg felgyújtotta József pátriárka sírját, már azt, ami megmaradt belőle az előző 2000-es rombolás után (lásd keretes írásunkat). Józsefet egyébként Juszuf néven az iszlám is prófétaként tiszteli, ám ez a nabluszi csőcseléket cseppet sem zavarta meg abban, hogy az Iszlám Állam ninivei és palmürai műkincsrombolását továbbgondolva, nemcsak múltbeli régészeti emlékeket, hanem jelenleg is zarándokok ezrei által látogatott szent helyet pusztítsanak el.

Ilyen előzmények után meglepő a francia kormány reakciója: a Biztonsági Tanács előtt Izraelt tennék felelőssé az erőszakhullámért, mármint azért, mert a támadások elkövetői közül az izraeli rendőrség és biztonsági erők többeket likvidáltak. A József sírja elleni támadásból pedig azt a következtetést vonták le, hogy az izraeliektől kell megvédeni a legfontosabb jeruzsálemi szent helyet.

A párizsi kormány továbbá azt szeretné elérni, hogy a Templom-hegyet helyezzék nemzetközi fennhatóság alá, és vezényeljenek ENSZ-megfigyelőket a helyszínre. Egy ilyen intézkedéshez a Biztonsági Tanács 15 tagjának egyhangú támogatására lenne szükség, amelyre kevés az esély, de maga a kezdeményezés is súlyos, egyoldalú beavatkozást jelent nemcsak az izraeli–palesztin viszony, hanem az egész Közel-Kelet legkényesebb konfliktusába.

Az izraeli miniszterelnök szerint a francia javaslat „elfogult és alaptalan”. Benjamin Netanjahu nemzetbiztonsági tanácsadója, Joszi Kohen kijelentette, hogy a biztonsági helyzet romlásáért a palesztinok a felelősek, akik robbanószereket és pirotechnikai eszközöket vittek fel a hegyre. „Szent helyekből igyekeznek terrorbázist kialakítani. Ennyiben változott meg a status quo, és Izrael elkötelezett abban, hogy ezt a változást megakadályozza” – mondta Kohen.

A magyar sajtó jelentős része amúgy igazi hungarikumként „Mecsetek terének” nevezte el a Templom-hegyet (eredeti nevén Har HaBajit), amilyen kifejezést nem ismer sem az arab sajtó, sem pedig az egyébként jelentős részben iszlamofil nyugati média: ha a helyszín iszlámmal való kapcsolatát akarják hangsúlyozni, arab nevén al-Haram al-Sarif, vagyis Nemes Szentélynek nevezik. A hajdani első és második zsidó templom helyszíne – amely lerombolása előtt fontos szerepet töltött be Jézus és a korai jeruzsálemi egyház szolgálatában is – 1967 óta Izrael fennhatósága alatt áll, de a területet a jordániai király felügyelete alatt álló iszlám vallási hatóság, a Wakf igazgatja.

Az izraeli álláspont szerint – ez a jelenlegi status quo – a Templom-hegyen a muszlimok korlátozás nélkül gyakorolhatják vallásukat, míg a zsidók és keresztények csak meghatározott, szűk idősávban látogathatják, szigorúan turistaként. Semmilyen, a vallásukhoz kötődő tárgyat – beleértve a Bibliát – nem vihetnek magukkal, és nem is imádkozhatnak a helyszínen. Ilyen korlátozásokat csak muzulmán országokban alkalmaznak a más vallásúakkal szemben – ilyen szempontból a Templom-hegy inkább Mekkára hasonlít, ami egyértelműen diszkriminálja a nem muzulmán hívőket, akik számára pedig a hely történelmi és spirituális szempontból is fontos. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben sok bírálat érte az izraeli kormányt, hogy biztosítsa hívő állampolgárai (és a vendégek) számára a szabad vallásgyakorláshoz való jogot.

A palesztinok azonban azt követelik, hogy az al-Aksza mecsetet és környékét teljesen zárják el a zsidók elől, és ennek érdekében ők is kezdeményezéssel fordultak az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális bizottságához. Azt kérik, hogy az UNESCO mondja ki: a Siratófalként is ismert Nyugati-fal az al-Aksza mecset része. Bár a szakemberek között teljes az egyetértés, hogy a Nyugati fal jelentős része a több mint 2000 éve Heródes által épített templomegyüttes eredeti fala (az egyetlen rész, amely a rómaiak pusztítása után megmaradt), a palesztinok a beadványban azt írják, hogy a hely jelentőségét kizárólag az adja, hogy Mohamed – az amúgy semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott – „éjszakai utazása” során ide kötötte ki az al-Burak nevű lovát. Az UNESCO közgyűlésén a muzulmán országok egységes blokként szavazva elfogadtathatják ezt a történelmietlen és kirekesztő értelmezést.

Miután a Palesztin Hatóság nem tagja az UNESCO-nak, nevükben a hatoldalas határozattervezetet Egyiptom, Tunézia, Algéria, Marokkó, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok nyújtották be. Ezeket az országokat Nyugaton többnyire a felvilágosultabb arab államok közé sorolják, ennek ellenére szemrebbenés nélkül aláírták azt a szöveget, ami tökéletesen kiradírozná a történelemből a zsidóság bármilyen kapcsolatát Jeruzsálemmel.

A határozattervezet szerint nem állt sem az első, sem a második templom és valamennyi történelmi emlék az arab muszlim örökség része.

Izrael UNESCO-nagykövete, Carmel Sama HaCohen szerint a hat arab nemzet javaslatának célja Jeruzsálem „totális iszlamizálása”. Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke figyelmeztette az UNESCO-t, hogy a határozat elfogadásával a világszervezet nem csupán nevetségessé teszi magát, hanem saját alapokmányával is szembemegy. „Az UNESCO alkotmánya egyértelműen leszögezi, hogy a szervezet célja a béke és biztonság elősegítése, az együttműködés és együttélés szellemének erősítésével. (...) Ha a zsidóság legszentebb helyét a muszlim örökség részévé teszik, ezzel azokat a szélsőségeseket támogatják, akik egyetlen célja Izrael, a judaizmus és a zsidó nép eltüntetése a földről.“

A palesztin történelmi narratíva már eddig is a zsidó örökség és a jeruzsálemi szentély tagadására épült, és ebben a nyilvánvaló tényektől sem engedték zavartatni magukat. Ismert, hogy amikor Bill Clinton elnök 2000-ben Camp Davidben még egyszer utoljára tárgyalóasztalhoz ültette Ehud Barak akkori izraeli miniszterelnököt és Jasszer Arafatot, javaslatot tett a Templom-hegy megosztására, oly módon, hogy a palesztinoké lett volna a hegyen épült muszlim szentélyek feletti szuverenitás, míg az izraeliek kapták volna a Nyugati falat és a hegy felszín alatti részét. Az amerikai elnök majdnem leesett a székről döbbenetében, amikor Arafat kijelentette, hogy a hegyen soha nem állt semmiféle zsidó szentély, ezért nincs mit megosztaniuk az izraeliekkel.

Erre a történelemtagadásra 15 éve még a világsajtó gúnyosan reagált, és a néhai palesztin vezető megrendült egészségi állapotának tudta be képtelen állításait. Másfél évtized alatt azonban ez az agyrém közös arab állásponttá vált, és könnyen lehet, hogy mire lapunk megjelenik, az ENSZ oktatási (!), tudományos (!!) és kulturális (!!!) szervezete – a végrehajtó bizottság 58 tagállam többségének támogatásával – ezt is magáévá teszi, és kimondja: a „Burak-tér az al-Aksza mecset és az al-Haram al-Sarif elválaszthatatlan része”. Nyilvánvalóan Heródes király szerepét is újra kell értékelni, hiszen a hajdani uralkodó közel 700 évvel előre megépítette Mohamed lova számára azt a falat, amit eddig Nyugati falként ismertünk. Természetesen a rómaiak sem a zsidók ellen harcoltak, hanem az iszlám előfutáraival harcolva rombolták le azt, ami a hegyen állt, bármi is volt az. Jegyezzük meg a dátumot: ez az agyrém 2015-ben zajlik, amikor az emberiség arra készül, hogy egy-két évtizeden belül eljut a Marsra. Itt a földön azonban az ENSZ azt is kész lenne megszavazni, hogy a föld lapos, és a nap nyugaton kel fel.

József sírja: lerombolták, felgyújtották

2000. október 7-én, szombaton, palesztin csoportok földig lerombolták a bibliai József, Jákób fia sírját Nabluszban. A tizenkét pátriárka egyike emlékének meggyalázása a Palesztin Autonómia területén lévő városban azután történt, hogy az izraeli katonaság egységei kivonultak onnan. A palesztin tömeg a sír mellett álló jesivát (zsidó vallási felsőoktatási intézményt) is megtámadta. Imakönyveket, teológiai kommentárokat, tóratekercseket szaggattak szét, majd felgyújtották az épületet. A tóratekercsek megmentésére igyekvő Hillél Lieberman rabbit megölték. Azóta a sír helyén muszlim mecset építése kezdődött meg, arra hivatkozva, hogy az egy néhány száz éve elhunyt Juszuf nevű sejk sírja, s így valójában az iszlám szent helye. A palesztin vezetők felajánlották, hogy régészeti feltárással is ellenőrizzék ezt, és ha mégis a bibliai József sírjának bizonyul, lehetővé teszik a zsidók vallási célú látogatásait is, hiszen Józsefet ők is tisztelik. A sír nemcsak a zsidók egyik legszentebb helye volt eddig, de a kereszténység számára is kitüntetett hely. 15 évvel később most mégis, a „harag napján” a megmaradt épületet is felgyújtották. Amikor egy nappal később zsidó fiatalok érkeztek a helyszínre, hogy eltakarítsák a romokat, kis híján meglincselték őket.

Az ENSZ referenciái nem meggyőzőek

Mi várható az ENSZ-től, ha a világ legérzékenyebb pontján kap megbízást a „béketeremtésre”? Az elmúlt hét évtized produkciója alapján jóra a kéksisakosoktól nem lehet számítani. A térségben már az 1967-es hatnapos háború előtt az ENSZ-erők feladata volt a rendfenntartás. Ez például az izraeli–egyiptomi határon úgy sikerült, hogy mielőtt az egyiptomiak támadni akartak, egyszerűen felkérték a világszervezet egységeit a távozásra, amit U-Thant akkori ENSZ-főtitkár egyszerűen jóváhagyott, így szabaddá vált az út a Sínai-félszigeten keresztül. Nem nyújtottak sokkal jobb teljesítményt a Dél-Libanonban állomásozó UNIFIL-erők sem. A feladatuk elvileg az lett volna, hogy megakadályozzák, hogy a Hezbollah újrafegyverkezzen, továbbá biztosítaniuk kellett volna a térség demilitarizálását. Ez korábban sem működött, de a szíriai háború kitörése óta a dél-libanoni övezetbe a Hezbollah azt visz be, amit csak akar, beleértve az orosz gyártmányú SS-N-26 Jakhont típusú, tengeri hajók ellen bevethető rakétákat. Ha pedig a közel-keleten túl tekintünk, emlékezhetünk, hogy az ENSZ békefenntartók képtelenek voltak 1994-ben Ruandában megvédeni a tuszi kisebbséget a hutuk tömeggyilkos pogromjától, csakúgy, mint a srebrenicai bosnyák muszlimokat a szerb kivégzőosztagok elől. Pedig mindkét helyen a kéksisakosok feladata volt a rendfenntartás, csakúgy mint a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol viszont a katonák a fiatal nők és kislányok megerőszakolásával voltak elfoglalva 2005 körül. Vajon a Templom-hegyen mi lenne a következménye az ENSZ-erők megjelenésének? Aligha az, hogy a zsidók és keresztények a muszlimok zaklatásától mentesen élhessenek vallásszabadságukkal a hegyen. Sokkal inkább az izraeli szuverenitás felszámolása lenne az következménye a kéksisakosok bevonulásának.

Olvasson tovább: