Kereső toggle

Merkel migránsai

Menekültválság: Miért nyit Németország a bevándorlók felé?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 71 áldozattal járó halálfurgon tragédiája után Angela Merkel megelégelte a nyugat-európai politikusok nyári tétlenségét, és kezébe vette a menekültválság kezelését. Eddig is sejteni lehetett, hogy a kontinensen nagyjából az történik, amit Németország akar, de a migránsügy ezt most egyértelművé tette. Berlin pedig azt teszi, amit  saját érdekének lát. Kérdés, hogy mit eredményez ez más országok - köztük hazánk - számára? Megpróbáltuk összegyűjteni, milyen szempontok vezérelhetik Merkeléket a második világháború óta tapasztalt legnagyobb európai menekültválság kezelésében.

„Mélyen megrendített bennünket a tragédia” – nyilatkozta Angela Merkel, néhány órával azt követően, hogy az osztrák hatóságok bejelentették: holttestekkel zsúfolt hűtőteherautót találtak a Bécs felé vezető autópálya leállósávjában. Utólag érthető, hogy a rendőrség miért várt másnapig az áldozatok számának bejelentésével: az embercsempészek olyan szorosan zsúfolták be az embereket a légmentesen záródó raktérbe, hogy még tippelni sem mertek, hány halottat rejt a teherautó. Mint kiderült: 71 ember, köztük nyolc nő és három kisgyermek (a legfiatalabb másfél év körüli) halt meg borzalmas szenvedések között Közép-Európa egyik legforgalmasabb autóútján, valószínűleg még Magyarország területén. Mint az egyik kommentár megállapította: a Földközi-tenger hullámsírja már hazánkig elért.

A megrendülés mellett a német kancellár azt is kifejezte, hogy a helyzetet nem tartja „méltónak az Európai Unióhoz”. Merkel első lendületében gyakorlatilag valamennyi szíriai menekültnek németországi befogadást ígért, majd másnap – amikor már elkezdték Törökországban gyártani a hamis szíriai útleveleket, és a magyarországi regisztrációs állomásokon hirtelen mindenki damaszkuszi rokonokról kezdett mesélni – igyekezett „félreértésnek” feltüntetni saját szavait. Steffen Seibert kormányszóvivő pedig sebtében a Twitteren reagált azokra a bejegyzésekre, amelyek szerint Németország a budapesti német nagykövetség szervezésében vonatokat küld a Magyarországon tartózkodó szíriai menedékkérőkért. A kormányszóvivő azt írta, hogy „nincsenek különvonatok”, és „az uniós jog érvényes”, amely szerint „aki Magyarországra megy, annak ott kell regisztrálnia magát, és ott kell lefolytatni a menedékjogi eljárást”.

A gyakorlatban azonban a számok azt mutatják, hogy azok a szír menekültek, akik eljutnak Németországig, szinte száz százalékban megkapják a menekültstátuszt. Milyen szempontok vezérlik a németeket, amikor zöld lámpát adnak a közel-keleti migránshullámnak?

1. Emberiességi szempontok
A német álláspont szerint, akik Szíriából jönnek, azokat prima facie alapon (azaz első látásra elfogadhatóan) menekültnek kell tekinteni, mert háborús övezetből érkeznek. Ezt erősítette meg Barbara Molinario, az ENSZ menekültügyi szóvivője is, aki szerint a szíriai és eritreai migránsok azért részesülhetnek kiemelt elbírálásban és azonnali humanitárius védelemben, mert országaikban polgárháború zajlik. „Mindez nem zárja ki azt, hogy más országból érkezettek között is vannak olyanok, akiknek az életét otthon veszély fenyegeti, így szintén jogosultak a fokozott védelemre” – tette hozzá a szóvivő.

A több százezer áldozattal járó szíriai háború miatt mintegy négymillió embernek kellett elhagynia otthonát, de közülük a jelenlegi fokozott menekülthullámban is csak relatíve keveseknek sikerült eljutnia Európába. Az ENSZ adatai szerint legfeljebb 200 ezer szíriai érkezett az Európai Unióba, ami az összes menekült 5 százalékát teszi ki, és ennek a létszámnak is csak a felét (105 ezer embert) fogadta be Németország.

A szíriai menekültek túlnyomó többsége nem jutott el Európába: 1,8 millió Törökországban; 1,2 millió Libanonban; 600 ezer Jordániában; 250 ezer Irakban; 130 ezer pedig Egyiptomban húzta meg magát. És ezekben az adatokban nincsenek benne azok, akik képtelenek voltak elhagyni Szíriát: a helyben maradt belső menekültek (vagyis azok, akik elvesztették otthonukat, de még a szomszédos országokig sem jutottak el) állnak a migránspiramis legalján. Ők a hátrahagyottak, akik között a halál százezrével arat, anélkül, hogy esélyük lenne bármiféle segítséget kapni. Becslések szerint ők 7-8 millióan vannak.

Ebből az is következik, hogy akik eljutnak Magyarországig, azok a legtehetősebb, jó képességekkel és képzettséggel, illetve külföldi rokonokkal rendelkező szíriaiak közül kerülnek ki, hiszen az utazásért több ezer vagy akár több tízezer dollárt kellett áldozniuk. Ez általánosságban is igaz: azok a migránsok, akik az Európai Unió határára érkeznek, a bajba jutott emberek „felső tízezréhez” tartoznak, és a gyötrelmes utazás ellenére is jobb helyzetben vannak, mint a többi 95 százalék, akik földönfutóvá lettek, és sokkal jobb helyzetben azoknál, akik a romok között élnek, kiszolgáltatva a háborús erőszaknak.

Az emberiességi szempont tehát azt indokolná, hogy ha Németország valóban segíteni akarna a szíriai embereken, akkor nemcsak „lefölözné” a menekültek elitjét, hanem aktívan keresné a konfliktus megoldását, hogy legalább a közvetlen életveszély megszűnjön az ott élő emberek számára. Az Európai Unió szégyene, hogy jelenleg csupán (a kis létszámú kurd és asszír keresztény milíciák mellett) egyedül Irán és – a ynet izraeli hírportál szeptember elején kelt értesülése szerint – a Basar Asszad oldalán álló oroszok szálltak szembe az Iszlám Állammal.

2. Demográfiai és munkaerő-piaci szempontok
Németországban az egyik legalacsonyabb a születési arányszám Európában, így a becslések szerint a jelenlegi 81 milliós népesség néhány évtized alatt 67 milliós szintig süllyedhet. A „nyitott kapuk” politikájától Berlin azt várja, hogy csökkenti a népességfogyást, és hosszú távon biztosítja a német gazdaság számára szükséges munkaerőt.

Thomas de Maizière német belügyminiszter jelezte, hogy 2015-ben mintegy 800 ezer új bevándorlóval számolnak, ami négyszer több, mint 2014-ben. A népességfogyást alapul véve ez a többlet akár ideálisnak is tekinthető, ám csak elméletben. A demográfiai többletnek ára van: Németország fokozatos iszlamizálódása. A 800 ezer új bevándorló közül legalább 640 ezer muszlim, amihez ha hozzávesszük a német muszlim közösség természetes szaporulatát (77 ezer fő), akkor egyetlen év alatt a muzulmán lakosság száma több mint 10 százalékkal nőtt Németországban.

3. Vallási és történelmi szempontok
Az iszlám jelenleg a leggyorsabban növekvő vallás Németországban. Aiman Mazyek, a Németországi Muszlimok Központi Tanácsának elnöke szerint számos mecsetben csupán az elmúlt hónapok során megkétszereződött az istentiszteleteken részt vevők száma. Sorra épülnek az országban az új mecsetek, egyre nagyvonalúbb tervek alapján. A kupolák és minaretek számos német település – és nem csak a nagyvárosok – látképéhez tartoznak ma már hozzá.

A növekedést gyorsítja, hogy a német jóléti rendszer akaratlanul is preferálja a poligámiát. A muszlim bevándorlók gyakran két vagy több feleséggel érkeznek. Egyiküket hivatalos házastársnak jelentik be, a többiek a gyerekekkel együtt egyedülálló anyaként emelt összegű szociális támogatást igényelhetnek. Így kikerülik a törvényt, ami jelenleg tiltja a poligámiát, miközben egy ilyen bevándorló nagycsalád többször annyi segélyhez jut, mint a hagyományos házasságban élő németek, ahol egy feleség és jó esetben egy gyerek van.

A melegházasságért küzdők közelmúltbeli európai és amerikai győzelmei után sem liberális jogvédők, sem a házasság klasszikus definíciójának tiszteletben tartásáért küzdő keresztények nem tartják kizártnak, hogy az érintett országokban napirendre kerül a poligámia törvényesítése, ami egyúttal a muzulmán családmodell legalizálását is jelenti arra való hivatkozással, hogy ha a házasságban részt vevők körét nem lehet nemi összetétel alapján korlátozni, akkor nem tartható a létszám szerinti korlátozás sem. A bizarr, de egyáltalán nem fantasztikus forgatókönyv szerint tehát a muszlim közösségek lehetnek a házasság fogalmát újraértelmező gender-forradalom közvetett haszonélvezői.

A muszlim bevándorlók túlsúlya ráadásul nem feltétlenül hozza meg a várt gazdasági eredményeket sem. A Kölni Gazdaságkutató Intézet nemrég készült kutatása szerint a muszlim bevándorlók között sokkal magasabb a munkanélküliek aránya, amit részben a képzettség és nyelvtudás hiánya indokol, másrészt pedig az a tény, hogy a szociális támogatásokból olyan életszínvonal valósítható meg, ami nem ösztönzi a munkába állást.

Miért vállalja mégis Németország az iszlám felé való nyitást? Részben történelmi oka is van ennek: mint korábban már írtunk róla, a német külpolitika már Vilmos császár óta stratégiai partnernek tekintette az iszlám hatalmakat – a „keleti nyitást” az uralkodó 1899-es damaszkuszi látogatása során egy szimbolikus tettel is kifejezte, amikor lerótta tiszteletét a német keresztes lovagok ellen harcoló Szaladdin sírjánál, kifejezve ezzel azt, hogy Németország nem kíván az iszlám ellen harcolni.

A szövetség – amitől a brit és francia közel-keleti hegemónia megtörését remélték – az első világború során az Oszmán Birodalommal, a második világháború idején pedig Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi főmuftival egyaránt kudarcnak bizonyult. Ennek ellenére a németek úgy érezhetik, Európában ők ismerik legjobban az iszlám világot, így kézben tudják tartani a muzulmánok társadalmi, kulturális és gazdasági hódító szándékait. Ugyanilyen történelmi előzményei vannak az Iránnal fennálló kapcsolatoknak is: németek építették ki Perzsia vasút- és távíróhálózatát, így nem véletlen, hogy a német vállalatok az elsők között jelentkeztek be az atompaktum után Teheránban.

Mi lehet a következménye a német modellnek? Berlin Európán belüli súlyát tekintve egyáltalán nem kizárt, hogy a németországi muszlimok integrációs kudarcai sajátos „mintává” válnak Európa többi országa számára is, ami egész konkrét területeken járhat érezhető következményekkel a kontinens keresztény és zsidó közösségei számára.

A bajor iskolákban például a muszlim diákok már ma is mentesülnek az amúgy minden tanuló számára kötelező koncentrációstábor-látogatás alól. Előfordult az is, hogy a hagyományos karácsonyi köztéri díszítések áldozatul estek a muszlim lakosságra való hivatkozásnak. Az imámok ma még csak azt kérik, hogy hangszórókon a minaretekből imára hívhassák a híveiket, ám a következő lépés a déli harangszó elnémítása lehet, mondván, azzal Európa-szerte a kereszt győzelméről emlékeznek meg a félhold felett.

Olvasson tovább: