Kereső toggle

Tragikus integrációs kudarc

Mekka Németország – A csendes iszlamizáció – megjelent Udo Ulfkotte legújabb könyve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mekka Németország – A csendes iszlamizáció címmel jelent meg Udo Ulfkotte legújabb könyve. A szerző, akinek nemrég jelent meg magyarul a manipulált médiáról szóló könyve, a Megvásárolt újságírók, újabb kötetében sokkoló példákkal mutatja be a nyugat-európai országok tragikus integrációs kudarcát, miközben időnként sajnos az összeesküvés-elméletek ingoványos talajára téved.

Ulfkotte újabb kötetében ismét sokkol meredek állításaival, ám legmegdöbbentőbb példái (mint például a Nagy-Britanniában élő pakisztáni férfiak által működtetett pedofilhálózatról szóló történet), nagyon is valóságosak. A könyvben számtalan megrázó történetet olvashatunk napjaink Németországáról, többek között annak a 82 éves nyugdíjas férfinek az esetét, aki protézisműtétje után lábadozott otthon, amikor három muszlim fiatal támadt rá. Kifigyelték, hogy a járókerettel szinte esélytelen a védekezésre. De elszámították  magukat, mert az idős úr rendelkezett fegyvertartási engedéllyel és lőfegyverrel is, és miután megverték, a földön fekve még rájuk tudott lőni. Az egyik elkövető halálos lövést kapott. Bár a bűncselekmény nem vallási indíttatású volt, az elkövetők háttere mégsem közömbös: a muszlim közösség felháborodása az egekbe szökött, és olyan nyomás alá helyezték a bíróságot, hogy az végül elítélte a nyugdíjast emberölés vádjával. Ulfkotte szerint az ehhez hasonló esetek felvetik a kérdést, hogy vajon a németek saját hazájukban másodrendű állampolgárok-e, és hogy ki fogja megvédeni a békés német honpolgárokat, ha ilyen vegytiszta esetekben is az áldozat húzza a végén a rövidebbet.

A tendenciák egész Európára nézve ijesztőek, és egyáltalán nem függetlenek attól, hogy Európa minden erejével igyekszik megszabadulni keresztény gyökereitől. Míg napjainkban  több ezer mecset működik, és folyamatosan épülnek újak szinte minden nyugat-európai országban, addig egyre-másra zárnak be a keresztény templomok. Sok esetben pont ezekben nyílik muzulmán imahely, egyszerre jelképezve a kereszténység visszaszorulását és az iszlám európai erősödését – mintegy fricskaként –  „egy letűnt kor romjain”.

Egy egészen megdöbbentő példa

Ulfkotte szerint a politikai korrektség megfosztotta az önvédelem képességétől Németország, Nagy-Britannia, Hollandia vagy Svédország társadalmát. Ennek eredményeként a demokratikus kultúrát el nem fogadó csoportok „törvényen kívüliségüket” akár erőszakkal is készek érvényre juttatni, a kényelemhez szokott európai politikusok pedig félelemből vagy megalkuvásból állandóan engednek a nyomásnak, ami így nemhogy nem csitítja az agressziót, hanem inkább olaj a tűzre.

Miközben Ulfkotte néhány állítását érdemes távolságtartással kezelni – arra nézve például, hogy az amerikai külügyminisztérium szándékosan gerjesztené Európa iszlamizálását, értelemszerűen semmi bizonyíték nincs –, az általa felhozott legmegdöbbentőbb példa nagyon is valóságos. Ez pedig annak a nagy-britanniai, döntően pakisztáni férfiakból álló bűnszövetkezetnek az esete, amelynek ügyében 2015-ben zárult le a nyomozássorozat. Az elkövetők 1997 és 2013 között mintegy 1400 (!) gyermek megerőszakolásában vettek részt. Annak ellenére azonban, hogy az elkövetők kilétére fény derült, a hatóságok sokáig nem tettek semmit attól való félelmükben, hogy rasszistának bélyegzik őket.

Egyre vonzóbb az iszlamizmus a fiatalok körében

A zsidó-keresztény gyökereivel szakító Európában, főként Nagy-Britanniában már egyértelműen tetten érhető tendencia, hogy a fiatalok egyre jobban vonzódnak az erőt és magabiztosságot sugárzó iszlámhoz, az eleve muszlim környezetben nevelkedett fiatalokat pedig könnyen hálózzák be a különböző szélsőséges csoportok. Ulfkotte példája az angliai Dewsberry nevű város, amelyben szinte kizárólag muszlim vallású bevándorlók laknak. Angliából innen ment a legtöbb fiatal Szíriába, azért, hogy az Iszlám Állam (IÁ) oldalán harcoljon. Ulfkotte úgy látja: az IÁ Nyugat-Európából érkező utánpótlása az európai integrációs politika súlyos kudarca. A valódi integráció helyett az elszigetelt kolóniákban, nem ritkán a világi törvények hatósugarán kívül élő muszlim közösségek a radikalizálódás melegágyai. Olyannyira, hogy ahol nagyobb létszámú közösség alakul ki, akár a helyi parkban is előfordulhatnak fegyveres harci kiképzések, a rendőrség pedig egyszerűen tehetetlen.

Homályzóna: mit finanszíroznak az Öböl menti befektetők?

Ráadásul az európai üzleti életben – sok esetben muszlim hátterű, de elvilágiasodott befektetőket kiszorítva – egyre inkább teret nyernek olyan Öböl menti országok befektetői csoportjai (Szaúd-Arábiáé, az Egyesült Arab Emírségeké vagy Kataré), amelyeknek üzleti körei kulcsszerepet játszottak vagy játszanak a különféle szalafista terrorcsoportok (az al-Kaida, a tálibok vagy éppen az IÁ) finanszírozásában. Ulfkotte felhívja a figyelmet, hogy a Deutsche Bank egyik tulajdonosa egy katari milliárdos, aki nem titkolja azon szándékát, hogy abban a pillanatban további részvényeket fog vásárolni, amint arra módja nyílik – mindaddig, amíg kulcsrészvényessé nem válik. Vagy vegyük például a brit Harrods áruházláncot, amely korábban a Diana hercegnő tragikus autóbalesetében érintett egyiptomi család kezében volt, ám 2010 óta a Deutsche Bankhoz hasonlóan ez is részben már katari kézben van.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, és bár Ulfkotte ezúttal néha az összeesküvés-elméletek csúszós talajára lép, a nyugat-európai jóléti társadalmak tragikus integrációs kudarcának bemutatásával mindenképpen a kontinens jövőjéről folyó fontos vitához járul hozzá. Még akkor is, ha ő maga szkeptikusnak tűnik a tekintetben, hogy nem túl késő-e még Európa értékeit megmenteni a totális pusztulástól.

Olvasson tovább: