Kereső toggle

A tolerancia próbája

A történelemben már többször állt zsinagóga a Templom-hegyen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Történelmi jelentőségű döntést hozott egy jeruzsálemi bíróság, amikor a héten engedélyezte a zsidók számára az imádkozást a Templom-hegyen. Yehuda Glick polgárjogi aktivista azt követően fordult bírósághoz, hogy az izraeli rendőrség 2011-ben két évre kitiltotta a hegyről, miután nyilvánosságra került egy televíziós felvétel arról, hogy a helyszínen imádkozik. Glick ellen tavaly októberben merényletet követtek el Jeruzsálemben. Az arab merénylő négyszer mellbe lőtte az aktivistát, aki csodával határos módon túlélte a támadást, és azóta fel is épült sérüléséből. Közben a jeruzsálemi Templom Intézet bejelentette, hogy elkészült az áldozati oltár másolatával, ami – állításuk szerint – alkalmas arra, hogy a Harmadik Templomban használják. Szintén a héten jelent meg Harry Moskoff rabbi tanulmánya, amelyben történelmi példákra hivatkozva azt sürgeti, hogy épüljön mielőbb zsinagóga a Templom-hegyen.

Dúl a választási kampány Izraelben, és ez most először közvetlenül érinti a Jeruzsálem szívében álló Templom-hegyet, arab terminológiával a Mecsetek terét. Korábban beszámoltunk arról, hogy az 1967-ben izraeli fennhatóság alá került, ám továbbra is a jordániai muzulmán vallási hatóság, a Wakf által felügyelt területre megpróbálnak beszivárogni radikális dzsihadista szervezetek tagjai, akik ezt azzal indokolják, hogy „meg kell védeni az al-Aksza mecsetet a zsidó telepesektől, akik a mecsetek mellett vagy akár azok helyén fel akarják építeni a saját templomukat. (ISIS-gárdisták a Templom-hegyen. Hetek, 2014. október 31.)
A beszámolók szerint a látogatókat – különösen a zsidó vagy keresztény csoportok tagjait – arabok veszik körül, akik „Allahu Akbar” kiáltásokkal és szitkokkal igyekeznek mielőbbi távozásra bírni a „hitetleneket”. A tüntető csoportok petárdákkal, husángokkal és kövekkel is dobálják a csoportokat és az őket kísérő rendőröket.
Az elmúlt években egyre több rabbi engedélyezi, sőt szorgalmazza azt, hogy zsidó hívők látogassanak a Templom-hegyre. Bár csak előre egyeztetett időpontban, és csoportosan léphetnek be a területre, és hivatalosan nem vihetnek magukkal semmilyen szent iratot, a látogatók száma mégis folyamatosan növekszik. Szintén új jelenség, hogy szekuláris cionista csoportok is szorgalmazzák a látogatást.
A jeruzsálemi bíróság precedensértékű döntése most Yehuda Glick rabbi ügyében kimondta, hogy a rendőrség megalapozatlanul korlátozta az aktivista mozgásszabadságát, miközben a valódi terrorveszélytől nem tudta megvédelmezni. Az ítélet nyomán a rendőrségnek állnia kell az összes perköltséget, az államnak pedig összesen 650 ezer sékel kártérítést kell fizetnie Glicknek.
Már a Yehuda Glick elleni merénylet nyomán felmerült az igénye annak, hogy valamilyen rendszeres és védett formában biztosítsák a zsidó hívők számára azt, hogy a judaizmus legszentebb helyén szabadon gyakorolhassák vallásukat.
A kérdés az izraeli törvényhozásban is előkerült. A Kneszetben több mint egy tucat képviselő támogatta a törvényjavaslatot, amely szabályozott formában hozzáférést biztosítana a zsidó hívők számára, hogy a Templom-hegyen imádkozhassanak. A vitában Cipi Hotovely Likud-képviselőnő egyenesen kijelentette: „A baloldal igazi félelme az, hogy a Templom-hegy őrzi ma is a szent frigyládát, és ezért ez az ügy a legszentebb kérdéseket érinti.”
Az Israel Hayom című lap szerint az újfajta rendezés keretében a Templom-hegyet megosztanák a muszlimok és zsidók között, hasonlóan ahhoz, ahogy Hebronban a pátriárkák sírját, és időben különválasztanák a látogatókat, így a muszlimok és a zsidók is szabadon imádkozhatnának a szent helyen.

Megelőző lépés

Ennek a koncepciónak a megerősítésére írt vitacikket Harry Moskoff rabbi, a Frigyláda-jelentés című könyv szerzője. Moskoff tavaly év végén megjelent könyvét korábban bemutattuk (Geostratégiai forgatókönyvek és a Frigyláda. Hetek, 2015. január 1.), amelyben négy lehetséges szcenáriót vázol fel arra az esetre, ha sikerülne beazonosítani a hajdani zsidó szentély legszentebb tárgyának mai rejtekhelyét (amiről Moskoff meggyőződéssel állítja, hogy a Templom-hegy alatti labirintusban található, immár 2600 éve).
Moskoff könyvében azzal érvel, hogy a frigyláda idő előtti felszínre hozása végzetes kockázatokkal járhat. Nyilvánvalóan Izrael ellenségei provokációnak tekintenék a lépést, emellett a frigyláda birtokba vételére a mai zsidóság sincsen felkészülve. „A szent tárgy ugyanis elvileg ma is olyan tulajdonságokkal rendelkezhet, mint az Ószövetség idején, amikor a frigyládából kilépő tűz és energia hadseregeket győzött le, városokat rombolt és természetfeletti üzeneteket közvetített” – írta a rabbi.
Moskoff ugyanakkor azt elképzelhetőnek, sőt egyenesen szükségesnek tartja, hogy a jelenlegi status quo helyett olyan megoldás szülessen a Templom-hegyen, ami biztosítja a zsidók számára a szabad imádkozás jogát. Mint hangsúlyozza, megoldási javaslatai „egyáltalán nincsenek összefüggésben a közelgő választásokkal”, tervét az Izrael jövőjével kapcsolatos aggodalmai miatt hozza nyilvánosságra.
„Teljesen érthető, hogy napjainkban a zsidók Izraelben idegesek – írta kommentárjában a rabbi. Március elején állt a washingtoni Kongresszus elé Benjamin Netanjahu miniszterelnök churchilli beszédével, amelyet azért mondott el, hogy ráébressze a nyugatot a nukleáris Irán jelentette veszélyre. Közben azonban az izraeli média beszámolt arról, hogy az északon lakók rendszeresen az éjszaka közepén halk dübörgő hangokat hallanak. Nem tudjuk, mi lehet ennek a forrása, de jogosak azok az aggodalmak, melyek szerint a Hezbollah újabb alagutakat épít Libanon és Izrael között, hogy azokon keresztül indítson támadást izraeli célpontok ellen. Délen pedig a Hamasz már el is kezdte saját alagútjainak felújítását a nemzetközi jótékonysági szervezetektől kapott cementszállítmányokból és építőanyagokból. Az Obama-kormánnyal megkötni kívánt egyezség révén Irán gyorsan el tudná érni a célját, és nukleáris nagyhatalommá válna, ezt kihasználva végre »letörölhetné Izraelt a térképről«. Nézzünk szembe a tényekkel, úgy tűnik, hogy manapság már minden oldalról fenyegetés éri ezt a kis területű zsidó államot” – érvel Moskoff, aki felteszi a kérdést: miként tudja Izrael legyőzni ezt a gonoszságot, és hogyan tudna normális életet élni a jövőben? „Más szavakkal: Hogyan kellene megváltoztatni a status quót ahhoz, hogy az stabil jövőt biztosítson Izrael Állama számára a környező országokkal szemben?”
„Az egyik irány, ahol a megoldást kereshetjük, fölfelé van. Szellemi értelemben a Talmud azt állítja, hogy létezik egy mennyei Templom, ami pontosan a régi Templom felett található meg, azaz – a jeruzsálemi Templom-hegy fölött. Izrael jövőjének titka ezen az értékes területen van.
Mivel a Mórija hegyén állt mind a salamoni, mind a heródesi Templom, ezért a muszlim világban már előre félnek attól, hogy a Harmadik Templom is ugyanezen a helyen fog felépülni, ami már akár a közeli jövőben is bekövetkezhet. Valójában az arabok attól tartanak, hogy kifutnak az időből, ezért igyekeznek egyszer s mindenkorra egyoldalú ENSZ-határozattal megszerezni ezt a területet. Csak idő kérdése, hogy a PFSZ Politikai Bizottsága olyan egyoldalú határozatot terjesszen elő az ENSZ Biztonsági Tanácsának, ami visszaállítja az 1967-es határokat és kikényszeríti a kétállami megoldást – ami a legtöbb jobboldali izraeli párt számára elfogadhatatlan. Ebben az esetben a felgyülemlett feszültségek levezetése érdekében Izrael olyan lépéseket tehet egy stabilabb Jeruzsálemért, ezen belül is a Templom-hegyért, amelyek polgárháborúba torkollhatnak. Isten mentsen minket ettől, de ez megtörténhet, ha a dolgok iránya nem változik. Ha pedig a márciusi választások után a baloldal kerül hatalomra, akkor ez nagy valószínűséggel be is következik. Ma még van azonban esély arra, hogy egy olyan status quót hozzunk létre a Templom-hegyet illetően, ami az ENSZ, az EU és az Egyesült Államok számára is elfogadható (nem beszélve természetesen Izraelről)” – állítja a rabbi, aki szerint ehhez olyan forgatókönyvre van szükség, amit egyik állam se kifogásol.

Hat ellenpélda

Moskoff úgy látja, hogy a Templom-hegyen dől el, vajon megmarad-e a jövőben Izrael vallási toleranciája. „De még az is lehet, hogy az egész világé is” – írja. A tolerancia védelmében meglepő – ám egyáltalán nem új – javaslattal áll elő: épüljön zsinagóga a hegyen. „Gondoljunk csak bele: a nap végén minden ember ide járna imádkozni, ide eljöhetnének közösen szellemi inspirációt meríteni, meggyógyulni. Ez lehetne a vallási tolerancia szimbóluma. És már hallom is az ellenvetéseket: »Zsinagóga a Templom-hegyen? Abszurd! Hihetetlen! Istenkáromló! És még erőltetett is.« Meglehet. De várjunk egy kicsit: hiszen régen már volt erre példa. Nem is egyszer, sem kétszer. Ha hiszik, ha nem, a Második Templom lerombolása óta hat alkalommal volt másik istentiszteleti hely a Templom-hegyen.”
A rabbi szerint a közelmúltban Mordechai Eliyahu (1929–2010) szefárd főrabbi is tervezett építeni egy ilyen helyet a Sziklamecset északkeleti részére, közel a Templom-hegy keleti falához. Eliyahu azt álmodta, hogy „(…) Izrael fiai tisztaságban és szentségben fognak belépni az engedélyezett helyekre, a zsidó törvények szerint”.
Vajon tényleg volt már erre példa a történelemben, és ha igen, honnan indultak a kezdeményezések? – teszi fel a kérdést Moskoff.
„Ehhez menjünk egy kicsit vissza az időben. Körülbelül 50 évvel azt követően, hogy a rómaiak i. sz. 70-ben lerombolták a Második Templomot, Hadrianus császár (76–138) engedélyezte a zsidóknak, hogy építkezzenek a Templom-hegyen. Ezzel akarta ugyanis megnyerni a jeruzsálemi zsidó közösség támogatását. Sajnálatos módon, ez nem tartott sokáig, az építkezéseket leállították (lásd: Genesis Rabbah 64:10). Ezután Constantinus császár unokaöccse, Julianus, aki i. sz. 361-ben lett császár, szakított a kereszténységgel és egy rendeletében egyetemes vallási türelmet, egyenjogúságot hirdetett. Két évvel később ígéretet tett arra, hogy felújítja a Templom-hegyen álló épületet, amire a birodalom kincstárából tekintélyes pénzösszeget és más anyagi támogatásokat is rendelt. Sajnálatos módon ezt a projektet is leállították Julianus halála miatt, vagy egy földrengés következményeként.
A következő hasonló esetre a perzsa megszállás után került sor, II. Khosru király (613) idejében, aki Konstantinápolyból kiindulva hódította meg Jeruzsálemet, habár csak rövid időre. Az új uralkodó nem késlekedett a zsidó istentiszteleti hely újjáépítésével a hegyen, ahogy azt megtudjuk egy szemtanú feljegyzéseiből, a híres Eleazar Kalir rabbitól, aki a következőket írta: „Amikor Asszíria (Perzsia) bejött a városba (…) és ott letáborozott/engedélyezte a Templom újjáépítését/És felépítették a szent oltárt (…)”
Később, még a muszlim uralkodók első éveiben is, 638 májusában, amikor az arab erők elfoglalták Jeruzsálemet, Omar kalifa megadta az engedélyt a zsidóknak arra, hogy továbbra is a Templom-hegyen imádkozzanak mindenféle zaklatások nélkül azért, hogy segítsenek elfoglalni a várost (lásd: Mann, Jacob: The Jews in Egypt and in Palestine under the Fatimid Caliphate. – Cornell University Library, Ithaca, 1920). Az a változás, hogy a hegy az iszlám vallás harmadik legszentebb helyévé vált, nem járt együtt a zsidók teljes kizárásával. Sőt, a muszlim megszállás után nem sokkal a zsidók engedélyt kaptak egy kicsiny, fából készült zsinagóga felépítésére a Templom-hegyen. Elég valószínű, hogy a muszlim uralkodás kezdeti éveiben állt a hegyen egy működő zsinagóga (lásd: Benisch, Abraham: Travels of Rabbi Petachia of Ratisbon. – The Jewish Chronicle Office, London, 1856). Ennek a tényét egy karaita eretnek, Solomon ben Jeroham is alátámasztotta, aki Jeruzsálemben lakott 940 és 960 között. Megerősítette, hogy „a Templom-udvart visszaadták nekik, és ők [a zsidók] ott imádkoztak évekig”. Úgy tűnik, hogy ez az ideiglenes zsinagóga még a Fatimida-dinasztia jeruzsálemi megszállása (969) után is működött egészen addig, amíg al-Hakim kalifa ki nem tiltotta a zsidókat 1015-ben. Egy későbbi muzulmán uralkodó azonban eltörölte Hakim tilalmi rendeletét, így a zsidók visszatérhettek a zsinagógába, és egészen a keresztesek megszállásáig folytathatták istentiszteleteiket a Templom-hegyen. Még ma is láthatunk héber írásokat a keleti támfal belső falán az Aranykapunál, amit zsidó zarándokok írtak ezer évvel ezelőtt.
A Keresztes Királyság 1187 októberéig tartott Jeruzsálemben, amikor a kurd származású muszlim vezér, Szaladin visszafoglalta azt a muzulmán világ számára. Annak ellenére, hogy a Templom-hegyet muszlim szentéllyé avatták fel, Szaladin megengedte a zsidóknak a muszlimokkal együtt, hogy letelepedjenek Jeruzsálemben és imádkozzanak, sőt még egy zsinagóga felállítását is engedélyezte a helyen. (lásd: Offenbacher, Emil „Prayer on the Temple Mount,” Jerusalem Quarterly, 36 – 1985)
A középkorban a mameluk dinasztia uralkodásának vége felé a jeruzsálemi főrabbi, David ben Shlomo Ibn Zimra (1479–1573) írt arról, hogy a városi zsidók gyakran mentek a Templom-hegyre imádkozni, és „soha nem találkoztunk vagy hallottunk kivetéseket ezzel szemben” (lásd: Responsa of the Radbaz, vol. 2, #691). Ezt követően az oszmán uralkodók nem viselték gondját sem a Sziklamecsetnek, sem az al-Aksza mecsetnek. Nincsenek feljegyzések arról, hogy muszlim vallási vezetők elmentek volna a hegyre, ahogy arról sem, hogy eltiltották volna a zsidókat az imádkozástól.
Ma bármilyen furcsának is hangzik, úgy tűnik mégis, a történelem során soha nem okozott nagy gondot az, hogy a zsidók (és mások) a Templom-hegyen imádkozhassanak, és ezt a zsidó törvények is részlegesen engedték. Mire most akkor ez a nagy felhajtás?” – teszi fel a kérdést Moskoff, aki szerint a történelem azt erősíti meg, hogy nem csupán volt már példa zsinagóga létesítésére a Templom-hegyen, de hosszú időn keresztül a legkülönfélébb kormányzatok ezt széles körben elfogadták. „Van vajon esély arra, hogy valami hasonló történjen a mai geopolitikai helyzetben Izraelben? Ma nincs, de ha az igaz, hogy a történelem ismétli önmagát, akkor mégis létezik remény arra, hogy ismét létrejöjjön egy szerény imahely minden nemzet számára a Föld legszentebb helyén” – írja a rabbi.

Készen áll az égőáldozati oltár

A jeruzsálemi Templom Intézet bejelentette, hogy elkészült a „templomi szolgálatra is alkalmas áldozati oltár”. A mintát a hajdani szentély külső udvarában állt áldozati oltárról vették, amelynek méretei igencsak tekintélyesek voltak: öt méter magas és 16x16 méter alapterületű. Az oltár egy magaslaton áll és négy „szarva” van a szegleteinél. Miután a Törvény tiltotta, hogy faragott kövekből építsenek oltárt a Templom-hegyen, ezért a 21. századi áldozati oltárt is különleges, 1000 Celsius-fokon kiégetett téglákból építették, amelyek alkalmasak arra, hogy ellenálljanak a szüntelen forróságnak, amit az égőáldozati oltár tüze okoz. A projekt vezetője, Smuel Balszam rabbi elmondta, hogy az oltár – amelyet néhány hete fel is szenteltek – szükség esetén szétszerelhető és néhány nap alatt felállítható, akár a Templom-hegyen is.

Olvasson tovább: