Kereső toggle

A passzív többség

Hogyan vélekednek a muszlimok a civilizációs konfliktusokról?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Törekedjetek arra, hogy békesség legyen köztetek” - hangzik a Koránból vett egyik idézet, amellyel az iszlám vallás békepártiságát kívánják alátámasztani. Az iszlám vallás és követőinek megítélése a nyugati társadalomban két szélsőség között mozog: a teljesen elfogadó és a vallási hagyományaikat totálisan figyelmen kívül hagyó szemlélet. Az iszlámpártinak elnevezett felfogás alapján a terrorizmus, tömegmészárlás, elnyomás csak egy elenyésző kisebbség terméke, az iszlám valójában a béke, az összetartozás vallása. A másik oldalt pedig a „minden muszlim terrorista” nézet adja. E megközelítési módok legnagyobb problémája, hogy külső szemlélőként nézi az iszlámot, és a nyugati értékek alapján próbálja kategorizálni a nem nyugati értékeket valló vallási és politikai rendszert.

Az elmúlt években számos, szociálpszichológiával és társadalompolitikával foglalkozó kutatóintézet érzékelte ezt a disszonanciát. Az ellentét feloldása érdekében muszlim közösségekben végeztek különböző kutatásokat, hogy feltérképezzék, ők mit gondolnak az iszlámról és a Korán rendelkezéseiről. Nézzük az eredményeket:

Az öngyilkos merényleteket és ezzel együtt a szélsőséges iszlamista csoportokat a nyugati civilizáció egyértelműen elutasítja. Az iszlámhívők véleményét viszont a nagyközönség szinte soha nem ismerheti meg ezekkel a szörnyű cselekményekkel kapcsolatban. Ezért is mérföldkő a Pew Kutatóközpont 2013-as kutatása, amely a muszlimok szélsőségekhez való viszonyát kívánta feltérképezni, a „Muszlimok közvélekedése radikális csoportokról és öngyilkos merényletekről” című vizsgálatában.

A felmérést  többségében muszlim lakossággal rendelkező országokban végezték el (Pakisztán, Jordánia, Tunézia, Törökország és Indonézia). A megkérdezettek 67 százalékát aggodalommal tölti el az országukban található szélsőséges vallási és politikai csoportok tevékenysége, míg 27 százalék mondta azt, hogy őket nem nyugtalanítja az említett közösségek léte. Az elégedetlenséget egyes csoportokra bontva a következő arányok jelentkeztek: az al-Kaida elutasítottsága 57 százalék, a táliboké 51 százalék (tehát a muszlimok szűk többsége mindkét terrormozgalmat elutasítja). Az iszlám világ azonban a Hezbollah és a Hamasz irányában elfogadóbb. A kutatóközpont globális viselkedésmód körében végzett tanulmánya alapján a Hezbollah és a Hamasz Jordániában élvezi az emberek legnagyobb támogatottságát (60 és 55 százalék). Libanonban a Hezbollah megítélése felekezeti alapon történik: a síiták támogatják, míg a szunniták ellenzik tevékenységüket. Törökországban szintén alacsony a támogatottságuk (5 százalék).

Az iszlám nevében elkövetett erőszakot a vizsgált országokban a lakosság többsége ellenzi. Az öngyilkos merényletek kapcsán a pakisztániak jóval több mint háromnegyede (89 százalék) fejezte ki az egyet nem értését. A többi államban is hasonló eredmények születtek, viszonylag alacsony elutasítást Tunéziában tapasztaltak a kutatók, de itt is a válaszadók 72 százaléka áll az öngyilkos merényletekkel szemben.

Egy másik felmérésben 11 muszlim ország polgárait kérdezték meg hasonló témákban (Egyiptom, Indonézia, Jordánia, Libanon, Malajzia, Nigéria, Pakisztán, Palesztin Hatóság, Szenegál, Tunézia és Törökország). A szélsőséges csoportokat egyöntetűen a nigériai muszlimok ítélik el, leginkább a Boko Haram tevékenysége miatt. A terrorszervezet legfőbb célja a saria hivatalos jogrendszerként való alkalmazása az országban. A nigériai iszlámhívők viszont megosztottak az állami törvényeknek vagy a sariának való engedelmesség kérdéskörében, és ezért is ellenzik a militáns csoport tevékenységét.

Az Iszlám Állam megítélése az arab-iszlám világon belül is többnyire negatív. Támogatásuk vallási irányzatok szerint differenciálódik. A síiták egyöntetűen elítélik, míg a szunniták részben támogatják törekvéseiket. Sőt egy 2014-es kutatás szerint a szunnita irányzatú szaúdiak 92 százaléka véli úgy, hogy az Iszlám Állam megteremti az iszlám és az iszlám jog által meghatározott értékeket. Ez az eredmény a szaúdi hatóságokat is  aggasztja, hiszen az Iszlám Állam céljai között szerepel a szaúdi királyi család hatalmának megdöntése.

A muszlimok viszonya a megtörtént terrorcselekményekhez már nem ennyire egyértelmű. Az ICM kutatóközpont eredményei alapján a brit muszlimok 20 százaléka szimpatizál a 2005. július 7-ei (az ún. 7/7-es) angliai merénylettel. Az egyetértők döntő többsége (99 százaléka) kifejezte azonban, hogy bár a céllal szimpatizálnak (az iszlám védelme), az alkalmazott eszközöket elítélik. A felmérés azt is megállapította, hogy nőtt a szkepticizmus a nagyszabású terrortámadások hivatalos magyarázataival szemben. A brit muszlimok 45 százaléka a szeptember 11-ei merényletsorozatot az amerikai és izraeli kormány összeesküvésének tartja.

A kutatási eredmények alapján eltérés figyelhető meg a fiatal, már Európában született generáció és az idősebbek mentalitása között. Egy Belgiumban készült teszt kifejezetten az iszlámhívő fiatalok terrorhoz való viszonyát vizsgálja. Az eredmény megdöbbentő: 16 százalékuk gondolta azt, hogy a vallás nevében elkövetett erőszakos cselekmények elfogadhatóak és igazolhatóak. Angliában is végeztek hasonló kutatást még 2006-ban, ahol online felületeken és telefonon keresztül kérdeztek muszlim fiatalokat. 13 százalékuk vélte úgy, hogy a 7/7 merénylet elkövetőit „mártíroknak” kell tekinteni, 16 százalékuk pedig helyeselte a merénylők célját. A válaszadók 36 százaléka gondolta azt, hogy a modern brit életforma veszélyt jelent az iszlám által védett értékekre.

2009-ben a Center for Social Cohesion által végzett felmérésekből az derült ki, hogy 3 fiatal muszlimból 1 gondolja azt, hogy „kiváltság az iszlám nevében ölni”. A vizsgálat során megkérdezett 600 diák 32 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a vallás nevében történő gyilkolás elfogadható. A válaszadók több mint fele (54 százalék) szeretné, ha lenne muszlim párt a parlamentben, és 40 százalékuk szeretné, ha az Egyesült Királyság a saria alapján működne.

Demokrácia kontra diktatúra: az államformával kapcsolatos kérdésekben a muszlim közösségek is a demokratikus államberendezkedést támogatják. Ez a nézet főleg Libanonban és Törökországban jelenik meg (a lakosság 81 és 76 százaléka a demokráciát preferálja). A legalacsonyabb támogatottságot a pakisztáni muszlimok körében élvezi (42 százalék), ahol 15 százalékuk egyenesen azt vallja, hogy bizonyos körülmények között a nem demokratikus államforma a célravezető, 21 százalékuknak pedig nem számít az államberendezkedés típusa.

A saria bevezetése és a nem iszlámhívők esetében történő kötelező alkalmazása az iszlám világban is vitatott: a Korán értelmezése és az ez alapján kialakult gyakorlat nem egyértelmű ezen a téren. A történelemből közismert, hogy az arabok által leigázott területeken élők adófizetés ellenében megválthatták magukat az iszlám és ezzel együtt jogrendszere alól is. A Pew Kutatóközpont speciálisan ebből a célból egy rendkívül széles körű felmérést készített, amelyben 39 országból 38 ezer muszlimot kérdeztek a saria bevezetéséről és alkalmazásáról. Marokkóban a válaszadók egyértelműen a saria mellett voksoltak (83 százalék), de ezzel együtt megadnák a szabadságot más vallásúak számára ezen jogrendszer alól (79 százalék).

Egyiptom is hasonló arányban támogatja a saria bevezetését, viszont ők a nem hívőkre is kötelezően alkalmazandónak ítélik (74 százalék). A pakisztáni eredmények a legellentmondásosabbak: támogatják a vallásszabadságot, de kétharmaduk halállal sújtaná azokat, akik kitérnek az iszlám hitből.

Ezek az adatok nem túl meglepőek, hiszen többségében iszlám lakosú országokból származnak. De mi a helyzet vajon a nyugati világban?

Ausztriában iszlám tanítók nyíltan hirdetik a saria elsőbbségét az állami törvényekkel szemben. 330 vallási vezetőből 250-et kérdeztek meg, és közülük 43 százalék szerint a muszlimok kötelesek engedelmeskedni az iszlám törvényeknek. A vallási tanítók egyharmada nem rendelkezik osztrák állampolgársággal.

Angliában a muszlimok 30 százaléka szívesebben élne a saria és nem angol törvények szerint. A sariát preferálók fele nyilatkozta azt, hogy ha lehetőségük lenne, az iszlám jog alapján működő országba költöznének. Több, mint egynegyedük reméli azt, hogy az Egyesült Királyság egy napon fundamentális iszlám állammá válik. Ehhez társul még az a nézet, hogy egyharmaduk dekadensnek és erkölcstelennek tartja a nyugati társadalmat.

A becsületgyilkosságok és vérbosszúk engedélyezése a saria egyik fontos része. A Pew Global kutatói az iszlám jog alkalmazását és a becsületbeli okokból elkövetett gyilkosság megengedhetőségét nem kívánták egybemosni, ezért külön felmérést végeztek. Pakisztánban a válaszadók 78 százaléka gondolja azt, hogy halálbüntetés jár az iszlám elhagyásáért, 80 százalék tartja a korbácsolást és kézcsonkítást megfelelő büntetésnek, valamint ugyanekkora arányban támogatják a házasságtörés miatti halálra kövezést. Az európai muszlimok körében sem ismeretlenek ezek a tradíciók. A brit muszlimok közül minden tizedik támogatja a családtag „becstelenség” miatti meggyilkolását. Törökországban minden negyedik muszlim ért egyet ezzel a rendelkezéssel. Becsületgyilkosságra okot adhat a házasság előtti szexuális viszony, engedély nélküli válás vagy akár a kényszerházasság elutasítása is.

Véleménynyilvánítás szabadsága. A muszlim közösség a Charlie Hebdo elleni merénylet előtt többször is kifejezte indulatait és ellenérzéseit az iszlámot és Mohamed prófétát sértő rajzokkal szemben. Az Egyesült Királyságban már 2004-ben készült felmérés a muszlimok körében arról, hogy milyen érzéseket vált ki belőlük Mohamed és az iszlám kritizálása. Az ICM kutatása alapján a brit muszlimok 58 százaléka gondolta azt, hogy az ilyen véleményeket büntetőeljárásnak kell követnie. 2006-ban ez az arány már 78 százalék, és úgy vélik, hogy a szólásszabadság egyáltalán nem terjedhet ki a vallások kritizálására.

A Wenzel Strategies kutatócsoport az amerikai muszlimoknak az alkotmányhoz, kifejezetten a véleményszabadságot kimondó első kiegészítéshez való viszonyát vizsgálta 2012-ben. Többségük úgy gondolja, hogy az első kiegészítés alapján (abszolút szólásszabadság) sem elfogadható az iszlám és Mohamed gúnyolása: 45 százalék gondolja azt, hogy a cselekményt kriminalizálni kellene, 12 százalék egyenesen halálbüntetést szabna ki a sértő szavakért. A vallásszabadsághoz való hozzáállásuk is hasonló: törvény által tiltanák azt, hogy más vallásúak hirdethessék a hitüket muszlimok számára (43 százalék).

Olvasson tovább: