1296-ban I. Edward király megszerezte és – más uralkodói jelképekkel együtt – magával hurcolta azt a követ, amelyet a skót, és előtte a hagyomány szerint a kelta és ír királyok koronázásánál használtak. Ezzel a lépéssel kifejezte, hogy megszűnt a skót királyság függetlensége és az országot Angliához csatolta. Edward a koronázási kő számára egy különleges trónust készíttetett, amelynek az alapzata magában foglalta a relikviát. Ezt a díszes széket a Westminster Apátságban helyezte el, de a skótok soha nem nyugodtak bele abba, hogy a követ elveszítették. Ráadásul tisztában voltak azzal, hogy az angol uralkodó kifejezetten megalázó céllal helyeztette a skót jelképet a trónszék alá, hogy ezzel is kifejezze uralmát az északi királyság felett.
Amikor Edward megszerezte az ereklyét, annak története már igen régre nyúlt vissza. A 153 kilogrammos tömb állítólag Izraelből származik, és azonos azzal a kővel, amelyet az egyik zsidó pátriárka, Jákob használt fejpárnaként Béthelnél ama nevezetes éjszakán, amikor álmában egy mennybe vezető lépcsősort (vagy létrát) látott. A skót-ír legenda úgy tartja, hogy maga Jeremiás próféta vitte magával a messiási királyság egyik jelképének számító követ Írországba, miután az országot elfoglalták a babiloni hódítók. Az Encyclopedia Britannica a legendának egy későbbi változatát említi, miszerint a követ a Szentföldről menekítették el a nyolcadik században a muzulmán veszély elől, és Egyiptomon, Szicílián, majd pedig Spanyolországon át jutott el Írországba.
Az írek voltak az elsők, akik elkezdték használni a szent (vagy legalábbis annak tartott) emléket a királyaik koronázásánál. A szigetről a kelta skót hódítók vitték magukkal Britannia északi részére, ahol megtelepedtek. A feljegyzések szerint 840 körül Kenneth MacAlpin – aki I. Kenneth néven a skótok első királya lett – a Scone nevű település templomába helyezte el a követ. Ettől kezdve Kenneth utódai ezt a szent követ használták a skót királyok megkoronázásánál egészen 1296-ig. A független skót királyi cím 1707-ig maradt fenn, amikor hivatalosan is egyesítették a két koronát.
A koronázási kő másik ismert nevét – a Végzet Köve – arról a profetikus szöveget tartalmazó fémtábláról kapta, amely egykor a tömb oldalára volt erősítve, mára azonban elveszett. Ennek szövegét a neves skót író, Sir Walter Scott jegyezte fel: „Ha a sorsunk nem vész el / És a próféták hangja tovább él / Ahol ez a szent kő lesz / A skót nemzet újra kél.”
Nem véletlen, hogy a relikvia elvesztésébe a skót nacionalisták soha nem nyugodtak bele. Ám mégsem a katonák vagy a diplomaták szerezték vissza a követ, hanem négy skót diák, akik 1950 karácsonyán rendkívül kalandos akcióval ellopták azt a Westminster Apátságból. Kincsüket egy mezőn rejtették el, mígnem négy hónapos nyomozás után a brit nyomozóknak sikerült a kő nyomára bukkanni. A hatóságok visszavitték Londonba, ám a hajdani elhurcolása után pontosan 700 évvel, 1996. november 15-én az angol parlament döntése nyomán visszaszállították Skóciába. A nemzeti szimbólum hazahozatala – amelyet Edinburgh-ben állítottak ki – új lendületet adott a skót függetlenségi törekvéseknek, amelyek a referendum nyomán akár be is teljesülhetnek. Elemzők szerint a nagyon népszerű II. Erzsébetnek nem kell attól tartania, hogy a skótok megfosztják uralkodói címétől, ám Károly herceg már nem biztos, hogy megkapja koronázásához a szent követ.
2014. 09. 12. (XVIII/37)
