Kereső toggle

Minden muszlimok kalifája

Milyen iszlám államot alapított Abu Bakr al-Baghdadi?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Színre lépett a rejtőzködő kalifa: néhány nappal azután, hogy önmagát az iszlám világ vezetőjének nyilvánította, a moszuli nagymecsetben személyesen is bemutatkozott Abu Bakr al-Baghdadi, új nevén Ibrahim kalifa. Az ultraradikális szunnita Iszlám Állam (IS) vezetője eddig tudatosan kerülte a nyilvánosságot: arcát saját hívei sem láthatták. Most azonban személyesen vezette a ramadán kezdetét jelző imát, ráadásul az iszlám világ egyik legnagyobb tiszteletben álló szentélyében, a 850 éves al-Nuri nagymecsetben.

Al-Baghdadi huszonegy perces imájáról és prédikációjáról nyilvánvalóan azzal a céllal készült videó, hogy megerősítse a szunnita vezér tekintélyét az iszlám világban, és felhívása alapján új lendületet kapjon a toborzás az Iszlám Állam számára.
Bár sokan Oszama bin Laden utódját látják az IS vezérében, al-Baghdadi új típusú iszlamista. A „hívők hercege” – ez is a kalifa egyik címe – már első videójában tudatosan megkülönbözteti magát az al-Kaida vezetőjétől. Bin Laden 35 üzenete nem vallási helyszíneken készült: kiképzőtáborokban terepen, vagy a bujkálás idején semleges háttér előtt. Öltözetük is különböző: al-Baghdadi az egykori bagdadi kalifák fekete turbánjában és fekete köntösében lépett a moszuli mecset szószékére, míg bin Laden fehér turbánban és világosbarna köntösben beszélt, vagy pedig terepszínű egyenruhában, mint hajdan Jasszer Arafat. Míg al-Baghdadi doktorátussal rendelkező iszlámtudós, az al-Kaida vezetői laikusok: bin Laden mérnök volt, utódja, Ajman al-Zavahiri pedig orvos. Ez a váltás egyébként nem csak a közel-keleti dzsihadistákra jellemző: a nigériai Boko Haram vezetője, Abubakr Sekau is teológiai képzettséggel rendelkezik.
Bin Laden az iszlám világ perifériáján mozgott: Afganisztánban, Jemenben, Szomáliában, majd pedig Pastunisztánban volt a bázisa. Al-Baghdadi viszont a hajdani kalifátus szívét célozza meg. Az Iszlám Állam egyik propagandavideójának címe: „A Sykes-Picot (egyezmény) vége”. Az Európában ma már keveset mondó nevek a Franciaország és Nagy-Britannia között az Oszmán Birodalom felosztásáról szóló 1916-os egyezményre utalnak. Ez a titkos dokumentum lett az alapja az első világháború után az új közel-keleti államok – köztük Irak, Szíria és Libanon – felállításának. Az IS videójában egy hatalmas térkép előtt magyarázza a narrátor a változás lényegét: „Ezek a határok többé nem léteznek.”

Bagdad, a fényes város

De csalóka lenne azt gondolni, hogy al-Baghdadi a hivatalosan 1924-ben megszűnt utolsó kalifátust akarná helyreállítani. Mint öltözete is utalt rá, számára nem az Ottomán Birodalom, hanem a több mint ezer évvel ezelőtti Abbászida Kalifátus a minta, amelynek a központja – rövid megszakításokkal – ötszáz éven át (762 és 1258 között) Bagdad volt. A várost magát is a második abbászida kalifa, al-Manszur alapította. Hatalmas erőfeszítéssel, több mint 100 ezer munkással építtette fel a Tigris folyó partján a csodálatos szépségű város falait, amelynek a célja az volt, hogy itt a földön a Paradicsomra emlékeztesse a muzulmán hívőket. A város neve perzsa eredetű, jelentése „Isten ajándéka”, középpontjában a kalifák lakhelye, az Arany Kapu palota állt, centrumában a híres, 39 méter magas zöld kupolával. Bagdad fényét és legendáját emelte az is, hogy magába olvasztotta a hajdani pártus birodalom fővárosát, Ktésziphónt, és alig 80 kilométerre innen állt hajdan Babilón.
A város fél évezreden át volt az iszlám világ központja, és erre az időszakra ma aranykorként tekintenek az arab világban. A béke és gazdagság mellett virágzott az iszlám kultúra és tudomány is, mígnem 1258-ban Dzsingisz kán unokája, Hülegü ilhán vezetésével a mongol seregek elfoglalták a várost. A féktelen pusztításban megsemmisült a híres Bagdadi Nagykönyvtár, a „Bölcsesség Háza” is, amelyet Harun al-Rasid kalifa alapított. Az intézmény fennállása alatt a világ legnagyobb tudományos gyűjteménye volt, és perzsa valamint keresztény tudósok is dolgoztak benne.
Most, több mint hét évszázaddal később az Iszlám Állam ismét fővárosának szeretné Bagdadot, ám a várost ezúttal nem a béke, hanem a világméretű hódítás központjának szánják egészen addig, míg helyét át nem veszi al-Kudsz, vagyis Jeruzsálem.
Az Iszlám Állam fanatizmusát és al-Baghdadi küldetéstudatát nem lehet megérteni az iszlám eszkatológia, vagyis az utolsó időkről vallott muzulmán tanítás ismerete nélkül. Az iszlám várakozások szerint az utolsó kalifa egyben az iszlám messiás, a Mahdi („a helyesen vezetett”) lesz. Ebben az iszlám mindkét nagy irányzata, a szunniták és a síiták is egyetértenek, ám abban már nem, hogy melyik ágazat adja majd a Mahdit.

Fekete zászlók keletről

2011-ben az IS elődje, az iraki al-Kaida egyik nyilatkozatában a síita Muktada asz-Szadr lázadó szervezetét, a „Mahdi hadseregét” a „Dedzsál”, vagyis az iszlám „antikrisztus” vagy hamis messiás seregének nevezte. Azt állították, hogy asz-Szadr célja a muzulmánok megtévesztése és az, hogy harcoljon az igazi Mahdi ellen, aki még nem jött el, de megjelenése küszöbön áll. A síiták ezzel szemben saját köreikből várják a messiást, aki hitük szerint maga lesz a 941-ben eltűnt tizenkettedik, más néven a rejtőzködő imám.
Korunk egyik legnépszerűbb iszlám prédikátora és tanítója, Khalil Dzsafer szerint a Mahdi megjelenését égi szózat jelenti be a hívőknek Mekka közelében. „Amikor az emberek tévelyegnek, az igazság és az ismeret megritkul az emberek között, és még a hívők sokasága is hátat fordít az iszlámnak, a Hidzsáz földjén (az Arábiai-félsziget nyugati része, ahol Mekka és Medina fekszik – a szerk.) megjelenik az egyik legnagyobb jel: szózat harsan a ramadán 21. napján, amely bejelenti az imám nevét és azt, hogy ő visszatért. A hírnök Dzsibrail (Gábriel) lesz, aki kihirdeti, hogy »eljött az igazság, és a hamisság elbukott«” – állítja Dzsafer egyik, a YouTube-on is megtekinthető, 2009-ben rögzített előadás-sorozatában.
A Mahdi küldetése azonban nemcsak az iszlám közösségre korlátozódik, hanem a nemzetek vezetőjeként is kormányozni fog. „Amikor megjelenik, harcol majd a gonoszság erőivel, forradalmat indít a világban, és olyan új világrendet állít fel, amely a jogosságon, az igazságosságon és erényen alapul. (…) Végezetül az igazak veszik kezükbe a világ kormányzását, és az iszlám győzedelmes lesz minden más vallás felett” – magyarázza asz-Szadr ajatollah A várva várt Szabadító című könyvében.
A világot megrázó forradalom csak a kezdet lesz, amely eleinte erős ellenállásba ütközik. A Mahdinak ezért számos csatát kell vívnia – nemcsak spirituális, hanem katonai értelemben is. A dzsihád célja, hogy a „hitetlenek földjét”, azokat a nem muzulmán országokat, ahol nem fogadják el a végső kalifa által felkínált utat, meghódítsák és alárendeljék az iszlám uralmának.
Ezt a harcot a hagyomány szerint egy keletről érkező hadsereg feltűnése vezeti majd be. Khoraszánból, a mai Irán Afganisztánnal határos keleti tartományából vonulnak majd fel a dzsihád fekete zászlói alatt: „Allah küldöttje azt mondta, hogy keletről fekete lobogók vonulnak majd fel, és a harcosok szíve olyan kemény lesz, mint a vas.” A zász-lókon Ibn Kathir szerint egy szó áll majd: „büntetés”. Más értelmezés szerint a fekete sereg megjelenése közvetlenül megelőzi a Mahdi megjelenését. Az iszlám eszkatológiában a Mahdi megjelenése azonban csak a nagy jelek kezdete: utána jelenik meg a másik két nagy jel, az iszlám Jézus (Isza al-Maszeh) és ellensége, ad-Dedzsál, a muzulmán antikrisztus.

A Mahdi a Vatikánban

Az iszlám hagyomány az antikrisztust el-messzih ad-Dedzsálnak (a hamis messiásnak) nevezi. Visszataszító külseje – a hadíszok alacsony, göndör hajú és félszemű férfiként írják le – mellett a homlokára az lesz felírva, hogy káfír, vagyis hitetlen, de ezt csak Mohamed igaz követői tudják elolvasni, a többi ember előtt rejtve lesz a valódi természete. A Dedzsál hamis csodákkal a föld lakói közül sokakat megtéveszt. „Ad-Dedzsál kísértése a leghatalmasabb kísértés azok miatt a nagy csodák miatt, amiket Allah adott neki. Paradicsom és Pokol van vele, de az ő Paradicsoma valójában Pokol, és az ő Pokla valójában Paradicsom. […] Kísértése annyira elterjed, hogy csak kevés hívő menekül előle” – tartja a hagyomány.
A modern iszlám értelmezések szerint a kísértő legnagyobb támogatói a zsidók lesznek, akik közül hetvenezren közvetlenül a Dedzsál mellett harcolnak a végső csatában Jézus ellen. Erre a nagy ütközetre Jeruzsálem közelében kerül sor, „Ludd kapujában” (a kommentárok szerint ez a helyszín a nemzetközi repülőteréről ismert Lod városa a Tel-Aviv és Jeruzsálem közötti főút mentén). „Amikor ad-Dedzsál meglátja Jézust (béke legyen vele), akkor olvadni kezd, mint a só a vízben, és Jézus (béke legyen vele) megöli őt a lándzsájával.”
Dore Gold izraeli történész-diplomata Harc Jeruzsálemért című könyvében idéz egy népszerű, Szaúd-Arábiában élő egyiptomi szerzőt, Mohamed Isa Daudot, aki a hadíszok alapján részletesen megírta ennek az utolsó csatának a „forgatókönyvét”. Daud akcióthrillereket idéző prognózisa szerint a jövendő kalifátus központja Beit al-Makdisz, vagyis Jeruzsálem lesz. „A Mahdi hódító hadjáratokat indít innen, és az Allah vallásának szerzett dicsőséggel kivezeti az embereket a sötétségből a világosságra, szétküldve az egész világra az iszlám zászlaját” – írja Daud, aki szerint ez a hódítás nemcsak spirituális értelemben zajlik majd, hanem egy globális háború keretében. „Leírása alapján római kémeket fognak el Jeruzsálemben, akik megkísérlik megölni a Mahdit, aki ezt követően bejelenti, hogy hadserege a Vatikán ellen vonul, mert a pápai állam nem hajlandó kiszolgáltatni a merénylők családtagjait. Ekkor kezdődnek az Európa elleni hadjáratok. Svédország önként felveszi az iszlámot, és Dánia is hamarosan behódol, így a Mahdi megveti lábát Észak-Európában. Utolsóként Nagy-Britannia és Franciaország esik el, miután nagy hatótávolságú rakétatámadás éri ezeket az országokat. Daud azzal zárja apokaliptikus történetét, hogy ezt követően már csak Olaszország és a Vatikán marad hátra a Mahdinak Európából, aki ekkor bejelenti, hogy elérkezett az idő a kereszt megsemmisítésére. Jeruzsálemmel kapcsolatban Daud vérfürdőt jövendöl, amely során a legtöbb Izraelben élő zsidót megölik, sőt a Mahdi hadjáratainak következtében a világon élő összes zsidó 85 százaléka is meghal.”
Moszuli nyilatkozatában Abu Bakr al-Baghdadi nyitva hagyta a kérdés, hogy önmagát vajon nemcsak kalifának, hanem a Mahdinak is tartja-e. Mint mondta, a muzulmánok hosszú ideje vétkeznek, mert elfeledkeztek a parancsolatról, ami előírja számukra, hogy fenntartsák a kalifátust. „Én lettem megbízva ezzel a feladattal, egy nehéz feladattal, és lettem kijelölve őrállóvá felettetek. Nem azért, mert a legjobb vagyok közöttetek, sem nem azért, mert jobb vagyok nálatok. Ha azt látjátok, hogy igazságon állok, akkor támogassatok. Ha azt látjátok, hogy hamisságon állok, igazítsatok útba. És engedelmeskedjetek nekem, amíg én engedelmeskedek Allahnak… Nem úgy teszek ígéretet nektek, mint ahogy királyok és uralkodók ígérnek a népüknek és követőiknek: jólétet, kedvességet, békét és bőséget, hanem azt ígérem nektek, amit Allah ígér a benne hívő szolgáknak…”

A végítélet jelei

Az utolsó korszakot megelőző és körülvevő jelekből több mint százat ismer
az iszlám hagyomány. Ezek egy része az emberiség morális hanyatlását vetíti előre, más jelek természeti jelenségekre vagy a technikai fejlődésre vonatkoznak. Az egyik népszerű iszlamista oldal 77 kisebb jelet sorol fel, amelyek az ítélet napját hirdetik. Ezek a részben általános jelek egy része már rég vagy a közelmúltban beteljesedett, de vannak, amelyek még nem, és olyanok is, amelyekről nehéz megállapítani, hogy mire vonatkoznak. Néhány ezek közül:
• Az idő felgyorsul, a jó cselekedetek pedig megfogyatkoznak.
• A hatalom méltatlan emberek kezébe kerül.
• A könyvek száma megszaporodik, de a (vallásos) ismerettel szemben az emberek közömbössé válnak.
• Harminc hamis próféta tűnik fel.
• Megsokasodnak a földrengések, és hatalmas vagyonok jönnek létre, miközben a szegényeknek semmijük sem marad.
• Az emberek versengeni fognak, hogy ki képes magasabb épületet emelni.
Sokan sóhajtoznak a temetők után, vágyva az elköltözésre.
• A férfiak selyemruhákat kezdenek viselni, és olyanok lesznek, mint a nők,
a nők pedig olyanok, mint a férfiak.
• A női énekesek válnak híresekké.
• Az emberek egész éjszakákon át táncolnak.
• A muzulmánok száma megsokasodik, de a föld nemzetei összegyűlnek ellenük, mintha egy terített asztalhoz gyűlnének.
• A muszlimok meghódítják Bizáncot (Konstantinápolyt) és Jeruzsálemet.
• A gyermekek szüleik ellen szövetkeznek, és a nők lázadásokat szítanak.
• A nők az utcákon felfedik a testüket.
• Az emberek a csillagokban kezdenek hinni.
• Az emberek a föld és az ég között utaznak.
• Zöldellővé teszik a sivatagokat, de a városaik füstben fuldokolnak a bűneik sokasága miatt.
• Az emberek elhagyják a házukat, de távolról is látják az otthonukat.
• A kereskedelem olyan elterjedtté válik, hogy a nők – akik szeretik a világot – férjeik mellé állnak az üzletben.
• A családi kapcsolatok szétesnek.
• Sokan lesznek terhesek, de kevesen szülnek.
• Sok étel készül, de kevés lesz áldott az emberek számára.

Olvasson tovább: