Kereső toggle

Ádám, hol vagy?

A teremtéstudomány kiűzetése az európai oktatásból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Brit szekularista csoportok újabb győzelmüket ünneplik, miután a szigetország Oktatási Minisztériuma múlt heti rendeletében lezárt egy jogi kiskaput, s így az állami dotációban részesülő iskolák már nem taníthatják a kreacionizmust tudományos elméletként.

A határozat pusztán visszamenőleges hatállyal kiegészít egy 2012-es minisztériumi rendeletet: két éve már minden, állami támogatásban részesülő iskola számára tiltólistára került a teremtéstudomány oktatása, viszont kimaradtak egy újabb, sajátos iskolatípus – az úgynevezett „szabadiskolák” – ekkor már működő intézményei. 2011-ben a konzervatív-liberáldemokrata koalíció az innováció ösztönzésének szándékával hívta életre ezeket az állami kereteken kívüli, tanrendjükben is nagyfokú szabadságot élvező iskolákat, amelyekből ma már mintegy 170 működik az Egyesült Királyságban. A The Guardian című lap azonban 2012-ben hármat is talált közülük, amelyben a kreacionizmust tudományos elméletként oktatták; szekularista csoportok ettől fogva azért lobbiztak a kormánynál, hogy szigorítsa a természettudományok oktatását. A mostani kiegészítés közvetlen kiváltó oka pedig egy néhány hete kirobbant botrány: néhány birminghami iskola konzervatív muszlim tanokat próbált tanrendjébe „csempészni”.

„Széles látókörű és kiegyensúlyozott tananyagot várunk el, ami eleve kizárja, hogy a kreacionizmust bizonyítékokon alapuló elméletként szabadna oktatni” – szól az újabb előírás indoklása. Az Egyesült Királyságban ezzel minden kiskapu bezárult, amely még lehetővé tette, hogy egyházi vagy egyéb közösségek által alapított, államilag dotált iskolában a fejlődéstan mellett a teremtéstan is megjelenjen a biológiaórákon. A kreacionizmus helye mostantól kizárólag a hittanóra – ha az iskola nem kívánja megszegni az Oktatási Minisztériummal kötött támogatási szerződését. A rendelet további újdonsága, hogy a kreacionizmus meghatározását is tartalmazza: „Minden olyan tan vagy elmélet, amely szerint a természetes biológiai folyamatok nem felelősek a földön meglévő élet történetéért, sokszínűségéért és komplexitásáért, s ezért elutasítja a tudományos evolúcióelméletet. A [szerződő] felek elismerik, hogy a kreacionizmust ebben az értelemben a legtöbb hagyományos egyház és vallási hagyomány – köztük az államilag finanszírozott iskolák legjelentősebb fenntartói, az [anglikán és a katolikus] egyházak – valamint a tudományos közösség is elutasítja”.

Brit ateista érdekképviseleti csoportok szerint további reformok szükségesek az oktatási szektorban. A legjelentősebb lépést most sikerült megtenni afelé, hogy az adófizetők által finanszírozott iskolákból teljes mértékben kiebrudalják a vallást – ráadásul további eredmény, hogy mostantól az alsótagozatos kerettanterv is tartalmaz egy modult a fejlődéselméletről. A Brit Humanista Társaság (BHA) közleményben ismerte el a kormány határozott és fontos döntését, majd megfogalmazta soron következő célkitűzését: a teremtéstant az állami dotációban nem részesülő magániskolákban és az óvodákban is tiltani kell.

Brit kreacionista csoportok, köztük a Teremtéstudományi Mozgalom (CSM), bírálták a BHA kampányát: meglátásuk szerint „az ateisták és a darwinisták nagy előszeretettel kényszerítik ki törvényi diktátumok útján az evolúció elfogadását, de kevésbé szívesen vállalnak nyílt vitát a kreacionistákkal. Mi azért vagyunk sokan szkeptikusak az evolúció iránt, mert nincsenek rá szilárd bizonyítékok, csak semmitmondó, hangzatos retorika, s újabban a törvényi előírás fügefalevele”.

Kontinentális törésvonal

Nagy-Britanniában, az evolúció-kreáció mérkőzésen egyértelműen az előbbinek áll a zászló: az Angus Reid közvéleménykutató 2012-es felmérése szerint a britek 69 százaléka úgy hiszi, hogy több millió év során fejlődtünk ki, s csupán 17 százalékuk gondolja, hogy Isten teremtette az embert, a jelenlegi biológiai állapotában. (Megjegyzendő, hogy ebből mintegy 5 százalékot a muszlimok tesznek ki.) A brit kutatás nagyjából tükrözi a nyugat-európai közvélemény megoszlását, az Egyesült Királyság törvényi szabályozása pedig egybevág az EU általános irányelveivel. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) ugyanis már 2007 októberében elfogadott egy határozatot A kreacionizmus veszélyei a közoktatásra címmel, amely határozott fellépést sürgetett a tagállamok oktatáspolitikusaitól „az evolúcióelmélet elleni háborúval” szemben, amelyet „szélsőjobboldali politikai mozgalmakhoz kötődő, vallási szélsőségesek” vívnak. (Az összképhez hozzátartozik, hogy a határozat elfogadását heves viták előzték meg, a szocialista és liberális tagok által megszövegezett első változatát pedig a Közgyűlés kereszténydemokrata csoportja és a kelet-európai képviselők elkaszálták: az utóbbiak arra hivatkoztak, hogy a határozat szövege egykori kommunista pártvezéreik szóhasználatára emlékeztette őket.)

Az európai példának éppen a fordítottját látjuk az Egyesült Államokban: a Gallup e havi felmérése szerint a tengerentúlon 42 százalék fogadja el a kreacionizmust, s százból csak tizenkilencen tartják, hogy az emberiség alacsonyabb rendű életformából fejlődött ki. Nem is csoda, hogy az USA több államában az átellenes térfélen zajlik az oktatáspolitikai meccs: a költségvetés évi egymilliárd dollárjával támogatott magániskolák közül több százban – Louisiana és Tennessee államban pedig még az állami iskolákban is – a teremtéselméletet tanítják.

A „kontinentális törésvonal” a helyi egyházak meggyőződésében is megmutatkozik. Az Európában többségi katolikus és protestáns történelmi egyházak allegorikusan vagy irodalmi keretként értelmezik a bibliai teremtéstörténetet, amellyel összeegyeztethetőnek látják a fejlődéstant. (Lásd keretes írásunkat!) Ezzel szemben Amerikában a népes evangéliumi szabadegyházak a Teremtés könyvének szó szerinti olvasata révén gyakran a kreacionizmusnak is valamelyik leegyszerűsített változatát fogadják el, pár ezer éves Föld bolygóval, áltudományos vagy ördögi (!) csalásként a talajba rejtett fosszíliákkal, dinóháton közlekedő első emberpárral. A megmerevedett kreacionista-darwinista arcvonalat, úgy tűnik, az „értelmes tervezettség” néven ismert tudományos kezdeményezésnek volna esélye áttörni – hacsak nem esik áldozatul a jelenlegi kulturális háborúnak. (Lásd keretes írásunkat!)

Kérdés, hogy mi lenne a kimenetele, ha egy brit iskolában egy előadó – mondjuk egy neves ateista filozófus, mint Thomas Nagel – állítaná, hogy az élet és a tudatosság kialakulására vonatkozó neodarwinista álláspont tarthatatlan, és nincs miért lenézni a „tervezettség” képviselőit? Vajon leparancsolnák a katedráról?

 

A teológus mutációja

A katolikus egyház már jó ideje helyt ad az evolúcióelméletnek: XII. Pius 1950-es „Humani generis” kezdetű körlevelében megállapította, hogy az evolúció komoly hipotézis, amely alapos meggondolást és kutatást érdemel, s nincs ellentmondásban azzal, amit a hit az emberről és annak hivatásáról tanít. II. János Pál pedig 1996 októberében, a Pápai Tudományos Akadémia üléséhez címzett üzenetében fejtette ki: csaknem „50 évvel az enciklika után új ismeretek arra késztetnek, hogy az evolúciós elméletben többet lássunk, mint puszta hipotézist”. Ezzel egybevág, hogy a kreacionizmusról rendre elítélően nyilatkoznak a vatikáni tudományfelelősök, legélesebben talán az amerikai George Coyne atya, a Vatikáni Obszervatórium egykori igazgatója, s most a New York állambeli Le Moyne College vallásfilozófia-professzora, az „értelmes tervezettség” egyik legszenvedélyesebb ellenlábasa. Ugyanakkor a katolikus egyház azzal a fontos kitétellel fogadja el a fejlődéstant, hogy az evolúció Isten irányításával zajlik, az emberi lélek pedig nem anyagi erők összejátszásának terméke, hanem közvetlenül Isten teremtménye. Isten irányítása pedig – George Coyne szavaival – „nem folytonos beavatkozást jelent, hanem inkább megengedést, részvételt és szeretetet.”

 

„Értelmes tervezettség”: kiút a patthelyzetből?

Sajnálatos, hogy a brit – és általában az európai – törvényhozók szemében az „értelmes tervezettség” (Intelligent Design, ID) egy kalap alá került a kreacionizmussal, s így általában a társadalmi szekularizáció ellen küzdő erőkkel. Pedig pusztán az ID-mozgalomhoz köthető publikációk tudományos fogadtatásából leszűrhető, hogy a kettő merőben különbözik egymástól. A kreacionizmus egyértelműen keresztény irányzat, amely a kutatásban is szó szerinti bibliaolvasatából indul ki, kevés kivételtől eltekintve fiatal világegyetemben gondolkodik, és a tudományos közvélemény lényegében komolytalannak tekinti. Az ID nem a Biblia alapján érvel, nem is kifejezetten keresztény mozgalom, hanem tudományos program, amely a világ tervezettségének bizonyítékait kutatja a jelenségek világában. Nem tagadja a véletlen mutáció és a természetes szelekció meglétét az élővilágban, viszont cáfolja a neodarwinista paradigmát, amely ezeket és más személytelen okokat elégségesnek tart a biológiai komplexitás kialakulásához.
Az ID tudományos érvei a legmagasabb intellektuális körökben is meglepő visszhangra találtak. Talán az ismert brit ateista filozófus, Antony Flew  2004. decemberi bejelentése a legemlékezetesebb, aki több évtizedes munkásságával és raklapnyi könyvével szembefordulva meggyőződött a Teremtő létezéséről. Flew analitikus filozófiai érveire több generáció építette saját ateizmusát, könyveit tankönyvként használták a nyugati egyetemek filozófia tanszékein. Pálfordulását az ID-mozgalom érvei váltották ki; a történtekről pedig NincsVan Isten! címmel írt könyvet.
Az ID legfrissebb, fontos munkáit Stephen C. Meyer Cambridge-ben végzett tudományfilozófus jegyzi. Könyvei (Aláírás a sejtben, 2010; Darwin kételye, 2014) borítóján meghökkentő ajánlásokkal is találkozhatunk, egyebek mellett Thomas Nagel ateista filozófustól, aki szerint Meyer könyve „alapos ismertetése ennek az átkozottul nehéz problémának”. A nemrég elhunyt Dr. Philip S. Skell amerikai akadémikus „lélegzetelállító, új tudományos kutatásokra épülő, meghatározó érvrendszerként” méltatta Meyer következtetéseit. Dr. Scott Turner New York-i evolúcióbiológus professzor, aki az ID-től teljesen eltérő nézeteket vall, hasonlóan lelkes ajánlást írt a 2010-es könyvhöz. Rajtuk kívül angol és skót egyetemi tanárok szintén megalapozottnak, sőt meggyőzőnek találják Meyer tervezettség mellett felhozott érveit.
Meyer szerint Darwin óta új felfedezések születtek, melyek tükrében a véletlen mutáció és a természetes szelekció ma már nem ad kielégítő magyarázatot az élővilág komplexitására. E felfedezések közül Meyer a sejtben található biológiai „mikrogépeket”, a DNS - molekulában digitálisan tárolt információt és annak körkörös átadását, a komplexebb élőlények megjelenésének fosszíliákból kirajzolódó mintáját, a fizikai törvények és a földi környezet finomhangoltságát tartja különösen jelentősnek. Az ID tudósai azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák: a legjobb kielégítő magyarázat ezekre az értelmes tervezettség. És ezek az érvek győzték meg Antony Flew-t.
(Forrás: divinity.szabadosadam.hu)

Olvasson tovább: