Kereső toggle

Ki a magyarok angyala?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gábriel nevével ma igen gyakran találkozhat még az utca embere is, annak ellenére, hogy angyal. A tervek szerint ugyanis Gábriel arkangyal szimbolizálja Magyarországot egy most készülő szoboregyüttesen a Szabadság téren, amint a náci Németországot szimbolizáló sas éppen lecsap rá. Milyen teológiai-kultúrtörténeti alapjai vannak annak, hogy nemzeteket angyalok szimbolizálnak? És honnan jön az az ötlet, hogy azok konfliktusba is kerülhetnek egymással? Ki Gábriel és milyen köze van a magyarokhoz?

Gábrielt a Biblia említi először, mint Isten angyalát.  A név jelentése: „Isten embere”, „Isten erősnek bizonyult”. Ő az, aki a Dániel könyvében megjelenik a prófétának és megmagyarázza neki a kosról és a kecskebakról szóló látomását: „És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: íme, előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. És emberi szót hallék az Ulai közén, kiálta pedig, és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!” (Dániel 8:15-17) Később pedig ő az, aki Dánielnek kifejti a hetven évhétről szóló üzenetet, miközben Dániel imádkozik: „… ama férfiú, Gábriel, akit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem…” (Dániel 9:21-23a)

Az Újszövetségben Gábriel jelenik meg Zakariásnak, hogy tudtul adja neki fia, Keresztelő János születését. Itt tudhatunk meg egy személyes információt is róla, amit az angyal mond el magáról: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok, és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem neked. (Lukács 1:19) Később pedig Gábriel hozza meg Máriának a hírt, hogy szűz létére fia fog születni: „A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve.” (Lukács 1:26-27a).

A Biblián kívül az apokrif iratokban is olvashatunk Gábrielről. Az Énók könyve szerint Gábriel egyike „a szentséges angyaloknak, aki a kígyók, a Paradicsom és a Kérubok fölött áll”. Egy másik fejezetben olvashatunk a Bibliában is szereplő történetről, miszerint a vízözön előtt angyalok földi nőkkel házasodtak, majd ebből óriások születtek. Ezután a Földön nagy vérontásra került sor, és amikor a négy fő angyal, Mihály, Rafael, Uriel és Gábriel a mennyből látták mindezt, megkérdezték Istentől, hogy mit tegyenek. Az apokrif leírás szerint Isten Gábrielnek adta a feladatot, hogy „menj a fattyúk és a semmirekellők ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül: küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: Mert napjaik nem lesznek hosszúak. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érdekében; mert az örök életben reménykednek, ám mindegyikük ötszáz évet fog élni.” (1Énok 10:9)

A judaizmusban Gábrielt a legnagyobb rangú angyal, Mihály után a másodikként tartják számon. Mihály Isten jobb, Gábriel Isten bal kezénél áll, ők ketten védelmezik Izraelt a vádlóival szemben. Míg Mihály Izrael védőangyala, addig Gábriel Isten hírvivője, aki Isten akaratát véghezviszi a földön. A zsidó hagyomány szerint az Ábrahámot meglátogató három férfiú Mihály, Gábriel és Rafael angyalok voltak. Gábriel mentette meg Lótot, illetve pusztította el Szodomát. A tradíció úgy tartja, hogy szintén ő avatkozott közbe, amikor a fáraó egyik szolgálólánya le akarta beszélni az úrnőjét Mózes megmentéséről.

Az iszlám Gábrielnek mind a nevét, a szerepét és a hatáskörét is átvette a zsidó-keresztény tradícióból. A Koránban Dzsibril, Dzsabrail néven szerepel, név szerint csupán háromszor, azonban a szövegben több más jelzőt is („szent szellem”, „hűséges szellem”, „nemes hírnök”, „hatalmas erejű”) vele azonosítanak. A Korán szerint Allah akaratából Gábriel jelent meg Mohamednek, hogy átadja neki a Korán szövegét, ami miatt – az arab írók szerint – a zsidók úgy tekintenek rá, mint az ellenségükre. Erre a Korán szövege úgy reagál, hogy aki ellensége Gábrielnek, az egyben Isten ellensége is.  Állítólag a Korán első sorai úgy keletkeztek, hogy ez az angyal megjelent Mohamednek és felszólította, hogy olvasson, Mohamed azonban írástudatlan lévén ellenkezett vele, amíg Dzsibrail parancsot nem adott neki. A muzulmánok úgy is tekintenek Gábrielre, mint „mennyei jelenések kincseinek őrzője”, mert azt tartják, hogy Allah és Mohamed között áll a jelenések szintjén. A Korán figyelmeztet, hogy a prófétát Allah, Gábriel, minden hívő és az angyalok védelmezik.

Gábriel angyal szerepel Nagy Károllyal összefüggésben is. A Roland-énekben Nagy Károly öccse, Roland haldoklás közben Gábriel angyalt hívja segítségül, és miután meghal, Isten szintén Gábrielnek és vele együtt Mihály angyalnak parancsolja, hogy vigyék föl a lelkét a mennybe. Nagy Károly meg akarja bosszulni öccse halálát, ezért azt kéri, hogy ne menjen le a nap, amíg harcol. Erre egy „hírmondó” angyal jelenik meg és megparancsolja neki, hogy álljon bosszút, miközben az Úr nem engedi lenyugodni a napot. Az ének szerint Nagy Károlyt Isten parancsára Gábriel védelmezi egyik éjjel és álmot ad neki, amelyben megmutatja a következő harcokat a muzulmán hadak ellen. Majd miután fölkel, Gábriel ad jelt neki az ütközetre. Csata közben, amikor Nagy Károly súlyos sebesülést szerez egy arab emírrel szemben, és már majdnem föladja, megjelenik neki Gábriel angyal és számon kéri az uralkodót ilyen szavakkal: „Nagy király, mit teszel?” Erre Károly felbátorodik, folytatja a harcot és győz.

Gábriel jelenik meg a frank uralkodónak egy másik esetben is, felszólítva őt, hogy menjen harcolni, mert egy keresztény várat a pogány had ostromol. Emlékezteti Nagy Károlyt a kötelességére, hogy szakadatlanul védelmeznie kell a keresztényeket az egész világon.

Hunnia kontra germánia

A történelemben régóta alkalmaznak szimbólumokat nemzetek megszemélyesítésére, hol személlyel, hol állattal azonosítva azokat. A német nemzetet gyakran szimbolizálták a Germániának nevezett női alakkal, csakúgy, mint Magyarországot Hungária alakjával. Germánia alakjához szorosan kapcsolódtak bizonyos tárgyak, amelyekkel általában együtt ábrázolták, például: levélkoszorú, sasos pajzs, kard stb. Germánia alakját leginkább a romantika korszakához és az 1848-as forradalomhoz kötik. Hungária (Hunnia) női alakjával az ábrázolásokon rendszerint nemzeti érzelmeket is ki akartak fejezni, úgy mint a „nemzet gyásza”, „nemzet fájdalma” – ilyen értelemben a Szabadság térre tervezett emlékmű angyali alakja is inkább Hungáriát jeleníti meg. A rá támadó – a náci Németországot jelképező – birodalmi sas szintén régi jelkép, használata az első, pápa által megkoronázott frank uralkodó, Nagy Károly idejére vezethető vissza. Maga a szimbólum a római birodalom hadseregétől származik. A 13. századra általánossá vált ábrázolása a sárga alapon fekete sas, mint a Német Birodalom szimbóluma, de ezt használták a weimari köztársaságban, majd a náci Németországban is. 1945 óta pedig szövetségi sasként (Bundesadler) kapott helyet a német állami szimbólumok között.

Gábriel és a sas

A magyar történelmi hagyományokban is olvashatunk angyali jelenésekről, amelyekkel kapcsolatban többször szintén Gábrielre hivatkoznak. Hartvik püspök Könyves Kálmán idején megírta István, az első magyar király megkoronázásának legendás történetét. Tőle származik a híressé vált monda, miszerint István követeket küldött a pápához, hogy a kialakulóban lévő új, keresztény országának koronát kérjen. A pápa ekkorra készíttetett el egy koronát a lengyel fejedelemnek, Mieszkónak, és épp el akarta küldeni neki, amikor a megelőző este látomásban egy angyal jelent meg neki. Az angyal arra utasította, hogy a koronát ne a lengyeleknek adja, hanem azoknak a követeknek, akik egy „ismeretlen nemzetből” jönnek majd hozzá. Ezután érkeztek meg István követei Magyarországról. Így kapta meg István a koronát, „mivel ismeri az Úr, kik az övéi… elhatározta, hogy sokkal inkább választottját, Istvánt ékesíti szerencsésen e világi koronával, majd ugyancsak őt díszíti fel még szerencsésebben az örökkévalóval” – írja a Hartvik-legenda.
A magyar történelem páratlan értékű forrása, a 14. századi Képes Krónika szintén angyali jelenésről számol be a korona kapcsán.  A magyar Salamon király idején két Árpád-házi testvér, Géza és László szembeszállt az uralkodóval, aki az unokatestvérük volt, hogy megszerezzék a trónt. A harcok idején, miközben épp tanácskoztak a Salamonnal szembenálló felek, a krónika szerint Lászlónak (a későbbi I. László királynak) látomása támadt, amelyben egy angyal szállt le a mennyből és egy arany koronát helyezett testvére, Géza fejére. Ezután László arra a következtetésre jutott, hogy „nyilvánvaló ebből, hogy minékünk adatik a győzelem, Salamon pedig legyőzetve, számkivetve futamodik ki az országból, a királyságot és a koronát pedig neked (I. Géza) adja az Úr”.
Géza valóban győzött és fogadalmához híven templomot építtetett a „Szűzanya” tiszteletére. A két történet közötti alapvető különbség, hogy a Képes Krónika írója Hartvik püspökkel ellentétben azt kívánta jelezni, hogy a magyar király nem az egyház fejével, hanem közvetlenül az égiekkel van kapcsolatban.
Sem István király legendájában, sem a Képes Krónikában nem szerepel, hogy az angyal Gábriel lenne, a hagyomány mégis vele azonosítja ezt a szellemi lényt. Ezt jelképezi a Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű központi alakja, a Gábriel-szobor, amely bal kezében kettős keresztet, jobb kezében pedig a magyar koronát fogja. A magyar honfoglalás ezredik évfordulójára tervezett ünnepségek és építkezések keretében indult meg a Millenniumi Emlékmű megépítése, amely a „honalapító Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját” volt hivatott megörökíteni. A történelmi célokhoz történelmi lépték és ennek megfelelően évtizedek is kellettek. A tér felavatására csak 1929-ben került sor, addig folyamatosan részletekkel gyarapodott. A szoborcsoport megalkotásával Zala Györgyöt, a kor sikeres szobrászművészét bízták meg. Az első alkotás, amellyel elkészült, Gábriel arkangyalnak a tér központjába tervezett 5 méter magas szobra volt. Bár az emlékműben szereplő történelmi alakok kiválasztása körül nagy politikai viszály dúlt, Árpád vezér és Gábriel angyal szobrával szemben senki sem ellenkezett. A 36 méteres korinthoszi oszlop tetején álló szobor osztatlan sikert aratott, habár eredetileg annak helyére Hungária, a magyarok istennőjének szobrát tervezték. Míg Hungária alakja megjelenik a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Galéria timpanonjának a központjában és más szobrokban is, Gábriel szoboralakja egyedinek mondható Magyarországon. Történészek szerint Gábriel alakja a középkori keresztény állam létrejöttét, egyben a királyi hatalom isteni eredetét szimbolizálta, jelképeivel együtt pedig a nemzeti-állami függetlenség és az európai integrálódás eszméje nyert megfogalmazást.

Olvasson tovább: