Kereső toggle

Örök értékek egy új generációnak

Interjú Gordon Robertson televíziós producerrel, a 700-as klub társműsor-vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 700-as klub a televíziózás történetének egyik legrégebb óta megszakítás nélkül jelentkező programja. 1966 óta naponta adásban vannak, ami szinte hihetetlen teljesítmény. Hogyan tudják folyamatosan megújítani a 700-as klubot anélkül, hogy feladnák vagy kompromisszumot kötnének a műsor erőteljes keresztény üzenetében és jellegében?
– Nem tervezzük a program jellegének a megváltoztatását. Szerintem a magazin formátumú műsorok hosszú távon is működhetnek. A híreink mindig naprakészek, miközben nézzük azt, hogy mi zajlik a piacon. Ezért igyekszünk folyamatosan figyelemmel kísérni azt, hogy mi az, ami hatékony és versenyképes ma a televíziózásban. Változnak a nézői igények, és nekünk ehhez kell formálni azt, ahogyan az üzenetünket eljuttatjuk arról, amit Isten ma cselekszik a világban.
Az elmúlt közel négy évtizedben nagyot változott a közönségük is. Hogyan befolyásolja ez az önök munkáját és hogyan találják meg a hangot feléjük?
– Minden olyan platformon jelen kell lenni, ahol ők is ott vannak. Látjuk a trendet, hogy a fiatalok nagy számban fordulnak el a televíziótól, és a médiatartalmak egyre inkább a különböző mobileszközökön keresztül jutnak el a közönséghez. A fiatalok otthon érzik magukat ebben a „hiperösszekötött” világban és ezt – ha tetszik, ha nem – el kell fogadnunk.
A médiában is hatalmas átalakulás zajlik. Először jött az internet, majd a YouTube és a közösségi hálózatok vonták el a nézőket a televízió elől. A tabletkészülékek és az okostelefonok szintén megváltoztatták az információ- és médiafogyasztásunk módját. Hogyan alkalmazkodnak önök ezekhez a kihívásokhoz?
– Láthatjuk, hogy a médiapiac mindinkább töredezetté válik. Bár a televízió kisebb hányadot fog kitenni a jövőben, ennek ellenére nem tűnik el. Öt-tíz év múlva is lesz tv és lesznek televíziós készülékek. Lehet, hogy nem lesznek olyan domináns helyzetben, mint tíz éve, de lesznek. Számomra ezért a kérdés nem az, hogy milyen radikális változást kell megtennünk, hanem az, hogyan alkalmazkodunk az új helyzethez, és a televízió mellett milyen módon juttatunk el médiatartalmakat további platformokra. Növekvő mértékben vagyunk jelen a Twitteren, a Facebookon és a YouTube-on is. Nem szabad ezeket az új csatornákat fenyegetésnek látnunk, mert ezek valójában lehetőségek, és csak rajtunk áll, hogyan élünk ezekkel az evangélium érdekében.
A közelmúltban több emlékezetes műsort készítettek Izraelben. Miért gondolják fontosnak azt, hogy bemutassák a modern Izraelt, és az országnak a különböző területeken elért sikereit?
– Egyszer Viktória királynő megkérdezte zsidó származású miniszterelnökét, Benjamin Disarelit, hogy milyen bizonyítékot tud mondani Isten létezésére. A politikus a történet szerint azt válaszolta: „Fenség, a bizonyíték a zsidó nép létezése.” Ez a nép a világon az egyetlen, amely megőrizte a kultúráját úgy, hogy közben nem volt hazája. Négyezer éven át fennmaradtak, és ehhez hasonló teljesítményt csak a kínai Han népesség tudott felmutatni. Ők azonban mindvégig megőrizték az országukat. Nem szórták szét őket a világ minden tájára, mint a zsidókat. Úgy vélem, hogy ma Isten létezésének a látható bizonyítéka elsősorban Izrael állama. Ez az ország beteljesíti az ókori prófétáknak adott számos ígéretet az összegyűjtésről, arról, hogy a zsidók visszatérnek a földjükre, amely újra zöldellni fog.

Jézust érdekelte a politikai szabadság is

– állítja Robert Allman, a CBN hírigazgatója
A keresztényeknek azért kell foglalkozni a politikával, mert megrázó időkben élünk. Aki hallott már Pat Robertsonról és a Keresztény Koalícióról, tudja, hogy igen sikeres kezdeményezés volt, amellyel sikerült a keresztények figyelmét ráirányítani a politika világára. Fel kell tennünk a kérdést, hogy önmagában ez lenne-e a cél? Nem hiszem. Ugyanakkor jelenleg is van egy irányvonal, amely igyekszik
a keresztényeket távol tartani a politikától. Arra hivatkoznak, hogy Jézus sem foglalkozott a politikával. Bibliai idézetekkel igyekeznek alátámasztani azt az álláspontot, amely elsősorban karitatív feladatokra hívja fel a figyelmet. Ezen álláspont szerint a keresztények társadalmi felelősségvállalásának a karitatív munkában kell megnyilvánulnia. Véleményem szerint ennek oka, hogy szeretnék, ha a keresztények távol tartanák magukat különböző morális kérdésekre vonatkozó vitáktól, mint amilyenek például a homoszexuális közösségek, fogamzásgátló tabletták, az abortusz vagy akár Izrael kérdése. Azzal vádolják például a társadalmi szempontból aktív keresztényeket az Izraellel kapcsolatos vitában, hogy az Ószövetséghez tértek vissza és nem tartják elég fontosnak az Újszövetséget. Összeugrasztják egymással a keresztényeket, mondván: aki politikával foglalkozik, az már nem Jézus követője. Szerintünk ez nem helyes. Ezzel nem azt állítjuk, hogy Jézus polgármesteri pozícióra pályázott volna. Ugyanakkor Jézust igenis érdekelte a politikai és morális szabadság kérdése, ez egyértelműen kiderül a Bibliából. Mi csak annyit mondunk, hogy amennyiben az embereket megfosztják a politikai vagy morális szabadságuktól, akkor igenis jogunkban áll, hogy ez érdekeljen bennünket, vagy harcoljunk ez ellen. Ez a gondolkozás pedig nem jellemzi eléggé még a keresztényeket. Sajnos, az amerikai tömegkultúrát a média irányítja. A szekuláris média szinte egységesen összefogott az ellen, amit ők csak „vallásos jobboldalnak” hívnak azzal a szándékkal, hogy a keresztényeket bezárják egy skatulyába, vagy hogy szélsőségesnek mutassák be őket, csaknem úgy, ahogyan Magyarországon a nácikra vagy máshol a világon a destruktív politikai pártokra tekintenek. Ezt az egyoldalú képet nekünk igyekeznünk kell ellensúlyozni.

Olvasson tovább: