Kereső toggle

Joel Osteen szerint a pulpitus mögött is a legjobbat kell nyújtani

Három  másodpercen  múlik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hetente tízmillió amerikai háztartásba viszi el a Biblia mindennapokra vonatkozó gyakorlati üzenetét Joel Osteen, aki nemcsak a houstoni megagyülekezet (Lakewood Gyülekezet), hanem egy országos TV-program vezetését is megörökölte apjától, John Osteentól. Joel számos sikerkönyv szerzője, legújabb bestsellere – Örülj minden napnak! – magyarul is megjelent a Patmos Records gondozásában. Az 50 éves lelkész a Ministry Today magazinnak mesélt szolgálatának kulisszatitkairól.

Mikor kezdtél érdeklődni a televízió iránt?

– Még a főiskolán történt. Sosem felejtem el az Oral Roberts TV-stúdiók látogatását, s hogy mennyire megérintett a televízió ereje, amely emberek millióit éri el. Jelentkeztem egy munkára, hogy kamerakábeleket tekergessek Oral műsorában, de mielőtt munka adódott volna, édesapám elhatározta, hogy a médiaszolgálatát országos léptékűvé fejleszti. Rögtön megragadtam a lehetőséget, hogy segítsek. Bár be kell vallanom, hogy az édesanyám nem volt túl boldog, hogy otthagyom a főiskolát.

Gyakorlati szempontból mi volt a titka az édesapád tévénézőkre gyakorolt hatásának?

– Figyelemre méltóan eredeti és valóságos volt, amikor belenézett a kamerába, barátságos és őszinte volt, és az emberek ezt megérezték. Ma sokan azt mondják nekem, hogy valami hasonlót éreznek, amikor látnak engem a TV-ben. És az igazság az, hogy sok minden azokból az évekből jön, amikor közelről figyelhettem őt.

Amikor visszanézel a kamera mögött töltött időkre, mit tanultál akkor?

– Édesapám csodálatosan értette a Bibliát. Ahogy szerkesztettem a műsorát, egész nap az Igében voltam elmerülve. Azt hiszem, ezért tudok annyi igeverset kívülről. Olvastam és hallottam az igét minden nap a szerkesztői szobában. Ugyanakkor mivel nagyon tapasztalt volt, jegyzetek nélkül tudott beszélni, és a helyszínen improvizálni. Ez a megdöbbentő ajándék szükségképpen segítette, hogy befusson. Azonban ez azt is jelentette, hogy néha ugyanazt a sztorit ismételgette, vagy éppen nem tudta az elején, hova fog kilyukadni a végén. Így gyakran órákat töltöttem az üzenete megvágásával, hogy a műsoridőhöz igazítsam. Ez a tapasztalat két dologra tanított meg. Először is megtanultam, hogyan strukturáljak egy nagy prédikációt szerkesztéssel: mi lényeges, és mit lehet kihagyni. Másodsorban megtanított arra, hogy több időt töltsek a saját beszédeimre való felkészüléssel. Tehát én előre megszerkesztem papíron, hogy ne kelljen később kivágni dolgokat. Nem tudom elmondani, hogy hány száz üzenet megszerkesztése tanított meg engem prédikálni.

Amikor az üzenetek elkészítéséről van szó, mi az általános folyamat?

– Az egyik legfontosabb ahhoz, hogy az ember sikeres műsorkészítő legyen, az előkészület. Sok időt töltök bibliatanulmányozással és az üzeneteim megírásával minden héten.

Tudom, hogy szóról szóra megírod őket.

– Igen, így van. Szó szerint megírom a prédikációmat minden héten, mintha esszét írnék. Szeretem, ha van értelme: legyen eleje, közepe és vége. És hogy tanítson a gyülekezetnek valami fontosat. Sosem hagytam ki még az előkészületet, mert az drámai minőségbeli többletet eredményez. Más pásztorok lehet, hogy máshogy csinálják, de számomra minden az előkészületen múlik.

Mikor kezded a felkészülést?

– Szerdán. Általában olvasással és kutatással telnek a szerdáim. Ha nem táplálod magad, nem tudsz másokat táplálni. Aztán csütörtökön és pénteken bezárkózom, és az üzenetre koncentrálok. Ezen a két napon, hacsak nincs valami fontos elfoglaltság vagy sürgős helyzet, nem fogadok telefonhívásokat és nem szervezek találkozókat.

Mit üzennél azoknak a pásztoroknak, akik a dicséret alatt készülnek fel a prédikációjukra?

– (nevet) Ha számukra ez működik, mit mondhatnék? De tudom, hogy a mai világban hirdetni az igét nagyon kemény dolog. Sosem volt nagyobb a kockázat. Ezért koncentrálok olyan nagyon, hogy jól adjam át az üzenetet, és pontosan tudjam, mit fogok mondani. Nyilván nyitott vagyok a Szent Szellem improvizatív vezetésére, de nem fogok annyira abban bízni, hogy kellően kreatív és szellemi vagyok, hogy ne készülnék fel.

Ez a fajta felkészülés különösen fontos a televíziózásban, mert Amerikában jelenleg átlagosan több mint 160 csatorna van egy kábelcsomagban.

– Abszolút! Az én gyülekezetem fogoly. A legtöbbjük nem fogja elhagyni a nézőteret az istentisztelet alatt, legalábbis remélem. Az otthoni közönségnek más választása is van: távirányítóval a kézben az emberek mindössze 2-3 másodperc alatt döntik el, melyik csatornát fogják nézni. Ebben a kontextusban minden szó számít. Úgy gondolom, minden pásztornak és prédikátornak tanulnia kéne ebből a leckéből. Az embereknek nagyon sok más választási lehetőségük van ma, ezért az a legfontosabb, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk a pulpitus mögött.

Te mindig is nagyon szeretted volna annyi médiaplatformon megjelentetni az üzenetedet, amennyin csak lehetséges.

– Azt hittem, hogy minden, amire szükségem van, az a tévéműsor. Aztán rájöttem, hogy a csapatom az üzeneteimet fogja, és feltölti az iTunes-ra. És felfedeztem, hogy majdnem tizenegy millió ember tölti le hetente. Ez volt az, amikor ráébredtem a többi médiaplatform erejére. Anélkül, hogy tudtam volna, hogy mit csinálok, a New York Times a Twitter-fiókomat a világ vezető fiókjai közé sorolta. Az emberek szeretik hallgatni az üzeneteimet az autóban, a konditeremben vagy a repülőgépen. A TV még mindig a legnagyobb közönségünk. És tényleg bátorítom a vezetőket és a pásztorokat, hogy ne értékeljék le a TV-műsorokat, mint e kultúra elérésének hatalmas eszközét. De minden lehetséges platform kiaknázása irányában is elkötelezett vagyok, hogy az evangéliumot az emberek számára elérhetővé tegyem.

Mi volt a közösségi médiában elért sikered titka?

– A következetesség. Például a Twitteren nem arról csevegek, hogy kávéztam a barátaimmal, vagy hogy mit ettem reggelire. Az emberek három dolog miatt követnek engem: remény, öröm és inspiráció. Ragaszkodom ezekhez. Azt akarom, hogy ha bárki lát engem a TV-ben, olvassa a könyveimet vagy követ a közösségi médiában, megkapja azt az üzenetet, hogy van remény, bármilyen körülmények között is van éppen abban a pillanatban.

Emlékszem, hogy azokban a napokban, amikor apád műsorain dolgoztál, mindig a minőség érdekelt. Akkoriban a műsort 35 mm-es filmre forgattuk, ami a legjobb minőségnek számított. A minőség miért ennyire fontos számodra?

– Két dolog miatt. A világ sokkal kifinomultabb, mint bármikor máskor a történelemben. Másrészt a közönségnek sokkal több választási lehetősége van az ideje eltöltésére, mint valaha. Ez azt jelenti, hogy ha a gyülekezet, a szolgálat vagy a közvetítés nem minőségi, az emberek máshova fognak menni. Ha azt akarod, hogy az emberek veled töltsék az idejüket, akkor a legjobbat kell nyújtanod számukra. És meg kell érteni, hogy a minőség nem mindig a büdzséről szól. Amikor régebben kevesebb anyagi forrásunk volt, akkor is elkötelezettek voltunk, hogy a legjobb eszközöket és embereket találjuk meg, akiket csak találhatunk magunknak. Mindig úgy éreztük, hogy ezt Istenért tesszük, és Ő valóban megérdemli, hogy a legjobbat nyújtsuk, amit csak felajánlhatunk.

Az utóbbi időben összeálltál a Survivor producerével, Mark Burnett-tel és Roma Downeyval, hogy reklámozd a Biblia című TV-sorozatukat a History Channelen.

– Szenvedélyesen hiszek abban az elképzelésben, hogy a mai kultúrával minden lehetséges módon szembe kell szállni. Amikor Mark és Roma elmesélte nekem és Victoriának a látást a Biblia-sorozatról, nagyon lelkesek lettünk, hogy segítsünk nekik, ahogy csak tudunk. Elutaztunk Marokkóba a forgatásra, és felajánlottuk a tanácsainkat, amikor kérdeztek minket. Segítettünk reklámozni nekik a TV-ben, a közösségi médiában, az interneten és DM-levelekben is. Mark és Roma csodálatos munkát végeztek. Szeretnék több filmet és műsort látni, amelyek bibliai történeteken alapulnak, és nagyra értékelem a History Channelt, hogy 10 órát szánt erre a sorozatra. Nagyon izgalmas látni, hogy ekkora a sikere.

Mit mondanál a pásztoroknak arról, hogy hogyan kommunikálják az üzenetüket a gyülekezetüknek, közösségüknek vagy a tágabb hallgatóságnak?

– Ha tanulmányozod Jézus életét, azt találod, hogy ott töltötte az életét, ahol az emberek voltak: a piacon, a templomban vagy a közösségi összejöveteleken, például esküvőkön. Az emberek ezeken a helyeken jönnek össze manapság is, de közülük világszerte milliók virtuális módon teszik ezt. Emberek százmilliói számára manapság a piac az interneten van, a közösségi összejöveteleik a Facebookon és a Twitteren vannak, és sokaknak az istentiszteletet gyakran (talán sajnos) a TV- és internetközvetítések élménye jelenti. Lehet ezt nem szeretni, de ezek a tények. Van azért ennek egy jó oldala is, mert ezek a virtuális összejövetelek hatalmasak, sokkal nagyobbak, mint Jézus idejében, és globálisak. Gondolj csak erre: pásztorok és tanítók ma több embernek tudják hirdetni az igét, az evangéliumot egy 30 perces élő webközvetítés alatt, mint ahányan beférnének a világ legnagyobb stadionjába. És több embert, több országban tudnak elérni ugyanazalatt a 30 perces prédikáció alatt, mint ahányat akkor tudnának, ha tíz évig járnák a világot. Victoria és én ezt egy nagyszerű és csodálatos időszaknak látjuk, amikor a technológia lehetővé teszi számunkra, hogy több embernek és több helyen hirdessük az evangéliumot, mint ahogy azt apáink és nagyapáink valaha is gondolták. A tanácsom a pásztoroknak és tanítóknak egyszerű: ők is éljenek vele. (Fordította: Szobota Zsuzsa)

Olvasson tovább: