Kereső toggle

A hódítás mámorában

Török kultuszfilm Bizánc elfoglalásáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

460 éve, 1453-ban esett el a keleti kereszténység központja, Konstantinápoly. Az ostromról hollywoodi mintára készült, nagy költségvetésű, ám nyílt történelemhamisítástól sem mentes filmeposzt készítettek Törökországban. A hódítás – 1453 című film az ottomán terjeszkedés legnagyobb diadalaként mutatja be a Bizánci Birodalom megdöntését, és a város elfoglalását. A csata valóban korszakváltást hozott, mert ezzel az iszlám teljesen birtokba vette a kereszténység eredeti központjait, ami végzetes meggyengüléssel fenyegette Európát. A kereszténység keletről érkezett a Földközi-tenger nyugati térségébe, miközben évszázadokon át a szellemi központok is a Szentföldön, Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában működtek. Most kezdődő sorozatunkban a keleti kereszténység utolsó centrumának, Bizáncnak a bukásához vezető folyamatokkal, és ennek máig ható következményeivel foglalkozunk.

A 2012-ben bemutatott film nem hagy kétséget afelől, hogy miért tartja pozitív történelmi tettnek az egyébként indok nélküli ottomán hódítást. A két és félórás mű ugyanis Medinában kezdődik, ahol az akkor még csak sivatagi sátorban lakó Mohamed megprófétálja, hogy a messzi jövőben eljön egy muszlim vezér, aki legyőzi Bizáncot. A jövendölés 800 éven át beteljesületlen maradt: a Nagy Konstantin által alapított város, Büzantion, későbbi hivatalos nevén Nea Rómé (Új Róma) kitartott az iszlám hódítással szemben. Több szultán is belebukott a város ostromába, míg végül II. Murád szultán 1422-ben békét kötött Bizánccal. Fia, II. Mehmed (Mohamed) azonban – a film beállítása szerint – apja ravatalánál megfogadta, hogy beteljesíti Mohamed ígéretét. Bár XI. Konstantin bizánci császár ajándékokat és pénzt küldözgetett a szultánnak, a fiatal uralkodó egymás után két követet is lefejeztetett, világossá téve, hogy vége a béke korszakának.

Mehmed évekig készült az ostromra, tanulmányozta az ellenséget, és megtanult görögül is. Erődöt épített a Boszporusz európai partján, ahonnan akadályozni tudta a szorosban a hajóforgalmat. A szultán kémein keresztül egész Európából kapott jelentéseket, így jól tudta, hogy Konstantin hiába fordul segítségért a nyugati hatalmakhoz. Az ígéretek ellenére sem az angolok, sem a franciák, sem a németek nem küldtek sereget Bizánc felmentésére. Bár az utolsó pillanatban a Vatikán egyezséget ajánlott, a szultán ügynökei útján fellázította a radikális ortodoxokat, hogy tagadják meg a Rómának való behódolást. A film szerint az ortodox prédikátorok nagyobb antikrisztusnak tartották a pápát a török szultánnál, így a város – egy kisebb genovai zsoldossereget és néhány hajót leszámítva – magára maradt. A bizánci császár végül a magyarokhoz fordult, de Hunyadi János már nem érhetett oda időben a város felmentésére.

A törökök közel tízszeres túlerőben voltak: a 7000 bizánci védővel szemben 50-70 ezer ostromló sorakozott fel. A támadókat segítette egy magyar ágyúöntő mester, aki a kor csodafegyverét készítette el a szultán számára – igaz, a filmmel szemben a történelmi feljegyzésekből nem egyértelmű, hogy ezt önként tette-e. A nyolc méter hosszú és közel egy méter átmérőjű fegyver ötszázötven kilogrammos ágyúgolyókat tudott kilőni, több mint egy kilométer távolságra. Igaz, a lövések nem voltak pontosak, de a fegyver lélektani hatása így is jelentős volt. A császár a túlerővel szemben a város több mint húsz kilométer hosszú falaiban bízott. A védők nem számoltak azonban a fanatikus török harcmodorral: a janicsárok öngyilkos egységei alagutakat ástak, és felrobbantották magukat a falak alatt. A szultán még az ostrom előtt kijelentette, hogy mindenképpen vér fog folyni, de a mártírok jutalma az, hogy az „igaz ügy” érdekében áldozhatják fel magukat.

A támadók az ostromot Allah nevében 1453 húsvét napján kezdték, hogy ezzel is jelezzék az iszlám diadalát. Elzárták a Boszporuszt, kiéheztették a várost. A filmnek ez a része mintha az Egri csillagok lenne, csak fordított szereposztásban: a szultán és vezérei a bátor hősök, meg azok a katonák, akik kitűzik a félholdas zászlót Allah nevében Konstantinápoly falaira.

A város két hónapon át hősiesen kitartott, a törökök a csodaágyújukkal és túlerejükkel együtt is az ostrom feladására készültek. Az utolsó roham során a szerencse döntött a javukra: a janicsárok felfedeztek egy véletlenül nyitva felejtett gyalogkaput, amin át elözönlötték Konstantinápolyt. Lemészárolták a védőket, a császár is harc közben esett el. A film szerint a szultán szabadságot ígért a Hagia Szófia székesegyházba menekült lakosoknak, akik hálásan fogadták a török hódítót. A valósághoz ennek semmi köze: a polgári lakosságot kíméletlenül lemészárolták és kifosztották. Feljegyzések szerint a bazilikából, amelyet azonnal mecsetté alakítottak, három napon át hordták ki a holttesteket. A városból mintegy 50 ezer főt hurcoltak el rabszolgának.

Mehmed azonnal megkezdte szervezni a hadjáratát Európa ellen, de világuralomra törő tervei három évvel később meghiúsultak, amikor 1456-ban Nándorfehérvárnál Hunyadi legyőzte a világhódítónak készülő szultánt, akinek a sikersorozata ezzel véget is ért. Bár még három évtizeden át uralkodott, elpártolt tőle a szerencse: Hunyadi Mátyás a családi hagyományt folytatva Boszniából, Jajca városából is kiűzte a törököket, majd hadvezérei – Kinizsi Pál és Bátori István – Erdélyben, Kenyérmezőn mértek 1479-ben súlyos csapást az ottomán seregekre. Európa 70 évre megszabadult a török hódítás veszélyétől, miközben a keletről menekült görög tudósoknak is köszönhetően a klasszikus műveltség és nyelvismeret eljutott nyugatra, hozzájárulva ezzel a könyvnyomtatás és a reformáció beindulásához. Minderről természetesen a film mélyen hallgat. (Folytatjuk.)

Olvasson tovább: