Kereső toggle

Kisebb kisebbség

Óriásfelméréssel cáfolták a melegmozgalmak mítoszait

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az átlagosnál jóval nagyobb, több mint 120 ezer fős mintán vizsgálta 2012 nyarán a Gallup azt, hogy az Egyesült Államokban hányan válaszolnak igennel arra a kérdésre, hogy az LGBT-közösség (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) valamelyik csoportjához tartozónak vallják-e magukat. Az eredmények egyértelműen cáfolták a „10 százalékos mítoszt”, amit több mint hatvan éve fogalmazott meg a modern szexológia egyik alapítója, Alfred Kinsey. Az ultraliberalizmus egyik alapművének tartott Kinsey-jelentés azt állította, hogy az amerikai felnőtt lakosságban legalább 10 százalék a homoszexuálisok aránya.

Az adat a melegmozgalom fontos hivatkozási érve lett a szexuális másság elfogadtatására. Azóta kiderült, hogy Kinsey „vizsgálatait” saját deviáns szexualitásának igazolására használta, és azoknak nincs semmi tudományos alapja.

A Gallup-kutatás készítői hangsúlyozzák, hogy a kérdések nem a tényleges életvitelre, hanem az önazonosításra vonatkoztak, ezért a 3,4 százalékos arány valószínűleg fölfelé torzít, vagyis a „gyakorlati másság” előfordulása ennél alacsonyabb lehet. (Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak „rejtőzködő” személyek is, akiknek a száma nem ismert).

A felmérés cáfolja azt a média által keltett sztereotípiát, hogy a homoszexuálisok többségében fehér, magasan képzett és gazdag emberek. A Gallup-vizsgálat alapján azonban az afroamerikai lakosságban 50 százalékkal magasabb az LGBT-emberek aránya (4,6%), mint a fehér lakosságban (3,2%). Szintén az átlagnál magasabb az előfordulási arány az ázsiai és hispán közösségekben is.

Még markánsabb a különbség, amikor a válaszokat életkor szerint csoportosították. A 18–29 év közöttieknél 1000-ből 64-en válaszoltak igennel (6,4%), ami a társadalmi átlag kétszerese, és több mint háromszor magasabb, mint a 65 év feletti lakosságban (1,9%). A fiatalokon belül kiemelkedik a nők aránya, akik esetében minden tizenkettedik sorolta magát az LGBT-közösségbe (8,3%). Az életkor emelkedésével folyamatosan csökken ez az arány, ami arra utal, hogy sokan a tömegkultúra és a média befolyására vonzódhatnak a saját nemükhöz.

Az eredmények az iskolai végzettség és a jövedelem alapján is cáfolják a közvélekedést. Az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó és alapfokú képesítéssel rendelkező emberek között az átlagnál magasabb az LGBT-emberek aránya. Ezzel is összefügghet az, hogy körükben sokkal kevesebben elégedettek a jelenlegi életszínvonalukkal, mint a heteroszexuális lakosságban.

A legjelentősebb hatás azonban egyértelműen a családi állapot szerint tapasztalható. Az élettársi kapcsolatban élők között tízszer magasabb az LGBT-emberek aránya (12,8%), mint a házas emberek között (1,3%). Ehhez járul még az egyedülálló emberek közötti magas arány (7%) is. Ezeknek az adatoknak a fényében jobban érthető a melegmozgalmak törekvése, hogy relativizálják a hagyományos házassági modell társadalmi vonzerejét, mert ez a családi állapot sokkal erőteljesebben „ellenáll” a szexuális másságnak, mint a lazább kapcsolati formák.

A Gallup közleménye hangsúlyozza, hogy kutatásuk az eddigi legrészletesebb felmérés a kérdésben, amelynek az eredményeit figyelembe kell majd venni a melegjogi és társadalmi vitákban is. (Munkatársunktól)

Olvasson tovább: