Kereső toggle

Hármas párok, többes szerelem

Franciaország partnerségre cserélné a házasság intézményét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jog korlátait feszegetik a nyugat-európai kormányok, amikor a házasság intézményét igyekeznek kiterjeszteni az azonos neműekre is. Az idealista jogelmélet szerint egyes jogintézmények önmagukban és önmagukért vannak (alapszabadságjogok), míg a pozitivista jogelmélet mindezeket a pozitív jogból (az államtól) származtatja. A házasság egy olyan jogintézmény, amelyre úgy tekintünk, mint ami önmagában és önmagáért van, érdemben nem szabályozható, de ha mégis megtesszük, az nehezen kordában tartható jogi következményekkel jár. Nemcsak a „férj" és a „feleség" fogalmak tűnhetnek el a pozitív jogból, de veszélybe kerülhet az „apa" és az „anya" fogalma is.

2012. július 3-án a kormányprogram vitaindítójában Jean-Marc Ayrault francia miniszterelnök (kis képünkön) leszögezte, hogy a kormány hamarosan be fogja váltani Hollande választási ígéretét: „2013 első felétől fogva a házasságkötéshez és az örökbefogadáshoz való jog mindenkit megillet majd, mindenfajta megkülönböztetés nélkül... Társadalmunk fejlődik, változik az életvitel és a mentalitás is." Eszerint Franciaországban már az őszi parlamenti ülés során készülnek megszavazni az azonos neműek házasságát. Az időzítés aligha véletlen: a szocialista párton belül és a szocialista párttal választási szövetségre lépett kisebb, radikálisabb baloldali vagy zöld pártok részéről folyamatosan nő az elégedetlenség Hollande kormányával szemben. Hiszen az elmúlt pár hónap alatt világosan kiderült, hogy ott folytatja jobboldali elődjének politikáját, ahol az abbahagyta. A kormány elsősorban az ország eladósodási mutatóinak javításán töri a fejét, és nem a különböző, hangzatos választási ígéreteinek beváltásán. A tervezett családjogi reform viszont kapóra jön: ezzel újból össze lehet kovácsolni a szétmorzsolódó baloldalt, és még pénzbe sem kerül.

Emlékeztetőül: Franciaországban az azonos neműek 1999 óta élhetnek bejegyzett élettársi kapcsolatban - bejegyzett partnerségben (Magyarországon 2009 óta). A bejegyzett partnerség a közös együttélés vagyonjogi, öröklési és egyéb anyagi vonzatait szabályozza. Franciaországban 2005-ben a bejegyzett partnerségre is kiterjesztették a családi adókedvezményeket. A párkapcsolat anyagi vonzataival kapcsolatban tehát már rég nincs különbség a bejegyzett partnerség és a házasság között.

Keresztény ellenerő

2012. augusztus 15-én a katolikus egyház egy közös ima felolvasására hívta fel a hívőket a mise során. Ebben emlékeztettek a gyermekek egy apához és egy anyához való jogaira, amivel sikerült magukra haragítani az LGBT-szervezeteket. Nicolas Gougain az LGBT-lobbi nevében ki is jelentette: „Nincs az az ima, amely gátat szabna a törvényhozásnak.” Pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve egy, a nyilvánosság előtt eddig teljesen ismeretlen pünkösdi lelkész, Franck Pecastaing, aki augusztus 15-én felhívást tett közzé a havi százezres látogatottságú www.actu-chretienne.net keresztény hírportálra. Célja egy közös imahétre toborzás volt szeptember 2-től 9-ig. Kezdeményezéséhez sok keresztény vezető és híresség is csatlakozott, akiknek egy része korábban nem éppen a „konzervatív” családvédő prototípusnak felelt meg (mint például Rémy Bayles nemzetközi evangélista, volt hard rock énekes; az evangélista Malick Daho, volt élsportoló; vagy Philippe Auzenet lelkész, egykori hippi). A hírportál vezetője, Paul Ohlott, egy exkluzív interjúban válaszolt kérdéseinkre.

Az új törvény valódi tétje az azonos nemű párok gyermekvállalása (homoparentalité, azaz egynemű szülőség). A François Hollande köztársasági elnök programjában harmincadik helyen szereplő választási ígéret ugyan csak az azonos neműek házassághoz és örökbefogadáshoz való jogára vonatkozik, abban az esetben azonban, ha a filiációt, azaz az egyenes ági leszármazást mint jogintézményt újból meghatároznák a készülő törvényben, jogi értelemben máris az azonos neműek gyermekvállalásáról beszélhetünk.

Az augusztus 27-én a (szélső) baloldal által magánindítványként előterjesztett, 745. szám alatt jegyzett törvénytervezet képet ad az LGBT (Lesbian, Gay, Bisexual, and Transgender) rejtett lobbitevékenységéről. Törekvéseik három szinten jelentkeznek: 1. Közös szülői felügyelet: amennyiben az azonos nemű pár egyik tagjának már van gyermeke (egy előző heteroszexuális kapcsolatból, vagy már egyedülállóként nyílt örökbefogadással fogadott örökbe egy gyermeket), a házasságkötés révén a házastársra is kiterjesztenék a szülői felügyelet jogát. 2. Nyílt örökbefogadás: az azonos nemű házasok együtt fogadhatnának örökbe gyermeket. 3. Vér szerinti örökbefogadás: míg a nyílt örökbefogadás esetében a gyermek biológiai szülei szerepelnek a gyermek születési anyakönyvi kivonatában, a vér szerinti örökbefogadás esetén nem a biológiai, hanem az örökbefogadó szülőt jegyzik be, tulajdonképpen egy fiktív vérrokoni kapcsolatot hoznak létre.

A tervezet szerint a leszbikus nők jelentkezhetnek az országban eredetileg a gyermektelen házaspárok részére fenntartott mesterséges megtermékenyítési programba. A férfi donortól kapott spermát beültetnék az egyikükbe, de a gyermekszülés után mind a ketten vér szerinti szülőként lennének bejegyezve a gyermek születési anyakönyvi kivonatába. A homoszexuális házasok jogot kapnának arra, hogy egy külföldön működő béranyaprogramba kapcsolódjanak be (Franciaországban jelenleg tilos, de Indiában, Oroszországban, Ukrajnában, Kaliforniában már több heteroszexuális vagy homoszexuális francia pár „rendelt" magának gyermeket). A béranyától megszületett gyermek külföldi anyakönyvi kivonatát a francia állam elismerné (jelenleg nem ismeri el, a saját közrenddel ellentétesnek véli). A gyermek születési anyakönyvi kivonatában nem szerepelnének a béranya adatai, csak a két „szülőé". Franciaországban egyébként egy kormányzati becslés szerint 30 ezer gyermeket nevelnek azonos nemű párok (a meleglobbi adatai szerint 200 ezer gyermek érintett).

Még ha a kormány enged is a lobbik minden követelésének, borítékolható, hogy nem lesz vége az igénylisták sorának. Maguk a meleglobbik sem egységes követeléssel lépnek fel a kormánnyal szemben, sokan például nem érdekeltek a házasság intézményesítésében. A tényleges házassági hajlandóság ugyanis köztudottan nagyon alacsony az azonos neműeknél: Spanyolországban például 20 ezer házasságot kötöttek az azonos neműek 2005 óta, a heteroszexuális házasságkötések száma ennek évi tízszerese.

Egyesek a bejegyzett partnerség rugalmassá tételében látják a fejlődés útját, a polgári házasság esetleges eltörlésével. Ha valaki biszexuálissá válna, vagy a régi szerelem mellett új kapcsolat után vágyna, így nem kellene radikális döntést hoznia. A válás tragédiáját így meg lehetne spórolni - mondják. Mindenki rugalmas, bővíthető partnerségben élhetne. De ha valaki hagyományos elkötelezettség után vágyik, még köthet vallási házasságot, de polgári jogi értelemben továbbra is csak partnerségben élne. Máris olyan új kifejezések láttak napvilágot, mint a trouple („hármas pár") vagy a polyamour („többes szerelem"). Ebben a „szép új világban" a gyermekeket biológiai és társadalmi szülők békésen együtt nevelnék, a felnőttek nem feltétlenül élnének egymással szexuális közösségben, és a közös feladatok, mint mondjuk a gyermeknevelés vagy a mély érzelmi kapcsolat jelenthetné az összeköttetést közöttük, a társas kapcsolat alapja pedig vagyonjogi természetű lenne.

Nem tudjuk, hogy a szocialista honatyák a követeléseknél hol fogják meghúzni a határt, de az előre látható, hogy a házasság bármilyen reformját nem lehet keresztülvinni anélkül, hogy hozzányúlnának a családjog alapjaihoz.

Olvasson tovább: