Kereső toggle

A sötét lovag utolsó küldetése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az új Batman-film bemutatóján történt mészárlás akaratlanul is tragikus reklámja lett az alkotásnak.  A Denevérember és városa, Gotham City sokáig csak egyike volt a sokféle modern mítosznak és urbánus népmesének. Majd Christopher Nolan rendez három egymást követ új változatában az akciódús látvány mellett korunk morális-hatalmi és tömeglélektani kérdései is hangsúllyal jelentek meg. Többnyire elmekórtani összefüggésekben.

Bruce Wayne, az álruhás jótévő immár nyolcadik éve él önkéntes száműzetésben szerény kastélya lezárt szárnyában. Kicsoszog a menüért, ágyát nem veti be, teste hegekkel, lelke depresszióval van tele. Csak Albert, az inasa noszogatja, oly békebeli hívószavakkal, mint asszony, szaladgáló gyerekek, pohár bor egy firenzei teraszon. Úgy látjuk, maga a hős is hajlana a kis emberi boldogságok felé. Gotham City sem a régi már. A rendőrök lassan csak „lejárt kölcsönkönyvek” okán akcióznak, az új törvény tömegével zárta el a bűnözőket. Talán utalás ez a zéró tolerancia keményvonalasaira, akik némely amerikai városban valóban csökkenteni tudták a bűnözést.
Nem úgy a filmbeli metropoliszban, ami nagyjából New York mása. Nincsenek gótikus épületek, misztikus vízköpők a felhőkarcolókon, mint a korábbi feldolgozásoknál. Van viszont egy Manhattanre hajazó sziget, ahol a tőzsdét egy félig öltözött Darth Vaderként rémisztő bűnöző és bandája szállja meg – úgymond a „nép nevében”, hogy a parketten ebül szerzett javakat szétossza a nép között. Mintha a Wall Streeten tüntető dühös antikapitalistákat látnánk. Hollywood egy ideje ügyel arra, hogy szuperfilmjeiben – a sztárok és a pazar látványvilág mellett – elegendő áthallás is legyen, ami egyszerre kelti a valószerűség és a borzongás egyvelegét a fizető nézőben.
Ezen belül – közeledve a soros amerikai elnökválasztáshoz – arra is nagy a kísértés, hogy a mozicsinálók rejtett és nyilvánvalóbb üzeneteket helyezzenek el valamelyik politikai oldal javára. Legalábbis erre esküsznek némely médiaelemzők. Tény, hogy a demokrata (amerikai mérce szerint balos) értékrend az utóbbi időkben mintha túlsúlyban lenne a nagy szuperprodukciókban. Már nemcsak az erőltetett „politikai korrektségről” van szó (fekete elnökök, női és kisebbségi hősök a vásznon), hanem a meleg életforma természetes jelenlétéről s az ezt ellenzők negatív ábrázolásáról. A mostani Batman-filmben is felbukkan egy szőke lány, akivel együtt él a Macskanő. Ők ketten „partnerek” (nem lakótársak, nem barátnők), és ezt többször is tudtunkra adják.
Kevésbé valószerű, de jóval nagyobb port vert fel az az állítás, hogy a főgonosz Bane neve nyíltan Obama republikánus riválisának, Mitt Romney-nak Bain Capital nevű befektetői cégére utal. Ezt Rush Limbaugh konzervatív (és egyben a leghallgatottabb amerikai) rádiós műsorvezető hozta szóba műsorában: „ Egy csomó ember fogja látni a filmet, rengeteg agyhalott, a szórakoztatóipar és a popkultúra zombijai, és amikor a Bane nevet hallják, a Bainre fognak asszociálni. Aztán később, amikor a kampányban Obama és a demokraták Romney és a Bain kapcsolatáról beszélnek majd, ezeknek az embereknek beugrik a Batman-film, és azt mondják, ja, ismerem azt a Bain fickót” – mondta Limbaugh, a befolyásos véleményvezér. Az árukapcsolást azonban cáfolja, hogy Bane mint képregényfigura csaknem két évtizede kész volt már, rajzolói pedig sietve jelentették ki, hogy mindig is republikánusok voltak…
Utóbbi politikai oldal is kaphat támogatást a filmből. Nyilvánvaló benne ugyanis a káosz és az anarchia mélységes elítélése. A tömegek kommunisztikus rémuralmának jelenetei, a tőkegyűlölő csőcselék ellenszenves beállítása mind a republikánusok társadalomképét hitelesítheti. Ugyanakkor a bűnözők (Joker, Bane, Macskanő stb.) gonosz tetteinek gyökereit mindig és hangsúlyosan sanyarú gyerekkorukra vezeti vissza Nolan Batman-szériája, ami megint csak az egyik nagy választóvonal a liberális és konzervatív felfogás között. Hiszen a republikánusok hagyományosan a személyi szabadságra helyezik a hangsúlyt, s a jog határának átlépését az egyén felelős döntésének tartják, e szerint is büntetik.
Gotham (s vele az egész nyugati civilizáció) soron következő elpusztítását egyébként ezúttal egy aktivált és lassan visszaszámláló neutronbomba hivatott levezényelni. A városban a maszkos Bane vezette martalócok (és a kiszabadított börtönlakók) ezzel a maroklőfegyver lehetőségeit meghaladó eszközzel statáriumot vezettek be a tisztességes polgárokat gettókba szorítva. Mindezt „igazságosztás”, „a nép nevében” stb. jelszavakkal. Nolan tudatosan merített egyébként Dickens Két város című regényéből, a „nép” vésztörvényszéke egészen Robespierre ámokfutását idézi fel. Egy másik emlékezetes jelenet a kifordított értékrendet figurázza: a rendőrök tüntetését megafonos-kordonos bűnözők igyekeznek oszlatni. Klasszikus, csatafilmes kézitusa lesz ebből, ahol a műfaj szabályai szerint Batman is megtalálja fő ellenfelét.  
Kevéssel a nagy összecsapás előtt a hősnek viszont egy ideig még szenvednie kell. Batman-Wayne-t a sztori közepén tehát egzotikus börtönbe vetik, ahonnét „lehetetlen” a szabadulás. Egyfajta pokol tornáca ez, aki mégis kijut (mint régen Bane), elszabadult hajóágyúként bármire képes, bárki ellen.
Jó, ha tudjuk, hogy közvetlen a denveri vérfürdő után bizonyos jeleneteket sietve kivágtak a világszerte később bemutatott alkotásból.

Olvasson tovább: