Prohászka, az első hungarista

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Az egyházi fajvédelemtől a nemzetiszocializmusig

Prohászka Ottokár, a néhai székesfehérvári püspök politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti középosztályra, és a rendszerváltás utáni esztendőkben a jobboldali körökre is alapvető hatással volt. A hungarizmus legnagyobb hatású ideológusát napjainkban kormányzati támogatással emelnék piedesztálra, no meg egy emelvényre hatméteres szobrát a XIII. kerületi Lehel téren.

„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel - írta Prohászka már 1893-ban, majd hozzátette: - A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet." Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot" - fogalmazta meg 1923-ban -, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta az általa pozitívnak nevezett, a keresztényeket előnyben részesítő antiszemitizmust, és a „liberalizmus mételyével" az általa megalkotott nemzetiszocialista eszmét, a hungarizmust állította szembe.

Az 1858-ban született Prohászka (eredeti nevén: Prochaska) Ottokár a múlt évszázad első felének legismertebb egyházi személye volt, aki a nyílt - már akkor is a tömegeknek és az alsóbb néprétegeknek szánt - antiszemita kirohanások helyett a szalonképesebbnek tűnő „antijudeizmus" kifejezést vezette be mint teológiai fogalmat, hitvédelemnek tüntetve fel a zsidóellenességet. A faji alapon differenciáló keresztényszocialista mozgalmának már az 1920-as évek elején népes tábora volt, melynek köszönhetően a magyar polgári középosztály és a társadalmi elitet jelentő felső tízezer  jóval megelőzte a Harmadik Birodalom Alfred Rosenberg és Adolf Hitler nevével fémjelzett faji alapon szerveződött nemzetiszocializmusát.

Az antiszemiták alapművének számító, a Zsidókérdés Magyarországon című, 1920-ban megjelent - korántsem csak teológiai mű - szerzőjeként Prohászka püspök olyan személyek támogatását élvezte, mint Méhely Lajos, a Cél című fajbiológiai szemle szerkesztője, akadémikus; Orsós Ferenc akadémikus, a Magyar Orvosi Kamara elnöke (később a Katynba küldött nemzetközi orvoscsoport vezetője); gróf Teleki Pál egykori és leendő miniszterelnök; Meskó Zoltán fajvédő politikus, és 1935-től a nemzetiszocialista alapon szerveződött pártok politikusai.

A Nemzetgyűlés 6. ülésének jegyzőkönyve szerint 1920. február 26-án Prohászka Ottokár állapította meg, hogy „a Tanácsköztársaság zsidó forradalom volt, amely teljes egészében idegen volt a magyar ideológiától". Azt pedig, hogy értelmezése szerint mit jelent a „magyar ideológia", az 1918. július 31-én, Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején, a Főrendiház CXIV. ülésén elmondott zsidóellenes kijelentései is igazolták. Amikor a numerus clausus (nemzetiségekre és népfajokra vonatkozó egyetemi kvóta) szükségességének vitájában az ellenzékiek felvetették, hogy az összesen húsz zsidóellenes publikációjáról ismert Prohászka jogrendet sért, ha különbséget akar tenni zsidók és nem zsidók között, a székesfehérvári püspök azt válaszolta: „Nem a jogrendet kell most megmenteni, hanem a magyarságot..." Talán nem egészen a véletlen műve, hogy ezen a júliusi napon elhangzott megnyilatkozásaira figyelt fel Horthy Miklós kormányzó, aki ennek hatására kérte fel a székesfehérvári püspököt a miniszterelnöki megbízatás elfogadására 1920-ban, emlékezve hű katonája és belügyi államtitkára, Meskó Zoltán harsány helyeslésére. Meskó alapította 1932 júniusában az első magyar nyilaspártot, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspártot, amely jelvényeként a nyilaskeresztet és a zöld inget alkalmazta.

Mérgező irodalom

Halála után Prohászka a nemzetiszocialisták, mindenekelőtt a hungaristák számára megfellebbezhetetlen szaktekintéllyé vált. A zsidókérdést tárgyaló művei adták az ideológiai alapot a képviselőháznak a zsidótörvények kihirdetéséhez. Gondolatai közül kiemelték az antiszemitizmust legitimáló érveit, melyek így önálló életre keltek, és a polgári jobboldal, majd a magyarországi nemzetiszocialista pártok, valamint a nyilasterror legtöbbet idézett, első számú hivatkozási alapjává váltak.

Ravasz László református püspök 1944-ben a demokratikus nyilvánosságnak címezve „elborzadt és tiltakozását jelentette be", mikor a deportálások körülményeiről értesült - ugyanakkor tizenkilenc parlamenti felszólalásában konzekvensen támogatta a zsidótörvényeket. Ennek megfelelően sokan Prohászka szellemi örökösének tekintették, amit dr. vitéz Endre László, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, a magyarországi zsidóság deportálásának egyik fő szervezője hozzá intézett levelezőlapjának sorai is igazolnak: „Nemcsak mint a magyar közélet és a magyar protestánsok főpapjának, hanem mint boldogult Prohászka Ottokár szellemi öröksége letéteményesének (is) Boldog Új Évet Kívánok."

A Prohászka-féle speciális szociálpolitika (értsd: hungarizmus) forradalmasítói az írók köréből eleinte Oláh György és Milotay István voltak, majd Erdélyi József, Kerényi Károly, gróf Wass Albert, Matolcsy Mátyás, Nyírő József tűntek fel - és hát nem tagadható az a tény sem, hogy a faji alapú szociálpolitika és nemzetvédelem szellemi megalapozásáért, majd gyakorlati megvalósításáért felelősség terhelte az úgynevezett népi írók jelentős részét is...

Az egyértelműen hungaristáknak nevezhető írók mellett az irodalmi élet akkori jeleseit is bűvkörébe vonta a nemzetiszocialista eszme. A harmincas évek közepétől - mikor Szálasi Ferenc Prohászka hungarista ideológiájára alapítva létrehozta a Hungarista Mozgalmat és a Nemzet Akaratának Pártját, majd a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot és ezek utódszervezeteit - olyan nagyságok, mint Féja Géza, Sinka István, Kodolányi János, Németh László, Veres Péter, Zilahy Lajos, Darvas József, Kovács Imre csatlakoztak a mai szemmel rasszistának és sovinisztának nevezhető körökhöz és egyesületekhez (például: Törzsökös Magyarok Budapesti Asztaltársasága). Utóbbi kettő Erdélyi Józseffel együtt még irodalmi díjakat is átvett a nyilas Oláh Györgytől, az Imrédy Béla által alapított Egyedül Vagyunk című lap főszerkesztőjétől.

Illyés Gyula, aki a Nyugat 1932. augusztusi számában Budapest zsidó szellemi hegemóniájáról panaszkodott, 1938-ban Párizsban már Károlyi Mihálynak is elmondta, hogy ő csak a zsidó földbirtokok felosztását tartja szükségesnek, majd a zsidótörvények kapcsán kifejtette: a magyar kultúra védelmében szükségesnek látja a zsidóságot sújtó rendelkezéseket. 1938. augusztus 25-én Pethő Sándor, a Magyar Nemzet alapító-főszerkesztője publicisztikájában közli: „a lap küzd azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon, és ezért nem szükséges kitérni a zsidókérdés elől sem: erre nézve se lehet álláspontunkra és magatartásunkra más parancsoló tekintet, mint a fajmagyarság megdönthetetlen felsőbbségének szerves és intézményes megalapozása".

Újkori demokrácia

Hazánkban - bár a rendszerváltást követően azonnal megkezdődött a nemzetiszocialisták szervezkedése - nem alulról indult az a kezdeményezés, amely lényegében kísérletet tett a két világháború közötti eszmékhez történő visszatérésre. Az Antall-kormány egy egész sor olyan háborús bűnöst és hungarista, nyilas hírességet rehabilitált, akik a második világháború éveiben vagy azt megelőzően már elhintették a gyűlölet magjait Magyarországon. Horthy Miklós kenderesi újratemetése, gróf Teleki Pál történelmi szerepének átértékelése, Kecskési Tollas Tibor és gróf czegei Wass Albert magas állami kitüntetései után logikus folytatásként következett Prohászka Ottokár erkölcsi felmentése.

2008. október 10-én jobboldali politikusok és egyházi személyek vettek részt Prohászka mellszobrának leleplezésén a Lakiteleki Népfőiskola kertjében. A másfél évszázaddal ezelőtt született püspök, főrendiházi tag, országgyűlési képviselő érdemeit Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti főegyházmegye érseke, Prohászka egykori tanítványa méltatta, kihangsúlyozva: „a magyarság egyik legkiemelkedőbb lelki embere meggyőződéssel vállalta az antiszemitizmust, hangoztatván, hogy mindez a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen: a legjogosultabb mozgalom".

A megemlékezést és Kliegl Sándor szobrász alkotásának felavatását Lezsák Sándor, a Fidesz parlamenti képviselője, az Országgyűlés alelnöke szervezte. Az a politikus, aki 1990-1994 között, az Antall-kormány idején közbenjárt két háborús bűnös, gróf czegei Wass Albert és Kecskési Tollas Tibor állami kitüntetéseinek ügyében is, valamint egy, a beregszászi zsidók 1944-es deportálásában parancsnoki beosztásban volt csendőrtiszt rehabilitálásának érdekében. Lezsák öt nappal később, a nyilas hatalomátvétel 64. évfordulóján a Népszabadságnak nyilatkozva kiemelte: „Prohászka Ottokár az egyházi-politikai működése idején szót emelt a kozmopolita-parazita réteg visszaszorításáért, a magyarság felemelkedéséért."

A lakiteleki szoboravatáson résztvevőként ott volt a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője, Balog Zoltán, aki ma az egyik csúcsminisztériumot vezeti. A kalocsa-kecskeméti főegyházmegye érseke mellett pedig feltűnt Spányi Antal székesfehérvári püspök is, aki az egész eseményt tulajdonképpen 2006 júniusában alapozta meg egy zarándoklattal, melynek célja Prohászka nyitrai szülőházának megkoszorúzása volt. Ő az a főpap, aki 2006. szeptember 26-án a szélsőjobboldali erők által rendezett Gyurcsány-ellenes tüntetésen így szónokolt: „Azt kérjük, hogy a morális válság szűnjön meg! Legyen olyan kormányunk, amelyre minden állampolgár felnéz, melyet sem idehaza, sem külföldön nem neveznek hazugnak, amelyet nem kell szégyellnie egyetlen magyarnak sem! (...) A miniszterelnök mondjon le..." - követelte Spányi a pápára is hivatkozva az árpádsávos lobogók alatt felvonult tüntetők előtt. A fehérvári püspök Prohászka Ottokár múltjára emlékeztetvén híveit, kijelentette: „Történelmi tény, hogy Prohászka híresen jó viszonyt ápolt a zsidósággal, a Tanácsköztársaság bukását követően pedig, a keresztényi megbocsátásra hivatkozva, a püspök maga járt közben azokért, akiket a népharag fel akart akasztani..."

A Holokauszt Emlékközpontban Prohászka Ottokár fotóját „A konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja" felirattal Hitler fényképe közelében állították ki, és a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek egyértelműen a hungarista-nemzetiszocialista eszme egyik legjelentősebb ideológusának tartják napjainkban is az 1927-ben elhunyt főpapot. Az már kínosabb, hogy a jelenleg kormányzó pártok sem találnak semmi kivetnivalót megidézésében. Azon pedig már végképp nem szabad meglepődni, hogy a XIII. kerületbe tervezett hatméteres szobor ötlete a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Prohászka Ottokár Szobráért Alapítvány kezdeményezése.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit