A keresztényüldözések története (28. rész)
Charles Darwin nem forgott magas körökben, nem volt jó szónok, sem ravasz politikus. Öröksége talán mégis nagyobb hatással volt az emberiség gondolkodására, mint bármely más tudósé. A természetes kiválasztódással és az evolúcióval foglalkozó életműve a 19. századi meghatározó eszmék közül egyaránt ihletője volt a freudizmusnak és a marxizmusnak is (dedikált művét, A tőkét Marx el is küldte Darwinnak), 20. századi követői között pedig megtalálhatók a nácik és a kommunisták is. A brit tudós szerint „az élő szervezetek változékonyságában és a természetes kiválasztódás folyamatában nincs több tervszerűség, mint abban, ahogy a szeszélyes szél fúj". Az élet természetfeletti forrását megtagadó Darwin - talán akarata ellenére is - a Bibliával szemben álló eszmerendszerek szimbólumává vált. Születésének kétszázadik évfordulóján a BBC így méltatta Darwint: „Az ember, aki megölte Istent."
Kedves Olvasó!
E cikk folytatását is elolvashatja az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenő Hetek-könyvből.
A keresztényüldözéseket feldolgozó nagyívű szellemtörténeti cikksorozatunk egy kötetben, Németh Sándor alapító-főszerkesztő izgalmas tanulmányával és több,
a Hetekben meg nem jelent, de a sorozat szerves részét képező írással kiegészülve áprilisban fog megjelenni.
Köszönjük a megértését, és kérjük, támogassa munkánkat a kötet megvásárlásával!
a szerkesztőség
