A Szent Korona-tan egy középkori ihletettségű, szerteágazó gondolatkör, melynek középpontjában az állami főhatalom kérdése áll. Alapvető jellemzője, hogy a korona fogalmát külön választja az uralkodótól, és egyfajta külön létezéssel ruházza fel. A sajátos személyiséggé formált koronát szentnek minősíti és az államhatalom csúcsára helyezi.
A koronaeszme a feudalizmus évszázadaiban Nyugat-és Közép-Európa államaiban egyaránt fellelhető volt. A középkor letűntével ez a tan Európa-szerte mint idejét múlt és aktualitását vesztett elmélet a jogtörténet emlékei közé került.
Magyarországon ezzel szemben egészen a 20. század közepéig, a Horthy-rendszer bukásáig elevenen tovább élt. 1945 után fél évszázadra a történeti kuriózumok sorába került, a rendszerváltás után azonban megnőtt azok száma, akik a hazai közjogban és közgondolkodásban újra aktualizálni szeretnék.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2010. 02. 12. (XIV/6)
