Amikor Isten sátra az emberekkel van

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Németh Sándor írása

A keresztények jövőképét döntően a próféciák értelmezésének módja határozza meg. A futurista keresztény nézetrendszerek között jelentős különbségek állnak fenn. Az amillennisták és a premillennisták között dúló heves viták sarokpontja a Jelenések könyvének 20. fejezetében lévő jövendölések értelmezése körül található: a szóban forgó fejezetben hatszor is előforduló „ezer esztendő” (millennium) szó szerint vagy jelképként értelmezendő-e?

A premillennizmus képviselői szerint a Krisztus második eljövetelére vonatkozó próféciákat is - az első eljövetelét hirdető elő­re­jel­zé­sekhez hasonlóan - szó szerint kell értelmezni. Szerintük a Bibliától idegen és az apostolok tudományával ellentétes az a nézet, amely a második eljövetelére és az azt követő világkorszakra (aiónra) vonatkozó próféciákat elszellemiesíti, és csak jelképként veszi figyelembe. A Jelenések könyve szerint az egyház mennybe emeltetése, a Nagy Nyomorúság és a Messiás második eljövetele után fog a földön megvalósulni Krisztus ezer évig tartó uralma. A próféciák ilyen típusú interpretációját azért nevezik a pre (előtt), mille (ezer), annus (év) szavak összetételével premillennizmusnak, mert e felfogás szerint Krisztus ezeréves királyságának megalapítása előtt tér vissza a földre dicsőségben és természetfölötti erők megnyilvánulásainak kíséretében, hogy az első feltámadás korszaka beteljesedjen (a Szentírás több szakaszból álló első feltámadásról, és általános feltámadásról is beszél), megszabadítsa Izraelt, fölszámolja az antikrisztusi világrendszert, meg­ítélje a nemzeteket, ezer esztendőre megkötözze a Sátánt, és megvalósítsa a millenniumi világkorszakot a földön. A premillennizmust valló hívők hisznek ugyan abban, hogy az igazi eklézsia végül is sikeresen betölti földi küldetését, de ennek ellenére szükségesnek tartják, hogy Isten e korszak utolsó éveiben beavatkozzon a világ folyamataiba, hogy abban olyan változásokat kényszerítsen ki, melyek lehetővé teszik az örökkévalóságban kidolgozott tervének megvalósulását. Az apokaliptikus éveket nevezik Jézus nyomán Nagy Nyomorúságnak (tribulációnak), amelyről a Jelenések könyve 6. fejezetétől egészen a 19. fejezetéig ad prófétai képeket, látomásokat.

A premillennizmuson belül is három irányzat található. A különbség lényege közöttük abban áll, hogy az igazi egyház elragadtatását három különböző időpontban helyezik el. A pretribulációt vallók szerint az egyház elragadtatására a Nagy Nyomorúság előtt kerül sor; a midtribuláció nézetét elfogadók szerint az egyház még a földön él és szolgál a Nagy Nyomorúság első éveiben. Ők a történelem utolsó három és fél évét tekintik Isten haragja napjának, amely elől az Úr elragadja az egyházat a földről. A poszttribuláció hívei szerint pedig az egyház a földön fogja átélni a Nagy Nyomorúságot, Isten ítéleteit, mert maga is alá lesz vetve az apokaliptikus ítéleteknek; és csak a Nagy Nyomorúság után, az ezeréves millennium megalapítása előtt kerül sor az igazak feltámadására, az egyház átváltozására, vagyis az első feltámadásra.

Az egyéni üdvösségen túl

A premillennizmus az ószövetségi próféciák beteljesedését összekapcsolja Izrael teljes körű restaurációjával. A próféciákat ugyan spirituális módon is értelmezi, főleg a hívők szellemi, lelki életének erő­sí­tése, ápolása céljából, de konkrét be­teljesedésük vizsgálatánál figyelembe veszi és megkülönbözteti azokat, az Izraelre, az egyházra vagy a nemzetekre való vonatkozásuk szerint.

A premillennizmus másik lényeges jellegzetessége, hogy még egy világkorszak eljövetelével számol, amely alapvetően különbözni fog a jelenkori aióntól; és csak a millenniumi éra után várja az általános feltámadást, az örök ítélet eljövetelét, a halál, a pokol hatalmának teljes fölszámolását és a fizikai világ újjáteremtését.

A premillennizmus nézeteit, eszkatológiáját igyekeznek szektás eretnekségnek beállítani, főként a tradicionális, történelmi felekezetek vezetői, teológusai, de a Bibliát és az egyháztörténelem első évszázadát ismerők számára köztudott, hogy az Újszövetségben, a korai egyházban a premillennizmus volt a domináns látás a jövőről. Jézus Krisztus, Pál és János apostol eljövendő, végső dolgokról való felfogásai a premillennizmus alapján álltak. A Jelenések könyvében hangsúlyozottan szerepel az, hogy az igazi egyház mennybevitele után Jézus Krisztus és seregei egy lázadó, gonosz világba érkeznek majd meg a földre, sőt még háborúra is sor kerül a világ hadseregei és az urak Urának, királyok Királyának seregei között, s e világot végül is közvetlenül Jézus Krisztus győzi le mennyei szentjeinek együttműködésével.

A premillennizmus követőinek egy másik jellemzője az, hogy a Krisztus eljövendő földi uralmára vonatkozó próféciákat sem allegorikusan értelmezik, hanem szó szerinti beteljesedésükben hisznek. E felfogás szerint az Izraelre és a nemzetek ma­radékára vonatkozó előrejelzések beteljesedése számára is csak egy mostanit fölváltó világkorszak nyújt konkrét, valóságos színteret.

Nem véletlen az sem, hogy a millenniummal kapcsolatos másik két irányzatnak (az amillennizmusnak és a posztmillennizmusnak) nincs semmi biblikus üzenete az Izraelre vonatkozó ígéretek beteljesedésére vonatkozóan, pedig az ószövetségi próféták könyveiben több prófécia található a Messiás földi uralmával, Izrael megváltásával, mint Krisztus első eljövetelével kapcsolatban. Az aranykornak vagy béke korszakának is nevezett eljövendő évezred elszellemiesítése, a mai korral való vegyítése gyakorlatilag érthetetlenné teszi a prófétai könyveket, és aláássa a teljes Szentírás isteni tekintélyét, nem beszélve arról a hatalmas szellemi, lelki kárról, amit a lecsupaszított, kiüresített reménység idéz elő a keresztények többségében. A középkori teológia feláldozta a jelenkor oltárán az ősi, zsidó-keresztény, boldogító reménységet, amely a személyes üdvösség elnyerésén, keresésén túl világ- és történelemértelmezést is közvetített, és a Messiás földi uralmának megvalósulásában jelölte meg Izrael és az emberiség történelmi pályafutásának végkimenetelét és beteljesedését.

Jézus földi uralma

A premillennizmust valló keresztények nem csupán az egyház elragadtatására várakoznak, hanem hisznek abban is, hogy Jézus Krisztus földi epifániája, Jeruzsálemben való székfoglalása után közvetlenül igazgatni fogja a világot; és akkor teljesedik be Ézsaiás próféta jövendölése, amely szerint „uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és meg­erősítse azt jogosság, igazság által mostantól mindörökké". (Ézsaiás 9:7) Több mint figyelemre méltó az, hogy Krisztus földi uralkodását az egyetlen pogány háttérből jövő evangélista, Lukács is megerősítette könyvének első fejezetében, amelyben a Betlehemben megszületett Jézusról azt írja: „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!" (Lukács 1:32-33)

Az idézett kijelentéseket konkrét jelentéstartalmuk miatt csak önkényesen lehet jelképként értelmezni, vagy másra - akár egyházi vezetőre - vonatkoztatni. A Názáreti föltámadása után a tanítványok várakozása az Úr földi uralmára és Izrael helyreállítására nem tévedésen alapult. Krisztus nekik adott válaszából kitűnt, hogy a kérdésüket nem tartotta aktuálisnak, hanem e helyett azt hangsúlyozta, hogy a Szentlélek erejének vétele után az apostoloknak és követőinek a feladata a Jézus Krisztus szellemi királyságáról való bizonyságtevés lesz. Az Atya titkának tárgykörébe sorolta Isten királyságának Izraelen, a földön való helyreállításának az időpontját. De ez nem zárja ki - különösen kétezer év után -, hogy foglalkozzunk azokkal a jövendölésekkel, amelyek a Messiás uralkodásába nyújtanak betekintést.

Jeruzsálem megdicsőülése

E próféciák jelentős része Jeruzsálem megdicsőüléséről szól. Ugyanis a Messiással a Sechina is beköltözik újra a városba, sőt jelenléte sokkal nyilvánvalóbb és nagyobb, erősebb lesz, mint az Ószövetség ideje alatt. Az Úr dicsősége a város fölött nappal felhő, köd formájában, éjjel pedig tűzben lesz látható; sőt a Szenthelyet is szellemi tűzfal veszi körül, amely Jeruzsálemet elválasztja mindattól, ami Isten szentségével összeegyeztethetetlen. Jeruzsálem, Cion (Sion) lesz az Úr örök lakhelye, és a fényét az Ő mennyei dicsőségétől, nem pedig a naptól, a holdtól, a csillagoktól fogja nyerni a próféciák szerint. A millenniumi Jeruzsálem már természetfölötti realitás lesz a földön, amely a nemzetek számára empirikusan is megismerhetővé teszi az élő Istent, az örökkévalóságot, az örök életet - mindazt, amit az előző üdvtörténeti korszakban csak hit által lehetett megragadni. A földön először Jeruzsálemben fog beteljesedni a szukkót prófétai jelentéstartalma szó szerint: „Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük." (Jelenések 21:3) Isten városában a bűn következményei: a betegség, a démonizáltság, a szegénység, a meddőség, a terméketlenség, az átok, a halál stb. elveszítik a befolyásukat az emberek felett. A jog és az igazságosság uralma Jeruzsálemet egyedülálló, fantasztikus, szép várossá teszi. Az emberek élete benne maga lesz az öröm, a boldogság a próféták látomásai szerint, ahová folyamatosan feljárnak a nemzetek, hogy kifejezzék tiszteletüket, hódolatukat a Messiás előtt, és gyönyörködjenek dicsőségében, szent városában, mert Jeruzsálem által Isten az egész világot megáldja élettel, fénnyel, igazsággal, békével.

Nagy földrajzi átrendeződésekre is sor kerül majd az Írások szerint az Úr visszajövetelekor. A Templom-hegy lesz a legmagasabb hegycsúcs a városban; a Messiás székhelye alatt a földből gyógyító erővel ren­delkező forrás tör felszínre, amely nyugati és keleti irányban folyóvá fejlődik. Ez a folyó megeleveníti a Holt-tenger vizét, és Ezékiel próféta előrejelzése szerint „Engeditől Enegláimig" halászati centrum mű­ködik majd. Az élet vizének folyója összeköti a Holt-tengert a Földközi-tengerrel; ráadásul a folyó partján élet fái teremnek. „És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók." (Jelenések 22:2)

Gazdagságát Jeruzsálem nem csupán az Úr személyes jelen­lé­téből nyeri, hanem a nemzetek és ve­zetőik számára kiváltság lesz, hogy adományokat, ajándékokat adhatnak Isten városának: „És a pogányok [nemzetek], akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik... És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik." (Jelenések 21:24-26)

A fenti próféciák sohasem teljesedtek be a múltban; a mennyei Jeruzsálemre pedig azért nem vonatkozhatnak, mert ott már nem lesz különbség az egyház, Izrael és a nemzetek között. Másrészt pedig mivel örökkévaló, angyalszerű lényekként élnek ott a megváltottak, soha nem lesz szükségük gyógyító erővel rendelkező gyümölcsfalevelekre, sem földi gyümölcsökre, mert az örökkévalóságban „Isten lesz minden mindenben". (1. Korinthosz 15:28) Tehát a Jánostól vett idézetek is azt támasztják alá, hogy az apostolok meggyőződése szerint a jelenkor és az örökkévalóság között lesz még egy világkorszak, amelyben többek között beteljesednek a Jeruzsálemre vonatkozó próféciák. Ezt a Jeruzsálemet nevezzük millenniumi városnak, ahol hitünk szerint Jézus Krisztus földi székhelye lesz, a Jelenések könyve szerint ezer esz­tendőn keresztül. János apostol ugyan egyetlen képben láttatja a millenniumi és a mennyből alászálló Jeruzsálemet, de ez megfelel annak a prófétai ábrázolási módnak, amit az ószövetségi szerzők követtek: például egyetlen képben jelentették ki a Messiás első és második eljövetelét úgy, hogy a két esemény közötti két évezredről hallgattak.

Boldog aranykor

A millenniumi próféciák másik csoportja Izrael teljes körű rekonstrukciójával, újjászületésével, az eljövendő messiási korban betöl­ten­dő üdvtörténeti szerepével, jelen­tő­sé­gével, valamint üdvösségével foglalkozik. Izraellel Isten új szövetséget köt Jeremiás szerint, ami nem a réginek a helyreállítását, hanem annak beteljesedését és magasabb kegyelmi állapotba való felemeltetését jelenti: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és új szövetséget kötök az Izrael házával és Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom föl­déből... Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek." (Jeremiás 31:31-33)

Izrael részesedni fog mindazokból az áldásokból, amit az egyháznak hirdettek az apostolok: a bűn­bocsánatból, a megigazulásból, az örök életből, a Szentlélekkel való be­tel­jesedésből, a gyógyulásból, a prosperitásból stb. - s emellett mint Isten nemzete vezető nagyhatalom lesz a millenniumi korszakban. A próféciák szerint Izrael hű­ségesen, sikeresen betölti küldetését az eljövendő korszakban. Soha nem fog többé elszakadni Istennel kötött szövetségétől, teljesen véget ér történelmi kálváriája; a Teremtő soha többé nem szórja szét a nemzetek közé őket, hanem a vigasztalás, az áldások, a kárpótlás végtelen áradata száll rájuk, és teljesen elfelejtik az elvettetés, a száműzetés korszakának, évszázadainak szenvedéseit, fájdalmait. Ézsaiás próféta jövendölése szerint „örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találnak, és eltűnik fájdalom és sóhaj". (Ézsaiás 35:10b) Életidejük meghosszabbodik, amiről könyvének 65. fejezetében szól a próféta: „Mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete"; és munkájuk gyümölcse is megszabadul az átok befolyásától: „kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak." (22-23. vers) Birtokolni fogják az Ábrahámnak ígért földterületet, a Teremtő pedig megújítja a Szentföld termőerejét. A pusztát fölszámolja: az Úr eljövetelekor források, patakok, folyók, tavak keletkeznek a több évezrede kietlen, terméketlen földterületeken. Izrael fiai erdőket telepítenek itt, szőlőket ültetnek, valamint gazdag legelőik lesznek. A Szentföld ténylegesen tejjel-mézzel, musttal folyó föld lesz, ahogy ezt az ősi próféciák előre hirdették. Izrael a világ legfejlettebb gazdaságával fog rendelkezni. A történelemben még soha nem látott jólétnek, salomnak fognak örvendezni, mindenért Istennek adják a dicsőséget, és szentségben, igazságban, szellemben fogják az Urat örökké szolgálni az általa meghatározott rendtartás szerint. Az igazság és jog uralma gyümölcseként békében, biztonságban élnek Jákób fiai a millennium éveiben a földön; az áldás olyan nagy mértékben árad ki a teremtményekre, hogy az ember és az állatvilág viszonyát is a békés egymás mellett élés fogja jellemezni: „A farkas és a bárány együtt legelnek, és az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere." (Ézsaiás 65:25)

A nemzetek felemelkedése

A premillennizmus szerint a nemzetek maradéka, akik a Messiástól jogot kapnak a millennium korszakába, áldásaiba való belépésre, szintén bőségesen részesednek a Messiás földi hatalomgyakorlásának szellemi, lelki, testi, anyagi javaiból. Máté evangéliumának 25. fejezete szerint Krisztus visszajövetele után a nemzetek a földön vettetnek alá az ítéletnek Krisztus dicsőségének királyi széke előtt, ahol is a juhok kategóriájába soroltak léphetnek be az Isten uralmába. Ezt az ítéletet a premillennizmust vallók nem azonosítják az örök ítélettel, amire a millennium után a „nagy fehér trón" előtt kerül majd sor. János apostol látomása szerint Krisztus visszajövetele után „...eljönnek mind a pogányok, és lehajolnak előtted, mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek". (Jelenések 15:4) Ez után kerül sor a teljes leszerelésre: a fegyverekből mező­gaz­da­sági eszközöket készítenek, és „...nép népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul". (Ézsaiás 2:4)

Jeruzsálem viszont szellemi, teológiai központ lesz a világ számára, ahol a nemzetek fiait tanítják az Úr útjára és Igéjére. A világ vallásai meg­szűnnek, intézményrendszereiket, szakrális tárgyaikat pedig felszámolják, hiszen az Úr visszajövetele után egzakt módon is el­len­őrizni lehet majd a különböző vallási állítások valóság- és igazságtartalmát. Ezeket a mennyből visszatérő Messiáshoz fogják mérni, minek következtében a természetfölöttit, Isten jelenlétét közvetíteni képtelen, vagy ezekről hamis, torz képet adó vallások elveszítik teljesen a befolyásukat, létjogosultságukat a nemzetek között: „És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy." (Zakariás 14:9)

A millennium korszakának eljövetelét támasztják alá azok az ószövetségi próféciák is, melyek az ünnepeiről adnak információkat. A szombatot, a sabbatot az egész világ ünnepelni fogja (Ézsaiás 66:23, Ezékiel 44:24). Nem könnyű feladat a teológusok számára az ószövetségi áldozatoknak a Zsidókhoz írt levélben található értékelését összhangba hozniuk a millenniumban megvalósuló áldozati cselekményekkel, amelyekről szintén több próféta - különösen Ezékiel - prófétált. Valószínűleg arról van szó, hogy míg az ószövetségi áldozatok előre tekintettek Jézus Krisztus en­gesztelő áldozatára, a millenniumi áldozatok pedig visszafelé néznek Jézus Krisztus történelmi megváltó művére. A peszachot - húsvétot - is ünnepelni fogják (Ezékiel 45:21), szukkótkor pedig a nemzetek képviselőinek kötelező lesz felmenniük Jeruzsálembe, „..hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét" (Zakariás 14:16), s azokra a nemzetekre, amelyek ezt nem teszik meg, „nem lészen azokra eső".

Szégyellték Jézus szavait

Az e cikkben idézett jövendölések csak töredékét képezik a Szentírásban a millenniumra vonatkozó próféciáknak. Az erre vonatkozó kijelentések többsége konkrét, a földi életre vonatkozó, gyakran hétköznapi dolgokat állít. A Biblia nyelvezetét az ókortól fogva - különösen a hellén-római kultúrkörben - megvetették. Már a kevély epikureus és sztoikus filozófusok is gyakorlatilag megszégyenítették Pál apostolt

Athénban, amikor igeszolgálatát csak „csacsogásnak" minősítették, és a Jézus föltámadásáról, valamint az örök ítéletről szóló állításait kigúnyolták. Az újplatonizmus terminológiájának felsőbbrendűségét a Bibliával szemben számos pogány, intellektuális háttérből jövő teológus keresztényként is elfogadta. Ez is jelentős szerepet játszott abban, hogy a Bibliát a 200-as évektől megpróbálták összhangba hozni a filozófiával, először főleg Platónéval, majd a középkortól Arisztotelészével. A kettő összeegyeztetésének érdekében szakítottak a Szentírás szó szerinti értelmezésével, és az allegorikus értelmezést állították középpontba. Annak ellenére tették ezt, hogy Jézus egyértelművé tette: a Szentírásban minden „iótának és vesszőnek be kell teljesednie"; másrészt felszólította tanítványait, hogy ne szégyelljék beszédét a világ előtt. Az allegorikus szentírás-értelmezéssel csak részlegesen szakított például Augustinus, és később a reformáció is. A tudományos teológiát művelők napjainkban is Jézus, az apostolok és a próféták nyelvezete helyett olyan, az evilágtól elorozott, absztrakt, intellektuális nyelvezetet használnak, amelyből nem a hit, a reménység, a szeretet árad, hanem az emberi erőfeszítés és a Biblia miatti szégyenkezés, ami gúzsba köti a keresztény élet és szolgálat erejét.

Természetesen a premillennizmus hívei is tudják, hogy a Szentírásnak van szimbolikus nyelvezete is. A metaforákat, hasonlatokat, analógiákat, példabeszédeket csak annyira veszik szó szerint, amennyire a nyelv szabályai és a szöveg összefüggései ezt megkövetelik.

A középkorban a premillennizmus elveszítette a támogatottságát a keresztény világban, de a puritánok a 17. században újjáélesztették, és napjainkban újra egyre több keresztény fogadja el a Krisztus visszajövetelére és az utána következő világkorszakra vonatkozó próféciák szó szerinti értelmezését. Bár az amillennizmus is jelentős támogatottsággal bír, különösen az egy­házvezetők, a hierarchia körében, akik szerint nem lesz ezeréves királyság, mert az szellemi módon már most jelen van, s a Messiás első és második eljövetele között a jó és a rossz a földön párhuzamosan növekszik, annak ellenére, hogy a Sátán meg van kötözve. Ezt az üdvkorszakot általános föltámadás, ítélet fogja lezárni szerintük, majd ezt követi az új ég és az új föld örökkévaló korszaka. Az amillennizmus hívei nem látnak különbséget Izrael és az egyház között. Szerintük az Izrael jövőjével kapcsolatos próféciák szellemi értelemben az egyházban valósulnak meg.

Messiás nélkül nincs megoldás

Az eszkatológia körül a zavart a posztmillenizmus irányzata is növeli, amely hatásából a második világháború után jelentősen veszített. E nézet szerint Krisztus királysága most terjed az evangelizálás által; vélekedésük szerint a föld nemzeteinek döntő többsége meg fog térni az Istenhez, ezért a társadalmak többsége keresztény lesz. A jelenkort tekintik a millenniumnak, melynek végén a fejlődés, növekedés eredményeképpen a keresztények a világot Krisztusnak rendelik alá. Krisztus visszajövetelére pedig akkor fog sor kerülni, amikor az egyház dicsőséges állapotban már uralja a világot. Ezt követi az általános föltámadás és ítélet, a teremtett világ átrendezése, és a világ belépése az örökkévalóságba.

A posztmillennizmus optimista jövőképet közvetít, felfogása szerint az egyház Krisztus beavatkozása nélkül megvalósítja Isten országát a világban. Ennek az eszkatológiai nézetnek két típusa terjedt el, különösen az Egyesült Államokban, a 19. században. Az egyik úgy gondolja, hogy Isten országát az Ige ereje hozza létre; a másik az emberi képességekbe vetett bizalomra építi fel a királyság megvalósításának a programját. Szerintük a világ problémái megoldhatóak emberi képességekkel, természetes eszközökkel: Isten országának földi megvalósulásához az evolúció, a folyamatos fejlődés vezet. Napjainkra Amerikában a vég­ső időkre vonatkozó dolgok értelmezésének ez a típusa gyakorlatilag megszűnt.

Annak ellenére, hogy a premillennizmussal kapcsolatban is fel­vethető számos megoldatlan kérdés, az eljövendő dolgok értelmezésének főbb irányzatai közül mégis ez tűnik a teljes Szentíráshoz legközelebb állónak, és ez állítja helyre és erősíti meg a keresztény tömegekben azt az élő reménységet, amelynek tárgya láthatóvá válik - amely „nem szégyenít meg".

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit