Kereső toggle

A Hess-rejtély

Tömeggyilkos, misztikus, vagy békeküldött? - Ki volt a neonácik hőse?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1941 májusában, a náci vezető dezertálása után ez az anekdota terjedt Németországban: Churchill odamegy Hesshez és megkérdezi: „Maga az az elmebeteg?" Mire Hess: „Nem, én csak a helyettese vagyok." Rudolf Hess halálának napja, augusztus 17-e évtizedek óta a neonácik egyik legjelentősebb ünnepe. 2009-ben Budapesten akarnak demonstrálni azok mellett az eszmék mellett, amelyeknek alapítói és képviselői közül ő élt a legtovább.

A nagykereskedő Fritz Hess legidősebb fia, Rudolf az egyiptomi Alexandriában született 1894 áprilisában. Alig öt évvel volt fiatalabb annál az embernél, akinek 1920-ban teljesen alárendelte az életét. Adolf Hitlerről van szó. Hess tizennégy éves volt, amikor a család visszaköltözött Németországba. Az általános iskolát Alexandriában végző fiú lakóhelyükön, Bad Godesbergben járt középiskolába. Noha leginkább a csillagászat érdekelte, apja egy svájci kereskedelmi iskolába küldte tanulni. Feltett szándéka volt, hogy a fia majd követi őt a családi vállalkozásban.

A történelem azonban közbeszólt. 1914-ben kitört az első világháború. Hess is bevonult mint önkéntes a 7. Bajor Gyalogos ezredbe. A háború számos frontján harcolt, több sérülést is szerzett, és kitüntették a másodosztályú Vaskereszttel. A háborús vereséget követően csatlakozott több militarista, a versailles-i békével szembeszegülő szervezethez. Politikai aktivitása mellett a Thule Társaság tagjává is lett. Ez a pángermán szervezet a politikai okkultizmus eszközeivel igyekezett megfejteni és befolyásolni a germán faj jövőjét. A misztikus, „völkisch" szervezet kereste a faj megmentőjét, azt a férfit, aki megszabadítja a zsidó-keresztény igából, és újra önmagává teszi a germán népeket. Mindeközben Hess politikai, történelmi és közgazdasági tanulmányokat folytatott a müncheni egyetemen. A geopolitikai ismereteket itt az a Klaus Haushofner oktatta, akinek a kamatrabszolgaságról szóló elméletei később a náci párt gazdasági programjában és retorikájában is feltűntek.

1920-ban Rudolf Hess megtalálta élete értelmét, mégpedig abban a férfiben, aki határozottan meghirdette a gyalázatos béke felszámolását, a németek felemelkedését, a leszámolást a „november 9-ei árulókkal". Amikor először hallotta beszélni Adolf Hitlert, Hess teljesen elkötelezte magát az akkor még csak pályakezdő Führer mellett: szolgálni kezdi, a titkárává válik. Három évvel később mögötte áll, amikor megtörténik a sörpuccs, a müncheni hatalomátvételi kísérlet. Mivel egy SA-alakulatot irányít, hét és fél hónapra ítélik, mesterét a landsbergi börtönbe is elkíséri. Így személyesen van jelen, amikor Hitler megírja a Mein Kampfot. Részt vesz a könyv szerkesztésében és bizonyos részeinek átírásában. A szabadulást követően Hitler újjászervezte a náci pártot, amelyben a propaganda még nagyobb hangsúlyt kapott. Az évenként megrendezésre kerülő pártnapokon Hess az, aki rendszeresen felkonferálja Hitlert.

A hatalomátvételt követően mint a Führer helyettese működik. Mivel Hitler kancellár, majd államfő is lett, a párton belüli feladatokat a hűséges titkár, Rudolf Hess látta el. A harmincas évek közepén ő volt Németország egyik leghatalmasabb, legbefolyásosabb személyisége. Utasításokat adott azok ellen, akikről kiderült, hogy bármiféle módon szembeszegülnek Hitlerrel és a párttal, azaz végső soron az állammal. Az 1935-ös nürnbergi faji törvények („A német vér és becsület védelméről") egyik előkészítője és aláírója. Következetes nyomást gyakorolt annak ügyében, hogy a különböző és egyre szaporodó zsidóellenes diszkriminatív törvényeket és rendeleteket kiterjesszék a mischlingekre (csak részben zsidó származásúak) is. Befolyása csupán a harmincas évek második felében csökkent, amikor a Harmadik Birodalom elsősorban külpolitikai síkon volt aktív. A párt ügyeiben egyre kevesebb aktivitást tanúsított, miközben helyettese és későbbi utódja, Martin Bormann egyre szélesebb befolyást épített ki a párton belül.

A háború kitörését követően Hess is részt vett a Birodalmi Kancellária épületében azon a tanácskozáson, amikor Hitler nyíltan kifejti a lengyelekkel kapcsolatos politika irányvonalát. Kemény etnikai harcról beszélt, amelynek eredményeként a birodalom „meg lesz tisztítva a zsidóktól és a lengyelektől". Ennek az irányelvnek a mentén adta ki a párt utasításait a gauleiterek (körzetvezetők) számára a faji politika maradéktalan érvényesítésének megvalósítására. Hess mint hű alattvaló és szolga, ott állt a Reichstag képviselőihez szóló Hitler mellett 1941. május 4-én is.

Alig egy héttel később, május 10-én Hess elbúcsúzott feleségétől, Ilsétől és kisfiuktól, Wolf Rüdigertől, majd Alfred Horn álnéven egy Messerschmitt 110-es géppel elrepült. Öt órával később Skócia fölött ejtőernyővel kiugrott a gépből. Az angolok még aznap éjjel foglyul ejtették. Letartóztatták és kihallgatták. Vallomása szerint Lord Hamiltonhoz indult, akin keresztül igyekezett volna eljutni a legfelsőbb brit politikai körökhöz, és meggyőzni azokat, hogy fogadják el Hitler különbéke-ajánlatát. Ez a béketerv nagy valószínűséggel csak Hess fejében létezett, aki tudta: rövidesen megindul a Szovjetunió megsemmisítésére irányuló német hadjárat a Barbarossa-terv alapján. Talán azt szerette volna, ha Németország nem kényszerül kétfrontos háborúra. Tény és való, hogy a szovjet vezetésben felébredt a gyanú, hogy esetleg megegyeznek a háta mögött, és így egyedül kell szembenéznie a Nyugatról érkező támadással. Egy másik teória szerint a brit titkosszolgálat hitette el a tárgyalási lehetőségekkel, és így csalták tőrbe.

Hess fia szerint apjának egyszer megjósolták: ő fog békét kötni az angolokkal. Rudolf Hess a briteket nem sorolta az alacsonyabb rendű népek közé, ezért hitt abban, hogy meg lehet nyerni őket Hitler támogatására, csak Churchilltől kell megszabadítani őket. Látomását elmondta a Führernek is, aki állítólag támogatta a tervet. Már csak a megfelelő időpont kiválasztása volt hátra. Végül Hess asztrológusa kijelentette, hogy a bolygók kedvező együttállása alapján május 10-én nagy fordulópont áll be Hess életében, ezért ez a nap lenne a legalkalmasabb a titkos békemisszióra. Churchill, miután eljutott hozzá a hír Hess elfogásáról, először annyira hihetetlennek tartotta a történetet, hogy nem volt hajlandó félbeszakítani kedvenc filmje megnézését. Csupán amikor a Führer helyettesét Londonba szállították, intézkedett sürgős letartóztatásáról.

Hess útja a legnagyobb kárt Adolf Hitlernek okozta, mivel súlyos sebet ejtett a Führer-mítoszon, hiszen Hess a második ember volt a náci pártban, a Führer helyettese. A hátrahagyott búcsúlevelében Hess mindenféle okkult jóslatra, asztrológiai fejtegetésre és elemzésre hivatkozott. Olyan zavaros és zagyva levelet írt, hogy Goebbels ezt jegyezte fel a naplójába: „Jogosan merül fel a kérdés: Egy ilyen idióta hogyan lehetett a második ember a Führer után?" Hitlert egyébként megviselte a régi bajtárs távozása. Hans Frank ezt állítja: „Ilyen megviseltnek még sosem láttam." Végül Hesst őrültnek nyilvánították, és minden címétől, pozíciójától megfosztották. A britek pedig a háború végéig fogságban tartották, és pszichológiai megfigyelésnek vetették alá.

Amikor a világháború végén a még életben lévő és elfogott háborús főbűnösöket a nemzetközi katonai bíróság Nürnbergben perbe fogta, nem volt kétséges, hogy Rudolf Hessnek is ott kell ülnie a vádlottak padján. Göring és Ribbentrop között foglalt helyet a huszonkét vádlott társaságában az első sorban. A per alatti viselkedése alátámasztotta azokat az elképzeléseket, hogy mentálisan nem teljesen ép. Az általa leggyakrabban kiejtett mondat a „Nem emlékszem semmire" volt. Folyamatosan olvasott, de nem csupán cellájában, hanem a tárgyalóteremben is, átlagosan napi egy könyvvel végzett. Elutasította a tolmács szolgálatát is, mert beszélte az angolt. Folyamatosan azzal vádolta (már angliai fogsága során is) a hatóságokat, hogy meg akarják mérgezni. Sokan egyenesen őrültnek tartották, de Andrus őrnagy (a vádlottak őrzését felügyelő tiszt) és pszichiáterük, Gilbert szerint is csupán megjátszotta az őrültséget. Hess az intelligenciavizsgálaton százhúsz pontot ért el. A vizsgálatok során kimutatták, hogy labilis személyiségéből fakad az amnéziára való hivatkozása. A pszichiáterek furcsának találták, hogy egyáltalán nem törekszik emlékeinek visszaszerzésére. Végül azt állapították meg, hogy szelektív emlékezetkiesésben szenved, de orvosi és jogi szempontból nem tekinthető elmebetegnek. Vagyis Rudolf Hess olyan személy volt, aki szabad akaratából vetette alá magát teljes mértékben Adolf Hitlernek, elfogadva őt mint Németország messiását, megmentőjét. Tudatosan cselekedett a Führer akaratának megfelelően.

Végül két vádpontban találták bűnösnek: „béke elleni bűnök", valamint „összeesküvés-bűncselekmények elkövetése". Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. 1947-től a Berlin nyugati felében lévő Spandau börtönben raboskodott. 1966-tól egyedüli foglya volt a börtönnek. Az 1970-es évektől egyre többen követelték, hogy korára való tekintettel, humanitárius okokból bocsássák szabadon. Ehhez azonban mind a négy megszálló hatóság (amerikai, brit, francia és szovjet) jóváhagyására szükség lett volna. A szovjetek ehhez 1987-ig nem járultak hozzá. Feltehetőleg azért, mert Hess őrzése biztosított némi szovjet katonai jelenlétet Nyugat-Berlinben. Gorbacsov főtitkári kinevezését követően azonban már hozzájárultak volna a szabadulásához. Ekkor viszont a 93 éves férfi meghalt. A halál a börtön udvarán álló kerti lakban érte. Állítólag önkezével vetett véget életének. A rossz nyelvek szerint meggyilkolták, mert az aggastyán már a cipőfűzőjét sem volt képes bekötni. A brit titkosszolgálat ügynökeit sejtik halála hátterében, tartottak ugyanis attól, hogy a szabadulását követően Hess kiteregeti az 1941-es repülésének valós indokait és hátterét, megkérdőjelezve ezzel Churchill politikáját, aki nem kívánt kiegyezni semmilyen módon a nácikkal. Holttestét többször is megvizsgálták, és a halottkémek nem nyilatkoztak egyöntetűen a halál okáról. Sőt az a hír is elterjedt, hogy nem is Hess volt a hetes számú fogoly, mert a holttesten állítólag nem találták meg azokat a sérüléseket, amelyeket az első világháború során szerzett. Fia, aki 2001-ben halt meg, mindvégig azt állította, hogy apját meggyilkolták.

Rudolf Hesst a család kérésére Wunsiedelben temették el. A német kisváros azóta a neonácik zarándokhelye, az egyetlen megragadható kegyhely, amely a Harmadik Birodalomhoz köthető. 2004-ben kilencezer neonáci vett részt az emlékező menetben, amire 1945 óta nem volt példa. Ez arra sarkallta a német hatóságokat, hogy betiltsák a további meneteket. Nem lenne szerencsés, ha azok Magyarországon folytatódhatnának.

A spandaui börtön lakói

Rudolf Hessen kívül hat, a nürnbergi perben elítélt náci vezető raboskodott a nyugat-berlini spandaui börtönben. Egyedül Hess volt azonban az, akinek ténylegesen ki kellett töltenie az életfogytiglanit, a többi rab leülte büntetését, vagy idő előtt kiengedték. Hess rabtársai voltak még:
Walther Funk gazdasági miniszter (életfogytiglan, 1957-ben szabadult)
Erich Raeder admirális (életfogytiglan, 1955-ben szabadult)
Albert Speer birodalmi főépítész, fegyverkezési miniszter (20 év, 1966-ban szabadult)
Baldur von Schirach, a Hitlerjugend vezetője (20 év, 1966-ban szabadult)
Konstantin von Neurath külügyminiszter, cseh–morva birodalmi kormányzó (20 év, 1966-ban szabadult)
Karl Dönitz tengernagy, Hitler utódja (10 év, 1956-ban szabadult)
Felmerül a kérdés, hogy ha Hesst, akit csak két vádpontban találtak bűnösnek, negyven évig bezárva tartották, a sokkal nagyobb bűnöket kitervelő és abban aktívan részt vevő más náci vezetőket miért nem? A válaszra még legalább nyolc évet várni kell: az angolok ugyanis minden Hess-szel kapcsolatos iratot 2017-ig titkosítottak, és szigorúan elzártak a nyilvánosság elől.

Olvasson tovább: