Kereső toggle

Ha a mahdi megengedi?

Felépül a harmadik Templom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Azóta, hogy Kr. u. 70-ben a római csapatok lerombolták a zsidók legszentebb vallási központját, a jeruzsálemi Templomot, az újjáépítés vágya soha nem szűnt meg a zsidókban. De vajon ki építheti fel az Örökkévaló egyetlen kiválasztott földi lakóhelyét? És egyáltalán, hol kell annak állnia? Ezek a kérdések, úgy tűnik, nemcsak a judaizmus híveit, hanem a muszlimokat is egyre élénkebben foglalkoztatják.

A múlt héten egy magát „felekezetközinek" valló zsidó mozgalom azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy a jeruzsálemi harmadik Templom felépítéséhez nem szükséges a Templom-hegy tetején álló Sziklamecset elbontása. Az „Isten Szent Hegyének Látomása" (God's Holy Mountain Vision) nevezetű projekt szerint a zsidók két évezredes víziója: a Templom újjáépítése harmonikusan beleilleszthető a zsidó vallás legszentebb helyén 1300 éve álló iszlám építészeti együttesbe. Yoav Frankel, a kezdeményezés vezetője szerint „a békés közelségben álló vallási szentélyek látomása a Templom-hegyet a vallási rivalizálás helyéből az imádás eredeti szent szerepére alakíthatja át, amelyet közösen gyakorolnak a zsidók, muszlimok és keresztények".

Az elképzelés persze önmagában nem új, hiszen Aser Kaufman tel-avivi mérnök már a múlt század hetvenes éveiben felvetette azt a lehetőséget, hogy a zsidó Templom eredetileg nem a mostani aranykupolás Sziklamecset helyén állt, hanem attól északabbra, amely jelenleg egy hatalmas beépítetlen terület a Templom-hegyen. Ami a mostani kezdeményezést hírértékűvé teszi, az a muszlim reakció. Az iszlám hatóságok ugyanis korábban a Templom újjáépítésére vonatkozó mindenfajta kezdeményezést mereven visszautasítottak, sőt hivatalosan is azt a véleményt képviselték, hogy az általuk al-Haram al-Sarifnak (Nemes Szentély) nevezett Templom-hegyhez a zsidóknak a múltban semmi közük sem volt.

Lehet, hogy a helyzet most megváltozik? Abdullah Nimar Darvis sejk, az Izraelben működő Iszlám Mozgalom alapítója szerint értelmetlen dolog arról beszélni, hogy mi történne akkor, ha a mahdi (a zsidó messiás muszlim megfelelője - a szerk.) felfedné magát. „Miért vennénk magunkra annak a felelősségét, hogy ilyesféle dolgokat eldöntsünk?" Darvis egy a The Jerusalem Postnak adott telefonos interjúban kijelentette: „Még a zsidók is abban hisznek, hogy a Templomot tilos addig felépíteni, ameddig a messiás el nem jön. Erről van szó. A mahdi majd eldönti, hogy fel kell-e építeni a Templomot, vagy sem. Ha ő úgy dönt, hogy fel kell épülnie, én magam fogok kimenni a Templom-hegyre, és segítek a köveket hordani." Darvis ugyanakkor óva intette a zsidókat, hogy „a mahdi eljövetele előtt" megkíséreljék a Templom felépítését: „Ameddig egyetlen muszlim is él, nem fog zsidó templom épülni a Haram al-Sarifon. A status quót (vagyis a jelenlegi helyzetet) fenn kell tartani, máskülönben vérontás lesz."

Az összetett vallási probléma megértéséhez fontos tudnunk, hogy a harmadik Templom felépítését illetően a judaizmus jelenlegi irányzatai is igencsak megosztottak. A főáramú ortodoxiához tartozó rabbik hallani sem akarnak a Templom újjáépítéséről, különösen azóta, hogy Izrael az 1967-es „hatnapos háború" során elfoglalta a Templom-hegyet, majd néhány nap elteltével visszaadta azt a muszlim vallási hatóságoknak. Mások azt vallják - erre hivatkozott Darvis sejk is -, hogy a Templomot csak egy „igazi próféta" utasítására lehet felépíteni. Ezzel szemben Baruch Ben-Joszéf, a Mozgalom a Templom Újjáépítéséért (Movement to Restore the Temple) vezetője szerint: „A prófétának nem adatik hatalom a Törvény megváltoztatására, amely egyértelműen megjelöli a Templom helyét. Amire szükség van: az a Szanhedrin."

De akad itt más megválaszolandó kérdés is, például az, hogy az egykori zsidó Templom - amelynek létezését a Biblián kívül számos történelmi és régészeti forrás is minden kétséget kizáróan bizonyítja - valóban a mai Haram al-Sarif mértani középpontjában álló Sziklamecset alatt volt-e? Az, hogy a Szikladóm alatt lévő Alapkő (Even Setíjá) valóban a Szentek Szentje alatt állt-e, nem bizonyítható minden kétséget kizáró módon. Ugyanakkor ez a kérdés a judaizmus szempontjából kulcsfontosságú, mivel az égőáldozati oltárnak pontosan ott kell állnia, ahol Ábrahám az akédát, vagyis Izsák megkötözését végrehajtotta, és őt az oltárra föltette. (Lásd keretes írásunkat.) Csak az a Templom legitim Isten szemében, amelyikben az égőáldozati oltár a megfelelő helyen áll, azonban senki sem tudja ma már teljesen biztosan, melyik ez a hely a mai Templom-hegyen.

Ugyanígy volt ez az első Templom pusztulása után hetven évvel, amikor a zsidók Jósua főpap és Zorobábel vezetésével visszatértek a babilóni fogságból. A hagyomány szerint az akkor élő három próféta (Aggeus, Zakariás, Malakiás) kinyilatkoztatás által tanúsította az oltár helyét, annak méreteit, valamint azt, hogy a Törvény megengedi az összes áldozat bemutatását ezen az oltáron. Egyes zsidó értelmezők szerint ezért a harmadik Templom felépítéséhez ismét egy prófétára és isteni kinyilatkoztatásra lesz szükség, mivel a pontos hely azonosítása ma még kevésbé lehetséges, mint a babilóni fogságból történt visszatérés után.

Egyébként ez az oka annak is, hogy a Templom-hegy feljáratánál egy hatalmas tábla hirdeti, hogy az Izraeli Főrabbinátus határozata értelmében vallásos zsidónak tilos fölmennie a Templom-hegyre. A rabbinikus döntés hátterében az áll, hogy jelenleg az egész zsidó nép a rituális tisztátalanság állapotában van, mivel az attól való megtisztuláshoz szükség lenne az elégetett „vörös tehén" hamvaira, ennek elkészítése viszont lehetetlen a Templom fennállása és legalább egy rituálisan tiszta ember nélkül. A Templom-hegy egyes részei (az egykori Pogányok Udvara) ugyan látogathatók a rituális tisztátalanság ezen állapotában, de magára a Templom konkrét területére tilos így belépni; és mivel nem tudható, hol állt pontosan a Templom, ezért tiltja a rabbinátus az egész hegyre való felmenetelt.

Akik nem fogadják el ezt a döntést, arra hivatkoznak, hogy az egykori második Templom helye nagyjából behatárolható, ahová ők nem lépnek. Az ő érvelésük azon alapszik, hogy a Misna szerint a Templom-hegy Salamon által eredetileg fölszentelt része csak egy 300 × 300 méteres négyzet alakú rész volt, amit Heródes építetett át téglalap alakúvá, délen meghosszabbítva a Pogányok Udvarát. Ezt több más forrás - például Flavius Josephus művei - is alátámasztani látszik. Ezért a Templom-hegyre mégis fölmenő vallásos zsidók csak annak déli részén tartózkodnak (már ha egyáltalában fölengedi őket az izraeli rendőrség), mivel ezt találják rituális szempontból biztonságosnak.

A már említett Aser Kaufman elmélete szerint a Templom helyének a meghatározásában nem a Szikladóm alatti (az arab hagyományban sakrának nevezett) Alapkő a lényeges, hanem az Aranykapu helye, ami attól északabbra fekszik. Kaufman szerint a mai Golden Gate megfelel a Misnában is említett Susán-kapunak, amelyről tudjuk, hogy kelet-nyugati irányban egy vonalban állt a Szentek Szentjének kapujával. Márpedig ha a mai Aranykapu magasságában húzunk egy kelet-nyugati vonalat, az a Szellemek Kupolája nevű kis muszlim imahelynél (mihráb) fogja kijelölni a Szentek Szentje helyét, a Szikladómtól északabbra. Itt pedig a zsidó Templom az iszlám Sziklamecset lerombolása nélkül is felépíthető lenne. Kaufman elméletének igazolásához természetesen régészeti ásatásokra lenne szükség, de ennek engedélyezésétől a muszlim hatóság (Waqf) mindeddig mereven elzárkózott.

Fontos tudnunk, hogy nemcsak a zsidó, hanem a bibliai alapú keresztény hagyomány is számol a harmadik Templom felépítésével. Az Újszövetségben számos olyan kijelentés található, amely az „utolsó időknek" is nevezett apokaliptikus korban konkrétan beszél a működő jeruzsálemi Templomról. Nagy kérdés azonban, hogy az Örökkévaló Háza valamely prófétai kinyilatkoztatást követően fog felépülni, vagy egy olyan „felekezetközi" összefogás révén, amelyről a cikkünk elején idézett Yoav Frankel beszélt.

Az oltár helyének kijelölése

1.         Az oltárnak [mizbeách] a helyét nagyon pontosan meg kell határozni, és ez soha nem változhat meg, ahogy meg van írva: „Ez az égőáldozat oltára Izraelnek”. (1Krón 22:1) Izsák, az ősatya, a Templom helyén kötöztetett meg, ahogy meg van írva: „Menj a Mórija földjére” (1Móz 22:2), és ahogy meg van mondva: „És Salamon elkezdte építeni az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén”. (2Krón 3:1)

2.         Jól ismert hagyomány, hogy az a hely, ahol Dávid és Salamon fölépítették az oltárt, Ornán szérűje, ugyanaz a hely, mint ahol Ábrahám fölépítette az oltárt, amelyen megkötözte Izsákot áldozatul. Egyszersmind ugyanaz a hely, ahol Noé épített [egy oltárt], miután elhagyta a bárkát. Káin és Ábel is az áldozataikat egy olyan oltárra hozták, amely ugyanezen a helyen volt. [Hasonlóképp] Ádám, az első ember is áldozatot ajánlott fel itt, és ugyanezen a helyen teremtetett, ahogy a bölcsek mondják: „Az ember az engesztelésének a helyéből teremtetett”.

3.         Az oltár méretei nagyon pontosak. Szerkezete nemzedékről nemzedékre tovább lett adva. A fogságra vittek [akik visszatértek Babilonból] által épített oltár ugyanolyan volt [szerkezetét tekintve], mint az az oltár, amelynek a messianisztikus korban kell fölépülnie. Méretei nem lehetnek sem nagyobbak, sem kisebbek.

4.         Három próféta tért vissza [Izrael földjére] a fogságra vitt néppel együtt: az egyik tanúsította az oltár helyét, a másik a méreteit, egy pedig tanúsította, hogy a Törvény megengedi az összes áldozat bemutatását ezen az oltáron, annak ellenére, hogy a Templom még nem épült föl. (Maimonidész: Misné Tóra. A Kiválasztott Ház törvénye)

Olvasson tovább: