Kereső toggle

A böjt lakodalommá lesz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánkkor, szerda este kezdődött meg a zsidóság második legjelentősebb bűnbánati és gyásznapja, tisá b’Áv, azaz „Áv hónap kilencedike”. Ahogy a napnyugta csíkja körös-körül végigszáguld bolygónkon – Magyarországot ezúttal 20 óra 22 perckor érve el –, úgy kezdik meg az est leszálltával a vallásos zsidók az egész Földön huszonöt órás teljes böjtjüket, amelynek során sem ételt, sem vizet nem vesznek magukhoz, nem használnak illatszert, sminket, csak kezüket és szemüket mossák meg, nem mosolyognak, és nem élnek házaséletet. Tisá b’Áv böjtje már a Bibliában is szerepel.

Ez a nap a Salamon által épített Első Templom babilóniak által történt lerombolásának napja (i.  e. 586). Megdöbbentő módon a Második Templom is ugyanezen a napon pusztult el a rómaiak kezétől i. sz. 70-ben. De ugyanezen a napon űzték ki a zsidókat Spanyolországból is 1492-ben – érthető tehát, hogy a jóm kippur, a nagy engesztelőnap után ez Izrael legfontosabb böjtnapja. Jeruzsálemben a Siratófal előtti tér teljesen megtelik, sokan plédeket terítenek le, és a földön ülnek egész nap (ez is a gyász jele), a tűző napon. Jeremiás siralmainak könyvét olvassák, amely az Első Templom pusztulását siratja. A Templom újjáépítését szorgalmazó szervezetek minden évben demonstratív módon megkísérlik a Harmadik Templom leendő alapkövét fölvinni a hegyre, amelyet azonban a már készenlétben álló rendőrség megakadályoz, hiszen ez világháborús konfliktushoz vezethetne.

A babilóni fogságból a Szentély pusztulása után hetven évvel hazatérő, beszédeivel a Második Templom felépítésére buzdító Zakariás próféta könyvében (7–8. fejezet) olvashatunk először arról, hogy a zsidók „néhány éve”, pontosabban „hetven esztendeje” böjtölni „szoktak” az ötödik hónapban, vagyis Áv hónapjában (lásd keretes írásunkat!), és meg akarják kérdezni Istent, hogy folytassák-e tovább ezt a szokásukat. Tekintettel arra, hogy a zsidó hagyomány nem tud más böjtről az ötödik hónapban, mint a tisá b’Ávról, biztosra vehetjük, hogy itt erről az ünnepről van szó – vagyis ebből kiderül, hogy az emléknap megtartása a babilóni fogságban alakult ki, emberi kezdeményezésre ugyan, de azután Isten utólagos jóváhagyását kérve.

Zakariás próféta által Isten további három böjtről is beszél, amelyek a Jeruzsálem elleni babilóni ostrom főbb eseményeit követik: a negyedik, a hetedik és a tizedik hónapban is kialakult szokássá vált egy-egy gyásznap, azonban ezek egyike sem olyan jelentőségű, mint Áv kilencedike, amelyen a Templom pusztult el. I. e. 584-ben a tizedik (Tévét – december-január) hónap 10-én kezdte meg Nebukadneccár babilóni király Jeruzsálem ostromát, és ugyanezen a napon a Babilóniában élő Ezékiel prófétának meghalt a felesége, azt jelképezendő, hogy Isten Jeruzsálemet tekintette – házasságtörő – feleségének. Erre emlékeztet „a tizedik hónap böjtje”. Két évvel később az ostromtól már teljesen kiéhezett város kőfalát sikerült áttörniük a babilóniaknak a negyedik (Támmúz – június-július) hónap 17. napján, és elfoglalták a várost – erre emlékezik „a negyedik hónap böjtje”. Egy hónappal később tisá b’Áv napján elpusztították a Templomot – majd a hetedik (Tisri – szeptember-október) hónap 3-án megölték Gedáliást, a babilóniak által kijelölt helytartót, és ezzel a nép teljesen elvesztette a hazáját. Ez a „Gedálja böjtje”, amelyet Zakariás „a hetedik hónap böjtjének nevez” (bár egyes értelmezések szerint ez magára a jóm kippurra is vonatkozik, amely ugyanabban a hónapban van!).

Az ostromra emlékező négy böjt emberek által kialakított szokására vonatkozó isteni válaszban Zakariás próféta arra figyelmezteti őket, hogy böjtjük csak akkor képvisel értéket az Ő szemében, ha igazságos tettekkel párosul, és nem puszta önzésből fakad, hiszen a Templom(ok) és az ország pusztulása a bűnök következménye volt. Figyelmeztetése minden időben, minden embernek aktuális. Miután Isten végül jóváhagyja ezeket a böjtöket, sőt kegyelméről biztosítja őket, egy meglepő fordulatot is előre jelez: a Messiás korában mind a négy, Jeruzsálem ostromára emlékező böjtnap, beleértve Áv hó kilencedikét is, lakodalmas örömünneppé alakul majd át!

Éppen ezért a 20. század zsidó tudósai és rabbijai felvetették a kérdést, hogy Izrael állam 1948-as újjászületése és Jeruzsálem 1967-es visszafoglalása és újraegyesítése nem helyezte-e hatályon kívül e négy böjtnap Istentől jóváhagyott szokását. Mivel azonban a Templom még nem épült fel, egységesen arra az álláspontra jutottak, hogy nem időszerű még az ünneplés, továbbra is böjtölni kell. Így ma már tisá b’Áv kifejezetten a Harmadik Templom felépítése vágyának kifejezőjévé lett a zsidó nép számára.

Zakariás próféta a tisá b’Áv böjtjéről

És lőn a Dárius király negyedik esztendejében, hogy szóla az Úr Zakariáshoz a kilencedik hónapnak, a Kiszlévnek negyedikén, mikor elküldék az Isten házába Sarécert és Régem-Méleket és társait, hogy esedezzenek az Úr színe előtt, és hogy megkérdezzék a papokat, akik a Seregek Urának házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-é az ötödik hónapban, és böjtöljek-é, amint cselekedtem azt néhány esztendő óta? Szóla ekkor a Seregeknek Ura nékem, mondván: Szólj az ország minden népének és a papoknak, mondván: Mikor böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, és pedig hetven esztendeig: avagy böjtölvén, nékem böjtöltetek-é? (…) 
Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene. Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek. (…) Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének földéről és a napnyugtának földéről. És elhozom őket, és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hűséggel és igazsággal. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom. (…) Amiképen elgondoltam vala, hogy veszedelmet hozok reátok, mikor atyáitok megharagítottak vala engem, így szól a Seregeknek Ura, és nem könyörültem: azonképen megtértem és elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek! Ezek azok a dolgok, amelyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, így szól az Úr.
Majd szóla hozzám a Seregeknek Ura, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A negyedik hónapnak böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje és a tizediknek böjtje vígalommá, örvendezéssé és kedves ünnepekké lesznek Júda házában. Csak a hűséget és a békességet szeressétek! Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idő, amikor népek jőnek el, és sok városoknak lakói. És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek! És eljőnek sok népek és erős nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére. 
(Zakariás 7:1–8:23, Károli Gáspár fordítása, kiemelések tőlünk)

Olvasson tovább: