Kereső toggle

Valamiben hinniük kell

Népszerűtlenné vált a materializmus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Folyamatosan növekszik a transzcendencia iránti igény a társadalomban: a kilencvenes évek közepe óta megduplázódott a maguk módján vallásosak száma, akik elutasítják az egyházakat, viszont sokan közülük erősen vonzódnak az ezotériához. Mindeközben megnőtt a tradicionális vallásgyakorlók között az iskolázott fiatalabb rétegek aránya.

Magyarországon 1995 óta duplájára nőtt a maguk módján vallásos emberek aránya, az egyházukban vallásgyakorlók és a nem hívők száma pedig megfogyatkozott. Ez egyrészt a hagyományos vallásosság válságát jelzi, másrészt a transzcendencia iránti igény növekedését mutatja - derül ki a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének 1995-ben, 2002-ben és 2006-ban végzett országos egészségvizsgálatából.

A felmérés során rákérdeztek a vallásgyakorlás módjára, valamint arra is, hogy a megkérdezett életében mennyire fontos szerepet tölt be a vallás. A kutatók szerint okkal feltételezhető, hogy az embereknek a természetfölöttihez való viszonyulása nagymértékben meghatározza az egyének gondolatvilágát, értékrendjét, ezen keresztül a cselekedeteit, valamint a pszichológiai és az egészségi állapotát is. A kutatás eredménye szerint a magyar felnőttek 32 százaléka a maga módján vallásos, 26 százaléka nem hívő, 25 százaléka ritka vagy rendszeres vallásgyakorló, 17 százaléka pedig nem gyakorolja a vallását. A válaszok megoszlására a felekezeti hovatartozás nem volt kimutatható hatással.

„Érdekes módon elég nagy a bizonytalanság: az emberek jelentős része gyakran változtatja álláspontját, vallásossága nagyban függ aktuális élethelyzetétől, szubjektív benyomásaitól, s ez nem csak nálunk jellemző. Ettől függetlenül a vallásosság változása hosszú távon mégis egy irányba mutat" - mondta el érdeklődésünkre Székely András kutató, hozzátéve: más felmérések szerint azoknak az aránya, akik kifejezetten azt állítják, hogy nincs Isten, legfeljebb 10 százalékra tehető.

A szakember szerint máshol is folyamatosan emelkedik a maguk módján vallásos emberek aránya, Európa-szerte tömegméretekben megfigyelhe-tő a természetfölöttire való növekvő nyitottság és a hagyományos egyházaktól való eltávolodás. Megdöbbentő jelenség, hogy a legnagyobb csoportot alkotó maguk módján hívők rosszabb egészségi és pszichés mutatókkal rendelkeznek, mint a nem hívők és a vallásukat egyházukban gyakorlók, és számuk várhatóan tovább nő. Körükben a legjelentősebb az egészségromlás és a magány, depressziós és halálozási mutatóik igen magasak, és ők a legellenségesebbek a környezetükkel szemben is.

Kimutatható az is, hogy az egyházukban vallásukat gyakorlók tévéznek a legkevesebbet, ők mozognak a legtöbbet, a legkevésbé önkárosító módon élnek, náluk a legenyhébb a munkahelyi stressz, és ők unatkoznak a legkevesebbet. Úgy tűnik, a vallásos emberek több elfoglaltságot, érdekességet találnak az anyagi világban, és kevésbé szorulnak rá az unaloműző passziókra, mint a nem hívők vagy a maguk módján vallásos emberek.

Egzakt módon nehéz mérni, hogy a transzcendenciához való viszony mennyiben határozza meg az emberek életminőségét. Egyértelműen kimutatható viszont egyes tényezők, például a közösséghez tartozás és a társas támogatottság pozitív hatása, mint ahogy az is erősen befolyásolja az egészségi állapotot, hogy egyáltalán van-e valakinek értékrendje, viszonyítási rendszere. Ebből a szempontból a vallásgyakorlók kimutathatóan a legszilárdabb, a maguk módján vallásosak pedig a legkevésbé stabil alapokkal rendelkeznek. A kutató utal olyan vizsgálatokra is, melyek szerint rengeteg további tényező befolyásolja az emberek egészségi állapotát s valláshoz való viszonyát, így nem utolsósorban az is, hogy milyen istenképük van: szerető, megbocsátó vagy haragvó, elutasító Istent látnak-e maguk előtt. Az istenkép eredhet az apaképből éppúgy, mint az egyházi tanításokból. „A bibliaismeret még a történelmi egyházak rendszeres vallásgyakorlóinak esetében is ritka jelenség, mint ahogy saját egyházuk vallási dogmatikájával is kevesen vannak tisztában. Mi több, a Biblia a kötelező olvasmányok közül is kikerült - mondja a szakember. - Az emberek gondolkodásában a hit mindmáig összemosódik a templomba járással: az európai társadalmak valláshoz való viszonya leragadt a felvilágosodásnál, miszerint a vallásos világkép a tudomány fejlődésével túlhaladottá vált. De úgy tűnik, ma megint olyan kezelhetetlenül kaotikus világban élünk, hogy az emberek természetfölötti iránti nyitottsága megnőtt."

Az emberek valláshoz, vallásossághoz való viszonyát Székely András szerint a rendszerváltás előtt a politikai légkör, a kilencvenes években pedig a hagyományos értékeket nyíltan tagadó, egyházellenes bulvármédia elhatalmasodása kezdte ki. A hazai vallásosság mértéke egy komoly visszaesést követően a hetvenes évek végétől indult jelentősebb növekedésnek, a nyolcvanas évek végén volt egy átmeneti nagy megugrás, s azóta is lassú, de folyamatos emelkedés mutatható ki. Ma a népesség fele-kétharmada tartja vallásosnak magát, ezen belül nagyon jelentős lett az a réteg, amely hisz ugyan egy transzcendens létezőben, de nem fogad el semmilyen egyházat. A maguk módján vallásosak gondolatvilágának egyik fő forrását a New Age-mozgalmak, a manapság divatos ezoterikus tanok alkotják, illetve az erre épülő irodalmi művek, mint például a Da Vinci kód vagy Coelho könyvei. „Biztos vagyok benne, hogy az ilyen népszerű írók rendkívüli módon befolyásolják azt, hogy mit jelent az embereknek a vallásosság" - teszi hozzá a szakértő. Mint mondja, a maguk módján vallásosak csoportja elsősorban nem az egyházukat elhagyó korábbi vallásgyakorlókból tevődik össze, ennél sokszínűbb rétegről van szó. A fiatal felnőtteknél csökkent a nem hívők száma, és megnőtt a maguk módján vallásosak száma, míg a középkorúak és idősebbek esetében ugyanez  a vallásgyakorlók kárára történik.

Az sem egyértelmű ma már, hogy az iskolázatlansággal együtt nő a vallásosság, mivel egyre többen fordulnak a vallások felé a képzettebb rétegekből is: az idős, képzetlen vallásosak mellett megjelent egy új, fiatal, képzett vallásos csoport, akiknek aránya egyre nő. A 44 évesnél fiatalabb férfiak és nők esetében a vallásukat rendszeresen egyházukban gyakorlók ma már magasabb átlagvégzettséggel rendelkeznek, mint a nem hívők, s ez a tendencia egyre inkább kimutatható a középkorú férfiaknál is. Úgy tűnik, a felsőfokú végzettségűek eltolódnak a skála két végpontja, a nem hívők és a rendszeres vallásgyakorlók felé. Mindez csak belső átrendeződést jelent, hiszen egyértelmű növekedés kizárólag a maguk módján vallásosak körében figyelhető meg.

Olvasson tovább: