Kereső toggle

Csodák nyomában

Angyalok, különös megérzések, látomások a frontvonalban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A két izraeli katona csak lassan, lépésről lépésre tudott előrehaladni Gáza város kanyargós utcáin. Ha nem vigyáznak, a következő lépésük az utolsó is lehet – mindketten jól tudták, milyen borzalmas sérüléseket okoztak már a Hamasz-terroristák rejtett robbanó csapdái. Feladatuk – sok társukkal együtt – a rejtőzködő terroristák és az általuk használt Kasszam- és Grad-rakéták felderítése és semlegesítése volt. A járőrözés hamarosan különös, már-már misztikus fordulatot vett. A gázai hadművelet során, január közepén történt esetről a Jerusalem Post számolt be.

A katonák egy kereszteződéshez értek. Éppen indulni készültek bal felé, amikor váratlanul egy talpig feketébe öltözött hölgy állt eléjük. „Inkább erre menjetek!” – mondta, a kezével jobbra mutatva. A katonák egymásra néztek. Valami azt súgta nekik, hogy hallgassanak a különös idegenre, így elindultak a jelzett irányba. Néhány másodperc múlva hatalmas robbanás hallatszott mögöttük: hátrafordulva látták, hogy a kereszteződéstől balra mindent törmelék borít. Ha abba az irányba indulnak, már mindketten halottak lennének.
A hölgy ott álldogállt még a közelben, így odafutottak hozzá. „Kicsoda vagy?” – kérdezték. „Ráhel vagyok, Izrael anyja” – válaszolta a nő, majd hirtelen eltűnt a szemük elől. (Lásd keretes írásunkat.) Ez a történet csak egy a sok közül, amely izraeli katonáknak és civileknek háborús helyzetekben megtapasztalt rendkívüli élményeiről szól.
Dr. Dena Gewanter, az Abundant Hope International nevű, a holokauszt túlélőit segítő karitatív szervezet elnöke a Jerusalem Postnak elmondta, hogy több más, hasonlóan megdöbbentő eset történt a legutóbbi gázai konfliktus során. Az izraeli katonák egy esetben olyan, a Hamasz által készített térképre bukkantak, amelyen rejtett bombacsapdák, aknák és mesterlövészállások pontos helyzete volt feltüntetve. Az izraeli hadsereg óriási előnyre tett szert ennek a térképnek a segítségével. Máskor egy izraeli szakasz tagjai olyan iskolában álltak meg pihenőre, amely telis-tele volt rejtett bombacsapdákkal.
A csapdát azonban észrevették, a bombákat leszerelték, és senki sem sérült meg.
Az izraeli hadsereg több száz olyan Hamasz-raktárt fedezett fel és számolt fel, amelyek robbanóanyagokat és lőszert tartalmaztak. A lőszerek egyszer sem robbantak fel akkor, amikor az izraeli katonák még bent voltak a raktárakban.
Az orvosoknak is megdöbbentő sérülésekről  vannak beszámolóik. Nemrégiben egy angol–izraeli katona nyakán úgy hatolt át egy repesz, hogy milliméterekkel kerülte el az artériát és a gerincet. A repesz eltávolítása után néhány öltésre volt csak szükség.
Nemcsak a Gázában harcoló katonák, hanem a rakétatámadásoknak kitett hátországban élő civilek is rendkívüli esetekről számoltak be. Egy Kasszam-lövedék, amely a szemtanúk szerint négy lakóépület irányába tartott, az utolsó pillanatban egy szennyvízcsatornába zuhant, és így a föld alatt robbant fel, semmilyen kárt nem okozva.
Január közepén a beér-sevai polgármester iskolaszünetet rendelt el egy napra. Ugyanezen a napon rakéta rombolt porig egy helyi óvodát. Hasonló eset történt Naharijában, ahol az öregek otthonát érte találat, de mivel mindenki éppen a reggelijét fogyasztotta az épületen kívül, senki sem sérült meg. Egy másik beszámoló szerint egy férfi a kislányával együtt kiszállt az autójából, és berohant egy bombabunkerbe. Néhány másodperccel később autójukat közvetlen találat érte.
A legutóbbi gázai konfliktus előtt is történtek már hasonló különleges helyzetek, a váratlan hadiszerencsén is túlmutató esetek. A nemrégiben magyar nyelven is megjelent Csodák nyomában (Against All Odds) című dokumentumfilm-sorozat a modernkori Izrael számos katonai „csodáját” veszi számba – amelyben az esetek szemtanúi és résztvevői mesélik el hihetetlen megtapasztalásaikat. A sorozatban Michael Greenspan, a CNN egykori riportere olyan történeteket filmesített meg, amelyekben nem volt esély a szabadulásra, az életben maradásra – a résztvevők mégis megmenekültek. Az egyik beszámolóban izraeli katonák egy aknamező közepén találják magukat, ám egyik társuk imáját követően hirtelen olyan erős szél támad, amely harminc centiméteres homokréteget távolít el az aknamezőről, és így sértetlenül sétálnak ki az immár láthatóvá vált aknák közül.
Erez és Ruti Huwritz a 2006-os libanoni háború során érezték úgy, hogy a 13 éves kisfiuk természetfeletti védelmet élvez. A kisfiuk szobáját a lakás legbiztonságosabb pontjának tartott alagsori helyiségbe tették. A házukat azonban közvetlen találat érte, a rakéta pontosan a gyerek ágyára esett – szerencséjükre senki sem volt otthon. Egy másik alkalommal egy katyusa csapódott be néhány méterre a házuktól. A robbanás ereje a kisfiút lelökte az ágyáról, de nem sérült meg. Egy harmadik alkalommal a gyermek a szabadban volt, amikor egy rakéta néhány méterre tőle egy autót talált telibe. Mindenfelé repeszek repültek, a gyermek mégsem sérült meg.
Egy hasonló esetnek tavaly májusban a Hetek tudósítója is szemtanúja volt. Szderótban egy ötgyermekes család házát négy nappal korábban érte találat. A rakéta a legidősebb fiú, a 16 éves Nican hálószobájába csapódott, miközben a fiú is ott volt. Bár az egyik fal kidőlt és a szobában minden darabokra tört, Nican csodával határos módon karcolásokkal megúszta a robbanást. Esténként általában a kishúga is a szobában szokott tanulni. A kérdéses napon azonban Nican úgy érezte, hogy nem szabad beengednie a kislányt, ezért kulcsra zárta maga mögött az ajtót. Ha ketten lettek volna a kicsiny szobában, elkerülhetetlen lett volna a tragédia – magyarázta lapunknak az édesapa, Eli Cohen.
A háború során valóságos imamozgalom indult a katonák között. Ortodox haszidcsoportok utaztak Jeruzsálemből és az ország más részeiből a gázai határra, hogy a frontvonalból visszatérő katonákat lelkes énekléssel és tánccal vidámítsák.
A jeruzsálemi székhelyű Zsidó Információs Központ vezetésével katonák nevét juttatják el olyan diákokhoz, akik vállalják a rendszeres imádkozást a katonák egészségéért, védelméért. Az intézmény közlése szerint több ezer szolgálatban levő katona vette igénybe a szolgáltatást. „A minap egy egész szakasz kért segítséget, éppen készültek behatolni a Gázai övezetbe. Kézről kézre adták egymásnak a telefont, és mindenki bediktálta a nevét. Biztos nem értenek egyet a politika és a vallás területén, de az imádkozást senki sem utasítja el” – mondta el az angol nyelvű napilapnak Rabbanit Grossman, az intézmény igazgatója.

 

Ráchel, a védelmezŐ és Gyermekei

Ráchel Izrael négy ősanyjának egyike, tragikus sorsú, fiatalon meghalt asszony, ugyanakkor az egyetlen ősanya, akit néven neveznek a Próféták.
Ráchel a testvére elől menekülő Jákob története kapcsán jelenik meg először a Szentírásban. Jákob Lábánhoz érve egy követ hengerít el a kútról segítségképpen, hogy Ráchel megitathassa atyjának juhait. A találkozásból hamar szerelem lesz, azonban a beteljesülés hét évet várat magára. Lábán ugyanis úgynevezett mátkabérként (ez egyfajta fordított hozomány, amit a férfi adott a nő apjának) hétévi munkát követel. Az idő leteltével azonban Lábán idősebb lányát, Leát adja Jákobhoz. Lábánnal való újabb egyezkedése következtében a nászhét leteltével végül feleségül kapja Ráchelt, azonban további hét évi munkával lesz apósa adósa.
Leának sorra születnek gyermekei, míg Ráchel meddő, aki aztán gyermekáldás reményében többféle módszert is kipróbál. A sok sikertelen küszködés után, túl minden emberi erőfeszítésen végül az Örökkévalóhoz folyamodik segítségért, aki hallgat rá, és Józseffel ajándékozza meg, kinek születésekor még egy további fiúért könyörög. Miután Jákob Lábánnál tetemes vagyonra is szert tesz, Isten szavára családjával visszatérni készül az Ígéret földjére. Ráchel Jákob tudta nélkül ellopja atyjának házibálványait, Jákob pedig mit sem sejtve halált mond arra, akinél a nyomába szegődött após megtalálja azokat. Lábán nem jár szerencsével, Ráchelen viszont megfogan a kimondott szó: útközben a cél felé, második fia, Benjámin születésekor meghal. Jákob nem viszi el a család temetkezési helyére, hanem az országút szélén, Efrata és Betlehem között temeti el. A Szentírásban egy, Ruth könyvében való apró említésen túl legközelebb Jeremiás próféta könyvében olvashatunk róla: „Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt, vonakodott vigasztalódni gyermekei felől, mert nincsenek.” (Jer 31:15 – IMIT-ford.)
A rabbinikus irodalomban Ráchel, gyermeke, József, valamint unokája, Efraim a zsidó nép, azon belül pedig kifejezetten a diaszpórazsidóság szimbóluma.
A hagyomány szerint József számon kérte Jákobot, hogy miért nem vitte be édesanyját a hebroni Machpela-barlangba, ahol a többi ős is nyugodott. Jákob isteni sugallatra hivatkozik, miszerint azért kell az országúton eltemetnie feleségét, mert amikor majd a zsidókat ugyanezen úton száműzetésbe viszik, Ráchel kijön sírjából, és könyörög a Mindenhatóhoz fiaiért. Ráchel sírja a mai napig zsidó zarándokhely, sőt mi több, sírjának képe világszerte számtalan zsidó otthon falát díszíti.
Az említett jeremiási szakasz az Újszövetségben is feltűnik. Az evangéliumok tanúsága szerint a főpap és az írástudók Efratának Betleheméből várták a Messiást (Mt 2:4–6 és Mik 5:2). A Názáreti Jézus úgyszintén Betlehemben született, s a próféciák nyomán születésekor Heródes az összes kétesztendősnél fiatalabb gyermeket megölette. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban idézik az evangélisták a fenti jeremiási próféciát, azt radikálisan szó szerint véve, ugyanakkor egyben talán egy újabb szétszóratást jövendölve. De a prófécia itt nem ér véget, hanem mintegy több ezer éves „levegővétel” után folytatódik, mely szakasz a zsidó hagyományban az egyik vélemény szerint a szétszóratás végére, az idők, napok végére tartogatott vigasztalás, Ráchel szívtépő zokogására adott válasz: „Így szól az Örökkévaló: Tartsd vissza hangodat a sírástól és szemeidet a könnytől, mert van jutalma munkádnak, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek az ellenség országából. És van reménye jövődnek, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek a gyermekek az ő határukba.” (Jer 31:16–17 – IMIT-ford.) (Finta Szilvia)

Olvasson tovább: