Kereső toggle

BBC: Az ember, aki megölte Istent

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Charles Darwinnak már a nagyapja is neves evolucionista volt. Erasmus Darwin a 18. század végén írt Zoonomia című könyvében unokájához képest szinte kísértetiesen hasonlóan írja le elméletét: „[az állatok] egyetlen élő rostból fejlődtek ki, a változások fő mozgatórugója pedig a környezethez való alkalmazkodás volt, ezek a változások később továbböröklődtek".

A vagyonos családból származó Darwin először orvosnak tanult, de mivel nem bírta az operációk és a vér látványát, hamar lemondott róla. Apja unszolására ekkor Cambridge-be ment teológiát tanulni. Ez sem túlságosan vált be neki, bár érdekes módon míg a legtöbb tantárgyból rosszul állt, teológiából az ötszáz hallgató közül a huszadik legjobbnak bizonyult. Ennek is köszönhette, hogy megszerezte a B.A. (Bachelor of Art) fokozatot. Így az ide-oda csapódó, céltalan fiatalember számára úgy tűnt, a lelkészi hivatásban találja meg a helyét a világban. A sors azonban közbeszólt.

Darwin teológiai mentora, John Stevens Henslow, az akkor 22 éves Darwint beajánlotta egy világkörüli kutatóútra. Apja rosszallása ellenére vállalta a Beagle nevű hajón a kétéves utazást. A két évből azonban végül öt év lett, Darwin pedig hazaküldött beszámolóinak köszönhetően egy csapásra híres emberé vált.

Darwin anyagilag is megerősödve szülővárosába, Downe-ba költözött. Itt egy ma is megtekinthető papírlapon tudományos kimutatást készített arról, hogy érdemes-e megházasodni. A kontra oldalon ilyenek álltak: „kevesebb pénz jut a könyvekre", „borzalmas időveszteség"; a pozitív oldalon pedig ez: „állandó társ", „legalábbis jobb, mint egy kutya". Végül a házasság mellett döntött, és 1839-ben elvette unokatestvérét, Emmát, aki összesen tíz gyereket szült neki. Ma elterjedt tévhit, hogy Darwinnak a hívő családján belül is meg kellett küzdenie téziseivel.

Ők ugyanis unitáriusok voltak, ami - a szentháromság tagadása mellett - olyan tanokat is tagadott, mint például a teremtés története.

Mai tudásunk szerint Darwin 1837-ben kezdte el folytatni nagyapja munkásságát. Ekkor vázolta föl először elképzelt törzsfáját, és 1844-re elkészített egy 230 oldalas tanulmányt. Ezt viszont csak a szűkebb baráti körének mutatta meg. Hogy végül mégis nyilvánosságra kerültek Darwin nézetei, azt barátja, Wallace egy levelének tudhatjuk be. Ebben a fajok eredetére vonatkozó nézeteit nagyon hasonlóan írta le. Így Darwin, aki megijedt, hogy Wallace megelőzi, gyorsan összeállított egy tanulmányt, és elküldte a kor egyik legnívósabb tudományos társasága, a Linné Társaság egyik ülésére. A versenyfutás végül döntetlennel végződött, mivel társáé ugyanazon a napon érkezett meg. A bemutatás azonban kudarccal zárult. A híresen istenfélő tudós által alapított társaság véleményét, talán Haughton professzor kijelentése tükrözi a leginkább: „[Darwin értekezésében] minden új gondolat hibás, és minden igazság régi".

Azonban a kor meghatározó tudományos elitje nagy lehetőséget látott a darwini elméletben. Hamarosan így egyre nagyobb támogatói kör gyűlt köréje. 1859-ben kiadott, közel 1500 oldalas kéziratából egy tömörített 490 oldalas változatott készített A fajok eredete természetes szelekció által, avagy az előnyös tulajdonságú fajok fennmaradása az életért folytatott harcban címmel.

Darwin könyve első ránézésre semmiben sem tűnik ki a kor többi tudományos műve közül, az átlagos olvasó számára nyelvezete túlságosan tudományoskodó, nem igazán közérthető. A szöveg több helyütt belső ellentmondásokat tartalmaz, és hemzseg az elmélettel kapcsolatos bizonytalankodásra utaló kifejezésektől. A „feltételezhetjük" kifejezés például 180-szor fordul elő a műben. Darwin összesen hatszor adta ki a könyvet. Ez idő során 5642 mondatot írt át, és több százat törölt belőle. Ennek ellenére is az új kiadásokból bizonyos részeket a szerkesztőknek egyszerűen ki kellett hagyniuk, az időközben nyilvánvalóvá vált tudományos abszurditások miatt. Az evolúció kifejezés egyébként egyszer sem fordul elő a műben, a hatodik kiadásban is csak az evolvált szó szerepel.

1871-ben Darwin kiadta Az ember származása című munkáját. Majd egy évre rá Az ember és az állat érzelmeinek kifejezése címmel újabb könyveit, amelyekben már tudatosan összemossa az ember és az állat közti határokat, kijelentve, hogy nincs nagyobb különbség az emberi és állati érzelmek, gondolkozás között.

Darwin egészségi állapota időközben nagyon rosszra fordult. A korábban kitűnő sportember negyvenéves korára már félig nyomorékká vált. Titokzatos betegségének okát ma sem tudják biztosan, de a tünetek alapján valószínűleg pszichoszomatikus eredetűek lehettek. Egy, az Amerikai Orvosi Társaság lapjában megjelent tanulmányban azt állítják, hogy a tudós pánikbetegségben szenvedett. Darwin a társadalomtól elzártan, remeteként, visszahúzódva élt, szülőfalujától fél kilométerre lévő házában. Megint mások szerint hipochonder volt, amit bizonyíthat, hogy folyamatosan feljegyzéseket készített tüneteiről. Élete végén azonban teljesen felhagyott evolúciós kutatásaival, és kiadásra szánt, terjedelmes művének írásával is.

Öregemberként már csak botanikai kutatásokat végzett, és ez egészségére is jó hatást tett. Charles Darwin 1882-ben, 73 évesen halt meg, és a Westminster-apátságban temették el, nem messze Newton sírjától.

Elméletén keresztül a brit tudós határozottan kijelentette, hogy a világnak nincs szüksége természetfölötti erőre ahhoz, hogy az élővilágnak egy olyan változatos és bonyolult rendszerét alakítsa ki, mint azt a földünkön megfigyelhetjük, hanem már eleve önmagában hordozza az erre való képességet. Így lett tudtán kívül az élete végéig Istenben hívő Darwin - a BBC kommentárja szerint - „az ember, aki megölte Istent".

Olvasson tovább: