Kereső toggle

Hitek és választások

Interjú Corwin Smidt vallásszociológussal, a Calvin University professzorával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikaiak hetvenöt százaléka azt állítja magáról, hogy a vallás fontos
szerepet játszik az életében. Minden negyedik választó protestáns evangéliumi
kereszténynek vallja magát. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás során a
jelöltek üzenetükben, programjukban, életrajzuk megismertetése során figyelembe
veszik ennek a meghatározó társadalmi csoportnak a szempontjait. Corwin Smidt
professzor (kis képünkön), aki a budapesti előadása után nyilatkozott lapunknak,
munkatársaival együtt az elmúlt három választás során országos felmérést
készített a hit és a választás összefüggéseiről.

Európában gyanakvással néznek azokra az országokra, különösen Amerikára,
ahol a vallás jelentős szerepet játszik a közéletben és a politikában. Egyetért
ön ezekkel a fenntartásokkal?

– Nem. A vallásokban megvan a képesség arra, hogy elősegítsék és arra is,
hogy hátráltassák a demokráciát. Félrevezető azonban csak a negatív aspektusokat
kiemelni. A vallásnak fontos szerepe van abban, hogy egy társadalomban erősödjön
a polgári felelősségvállalás. A hívő emberek – legalábbis Amerikában – például
könnyebben jelentkeznek arra, hogy másokon segítsenek, erősebb közöttük a
munkamorál, és elkötelezettebbek a társadalmi szerepvállalásban is.

Erre vallásos világnézet nélkül is sokan vállalkoznak.

– Lehet filozófiai vitákat folytatni arról, hogy nem a vallás az egyetlen
forrása az értékeknek, azonban kétségtelenül meghatározó szerepe van az erkölcs,
a jó és rossz közötti különbségtétel társadalmi megerősítésében. Egy
demokráciában szükség van erkölcsös emberekre, mivel a kormányzat nem képes
arra, hogy minden területen rábírja az embereket a helyes cselekedetekre.
Kellenek olyan emberek, akik önként engedelmeskednek a törvénynek, nem csak
kényszerből, akik morális alapon vallják, hogy nem helyes lopni, nem helyes
megszegni a törvényeket. Az ilyen emberek hozzájárulnak egy egészséges
demokrácia kialakulásához. Nem szabad ugyanakkor az államnak ilyen pozitív
hatások alapján előírni az embereknek azt, hogy egy bizonyos vallást – legyen az
kereszténység vagy iszlám vagy bármilyen más vallás – kövessenek.

Említette, hogy a vallás veszélyt is jelenthet a demokráciára. Mire gondolt?

– Az európai történelemből ismerjük a vallásháborúk korszakát, és azokat a
törekvéseket, amelyek egy államvallás bevezetését célozták. Amerikában ezek
ismeretlenek voltak, bár kezdetben voltak olyan államok, amelyek szerettek volna
államvallást kialakítani. Ezeknek a próbálkozásoknak vetett véget az amerikai
alkotmány első kiegészítése, amely kimondta, hogy az állam nem hozhat törvényt
vallás alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában. Ilyen
jogi korlátok sokáig nem léteztek az európai országokban.

A kutatásaik szerint az amerikaiak 70 százaléka fontosnak tartja azt, hogy az
elnöknek erős vallási meggyőződése legyen. Hogyan értékelné ebből a szempontból
Barack Obamát és John McCaint?

– Az amerikai politikában sokat számít a látszat, ezért nem könnyű eldönteni
azt, hogy a jelöltek mennyire vallásosak. Van, amit csak Isten tud megítélni,
míg más vonásokat össze lehet hasonlítani. Ilyen például az, hogy egy politikus
milyen gyakran jár istentiszteletre. Vannak, akik szerint McCain – legalábbis
republikánus mérce szerint – nem igazán vallásos. Arra szoktak hivatkozni, hogy
episzkopálisnak mondja magát, miközben az utóbbi években inkább baptista
istentiszteleteket látogat. Valóban nem beszél olyan sokat a hitéről és a
vallási megtapasztalásairól, mint például George W. Bush. Ettől még nem biztos,
hogy nem rendelkezik ezekkel: az ismerősei szerint vallási meggyőződése a
vietnami hadifogság idején alakult ki, de inkább személyesen éli azt meg.
Hasonló vitát lehetne folytatni Obamáról is, de mégis úgy vélem, hogy mindkét
jelölt megfelel ebből a szempontból a nagyközönség elvárásainak.

Amikor egy elnök hitéről beszélünk, mi fontosabb: a vallási meggyőződés
kifejezése vagy a hívő szavazók számára fontos kérdésekben való kiállás?

– Először is, különbséget kell tennünk a vallásos hit és a vallásos
viselkedés között. Úgy gondolom, hogy egy politikus esetében ebből a szempontból
is nagyon fontos a hitelesség. Nem elég vallásosnak látszani, ha nincs mögötte
valódi elkötelezettség. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekre a
vallásos szavazók jobban odafigyelnek. A politikusok megkísérelhetik ezeken
keresztül megnyerni a vallásos szavazók bizalmát, azáltal, hogy az üzenetüket az
elvárásaikhoz próbálják igazítani. Szerintem azonban a vallás az élet minden
területét és minden kérdését érinti, így nem célszerű kiragadni egyes témákat
csak azért, hogy a hívő embereket megszólítsuk.

A második világháború után nagyobb szerepet kapott a nyilvánosság előtt az
elnökök hite. Kit tartana ön a legvallásosabb amerikai államfőnek?

– Ahogy mondtam, többféleképpen is lehet vallásos egy politikus. Ha Jimmy
Cartert nézzük, ő mindegyik elnöknél gyakrabban járt templomba, tanított a
vasárnapi bibliaiskolában, sőt megválasztása előtt nyilvános evangélizációkat is
tartott. Mások Ronald Reagant tartották mélyen hívő embernek, mivel gyakran
idézett beszédeiben a Bibliából. De az ifjabb és idősebb George Bush is erős
vallási elkötelezettséget sugallt beszédeiben és viselkedésében. Ezzel szemben
Eisenhowert és Trumant a kortársaik nem tartották különösebben vallásosnak, ám
utóbb nyilvánosságra került forrásokból – például Billy Graham
visszaemlékezéseiből – kiderült, hogy nagyon is foglalkoztatta őket a hit. Bár
nem vagyok történész, ha mégis választanom kellene egyet, akkor Jimmy Cartert
mondanám a legvallásosabbnak. Bill Clinton is erősen vallásos képet sugárzott
magáról a közszereplései során, ám a személyes élete ezzel ellentétes volt.

Mi az oka annak, hogy az evangéliumi protestáns keresztény szavazók a
nyolcvanas évek óta egyre nagyobb arányban a republikánusokra szavaznak, pedig
korábban inkább a demokratákhoz húztak?

– A hetvenes években nagy vita volt az amerikai társdalomban a családok
szerepéről. Carter 1976-ban a családok védelmének a jelszavával kampányolt. Sok
keresztény hívő ezt úgy tekintette, mint a hagyományos értékek melletti
kiállást. Amikor Carter megválasztása után egy nagy nyilvánosságot kapott
konferenciát szervezett a Fehér Házban a családokról, úgy tűnt, hogy teljesíti a
kampányígéretét. A konferencia programja azonban nem a hagyományos család
megerősítéséről szólt, hanem az alternatív családmodellekről. Ez széles körben
felhívta a figyelmet arra, hogy Carter kiáll bizonyos nem hagyományos értékek
mellett. Ez volt az egyik oka annak, hogy az evangéliumi keresztény szavazók
elfordultak Cartertől, aki pedig maga is az evangéliumi táborhoz sorolta magát.
A republikánusok közben meg tudták szólítani mind a gazdasági, mind a morális
konzervatívokat, és egy nagy, azóta is tartó alapvető fordulatot hozott a
választási társadalmi demográfiában.

A republikánusoknak több választáson döntő segítséget nyújtó vallásos
jobboldal nagy vezetői elhunytak vagy kevésbé aktív szerepet játszanak a
közéletben. Milyen hatással lehet ez 2008-ban a választásokra?

– Van egy új nemzedék, amelyiknek fel kell váltania a Jerry Falwell-, James
Kenendy-, James Dobson- és Pat Robertson-féle vezetői generációt, akik
megszemélyesítették a nyolcvanas évek új keresztény jobboldalát, amelynek az
egyik központi üzenete az abortuszkérdés volt. Ma sok evangéliumi keresztény más
környezetben nő fel, mint a hatvanas-hetvenes évek generációja. Őket részben más
kérdések foglalkoztatják, mint az elődeiket. Láthatjuk, hogy az olyan fiatalabb
vezetők, mint Rick Warren, olyan kérdéseket is előtérbe helyeznek, például az
emberi jogok helyzetét a világban, az emberkereskedelem problémáját vagy a
környezetvédelmet, amelyekről korábban a keresztények kevesebbet beszéltek. Bár
ez a szélesebb platform politikailag kevésbé tűnik erőteljesnek, mégis sok
emberhez el tud érni. Nem véletlenül fogadta el Barack Obama és John McCain
augusztus végén Rick Warren meghívását, hogy a gyülekezetében egy-egy órában
válaszoljanak a lelkész kérdéseire morális és közéleti témákban.

Újabb jelenségnek számítanak a gyakran több tízezer hívőt számláló
megagyülekezetek. Ezeknek milyen hatása van a választásokra?

– Nincs erről még alapos ismeretünk. Vannak olyan megagyülekezetek, amelyek
politikailag aktívabbak, míg mások kevésbé. A kisebb, városi gyülekezetek
könnyebben mozgósíthatók egy politikai célra, mint a több ezer vagy tízezres
közösségek, mivel az utóbbiak tagsága között kevesebb a személyes, közvetlen
érintkezés. A megagyülekezetek nagy előnye viszont – és ezt a politikusok
igyekeznek kihasználni –, hogy az üzeneteket viszonylag kis befektetéssel
egyszerre sok emberhez tudják eljuttatni. Egy jelölt egyetlen este nagyobb
közösséghez tud szólni, mintha akár száz kisebb csoportot felkeresne.

Miért szavaznak a fekete evangéliumi protestánsok a felmérések szerint
alapvetően másként, mint a fehér vagy vegyes összetételű gyülekezetek?

– A fekete keresztények hagyományosan sokáig republikánus szavazóknak
számítottak, míg a harmincas évek válsága után Roosevelt elnök gazdasági
programjának hatására inkább a demokraták felé fordultak. Egynegyedük még a
hatvanas években is a republikánusokat támogatta, ám a Reagan-korszakban a
gazdasági és szociális konzervativizmus megerősödése őket is inkább a nagyobb
állami gondviselést kínáló demokraták irányába terelte. Morális kérdésekben
azonban ma is a fekete protestánsok többsége az általános protestáns keresztény
elvekkel azonosul. A 2008-as választás pedig különösen fontos a számukra, hiszen
ha Obama győz, akkor ez büszkeséget és megnyugvást is jelenthet nekik, hiszen
ezáltal sokkal kevésbé kell tartaniuk a faji előítéletek társadalmi
megjelenésétől.

Olvasson tovább: