Kereső toggle

A gyűlölet mindig talál okot

Interjú Jona Metzger izraeli askenázi főrabbival

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ön askenázi főrabbiként elsősorban az európai gyökerekkel rendelkező
zsidóságot képviseli. Az utóbbi időben látványosan javult Izrael kapcsolata az
Európai Unióval mind politikai, mind gazdasági területen. Ez nem volt mindig
így. Minek tulajdonítja a fordulatot?

–Nem vagyok biztos abban, hogy Izrael valóban tud-e csatlakozni az Európai
Unióhoz, hiszen Izrael a térkép szerint nem Európában, hanem a Közel-Keleten
van. Azt azonban el kell ismerni, hogy a térség egyik legfontosabb és egyetlen
demokratikus állama. Az ott élő emberek kultúrája, gondolkodása, világképe
Európában gyökerezik. Ha valaki rám tekint, láthatja, hogy európai öltözéket
viselek. És ez nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvekben, a gondolkodásmódban
is kifejeződik. Izraelben nagyon sok magyart lehet hallani, sok románt, olaszt,
angolt. Vagyis európai gondolkodású emberek élnek Izraelben.

Biztos, hogy az Európai Unió nem Izrael ellensége, hanem Izrael támogatója. Ez
az a politikai erő, amely kiáll Izrael védelme mellett, és ellenzi azokat a
szélsőséges iszlám hangokat, amelyek Izrael elpusztítására törnek. És talán
lassan-lassan azt is észreveszik, hogy ezek a szélsőséges iszlamista irányzatok
nemcsak Izraelt akarják elpusztítani, hanem hosszú távon az európai kultúrát is
fenyegetik.

A politikai elfogadottság nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az antiszemitizmus
világméretekben visszaszorulna, sőt olyan helyeken is gyakoribbá váltak az
erőszakos támadások, ahol korábban ez nem volt jellemző, például Ausztráliában
vagy New Yorkban. Európában gyakran a muzulmán bevándorlók radikális eszméi
vannak az atrocitások, támadások mögött, de létezik baloldali antiszemitizmus,
és tovább él a hagyományos szélsőjobboldali antiszemitizmus is. A
legmegdöbbentőbb talán mégis az, hogy Izraelben is voltak neonáci támadások az
elmúlt időszakban.

–Sajnos valóban vannak antiszemita megnyilvánulások. Az esetek többségében
ez horogkereszt felfestését jelenti például egy zsinagógában, vagy egy zsidó
temető meggyalázását. Vannak tettleges antiszemita megnyilvánulások is, és az
esetek többségében ezek mögött a szélsőséges iszlám hatása áll. Azt a képet
akarják a világban elterjeszteni, hogy Izrael támadó, agresszor az arab
államokkal szemben, holott Izrael csak a saját létét akarja fenntartani, és
védekezni próbál a támadásokkal szemben.

Sok olyan terrortámadás történik Izrael ellen, amelyről nem is lehet hallani
Európában, mivel az izraeli hatóságok időben közbelépnek. Úgy tűnik, mintha
nyugalom lenne, pedig ez nem azt jelenti, hogy már nem is próbálkoznak a
terrorral a palesztinok, csak most sikeresebben védik az izraeli biztonságiak az
ország állampolgárait.

Az Izraelben tapasztalt antiszemitizmussal kapcsolatban más a helyzet. Az elmúlt
tizenöt-húsz évben nagyon nagy számban érkeztek orosz bevándorlók az országba.
Nagyon sok olyan is volt köztük, aki nem is zsidó származású, de mégis megkapta
a jogot, hogy Izraelbe költözzön. A volt Szovjetunióban a kommunizmus ideje
alatt az embereket mindenfajta vallás ellen nevelték, köztük a zsidó vallás
ellen is, ezért érthető, hogy vannak, akik ilyen nézeteket is vallhatnak. Nem
kell ezt eltúlozni, mivel csak egyetlen kis csoport volt, amely kevesebb, mint
tíz főből állt. Elfogták és bíróság elé állították őket, majd megkapták a
büntetésüket. Nem tartom valószínűnek, hogy fognak még ilyen csoportokat
találni. De ha mégis lesznek, akkor ugyanabban az eljárásban lesz részük, mint
bármely más demokratikus országban.

Izrael világi állam, sok lakója mégis úgy véli, hogy a kormányzást és a
közügyeket vallási alapokra kellene helyezni. Ön hogyan látja ezt a konfliktust?

–Nem hiszem, hogy ellentmondás lenne a kettő között. Izrael zsidó állam, ezt
a függetlenségi nyilatkozatunk határozottan leszögezi. Ez nem azt jelenti, hogy
Izrael csak a zsidók országa, hanem azt, hogy a zsidó vallás és hagyomány
értékei szerint felépülő ország. Ebbe beletartozik az, hogy Izraelben a vasárnap
munkanap, a szombat viszont a pihenőnap. Ha valaki eljön Izraelbe, láthatja,
hogy olyankor minden bolt zárva van, az emberek ilyenkor a zsinagógába mennek,
és azok nagy többsége, akik elmennek dolgozni, böjtöl. Tehát megtartjuk azt a
hagyományt, amely a zsidó vallásra épül. Ugyanakkor ez nem mond ellent a
demokratikus értékeknek, hiszen a Talmud tanítása szerint nem szabad
megválasztani a közösség fölé semmilyen képviselőt, amíg a közösséget meg nem
kérdezzük. Tehát a demokratikus elvek mélyen gyökereznek a zsidó hagyományokban,
és így a két dolog nem mond ellent egymásnak.

Tudjuk, hogy a diaszpóra egy ideig úgy képzelte, hogy ha a zsidók
asszimilálódnak, akkor megoldódik a zsidókérdés. A vészkorszakban ez az
elképzelés látványosan kudarcot vallott. Ma sokan a cionizmus végéről beszélnek,
mondván, hogy a világban egyre erősebb az Izrael-ellenesség. Kudarcot vallott
volna a cionizmus?

–Éppen az a gond az antiszemitizmussal, hogy mindig talál valami okot és
magyarázatot a gyűlöletre. Amíg a zsidóknak nem volt országuk, addig azt mondták
nekik, hogy takarodjanak innen, menjenek a saját földjükre, Palesztinába. Amikor
pedig létrejött Izrael állama, attól fogva maga az állam létrejötte a vád. Ez
egy hihetetlenül nagy paradoxon, hiszen azóta, hogy az ENSZ engedélyével és
hozzájárulásával megkaptuk ezt a kis földdarabot, ahol létrejött a zsidó állam,
nem telt el egy nap sem, hogy az ellenségeink békén hagytak volna bennünket. Nem
vitás: az antiszemitizmus mindig megtalálja az éppen aktuális okot a gyűlöletre.

Olvasson tovább: