Pio atya biztos üzlet

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Az olasz Las Vegas vonzereje a szerzetes üvegkoporsója

Negyven évvel halála után egy kristálykoporsóban közszemlére tették a
legnépszerűbb olasz szent, Pio atya földi maradványait. Bár az exhumálást és
főként a kapucinus szerzetes körül kialakult ereklye- és bóvlibizniszt a hívek
jelentős csoportjai rosszallják, San Giovanni Rotondo falucska – az egykori pap
plébániája – már jó ideje Európa egyik legnépszerűbb zarándokhelye.

Az egyházi tisztségviselők Padre Pio halálának negyvenedik évfordulója
alkalmából még március elején nyitották fel a sírt, hogy meggyőződjenek a
holttest állapotáról, s a zarándokok közvetlenül imádkozhassanak hozzá. A
holttestet az elmúlt két hónap során készítették fel a mostani bemutatásra.

„A lélegzetem is elakadt – ismerte el tévériportereknek egy hatvanas hölgy. –
Pontosan olyan, mint amilyennek emlékeztem rá.” Márpedig Padre Pio testét nem


tartósították különleges eljárással: testébe formalint fecskendeztek, hogy a
temetéséig megőrződjön, amíg a hívők leróják előtte kegyeletüket. A tetem a
fejet kivéve viszonylag jól megőrződött, Pio atya erősen bomlásnak indult arcát
azonban egy élethű szilikonmaszk pótolja – a világhírű londoni Madame Tussaud
Panoptikum szakembereinek bizonyára jólesett az elragadtatott hívők elismerése.
Pio atya egykor sokat csodált tenyereit – akárcsak éltében – ujjatlan kesztyűk
takarják (ezek másolatai a templom körül kétezer forintos áron kaphatók, a
feleennyit kóstáló Padre Pio-hógömbök mellett). A kihantolás szemtanúi szerint a
holttesten nincs nyoma a stigmáknak, azok ugyanis röviddel Pio atya halála előtt
nyomtalanul eltűntek.

Az 1887-ben született Francesco Forgione már pásztorfiúként látomásokat
tapasztalt meg, melyek hatására 1903-ban szerzetesi csuhát öltött. Hét évvel
később pappá szentelték, majd 1916-ban San Giovanni da Rotondóba helyezték, ahol
haláláig élt. A fiatal, rendkívül ájtatos papnak 1911-től újabb különös
megtapasztalásai támadtak. „A múlt éjjel történt valami, amit nem tudok
megmagyarázni, és nem is értek – írta egyik barátjának –, a tenyerem közepén egy
pénzérme méretű vörös folt jelent meg, és heves fájdalmakat okoz.” Stigmáinak –
amelyek a lábaira és egyik oldalára is átterjedtek – hamarosan hírük kelt, és
számos zarándokot vonzottak. Mi több, Pio atya állítólag levitációra és
bilokációra is képes volt – vagyis hatalmában állt, hogy felemelkedjen a
földről, s akár egyidejűleg két helyen is megjelenjen –, emellett magával az
ördöggel is birkózott cellájában, a vezeklőknek pedig alkalomadtán még a gyónás
előtt felsorolta bűneiket. Szentté avatásánál azonban mindennél többet nyomott a
latba a több mint ezer csodás gyógyulás, amelyet a szerzetesnek tulajdonítanak.


A néhai Pio atya tehát nem ok nélkül a legnépszerűbb szent Olaszországban. A
Famiglia Cristiana című katolikus lap felmérése szerint Olaszországban többen
imádkoznak hozzá, mint bárki máshoz az égiek közül – beleértve Szűz Máriát és
Jézust is. Közvélemény-kutatási eredmények szerint minden második olasz a
kapucinus szerzeteshez fordulna, ha természetfölötti segítségre szorulna.

A Vatikánban azonban hosszú időn keresztül ambivalens módon ítélték meg a
pap-barátot, és sokan kétségbe vonták sebeinek és misztikus elhivatottságának
valódiságát. Maga XXIII. János például szenzációhajhász szemfényvesztőnek és
szoknyavadásznak tekintette. Az egyik vatikáni orvosszakértő is hasonló
látleletet adott: „elvakult, öncsonkító lelkibeteg, aki kihasználja az emberek
hiszékenységét” (lásd keretes írásunkat). A minden más pápánál több szentet
avató II. János Pál pápa azonban (akit még 1940-ben a stigmatizált szerzetes
meggyóntatott és megáldoztatott) merőben más véleményen volt, és az 1968-ban,
nyolcvanegy éves korában elhunyt Pio atyát 2002-ben szentté avatta. A Szentszék
a modern korban – II. János Pál pápa előtt – erős gyanakvással tekintett a
csodákra és a csodatevőkre, XVI. Benedek személyében pedig – úgy tűnik – ismét
„racionálisabb” pápa ül Péter trónján; legalábbis az egyházmegye érseke
mindeddig hiába kérlelte, hogy keresse fel a zarándokhelyet, a Vatikán közölte:
egyelőre nincs tervbe véve pápai látogatás a szent koporsójához.

A szent kihantolásának ellenzői a helybéli érsek szemére vetik, hogy csupán
marketingfogásról van szó. A közszemlére tételt élesen bírálta a Pro Padre Pio
Egyesület, amely a múlt hónapban halottgyalázás és kegyeletsértés miatt
bírósághoz is fordult. San Giovanni Rotondo és a környező települések
önkormányzatai nem is rejtik véka alá, hogy reményeik szerint Padre Pio teste
hívők tömegeit vonzza majd – no és a pénztárcájukat.

San Giovanni Rotondo bevételeinek több mint ötven százaléka ugyanis Pio atya
kultuszának köszönhető: a foglalkoztatottaknak körülbelül a fele közvetlenül
vagy közvetve a szentnek köszönheti megélhetését. A környéken több mint száz
szálloda, ugyanennyi étterem és több tucat nagy területű parkolóhely található,
a faluba egy-egy jól sikerült hétvégén akár ötszáz autóbusz is érkezik. Az
utóbbi években azonban a Padre Pio iránti érdeklődés egyre lanyhult.

„Dél-Itália Las Vegasa válságban van” – kommentálta a helyzetet az olasz média,
miután több szálloda és szuvenírüzlet is kénytelen volt bezárni. Az üvegkoporsó
bemutatása óta azonban mintegy 750 ezren foglaltak szállást a környéken, a
teljes évben pedig már hatmillió látogatóra lehet számítani. S ha a forgalmat
sikerül fenntartani, a falu a közszemlére tétel hat hónapja után is a világ
egyik legjelentősebb búcsújáróhelye maradhat.

Savval a szentek közé?

Sergio Luzzatto olasz történész tavaly kiadott Pio atya, csodák és politika
a 20. századi Olaszországban című könyvében amellett érvel, hogy az atya
karbolsavval állította elő a stigmáit.

Luzzatto a Vatikáni Levéltárban talált olyan dokumentumokra, amelyek
bizonyítják, hogy az ifjú Padre Pio 1919-ben titokban nagy mennyiségű
karbolsavat vásárolt egy helybéli gyógysze­résztől. „Padre Pio teljes
titoktartás mellett magához hívatott – szólt a gyógyszerész visszaemlékezése –,
és azt kérte, hogy találkozásunkat ne említsem a szerzetestársainak. Saját
kezűleg adott át nekem egy üres fiolát, amit tiszta karbolsavval kellett
visszajuttatnom hozzá.” Luzzatto szerint Pio nem csinált volna ebből titkot, ha
– állításának megfelelően – csakugyan sterilizálásra használta volna a savat. A
vallomást eredetileg az akkori helybéli érsek terjesztette a Vatikán elé, aki
aggódott, hogy Pio körül irányíthatatlan kultusz alakul ki.

A Vatikán a sebeket is megvizsgáltatta egy orvossal, aki megállapította, hogy
azokat mesterséges úton okozták és tartották fenn. Mi több, a Szentszék által
megrendelt jelentések szerint az atya rendszeresen korbácsolta magát, és hetente
kétszer együtt hált egy nővel. Az atyát ezt követően évekre eltiltották attól,
hogy tömegek előtt hirdesse nézeteit. A jelentéseket a Szentszék a boldoggá
avatási eljárás alatt megvizsgálta, és – láthatóan – elvetette.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit