Élő és égő valóság

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Németh Sándor írása

A pünkösd történelmi ese­mény – másrészt viszont a Szentlélek égő és élő megtapasztalása ma is. Isten Szellemének e kiáradását számos ószövetségi prófécia jelezte előre. A Bibliában található ígéretek egy része feltételes, más része feltétel nélküli. A Szentlélek kitöltetése feltételes ígéret, mert Isten Igéje szerint bizonyos feltételeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az emberek beteljesedhessenek a Szent Szellemmel.

Ézsaiás könyvében így beszél Isten: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet [eredetiben: Szellememet] a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izrael nevét említi.” (Ézsaiás 44:3–5)
Először is tisztáznunk kell: az ószövetségi próféciák első számú címzettje: Izrael. Pál apostol hangsúlyozza ugyan, hogy a nemzetekből származó, azaz nem zsidó emberek megtérésük előtt idegenek voltak Izrael táraságától, nem voltak az ígéretek részesei, de a Názereti Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével, feltámadásával való azonosulás által megkapták az ígéreteket – ám a történelem során ez a bibliaértelmezés eltorzult, és a keresztények kizárólag magukra vonatkoztatták a próféciákat, allegorikusan értelmezve azokat, kirekesztve belőlük Izraelt.


Ez az egyik oka annak, hogy sok keresztény nem olvassa az Ószövetséget, vagy ha igen, akkor nehezen érti a próféciákat, mert állandóan metaforikusan, kizárólag az egyházra próbálja értelmezni azokat. Csakhogy a próféciákat első­sorban szó szerint kell értelmezni, hiszen Jézus Krisztus és az apostolok is így magyarázták őket, és az ő eljárásuk a leghitelesebb minta, nem a később kialakult bibliaértelmezések. Az Újszövetség szerint a keresztények az újjászületés után az ószövetségi szentek örököstársai lettek hit által az ígéretek öröklésében. Miközben tehát ránk keresztényekre is vonatkoznak ezek az ígéretek, azok eredeti és megváltoztathatatlan címzettje a zsidóság volt és maradt. Izraelen ez a prófécia a jövőben fog beteljesedni, a Szentlélekkel való beteljesedés ígéretét azonban már a mostani, kegyelmi korszakban is birtokba lehet venni hit által.

A pünkösd a jövő

A fenti ígéret szerint a szomjúság és szárazság idejét föl fogja váltani a folyóvíz kiáradása, amely a Szentlélek kitöltetését jelképezi. Az isteni beavatkozás véget vet az ínséges időszaknak, s a növekedés, a prosperitás új korszaka kezdődik el, amelynek eredményeképpen Isten népének az identitása megújul. Ma a kereszténységet is óriási identitászavar jellemzi, részben ez az oka a felekezeti feszültségeknek, ellenségeskedéseknek. Sem a keresztény, sem a zsidó önazonosság nem állítható helyre mindaddig, amíg az emberek nem teljesednek be Isten Szellemével. Izrael is Isten Szelleme működésének eredményeként jött létre mint nép, ezért identitása a Szentlélek nélkül nem tud megújulni. Júda akkor lesz Istent dicsérő, Istent magasztaló (ezt jelenti a neve), ha újra közöttük lesz a Sechina (Isten jelenléte, dicsősége). Ez által áldja meg Isten az emberek szellemét, lelkét, testét, és újra termékennyé teszi elhalt szellemi képességeiket. Az egyház jö­vője is dön­tően attól függ, hogy lesz-e része a pünkösdi megtapasztalásban, vagy elutasítja azt. A Szentlélekkel való beteljesedés egyik fontos következménye, hogy az intuíció, a szellemi látás, hallás, a láthatatlan dolgok felfogásának képessége megújul az emberben, és így zseniálisabb dolgokra lesz képes, mint természetes, pszichikai állapotában.
A Szentlélek kitöltésével kapcsolatos ígéret miatt hiszek az emberiség jövőjében. Szunnyadó képességeink megújulnak, és elindul a növekedés. A fejlődés és a prosperitás korszakában találjuk majd magunkat, amelyet a próféta a vízpartra ültetett fűzfa növekedésével példáz. Ez a kudarc és a frusztráltság idősza­ká­nak a végét jelenti. A Szentlélek az ember szellemével való együtt­mű­ködése által új identitást, istentudatúságot hoz létre.
Indokolatlanok a pesszimista várakozások: az emberiség nem fog elpusztulni. Bár a próféciák szerint nehéz időszakon kell a világnak keresztülmennie, de végül a legsötétebb órákban Isten irgalma megmutatkozik, és a mennyből kitöltött isteni kenet kiárad a földre, az egyházra, majd Izraelre, valamint a nemzetek maradékára. Dicsőséges korszak előtt állunk: megújul az emberiség. Pünkösd ezért nem csupán történelmi esemény, hanem a szép jövő záloga is, az eljövendő világ ereje, spirituális dimenziója és fundamentuma.

A szellemi emberek

Nézzük a következő kulcsfontosságú ígéretet: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jeremiás 31:31–34)
A fenti igeszakaszban találhatjuk az Új Szövetség ígéretét az Ószövetségben. A Régi Szövetség (az ó szövetség) megtörése már megtörtént. A babilóni fogságravitel azért rendkívüli jelentőségű esemény, mert megpecsételte Izrael szövetségszegését. Ebből következik, hogy az Új Szövetségnek egy diaszpóra-korszakot kell lezárnia. Iz­rael életében ez a prófécia is a jövőben fog megvalósulni. Az Újszövetség azonban nem véletlenül utal erre az igeszakaszra több helyen is (Zsidó 8:8–13, 10:16–18; 2Korinthosz 3:6).
Pál világossá tette, hogy a szövetségkötés első szakaszában – immár kétezer éve – kegyelem által felvétetnek az Új Szövetségbe azok a nem zsidó emberek is, akik a szövetségkötőt, a Názáreti Jézus Krisztust elfogadják. Az Ő vére azért ontatott ki a kereszten, hogy az Új Szövetség megköttethessen. Ez azért különösen fontos, mert a nem zsidó nemzetek Jézus Krisztus haláláig el voltak zárva Istentől. Ábrahámtól Jézus Krisztusig Isten elsősorban Izraellel foglalkozott. Jézus Krisztus halálával nagy fordulat állt be: a bűnbocsánatot adó vérébe vetett hit által etnikai, kulturális hovatartozásától függetlenül minden ember beléphet az Istennel való szövetségbe. Ez az újjászületés, amely által az ember szelleme, lelke megszabadul a bűn és a halál uralma alól, így életet kap, miközben a Szentlélek beírja az ember szellemébe Isten Törvényét.

A Régi Szövetségben a Törvényt kőtáblákra írta Isten, ezért az egész nép nem részesülhetett karizmatikus megtapasztalásban. Természetesen a Törvény korszakában is jelen volt a Szentlélek több karizmatikus emberen, akiket Isten képessé tett arra, hogy együttműködjenek vele, és Isten dolgait cselekedjék. A nép a Templommal kapcsolatos istentiszteleti rendszer, a papság közvetítésével kapta a kegyelmet és az áldást, nem közvetlenül. De Isten azt ígérte, hogy eljön egy olyan korszak, amikor a Szentlélek behatol az emberek szellemébe. Ekkor a Szentlélek és az ember szelleme egyesül, közösségbe kerül egymással, és a Szentlélek elkezdi az ember szellemét Isten dolgaira tanítani.
Ez rendkívül fontos, ugyanis a pszichikai ember nem érti meg Isten dolgait, de a szellemi ember meg tudja érteni azt (1Korinthosz 2:14). Az Új Szövetségben „az Atya olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják Őt; mert Isten szellem, és szükséges, hogy szellemben és igazságban imádjuk” (János 4:24). A kereszténység legnagyobb problémája ma az, hogy elhagyta a Szentlelket és a szívek kiszáradtak. A legtöbben pszichikai, intellektuális erővel próbálják megragadni Istent, és ezért sivár marad a szívük és a lelkük. Isten szellem, így szükséges, hogy az ember betöltekezzen a Szentlélekkel, hogy az megtisztítsa a szellemét, és Isten-ismeretet hozzon létre, valamint képessé tegye Isten imádására. Ha Istent pszichikai módon keressük, akkor erőfeszítéseinket nem koronázza siker, mert az Isten-ismeret a szellemünkben jön létre a Szentlélek kijelentése által. Az értelemünk korlátozott, Isten viszont korlátlan.
Amikor az ember kizárólag értelmi szinten próbálja megragadni Istent, mindig bálványt kreál magában, mert az intellektuális fogalmak nem tükrözik pontosan és hűen Isten valóságát. Egyetlen olyan részünk van, amelyben Isten jelenvalóvá tudja magát tenni: ez a szellemünk. Ha az ember átadja a szívét az élő Istennek, és betöltekezik Szentlélekkel, akkor olyan belső változáson megy keresztül, amely által kilép a végesség érzéséből, és felismeri a végtelen, örök valóságot, ami körülveszi ezt a korlátozott, véges világot.

Elengedhetetlenül fontos a Szentlélekkel való beteljesedés, mert ez biztosítja az embernek az Úrral való személyes közösség fenntartását, és az abban való folyamatos megújulást, növekedést. A keresztények csak akkor lehetnek sikeresek, ha spirituális és nem testi emberek. Minden keresztényben küzdelem zajlik a test és a szellem között.
A szellemi én harcol a testi én ellen, és viszont. Ha azonban az ember megtanul a hit oldalán küzdeni, akkor ez a harc nem gyötrelmes, hanem mindig áldáshoz vezet, mert a bennünk lakozó Szentlélek erősíti a fejlődés és a növekedés folyamatait. Ennek következtében képesek vagyunk úrrá lenni azokon az erőkön, amelyek a gyümölcstermést akarják meghiúsítani bennünk.
A Szentlélek legfőbb műve a hívőben az, hogy a szív hústáblájára beírja Isten Törvényét. Az ember így nem kényszerből, hanem azért követi Istent, mert a szívében a Szentlélek él. Szeretet nélkül nem lehet követni Istent – az emberi szeretet pedig mulandó. A Szentlélek által azonban Isten szeretete kiárad az ember szellemébe, és ez képessé tesz bennünket a folyamatos megújulásra a felebaráti szeretetben és a Törvény követésében.
A menny számára elfogadható, jó állapotot csak a Szentlélek képes garantálni. Az Ő személyében van meg az a hatalom és erő, ami a szívünket állandóan vissza tudja fordítani a Mindenható felé. Az Új Szövetségben az istenkeresés nem csupán az ember akaratán és erőfe­szí­té­sein alapul, mint a Régi Szövetségben, hanem a Szentlélek jelenlétére és erejére épül, amely az embert önmaga korlátai fölé tudja emelni.

Cionizmus és ami utána következik

Ezékiel próféta már a babilóni fogság idején folytatta ugyanezt az üzenetet, valamivel később, mint Jeremiás: „És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet tes­te­tekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ezékiel 36: 24–27)
A fenti igeszakasz is Izraelről szól. A prófécia szerint az idők végén Isten véget vet a diaszpórának, a zsidókat fölveszi a pogányok közül, és elindítja az összegyűjtés időszakát. Ezt az összegyűjtést úgy hívják: cionizmus. Amikor tehát manapság ezt a kifejezést gyalázzák, akkor magát Istent káromolják. Számtalan helyen szerepel a Bibliában, hogy Izrael összegyűjtése Istentől származik.
Ha Isten valahol munkálkodik, akkor jobb Isten mellé állni, és támogatni azt az ügyet, mert Istennel szembe menni nem szerencsés életstratégia. A földi pályafutásunk során mindig figyelni kell, hogy hol és miben van benne Isten keze. Jelenlétét bibliai ismérvek alapján lehet megállapítani: ha olyan események történnek, amelyek a kinyilatkoztatott igazságokkal azonosíthatók, azokat az eseményeket tisztelettel kell kezelnünk, még akkor is, ha átszövi azokat az emberi gyarlóság. Amikor a kereszténységet elkezdték üldözni Jeruzsálemben, Gamaliel rabbi adott egy bölcs tanácsot: „Emberek, óvatosak legyetek, ne legyetek Isten ellen harcolók (theo­makhosz), hanem adjatok időt a mozgalmaknak, győződjetek meg arról, hogy valami Istentől van-e, vagy embertől!” Ezért nem helyes hirtelenkedni az ítélkezéssel és különösen vigyázni kell az indulatkitörésekkel. Ha az ember valamit nem ért, vagy valami zavarja, jobb, ha alaposan tanulmányozza azt a jelenséget, és megvizsgálja, hogy mi áll mögötte, milyen forrásból ered.
Aki életében csak egyszer is előítéletek nélkül elolvasta a Bibliát, annak szembe kell néznie azzal, hogy olyan nagy jelentőségű korszakban él, amikor nemcsak az ember láthatatlan lelki-szellemi szférájában zajlik Isten munkája, hanem újból látható a világtörténelemben is: Izrael összegyűjtésében. Ezt senki sem lesz képes megakadályozni: Isten ígérete be fog teljesedni.
A fenti idézet szerint Izraelben a politikai-fizikai helyreállítást a jövőben szellemi-erkölcsi helyreállítás követi. Ez lesz a megtisztulás, az újjászületés, az új szív és új szellem korszaka, azaz a Szentlélek kiáradása, majd Isten igazságának és Törvényének Izrael általi betöltése. Ezeknek az ígéreteknek Jézus Krisztus által a keresztények is címzettjei. Isten a különböző nemzetekből is hívja az embereket, összegyűjti, néppé formálja, és megtisztítja őket a bűneikből, valamint új szívet ad nekik, és szívükbe a Szentlélek által beírja a Törvényt. Ezeknek az ígéreteknek a megvalósulása zajlik manapság a világ minden táján: tömegméretekben térnek meg az emberek Jézus Krisztushoz, teljesednek be Szentlélekkel, változtatják meg életmódjukat, követik Isten Törvényét, hagyják abba a bálványimádást, az okkultizmust, a szexuális lázadást, a tolvajlást, tisztulnak meg, és imádják szellemben és igazságban Istent.

Mindenki próféta lesz

Hasonlókat olvashatunk Jóel próféta könyvében is: „És lészen azután, hogy kiöntöm Szellememet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet.” (Jóel 2:28–29)
A Szentlélek tehát nem csupán megújítja az elhalt képességeket, hanem meg is nyilvánul az embereken keresztül. Itt a prófétálás – a természetfölötti beszéd – a Szentlélek különböző ajándékait, megnyilvánulásait jelképezi. Amikor az ember beteljesedik Szentlélekkel, nem csupán az emberi képességei újulnak meg, hanem általa a Szentlélek képességei is manifesztálódhatnak. Ezek áldásokat közvetítenek, és nyilvánvalóvá teszik Isten akaratát, valamint az Isten országához tartozó dolgokat és titkokat. A Szellem kitöltetéséből részesült emberek karizmatikus emberekké válnak.
Az Ószövetségben csak némelyek voltak próféták. Például amikor egy fiatalember „feljelentést tett” Mó­zesnek, hogy a vének prófétálnak a táborban, s úgy gondolta, hogy ez Mózes tekintélyét sérti, Mózes így válaszolt: bárcsak minden ember prófétálna! Ekkor ő maga is az Új Szövetség korszakáról beszélt. Arról az időszakról, amikor Isten népe tele lesz Szentlélekkel, és Isten Igéjét természetfölötti módon fogják hirdetni és a Teremtőt magasztalni. Nemcsak néhányan, hanem mindenki. Próféták és a királyok álmodoztak erről a korszakról!
A Szent Szellem kitöltetésével kap­csolatos ígéretek az Újszövetség könyveiben is folytatódnak. Ke­resz­telő János a következőt mondja: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Szellembe és tűzbe merít alá majd titeket. Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Máté 3:11–12)
A fenti idézetből megtudhatjuk azt is, hogy a Messiás legfontosabb szol­gálata az, hogy az embereket Szentlélekben és tűzben alámerítse. A Biblia az alámerítés (baptidzó) kifejezést használja János vízkeresztségére: ő alámerítette az embereket a Jordán vizében úgy, hogy egész testük víz alá került, amint ez a zsidók között a rituális fürdők során szokásos volt. Így értendő a Szent Szellemben és tűzben való alámerítés is: a Názáreti Jézus Krisztus a Szent Szellem uralma alá helyezi az ember szellemét, lelkét és testét, vagyis az egész személyiségét. Ez által az ember kívül-belül Isten jelenlétébe kerül, és ott is maradhat, ha folyamatosan a Szellemben jár. Ekkor elkezdődik benne az a belső megtisztulás, melyet János a gabonamag és a pelyva szétválasztásával példáz, amely során az emberekben az örökkévaló érték elválik az érték­telen­ségtől és a hitványságtól.
A Szentlélek tisztítja és szenteli meg a hívőt, és építi fel benne Jézus Krisztus természetét. Ezek a folyamatok számos hívőben már most is zajlanak.
Teljesedj be ezért Isten Szellemével, és a pünkösd élő valósággá válik az életedben, amely rendíthetetlen reménységgel áld meg az Isten által készített jövővel kapcsolatban!

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit