Kereső toggle

Siker kérdőjelekkel

Miről beszélt, és miről hallgatott a pápa Amerikában?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eddigi legnagyobb diplomáciai sikerét aratta XVI. Benedek pápa a most zárult
amerikai útjával. A katolikus egyházfő csak két városba – Washingtonba és New
Yorkba – látogatott el, szemben elődjével, aki még utolsó útján, 1999-ben is
bejárta szinte az egész Államokat. Benedek ezzel és a gondosan felépített
programjával is jelezte, hogy elődjétől eltérően nem elsősorban a tömegek, hanem
a politikai-társadalmi elit bizalmát akarja megnyerni. A látogatás
sajtóvisszhangja alapján ez sikerült: a Washington Post szerint a texasi
protestáns Bush elnökből a pápai út végére Amerika „legkatolikusabb elnöke
lett”. A méltatások ellenére egyes zsidó és evangéliumi keresztény személyiségek
felhívták a figyelmet a pápai üzenetek ellentmondásaira is.

A tekintélyes napilap ezzel a megjegyzésével természetesen nem arra utalt,
hogy George Bush követte volna barátjának, Tony Blair volt brit kormányfőnek az
áttérését. Sokan felfigyeltek azonban arra, hogy Benedek pápa milyen kiváltságos
fogadtatásban részesült a Fehér Házban. Ő volt az első külföldi államfő, akit
amerikai elnök nemcsak a washingtoni rezidenciáján fogadott, hanem már
személyesen elé ment az Andrews légibázisra is.

Az elnök és a pápa találkozója is különlegesre sikerült, hiszen a Fehér Házban
ünnepelhették Benedek 81. születésnapját. A protokollprogram önmagában azonban
aligha indokolta Bush elégedettségét. Az elnök a szemtanúk szerint rég volt
ilyen euforikus hangulatban, mint a pápai találkozó után. A szűkkörű programon
részt vevő neves katolikus teológus, Michael Novak elmondta, hogy a két vezető
között „nagyon szoros és erőteljes személyes kontaktus” alakult ki. A Zenit
katolikus hírügynökségnek adott interjúban Novak felidézte Bush köszöntőjét, aki
elmondta, hogy milyen hálás a katolikus hívek imáiért. Az elnök kifejezte,
„mindent megtesz, hogy a katolikus bölcsességet és gondolkodásmódot magába
szívja”.

XVI. Benedek környezete úgy értékelte, hogy a pápa számára megható és nagyon
felszabadító volt az amerikai katolikusok fogadtatása. Míg az egyházfő
megítélése Európában sokkal ellentmondásosabb – különösen az értelmiség körében
–, az Egyesült Államokban a Pew Forum felmérése szerint a hívek több mint 80
százaléka „elégedett” vagy „nagyon elégedett” a pápa eddigi teljesítményével.

Pedig sokan óvták Benedeket az úttól, elsősorban az elmúlt években kirobbant,
magas rangú püspököket is érintő papi pedofilbotrányok miatt. Az ezredforduló
óta a katolikus egyházközségeknek több mint kétmilliárd dollár kártérítést
kellett kifizetniük az áldozatoknak, és ez csak a válság anyagi mérlege. A
felmérések szerint a misék látogatottsága is visszaesett, bár a latin ajkú
katolikusok számának növekedése ezt ellensúlyozni tudta. Benedek az út során
többször is kategorikusan elítélte a klérus tagjai által elkövetett bűnöket, és
találkozott az áldozatok egy csoportjával is. Ezzel – elsősorban a média
szemében – sikerült a „válságmenedzselés”, és a kérdés az első két nap után ki
is került a tudósítások fókuszából.

Annál nagyobb figyelem övezte a program további kulcseseményeit. Az ENSZ-ben
elmondott beszédnek inkább a külsőségei voltak feltűnőek: Ban Ki Mun főtitkár
személyesen kísérte az előadói pulpitushoz az egyházfőt, akit a beszéd után a
pápai trónszék másolatába ültettek le.

A manhattani Park East zsinagógában tett látogatás több szempontból is
szimbolikus volt.

A találkozó a pészach ünnepére esett, így a pápa a kivonulás ünnepét
köszönthette a zsidó közösséggel. A pápa elismerte a zsidóság szerepét New York
életében, de kerülte a vitát kiváltó kérdéseket, például a zsidók megtérésére
felszólító katolikus imaformula ismételt bevezetését, amit számos bírálat ért.


A zsinagógai találkozó inkább a vallások közötti összefogást hangsúlyozta,
csakúgy mint az ezt követő mise a közeli Szent József templomban. Protestáns
keresztény vezetők és más világvallások képviselőinek a jelenlétében Benedek
többek között bírálta azokat a felekezeteket, amelyek – szavai szerint – a
Biblia egyéni értelmezésével és „prófétai akciókkal” megosztják a
kereszténységet. A pápa sürgette az „Írásokhoz és a tradícióhoz” való
visszatérést. Az ökumenikus mise végén Benedek külön üdvözölte a meghívott több
mint egy tucat keleti ortodox, protestáns és evangéliumi vezetőt.

A vallási összefogást jelképező program is hordozott ellentmondásokat. Donald
McCoid, az evangéliumi lutheránus egyház püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy
a szívélyes találkozóra alig egy évvel azután került sor, hogy a Vatikán ismét
megerősítette a pápaság primátusát és szakadároknak nevezte a többi keresztény
egyházat. Az akkori nyilatkozatban az is szerepelt, hogy a protestánsok teljes
értelemben nem tekinthetők egyházaknak. Az Európában megütközéssel fogadott
nyilatkozatot a Vatikán nem módosította, most mégsem említette senki sem.

Erdő Péter: az iszlám a béke és szeretet istenét tiszteli

Esztergomban ülésezett április közepén az Európai Püspöki Konferenciák
Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciájának iszlám kapcsolatokért
felelős bizottsága Erdő Péter bíborosnak, a CCEE elnökének meghívására. A
találkozón muzulmán vezetők is részt vettek, hogy a bizottság tagjaival közösen
előkészítsék az októberre Brüsszelbe tervezett európai keresztény–muzulmán
konferenciát.

A tanácskozás részleteiről Erdő Péter bíboros, prímás a Magyar Hírlapnak
elmondta, hogy szerinte a kereszténység és az iszlám vallás között sok összekötő
szál van. „Az iszlám vallásban kitüntetett szerepe van Jézus Krisztusnak, Szűz
Máriának és Keresztelő Szent Jánosnak, bár az iszlám hagyomány egészen mást
tanít róluk, mint a keresztény hit. Vallásaink az isteni kinyilatkoztatásra
hivatkoznak, a puszta természetes megismerésen túl egy másik, magasabb rendű,
isteni önközlést is figyelembe vesznek. Vallásaink a béke és a szeretet Istenét
tisztelik. Nagyon erősek a hagyományaink, és bennük szerepelnek a megértés és a
türelem értékei is” – mondta a bíboros, aki sürgeti az ökumenikus egységet a
muzulmánokkal. Az októberi keresztény–iszlám tanácskozás jelszavának ezért azt
választották: „Hívőként akarunk európai polgárok lenni”. (MH)

Olvasson tovább: