Kereső toggle

Újjáélesztenék Babilont

A Kelet turisztikai fővárosa lehet az ősi város

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iraki kulturális minisztérium és az UNESCO újjáépítené Babilont. Az ősi
város helyén virágzó kulturális, turista- és kereskedelmi központ létesül majd,
bevásárlóközpontokkal, hotelekkel, vidámparkkal. Babilon rekonstrukcióját még
Szaddám Huszein kezdte el 1985-ben. A volt iraki diktátor több mint 500 millió
dollárt költött a város helyreállítására. Az új terv megvalósításához a szándék
és a pénz már megvan, csak a béke hiányzik – igaz, az nagyon.



Szaddám palotája az ősi Babilon romjain

Míg a háborúellenes tüntetők többsége szerint az iraki invázió valódi oka a
gazdag olajkészletek megszerzése volt, számos iraki meg van győződve arról, hogy
az amerikaiak az ősi Babilonra is szemet vetettek. „Biztosak vagyunk benne, hogy
az amerikaiak vallási okokból akarják elfoglalni Irakot” – nyilatkozta annak
idején Muajad Damerji, akihez 1977 és 1998 között az iraki kulturális
minisztérium régiségekért felelős osztályán Babilon feltárása tartozott. Az
iraki átlagemberek körében is terjedt az a nézet, hogy Washington azért rohanta
le Irakot, hogy megakadályozza az iszlám kézben lévő Babilonnak a zsidó
Jeruzsálemmel szembeni felemelkedését.

Babilon, amely több birodalom virágzásának és bukásának volt már a helyszíne,
időről időre a figyelem középpontjába kerül. A Bagdadtól délre, alig 100
kilométerre található várost (ősi nevén Sineárt) már a Biblia is közel 290
alkalommal említi. Ily módon a Bibliában Jeruzsálem után a második legtöbbször
szereplő városnak számít, amelyet a világ első diktátoraként számon tartott,
Nimród nevű férfi alapított. A város igazi dicsőségét azonban Nabukodonozor
király alatt érte el, aki i.e. 605 és 562 között uralkodott ezen a helyen.

Bár a görög Hérodotosz azt írta Babilonról, hogy „tündöklése minden ismert
városét felülmúlja”, érdemes megjegyezni, hogy e tündöklés jelentős része –
kövek híján – egyszerű sárból származott. A napégette sártéglákból készült
építmények azonban nem bizonyultak olyan „tartósnak”, mint az egyiptomi
piramisok vagy a római építmények. Tündöklés ide vagy oda, a természet nem
kímélte a műemlékeket: az áradások, a szél és a sivatagi homok mozgása nyomán a
nagy Babilon idővel átadta magát az enyészetnek. Az ókor hét csodája közé sorolt
függőkertekből vagy Bábel tornyából gyakorlatilag semmi nem maradt.

Később a nagyhatalmak is kivették a részüket a történelmi kincsek erodálásából:
a németek az Istár-kaput vitték magukkal, a franciák kerámiákat hurcoltak el, a
törökök pedig az ősi téglákat – amelyekből némelyeken még ott szerepelt
Nabukodonozor neve – gátak építéséhez használták fel az Eufrátesz folyón.

Szaddám Huszein – aki magát Nabukodonozor modern kori utódának tekintette –
1985-ben látott hozzá, hogy ambiciózus terveit megvalósítsa Babilonban. Ez
részben újjáépítést, részben pedig saját palotájának megépítését jelentette.
Mivel az irakiak nagy része akkor még az irániakkal háborúzott, Szaddám több
ezer szudáni vendégmunkással építtetett meg egy palotát Nabukodonozor
palotájának romjai fölött. A több mint 12 méter magas falakba – Nabukodonozor
példáját követve – olyan téglákat építtetett be, amelyeken ez a felirat
szerepel: „Építtette Szaddám Huszein, Nabukodonozor fia, Irak dicsőségére.”
Emellett renováltatta az ősi felvonulási utat és a 2500 éves „Babilon
oroszlánja” kőszobrot.

Az első öbölháború után megrendelte egy modern palota építését a sumér
zikkurratok stílusában. 2003-ban pedig épp drótkötélpályát készült építtetni a
romok felett, ám Washington romba döntötte a terveit.

Amikor az amerikai haderők az „Iraki szabadság” hadművelet keretében
bemasíroztak az ősi városba, a múzeumot és az ősi romokat már kifosztva és
megrongált állapotban találták: a fosztogatók megelőzték őket.

A katonák hamarosan itt rendezték be egyik főhadiszállásukat, a Camp Babylont. A
régészek szerint azonban nem bántak kesztyűs kézzel a régiségekkel: Szaddám
építményeinek falát graffitikkel tarkították (pl. „Hello Vanessa! Szeretlek. Üdv
Szaddám palotájából” vagy „Itt lazulok Szaddámnál. Cruz”). Ám a régészek szerint
ennél jóval súlyosabb kárt okoztak azzal, hogy helikoptereiket és páncélozott
járműveiket is átvonultatták a térségen, és a romok fölé landolópályát
építettek, amivel valószínűleg hozzájárultak a felszín alatt található romok
további porlasztásához. Megsértették az ősi felvonulási út burkolatát is.

A British Museum állításai szerint ősi leletek, sőt akár csontok is kerültek az
amerikai katonák homokzsákjaiba, amelyekkel a bázist és egyben az ősi romokat is
védeni szándékoztak. Elizabeth Stone New York-i régész szerint a csapatok a
romokból is „lecsíptek” részeket, amikor a homokzsákokhoz a földet mozgatták, és
lövészárkokat ástak. Az invázió előtti és utáni állapotokat nagy felbontású
műholdas felvételeken hasonlítják össze és tanulmányozzák.

Az amerikai hadsereg később bocsánatot kért a károkért, ám hozzátették: a
terület elfoglalása még így is jobb volt, mintha nem vonulnak be, hiszen a hely
akkor teljesen a fosztogatók martalékává vált volna.

Az iraki vezetők és az UNESCO azonban nem mondott le a porladó- félben lévő ősi
városról. Sőt, nagy reményeket fűznek az „újjáélesztéséhez”, amihez kedvező
feltételt jelent, hogy a Babilon körüli térség a biztonságosabb területek közé
tartozik. Az ősi romok mellett található a modern Hilla városa, amelynek
polgármestere nagyszabású tervekkel van tele: „Éttermeket, ajándéküzleteket,
parkolókat szeretnék ide.” Az UNESCO pedig már most is dollármilliókat pumpál
Babilon helyreállításába. Magánszponzorok segítségével az ENSZ virágzó
kereskedelmi és turistaközpontot szeretne itt kiépíteni. Elképzelésük szerint
így Irak lehetne a második Egyiptom, a kulturális turizmus pedig Irak második
legnagyobb iparágává nőhetné ki magát az olajipar után.

Olvasson tovább: