Világszenzáció az őssejtkutatásban

Áttörés történt az őssejtkutatás területén: japán és amerikai kutatók
egyidejűleg jelentették be az elmúlt héten, hogy felnőtt testi sejteket
embrionális őssejtekké alakítottak át. A módszer új dimenziót nyit a
gyógyításban: így ugyanis az eddiginél egyszerűbb módon lehet őssejtekhez jutni,
amelyeknek segítségével elhalt sejteket, szöveteket lehet majd pótolni.

A japán és amerikai kutatók sejtszintű „időgépet” készítettek, felfedezésük
lényege ugyanis, hogy felnőtt testi sejteket négy gén segítségével embrionális
őssejtekké alakítottak át. A két kutató egymástól független felfedezése
mérföldkőnek számít az őssejtkutatásban, a módszer segítségével ugyanis úgy
lehet embrionális őssejteket izolálni, hogy ahhoz nincs szükség egy valóságos
embrióra. Ez pedig megoldást jelent azokra az etikai problémákra, amelyek miatt
az embrionálisőssejt-kutatások az Egyesült Államokban eddig nemigen jutottak
állami kutatási támogatásokhoz. Az embrionális őssejtek izolálásához mindeddig
humán embriókra volt szükség, amelyek a folyamat során elpusztulnak, ez pedig
nagyon sokakból – vallási felekezetekből, civil szervezetekből és kormányokból
is – erős ellenállást vált ki.

A felfedezésnek köszönhetően megoldódik a betegspecifikus őssejtek izolálásának
a kérdése is. Annak érdekében ugyanis, hogy a beteg saját genetikai állományának
megfelelő őssejteket izoláljanak, az eddig elméletileg elfogadott módszer
szerint először gyakorlatilag létrehozták volna az illető klónját, és a kapott
embrióból izolálták volna az őssejteket (a gyakorlatban ez a módszer még nemigen
működött). 2005-ben dél-koreai kutatók bejelentették, hogy klónozás segítségével
betegspecifikus embrionális őssejteket izoláltak, de később kiderült, hogy ez
nem volt igaz (lásd keretes írásunkat).

James Thomson, a Wisconsin Egyetem kutatója

Fotó: Jeff Miller, UW-Madison University Communications

Jelen módszer segítségével minderre nincs szükség, és ezzel számos komoly
probléma elkerülhető: nincs szükség ugyanis a nehezen beszerezhető petesejtre,
nem kell klónozni, és azzal, hogy például egy bőrsejtet alakítanak embrionális
őssejtté, megoldódik a betegspecifikusság kérdése is – könnyebb ugyanis a
betegtől bőrsejtet szerezni, mint klónozni őt.

Sinja Jamanaka, a kiotói egyetem kutatója a tavalyi évben már egereken
bizonyította elméletének helyességét: módszerének egyetlen hátránya, hogy a
géneket vírusok segítségével juttatta be a sejtbe, illetve egy rákgént használt
az átprogramozáshoz, ennek köszönhetően az egerek mintegy húsz százaléka rákos
lett, tehát a módszer csiszolásra szorul.

A japán kutatótól függetlenül hasonló módszert dolgozott ki James Thomson, a
Wisconsin Egyetem kutatója, aki 1998-ban elsőként izolált embrionális
őssejteket. Az amerikaiak módszere tehát csak a transzformáláshoz használt gének
kiválasztásában különbözött a japán kutatókétól.

Az egereken végzett kísérletek sikere után Sinja Jamanaka a módszert
változatlanul hagyva emberi sejtekkel kísérletezett, és kereskedelmi forgalomban
kapható sejteket próbált embrionális őssejtekké transzformálni, így lett egy
harminchat éves nő arcbőrének sejtjéből végül embrionális őssejt. Ehhez azonban
– versenytársainak leheletét szinte a nyakán érezve – napi 12-14 órát dolgozott,
és a korábban becsült évek helyett végül néhány hónap alatt új távlatot nyitott
az orvostudományban.

Sinja Jamanaka