Kereső toggle

Csontbrigád

Áldokumentumfilm Jézus családi sírjáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Da Vinci-kód után itt az újabb bibliaellenes médiaszenzáció: megtalálták
Jézus csontjait egy jeruzsálemi sírládikában. A sírboltban „apja” (József) és
anyja (Mária) mellett „felesége” (Mária Magdolna) és „gyermeke” (Júda) földi
maradványai nyugszanak.



Szimcha Jakobovici régész és James Cameron rendező a „Jézus-csontládikával”.
Van, aki klónozná a „szent családot”

Ami új elem e réges-régi forgatókönyv alapján játszódó történetben: a
rendezők ezúttal láthatóan az izraeli hivatalos körök teljes támogatását
élvezik. Osnat Goaz, az izraeli kormány régészeti hivatalának szóvivője közölte:
engedélyezték, hogy a filmesek két, emberi maradványokat nem tartalmazó koporsót
New Yorkba szállítsanak, és ott bemutassák a nagyközönségnek, bár sietve azt is
hozzátették: ez nem jelenti azt, hogy egyetértenek a filmben bemutatott
hipotézissel. Eddig igen ritkán fordult elő, hogy állami tulajdonban lévő,
komoly tudományos jelentőségű régészeti leleteket – ráadásul szinte azonnal! –
kiadtak volna az izraeli hatóságok, ráadásul nem is tudományos célra, hanem egy
provokatív, a kereszténységet kétezer éves hazugsággal vádoló reklámhadjárat
kedvéért. Mindezt abban a tudatban, hogy az izraeli ásatások mögött a
legjelentősebb anyagi támogatás eddig is a szentföldi turizmus legnagyobb
bázisának számító bibliaorientált, evangéliumi keresztényektől érkezett –
legalábbis eddig.

Aligha véletlen, hogy a nemzetközi média is a Da Vinci-kód folytatásaként
tálalja a Titanic rendezőjének, James Cameronnak egy izraeli régésszel, Szimcha
Jakobovicivel készített legújabb bibliaellenes áldokumentumfilmjét. Nem az elsőt
ebben a sorban: a 2006-ban forgatott Dekódolt Exodus (The Exodus Decoded) már a
filmcímben is utalt az éppen akkor csúcspontján lévő Da Vinci-őrületre. A
filmguruk ezúttal még „csak” az egyiptomi tíz csapást vették célkeresztjükbe.
Erről – egy fél évszázados tudományos elméletet felújítva – „bizonyították”,
hogy a bibliai leírás minden eleme összeegyeztethető a Théra (Santorini)
szigetén az i. e. 15. század közepén történt vulkánkitörés következményeivel,
vagyis „nem történt csoda”.

Bár Cameron a kritikákat előre elhárítva közölte: a Jézus-filmet egyáltalán nem
azzal a szándékkal készítették, hogy támadást intézzenek a kereszténység ellen –
Jézus követőinek felháborodása világszerte mégis elemi erejű. Ez érthető is,
hiszen a rendezők ezúttal nem ezoterikus-misztikus ködbe burkolják a Messiásról
szóló állításaikat – mint a Da Vinci-kód esetében –, hanem a tudományosság
teljes tekintélyével lépnek fel. A New York-i Központi Könyvtárban (a helyszín
kiválasztása is figyelemre méltó!) tartott sajtótájékoztatóján nyilatkozta
Cameron: „Ez a film és a vizsgálat, amelyről szól, első ízben tár fel olyan
kézzel fogható fizikai, régészeti és bizonyos esetekben orvostani
bizonyítékokat, amelyek tudományosan elemezhetők éppúgy, mintha valaki egy
bűnügyi nyomozást folytatna DNS-vizsgálat alapján.”

A Helyszínelők típusú televíziós sorozatokhoz szocializálódott polgároknak
persze több se kell: a forensic detectives egy mikroszkopikus méretű csontdarab
alapján is megállapítják a teljes igazságot, amely kétséget kizáró módon
bizonyít minden állítást, s győz az igazság! (Ami ez esetben hazugság.)

A majd negyed százada elhunyt izraeli régész, Joseph Gath nevét bizony még a
saját hazájában élő szakmabeliek közül is csak kevesen ismerik. Gath bizonyára
nem sejtette, hogy mikor 1980-ban egy szép nyári reggelen az Izraeli Régészeti
Hatóság (IAA) kiküldte a jeruzsálem déli részén fekvő Talpiót-negyedbe, ahol egy
lakóház alapozásakor egy sírkamrára bukkantak, „minden idők legszenzációsabb
ásatását” fogja vezetni, aminek jelentősége mellett eltörpül Trója fellelése,
Tutankhamon sírjának megtalálása vagy a Titanic felfedezése! A leleteket
akkortájt bizony sem ő, sem más szakemberek nem tartották szenzációsnak. Nem is
csoda, hiszen Jeruzsálemben és környékén a sírok, csontládikák (osszuáriumok)
előkerülése mindennapos dolognak számít. A talpióti építkezésen talált kettős
sírkamrában Gath kilenc (más feljegyzések szerint tíz) csontládikát talált. A
helyszínrajz elkészítése után a leleteket az IAA Rommemában lévő raktárába
szállították, ahol beleltározták, a csontmaradványokat pedig átadták az ortodox
vallási hatóságnak, hogy annak rendje-módja szerint eltemessék őket. A ládikák
leírását 1981-ben egy kevéssé ismert ivrit nyelvű régészeti folyóiratban
publikálták, s a történet ezzel akár véget is érhetett volna.

A BBC „felfedezői”

Tizenöt évvel a leletmentő ásatás után a BBC egyik forgatócsoportja járt
Jeruzsálemben, hogy a húsvét alkalmából Jézus feltételezett sírhelyéről
forgasson filmet. Ray Bruce és Chris Mann rendezők ekkor lettek figyelmesek
arra, hogy az IAA raktárában két arámi nyelvű, „Jézus, József fia” feliratot
viselő sírládika is található. Az elsőt még 1926-ban fedezték fel, a másodikat
pedig J. Gath találta Talpiótban. Mindkét sírládikáról felvételek készültek, de
ekkor még mindig nem tulajdonítottak nagy jelentőséget nekik, hiszen a Jézus (Jésua)
és József (Jószé) nevek igen gyakran fordultak elő a korabeli osszuáriumokon. A
két angol rendező azonban tovább érdeklődött, és hamarosan kiderült: a második –
igen nehezen olvasható – „Jézus, József fia” feliratú ládika mellett olyan
osszuáriumok is előkerültek a talpióti leletmentő ásatáson, melyekre a Názáreti
Jézussal kapcsolatba hozható neveket karcoltak. Sajnos Joseph Gath személyesen
már nem tudott beszámolni a felfedezésről, mivel addigra elhunyt; és a sírt sem
lehetett felkeresni, mert időközben egy lakótömböt építettek föléje. Bruce és
Mann mégis úgy érezte, „mintha a lottón húzták volna ki a számaikat”: ölükbe
hullott egy szenzációs felfedezés. A húsvéti filmet elkészítették, s a BBC
leadta A kérdéses test (The Body in Question) címen. A nagy szenzáció azonban
mégis elmaradt. A BBC forgatócsoportjának szellemi irányítója az a James D.
Tabor „professzor” volt, aki az Észak-Karolinai Egyetem Vallástudományi
Tanszékén dolgozik, s már régóta ismert arról a nézetéről, hogy a kereszténység
és az ősegyház valójában mint „családi vállalkozás” indult. Azt az eszmét, hogy
Jézus több, mint ember, szerinte csak Pál apostol terjesztette el. Tabor A
Jézus-dinasztia című tavaly megjelent könyvében felvetette azt a lehetőséget,
hogy a Talpiót-negyedben feltárt sírkamrában Jézus és családtagjai nyugszanak.

Kinek a családja?

A Talpiótban felfedezett kilenc/tíz sírládika közül haton szerepelt
meglehetősen durván (szöggel vagy más hegyes fémdarabbal) bekarcolt név. Levi
Yizhaq Rahmani 1994-ben megjelent katalógusa alapján ezek: Mariamné (aki) Mara
(„Mária” – görög), Jehuda, Jésua fia („Júda, Jézus fia” – arámi), Matja („Máté”
– arámi), Jésua (?), Jehoszéf fia („Jézus, József fia” – arámi), Jószé („József”
– arámi), Marja („Mária” – arámi).

Figyelemre méltó, hogy James D. Tabor már említett könyvében egy elveszett
tizedik osszuáriumról is beszél, amely szerinte azonos lenne a néhány éve Oded
Golan Tel Aviv-i régiségkereskedő műgyűjteményében felbukkant „Jakab, József
fia, Jézus testvére” feliratot viselő csontládikával. A megjelenése idején nagy
vihart kavart vésetről azóta is minden komoly szakértő azt vallja: ha a szöveg
első fele („Jakab, József fia”) eredeti is, a második felét („Jézus testvére”)
mindenképpen egy más kéz írta hozzá. Tabor szerint persze ez a ládika is innen,
„Jézus családi sírboltjából” származik.

A négy „nagyokat szóló száj”: James D. Tabor vallástörténész, James Cameron
producer; Szimcha Jakobovici régész, dokumentumfilm-rendező; valamint Charles
Pellegrino őslénykutató és regényíró (ők ketten Jézus családi sírja címen
jegyeznek egy idén megjelent könyvet) forgatókönyve szerint a sírládikákra
karcolt nevek és a bennük egykor talált csontok azt bizonyítják, hogy a
sírkamrába a Názáreti Jézus családját temették. Ha ez az állítás igaz volna, úgy
az a következőket jelentené: 1) Jézust József fiának tartották (holott az
Újszövetség állítása szerint a Szent Lélektől (Szellemtől) fogantatott, így
József csak nevelőapja volt); 2) az egyik Mária a kettő közül Jézus felesége
volt, s ez a Mária valószínűleg azonos Mária Magdolnával, vagyis a magdalai
Máriával (jóllehet az Újszövetség alapján Jézus sohasem nősült meg); 3) Jézus és
Mária Magdolna házasságából egy Júda nevű gyermek is született; 4) Jézus testben
nem támadott fel, hiszen akkor csontjait nem temették volna el (ellentétben az
Újszövetségnek a feltámadásra vonatkozó többszöri és határozott állításával). A
dolog tétje valóban óriási, hiszen azt a kereszténység egyik legnagyobb
igehirdetője, Pál apostol is megerősíti, hogy „ha a Krisztus nem támadt fel,
akkor hiábavalónak bizonyult a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is;
sőt mi több, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről tanúbizonyságot
tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust (…) ha Krisztus nem támadt fel,
hiábavaló a ti hitetek, mert még a bűneitekben vagytok, s akkor azok is
odavesztek, akik Krisztusban hunytak el” (1Kor 15:14–18).

Nem a Názáreti Jézusé!

Milyen tények szólnak a Cameron–Jakobovici rendezőpáros állításai ellen. 1)
Azt már Rahmani is hangsúlyozta katalógusában, hogy a „Jézus, József fia”
felirat „nehezen olvasható, mivel ügyetlenül vésték és csúnyán össze van
karcolva”. Vagyis: az sem biztos, hogy ezen a ládikán valójában a Jésua név
olvasható. 2) „Jézus, József fia” feliratú sírládikát összesen hármat találtak
eddig ugyanebből a korból, Jeruzsálem környékéről, vagyis sem a fiú- sem az
apanév nem számít egyedi ritkaságnak. 3) A Rahmani katalógusában szereplő 897
osszuárium egynegyedén, 227-en szerepel valamilyen név. A leggyakoribb férfinév
a Simon, a második: a József, a harmadik: a Júda, a hetedik: a Jézus; a nők
közül az első három leggyakoribb: a Slomcion, a Mária és a Márta. Az ókori zsidó
neveket (összesen 3193-at) feldolgozó katalógusában Tal Ilan nagyjából ugyanezt
a sorrendet állapította meg, azzal a különbséggel, hogy nála a Jézus a hatodik,
a Jakab a hetedik helyezett a „népszerűségi listán”. Ebből az következik, hogy a
Názáreti Jézus korában Izraelben minden ötödik férfit Józsefnek vagy Júdának, és
minden tizediket Jézusnak hívták. A Máriával pedig még ennél is sűrűbben
lehetett találkozni a női nevek között. 4) Eddig nem figyeltek fel arra a
tényre, hogy a 701. számú feliraton szereplő Mária nevét görög betűkkel írták.
Ez mindenképpen hellén befolyásra utal. Márpedig sem Jézus anyja, Mária, sem a
magdalai Mária nem vádolható azzal, hogy a görög nyelv és kultúra befolyása
alatt állt volna. Jézus anyja – aki a zsidó hagyomány szerint (!) is a Dávid
házából való József családjában nevelkedett, bár rokoni viszony nem állt fenn
köztük – jegyeséhez hasonlóan dikaiosz („igaz, törvénytisztelő”) ember volt (Mt
1:19), máskülönben aligha érdemelte volna ki Istentől azt a kegyelmet, hogy tőle
szülessék a Messiás; a másik Mária pedig a Genezáreti-tó partján, Tiberias
fölött fekvő Magdala nevű kis zsidólakta halászfaluból származott, ahol
ugyancsak ritkán hallhattak görög beszédet. 5) A rozettás díszítésű sírládikákra
karcolt arámi feliratok elég gyenge minőségűek (talán a görög szöveget kivéve),
ezek semmiképpen nem mutatnak egy királyi vérből származó családra. 6) A
talpióti sírboltnak – amennyire az tudható – semmi köze ahhoz a sírhoz, amelybe
a Názáreti Jézus testét helyezték a keresztről való levétele után. Ezt a sírt
főként János apostol leírásából ismerjük: közel volt a Golgota nevű
kivégzőhelyhez, egy kert volt körülötte, a sír félig készült csak el, külön
siratókamrája volt, s bejáratát hatalmas zárókő fedte. 7) Názáreti Jézus korának
egyik legnagyobb híressége volt, aki ráadásul egy vallási tömegmozgalmat
indított el, amelyhez halála után mindössze ötven nappal – csak Jeruzsálemben –
több ezren csatlakoztak. Elképzelhetetlen, hogy a Mester legszorosabb tanítványi
köre, és az őt követő tömeg ne tudta volna, hol temették el őt és családját,
illetve valamilyen módon erre nem utaltak volna a sírfeliratokon, ahol egyébként
gyakran feltüntették az elhunytak szűkebb hazáját, mellékneveit, foglalkozását
vagy éppen azt, hogy miben hunytak el. 8) A Názáreti Jézus öccseit név szerint
ismerjük: Jakab, Józsé (Jószé), Simon, Júdás (Júda). De kicsoda a „családi
sírboltban” Matja, azaz Máté? Ilyen nevű rokonáról nem tudunk.

Végül, de nem utolsósorban: az Újszövetség valamennyi állítása ellentmond a
hollywoodi rendezők következtetéseinek. Ezért ha a talpióti sírládikák feliratai
alapján fabrikált meséjüket bizonyítani akarják, szinte az egész Újszövetséget
cáfolniuk kell! Jézust a Biblia soha nem nevezi „József fiának”, mivel – az
ószövetségi próféciákkal összhangban – a Szent Lélektől (Szellemtől)
fogantatott. A Názáreti sohasem nősült meg, ebből következően soha nem is
született gyermeke. „Házasságon kívüli” kapcsolatról pedig szó sem lehetett,
hiszen ilyet még egy átlagos istenfélő ember sem követhetett el Izrael
társadalmában büntetlenül (lásd a parázna asszony esetét, akit Jézus elé
hurcolnak a farizeusok, Jn 8:3–11). Jézus nevelőapja, József minden bizonnyal
már a Názáreti szolgálata idején vagy annak előtte elhunyt – s ebből
következőleg Galileában temethették el –, mivel anyját, Máriát Jánosra bízta,
aki „befogadta őt a családjába” (Jn 19:27). Egyébként, ha igaza lenne a film
rendezőinek, ez volna Mária harmadik sírja: jelenleg az egyiket Betlehemben, a
másikat pedig Efeszoszban mutogatják a turistáknak! Ha pedig ez volna Jézus
családjának „másodlagos temetkezőhelye”, aligha magyarázható józan érvekkel,
hogy az addigra több ezer fős jeruzsálemi keresztény közösség miért épp ide, és
miért épp ilyen viszonylag puritánul temette volna el Mesterét és annak
családját.

(A szerző történész.)

Olvasson tovább: