Kereső toggle

A Paradicsom meghódítása

500 éve halt meg Kolumbusz, a tenger látnoka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jöhetnek új iskolák, újabb dokumentumok vagy mindent másképpen látó korok,
Kolumbusz mégis elsősorban a Tengerész, az Óceán Admirálisa, az Újvilágban
először partra lépő európai hős, akit már réges-régen a Felfedező képébe-pózába
merevített az utókor emlékezete. Csakhogy a most ötszáz éve, 1506-ban elhunyt
felfedező hajónaplója és bőséges levelezése mellett egy olyan írásművet is
hátrahagyott, amely egészen más megvilágításba helyezi mind a genovai felfedező
személyét, mind az úttörő hajós utat 1492 októberében. Ennek az 1501-ben
született írásnak Kolumbusz a Libro de las Profecias, vagyis a Próféciák
könyve címet adta.

A sevillai Kolumbusz-könyvtár, az Admirális fia után elnevezett Fernandina
209. számon a B. leltárba vett darabja valójában egy bibliai idézetekből és
magyarázatokból álló gyűjtemény, ami két irányban is céltudatosan a vég
történetét kutatja. Kolumbusz ez irányú érdeklődésével nem állt egyedül a
történelem nagy felfedezői között. Két évszázaddal később például Isaac Newton
töltött évtizedeket a Bibliában szereplő próféciák kutatásával. (Az
ismeretlen Newton.
Hetek, 2006. augusztus 5.)

A Próféciák könyve azokat a feltételeket vizsgálja, amelyeknek a Messiás, Jézus
Krisztus visszajövetele előtt be kell teljesedniük. Kolumbusz két eseményt várt
különösen: Jeruzsálem felszabadítását a muszlim uralom alól és a világ népeinek
a keresztény hitre térítését. Ez utóbbiban magának Kolumbusznak is óriási
szerepe volt, hiszen beismerte: ha nem fedezi fel az Újvilágot, nem tudnak az
ott lakó emberek, vagyis Pál apostol szavaival a „pogányok teljessége”, bejutni
az üdvösségbe, ami pedig Krisztus második eljövetelének egyik fő előfeltétele.

Kitépett lapok

Kolumbusz tudatában volt annak, hogy úttörő tette nem csak hajózástörténeti,
földrajzi vagy politikai síkon nyit új korszakot, de méltán lehet az újkor
nyitányának is nevezni. Ennek az új kornak az eljövetelét kereste a
tizenkettedik században élt Joachino dei Fiori apátot követő spirituális
megújulás is. A kalábriai ferencesnek az Ezeréves Királyságot váró írásai a
közép- és koraújkor határán nagy becsben álltak, és nem is kevés számú követőre
találtak, nem csak az Ibér-félszigeten (míg írmagját is ki nem irtotta az
inkvizíció). Előtte azonban olyan követői is voltak, mint maga a király,
Aragóniai Ferdinánd, Kasztíliai Izabella férje, aki magára értelmezte azt a
jövendölést, hogy az Ibér-félszigetről fog származni az, aki majd visszaszerzi a
keresztények számára a Szent Föld Sírját. Ilyen „joaquinita” világvégeváró lett
volna Kolumbusz is? Honnan voltak beható bibliai ismeretei egyáltalán? Miért
volt a zsidóság és Jeruzsálem barátja? Mi késztette az Írás alapos
tanulmányozására? Egyáltalán, milyen volt a hitbéli meggyőződése a gyakorlat
emberének, a híres Tengerésznek? Ezeket a kérdéseket ugyan sokan feltették már,
de csak a legutóbbi idők során kerültek olyan új megvilágításba, amely az újabb
válaszok körét is kitárja. De mielőtt ezekre térnénk rá, előbb lássuk magát a
művet, a nem kevés rejtélyt felvető Próféciák könyvét.

A 84 lapon fennmaradt kézirat több szerző kézjegye. A harmadik amerikai
útjáról visszatért, a szégyenbe és megaláztatásokba belefáradt, beteg Kolumbusz
mellett fia, Fernando kézírása is olvasható, valamint a hajós szellemi vezetője
és jó barátja, Gaspar Gorricio páter lehetett még jelen szerzőként. Emellett
további jegyzetelő, kiegészítő kezek nyoma is fennmaradt a szövegen. A humanista
kancelláriai írásmódot is alkalmazó eredeti műnek létezik egy 1768-ban született
másolata is, amit a Madridi Nemzeti Könyvtárban őriznek. Az eredeti kézirat
különlegessége, hogy 14 oldala hiányzik, éppen azok, amelyek a Kolumbusz korára
még be nem teljesedett jövendöléseket tartalmazta. Erről a 77. lapon egy kézírás
feddő bejegyzése azt állítja, hogy azért is kár, hogy eltűnt, „mert épp a könyv
legjobb részeit tartalmazta”. Vajon mi lehetett ez? Nem tudjuk. Ha azonban
figyelembe vesszük azt, hogy a kézirat részét képezi még az a pár levél is,
amelyet e témában Kolumbusz és Gaspar Gorricio atya váltott, valamint amit
Amerika felfedezője a Katolikus Királyokhoz írt, máris kirajzolódik egy olyan
személyiség képe, amely a hagyományos Kolumbusz-képpel szöges ellentétben áll.

Kristóf, Cristoforo, Cristo ferens

A közemlékezet a megszállott, ügye mellett végsőkig kitartó Kolumbusz emlékét
őrizte meg, aki már II. János portugál király udvarában a nyugati irányú
„indiai” hajóút mellett kardoskodott. Kolumbusz később erről a fiaskóról így ír:
„Portugáliában, amely a felfedezések terén első a tudásban, süket fülekre
leltem. A király szemét, fülét és valahány érzékszervét maga Isten tapasztotta
be.” Az Amerika felfedezésével záruló sikeres hajóút után nagy elégtétel
lehetett az, hogy éppen Lisszabonba futott be hajója, s itt beszámolhatott
felfedezéséről, egy másik út, az Afrika körülhajózásában érdekelt körök nagy
megdöbbenésére. Kolumbusz – aki az új kontinens szinte már csak neki nem evidens
tényét sohasem fogadta el – első hajóútja sikerében utóbb a Gondviselés kezét
látja. Mint a Katolikus Királyoknak, új megbízóinak írja: „Maga az indiai terv
végrehajtásában sem az emberi értelemre, sem a matematikára, sem a világtérképre
nem támaszkodtam: az teljesedett csak be, amit Ésaiás próféta állított.” A
Próféciák könyvének az előszavából idézett gondolat ugyanakkor felveti, hogy ez
a hivatástudat (s az, amit önmagára elhitt és vonatkoztatott abból a bibliai
idézetből, miszerint „engem várnak a szigetek”) miképpen viszonyul a történeti
igazsághoz? Kolumbusz első hajóútjával kapcsolatban még a tengerjáró szakértők,
mint például az expedíciókat kutató Morrison admirális is megegyeznek, hogy
Kolumbusz a legkedvezőbb szél- és időidőzítéssel kelt át az ismeretlen óceánon.
Ez olyannyira így van, hogy még évszázadok múlva is ezen az első nyomvonalon
tették meg a leggyorsabban az utat a már konvojban haladó vitorlások. Ebben az
esetben tehát nem úgy áll a dolog, mint ahogyan az logikus, és az általában
lenni is szokott, hogy egy újabb, második, harmadik, sokadik útvonal
tökéletesíti az átkelést, hanem az mindjárt legelsőre optimálisan sikerült.

A ma még bevett, s tévesen rögzült közhelyek ellenére Kolumbusz korában egyetlen
komoly ember sem kételkedett abban a tényben, hogy a föld gömb alakú. A genovai
hajós ezt a Biblia egyik idézetével is alá tudta támasztani, hiszen a
Példabeszédek egy helyütt a „föld kerekségéről” ír. A Próféciák könyvének
legidézettebb (ötször szereplő) igehelye a 19. zsoltár egy részlete: „Szózatuk
kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk.” Kolumbusz úgy érezte,
hogy ebben a küldetésben neki is szerepe van, útjai pedig eszkatologikus
jelentőségűek. Nem kevesebbre számított, mint hogy ezáltal az „egy pásztor lesz
és egy akol” elve megvalósul a földön.

Kolumbusz Kristóf Isten eszközének tekintette magát, aki szerény és alacsony
sorból emelkedhetett ki. Dávidhoz hasonlította magát, mivel élete későbbi
szakaszában „nyomorúságban és üldözések között él”. Úgy vélte, „neki mint
kisdednek” (mint ártatlan lelkű és tudatlan elméjű elhívottnak) jelentetett ki
az, amit Istennek tetszett a bölcsek és értelmesek elől elrejteni (Máté 11:25).
Útjaival tehát egy isteni ihletésű tervet teljesít be, és Krisztus nevét
hordozza a világtengeren. Erre utal különös aláírásformája és keresztneve is. A
„Cristo ferens” (Krisztust vivő) név nem feltétlenül az utasok hagyományos
védőszentjére utal, hanem arra, hogy Isten egyrészt támasza, másrészt értelme is
volt útjainak. Az Újvilágról készült első térképen Juan de la Cosa szerepelteti
is ezt az ikonográfiai elemet, s ezzel Kolumbuszt talán Keresztelő János
figurájához is hasonlítja, aki az „Úr útját egyengeti”.

Héja vagy galamb?

Ma, a Tengerész halálának ötszázadik évfordulóján a figyelem nem a hajós, nem
a látnok, nem a hős Kolumbusz, hanem a zsarnok alkirály figurája és a
Hispaniolán elkövetett „emberiségellenes” bűntettei felé fordult. Közzétették
ugyanis azokat a jegyzőkönyveket, amelyek az Admirális harmadik útja utáni
hazatoloncolásának jogi alapját képezték. Valójában nincs sok újdonság azokban,
nincsen, amit már ne tudtunk volna azokról az atrocitásokról, amelyek az első
telepesek és az indiánok, illetve mindezek egymás közötti belső harcait
jellemezték. Valójában annak a pillanatnak az emlékművét képezik le a Kolumbuszt
(is) inkrimináló tanúvallomások, ami rendre ezután is újra megismétlődött a
konkvisztádorok között. Az első találkozás idilljét, a földi paradicsomot idéző
trópusok édeni békéjét az aranyláz és az erőszak mindennapjai váltották fel,
nemcsak a karibi szigeteken, hanem a szárazföldön, a Tierra Firmén is, ahol
megindult az indiánoknak nemcsak térítése, de kiirtása vagy alávetése is.
Kolumbusz ekkor azonban már nem a politikai színpadon forgolódik, hanem újra
nagy jelentőségű felfedezéseket tesz. Az Orinoco-torkolatban különös módon újra
megjelennek az első út még euforikus helységnevei, s benne a vallásos töltetű
képek, képzetek. Hogyan értékeljük a földi paradicsomot kutató Kolumbusz
törekvéseit: csak arra szolgáltak, hogy elrejtsék a genovai kíméletlen
rabszolgavadászt, vagy valóban személyisége meghatározó eleme volt a bibliai
hit?

A Próféciák könyve lapjain – ami jellemző és talán érthető módon a legkevésbé
kutatott a Kolumbusz-dokumentumok között – erre is választ találhatunk.
Kolumbusz ebben természetfölötti megtapasztalásairól beszél, amikor is egy hang
szól hozzá vigasztalón, hogy megerősítse a megalázott és elgyötört Tengerészt.
Talán ezek a Kolumbusz hitével kapcsolatos legdöntőbb érvek. Kolumbuszt a 19.
században megkísérelték boldoggá avattatni, ám az 1867-es beatifikációs eljárás
félbemaradt, így a tengerész nem lépett fel a katolikus szentek karába. A
Próféciák könyve angol nyelvű újrakiadása mindenesetre a latin-amerikai
evangéliumi hívők csoportjának erőfeszítéseként kerül ki először spanyol nyelven
a világhálóra is. Szerintük Kolumbusz egyik távoli előfutára lehetett a huszadik
századi pünkösdi mozgalomnak is.

(A szerző történész, és egyik szervezője a Kolumbusz és kora címmel 2006.
szeptember 14–15-én megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciának, amelynek
részletes programja letölthető a www.zanex.hu
honlapról.)

Hol született Kolumbusz?

Olvasson tovább: