Kereső toggle

Pünkösd most

Németh Sándor írása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A pünkösd értelmezésének módjai szoros kontextusban állnak azokkal a pozitív, illetveellenvéleményekkel, amelyeket az elmúlt időkben a Názáreti Jézus Krisztus evangéliumának
hitelességével kapcsolatban világszerte megfogalmaztak különböző fórumokon.
A zsidó-keresztény kinyilatkoztatások és tények igazolásának - ennek vallás- és egyháztörténeti
módszerein kívül - lényeges eszköze az analóg szellemi jelenségek napjainkban
történő megtapasztalása is. A Szentlélekkel (Szellemmel) ma is be lehet teljesedni,
és ha jelenlétét, működését az egyház szolgálata által a Bibliából, mindenekelőtt
az Evangéliumból ismert szellemi jelenségek kísérik, akkor legalábbis spirituális
szinten a bibliai állítások természetfölötti igazolást nyernek. Persze ezek megtapasztalása
során is megmarad mindenkinek a szabadsága arra, hogy elfogadja-e vagy elutasítja
a Szentlélek működésének tanúskodását.



Karizmatikus keresztények
nagygyűlése Washingtonban, 2001-ben

Fotó: Reuters

A századik évfordulóját ünneplő pünkösdi
mozgalomnak - annak ellenére,
hogy eddigi pályafutása növekedés,
megosztottság, ellentmondások jegyében
zajlott - az üzenete aktuálisabb
napjainkban, mint a múlt század elején.
A Biblia, az Újszövetség, Jézus Krisztus
személye ismételten a támadások kereszttüzében
áll, és ennek egyik fő oka az
egyházi élet hiányosságaiban, torzulásaiban,
elsivatagosodásában keresendő.
A mai kereszténységet és vezetőit általában
nem veszi körül, nem itatja át az a
természetfölötti, szellemi realitás, amelyben
pünkösdkor Jézus százhúsz tanítványa
elmerült, s amelyből származó szellemi
megtapasztalások, ismeretek, csodák,
erőmegnyilvánulások és jelek evidenssé
tették bennük, hogy Jézus Krisztus föltámadása
és mennybemenetele után is
együtt él és munkálkodik Isten Szelleme
által a tanítványaival, és folytatja művét.
Jézus képviselete és bemutatása a világnak
nem dogmatikus hitvallásokon, szertartásokon,
rituális gyakorlatokon, hagyományőrzésen
alapult a korai egyházban,
hanem a Megfeszített hirdetésén és
Isten Szellemének a megnyilvánulásain,
ennek eredménye pedig nem csupán az
lett, hogy a római impérium területén viszonylag
rövid idő alatt elterjedt a kereszténység,
és különböző etnikai, kulturális
háttérből jövő emberek csatlakoztak az
eklézsiához. Az ilyen külső eredmények,
események igazi oka a Szellem karizmáinak
működése volt a tanítványok által,
akik olyan minőségi közösségben éltek,
jártak, cselekedtek Isten Szellemével,
hogy emberi tehetségükön, képességeiken
keresztül a Szentlélek képes volt isteni
tulajdonságait, személyjegyeit, például
a mindenhatóságát, mindentudását, valamint
az Evangélium igazságait manifesztálni,
megismertetni.



Jeruzsálemben kezdődött és ma is
milliókat vonz a Szentlélekkel való
találkozás élménye

Fotó: Somorjai László

A korai keresztények Isten ereje által
érintett emberek voltak, akik azért lettek
Krisztus követői, igazságszerető emberek,
mert Isten országának, szellemi erejének
megnyilvánulásai következtében belső,
szellemi-lelki állapotukban alapvető változást
éltek át, sőt sokan meggyógyultak betegségekből,
megszabadultak gonosz szellemektől,
majd beléptek konkrét, a megtéréstől
különálló, személyes élmény által a
Szentléleknek abba a jelenlétébe, amelyet
pünkösdi megtapasztalásnak is neveznek.
A szellemi jelenségek nem szokatlan, hanem
mindennapos események voltak az
apostolok korában, többek között ezért is
azonosították a tanítványokat Jézus Krisztussal:
ugyanis a külső megfigyelok azt látták,
hogy a követők tevékenységét ugyanazok
a jelek, csodák, erőmegnyilvánulások
kísérik, mint Mesterükét. A modern pünkösdi
mozgalom hisz abban, hogy a szekularizáció,
a materializmus, az okkultizmus,
az aposztázia stb. kihívásaival szemben
az egyház akkor lesz sikeres, ha Jézus
Krisztus melletti tanúskodásának súlypontját
nem emberi erőre s az azon alapuló
vallásosságra helyezi, hanem elfogadva
az Úr tanácsát, veszi a Szellemét, és megfelelő
terepet biztosít a Szellem karizmáinak
a megnyilvánulásai számára egyéni és
közösségi életében egyaránt. Jézus azért
kérte föltámadása után tanítványait a Jeruzsálemben
való tartózkodásra, a Szellem
kitöltésének a megvárására, mert a
keresztény szolgálat akkor felel meg az
evangéliumi normáknak, ha Isten fölkeni
Szentlélekkel az általa kijelölt feladatkör
végzésére elhívottját vagy elhívottjait.
Hosszú évszázadokon keresztül az egyház
és a Szellem közössége, egysége helyett az
egyház az államhatalommal kötött szövetség
által akarta betölteni a nagy küldetést,
botrányos, antikrisztiánus eredményekkel
és következményekkel. Nem nagyon csodálkozhatunk
azon, hogy a történelem során
tapasztalt, főleg hatalmi, feudális eszközökkel
való térítgetésektől megalázott,
kiábrándult, cinikus emberek, amit csak
lehetett, mindent megkérdőjeleztek, megtagadtak
a kereszténységben. A keresztény
világnak szembe kell azzal is néznie,
hogy az Evangelizálás 2000 programja, a
kilencvenes évek rekatolizálási és ökumenikus
törekvései kudarcba fulladtak, vagy
a legjobb esetben meddő erőlködések
szintjén maradtak.
A 21. század elején úgy tunik, hogy a világméretű
okkultizmus terjedése, a Harry
Potter-könyvsorozat, a Gyűrűk ura, A Da
Vinci-kód könyv- és filmváltozata - melyek
mindegyike valójában keresztényellenes
mű, vagy ilyen alapelveket hirdet -
több követőt tudott szerezni, mint az ezredforduló
környéke körül a megújulás érdekében
erőlködő egyház. Ismételten kontraproduktívnak
bizonyultak a Skéva fiainak
módszerein alapuló keresztény megújulási erőfeszítések.
Ezen sem lehet csodálkoznunk,
hiszen a balsikerű epheszoszi
álébredést azért rögzítette könyvében
Lukács, hogy az utókor kereszténysége
okuljon belőle. Nem elég csupán Jézusra
és az apostolokra hivatkoznia az egyháznak,
azok örökösének beállítania önmagát:
ha nincs benne azok élete és kenete,
akkor a világ és a pokol ereje felülkerekedik,
legyőzi a természetfölötti élet és erő
nélküli névleges kereszténységet, sőt az
"hatalmat von rajtuk annyira, hogy mezítelenen
és megsebesülve szaladának ki abból
a házból" (Apostolok cselekedetei
19:16). Most újra olyan időben élünk, amikor
a világ vetkőzteti le és sebesíti meg az
egyházat, a keresztényeket, ők pedig riadtan
hátrálnak, szaladnak el a szolgálat
helyéről, hogy ősi vagy új tradíciók falai
mögé rejtőzzenek el. Sokan állami védelemért
is kiáltanak. Nem Skéva fiainak útján
kell szaladnia az egyháznak, Isten útja
a pünkösd, a Szellemmel való fölkenetés,
ajándékainak muködése, amit Pál
képviselt Epheszoszban. Ôt nem vetkőztették
le a démonizáltak, hanem ő adta át
a ruháit, hogy elvigyék a betegekhez,
démonizált emberekhez, és "eltávozának
azoktól a betegségek, és a gonosz szellemek
kimenének belőlük" (Apostolok cselekedetei
19:12). Pál a többi apostolhoz és
tanítványhoz hasonlóan folyamatosan a
Szentlélek természetfölötti valóságában
élt, járt, cselekedett, ezért ő űzte ki a démonokat
az emberekből, házakból, és nem
fordítva. A százéves modern pünkösdi
mozgalom erre az útra lépett, de még nem
érte el legfőbb célját, sőt, neki magának is
számos területen megtérésre, megújulásra
van szüksége, hogy üzenete Isten Igéje
legyen. Egyik érdeme viszont az, hogy
visszaadta a reményt és az esélyt ahhoz,
hogy a keresztény hit és szolgálat újra Isten
erején alapuljon, és felépüljön Krisztus
teste, az igazi egyház, amelynek hatalma
van arra, "hogy a kígyókon és skorpiókon
tapodjatok, és az ellenségnek minden
erején; és semmi nem árthat
néktek" (Lukács evangéliuma
10:19).
Ennek a spirituális, isteni
erőnek és hatalomnak
a megnyilvánulásaira
azért is szükség van,
mert ez igazolja bibliai
módon a Jézus Krisztus
életére, halálára, föltámadására,
megdicsőülésére
vonatkozó újszövetségi
állításokat - ugyanis Jézus
történelmi létezését
és kereszthalálát külső,
pogány forrásokból is alá
lehet támasztani. Föltámadását
és jelenlegi tartózkodását
Isten dicsőségében viszont akkor
vagyunk képesek tényként hirdetni,
ha ezekkel kapcsolatban az igazságot
pontosan és hűen tükröző ismeretekhez
jutunk. Ez az ismeret azonban nem szerezhető
meg érzékszerveink és értelmünk
által, mivel azok csak a látható világ megismerésére
tesznek képessé. Az örökkévalóságban,
a mennyben történt eseményeket,
az ahhoz tartozó dolgokat, Istent, Jézus
Krisztust a földön a Szentlélek képes
jelenvalóvá tenni. Az Ô muködése, személyes
kinyilatkoztatása következtében
épülhetnek be az ember szellemébe a Jézus
Krisztusra vonatkozó evangéliumi
igazságok. Egy antikrisztusi korszakban
az egyháznak parancsoló szüksége az,
hogy elbizonytalanodás, elidegenedés,
aposztázia helyett a bibliai hitet válassza,
és ez csak Isten ereje megnyilvánulásainak
a megtapasztalása
által lehetséges. Ehhez
pedig az út a Szentlélek
vétele. Jézus arról tájékoztatta
az apostolokat,
hogy "mikor pedig
eljő majd a Vigasztaló,
akit én küldök néktek
az Atyától, az igazságnak
Szelleme, aki az Atyától
származik, az tesz majd
énrólam bizonyságot.
De ti is bizonyságot
tesztek, mert kezdettől
fogva énvelem vagytok"
(János evangéliuma
15:26-27).
A Jézus melletti tanúskodásnak
két szintje van: az egyik szavakkal
valósul meg; a másik szinten a cselekedetek
állnak, amelyek az állítások hitelességét
bizonyítják. Jézusról azt állítja
az Újszövetség, hogy föltámadásával legyőzte
a bűn és a halál uralmát, sőt magát
a rosszat megtestesítő személyt, a Sátánt
is. Ez az állítás akkor hiteles kortársaink
előtt, ha azt a jelen korban is események,
tények igazolják. Ezért a Jézus Krisztusról
való tanúskodásban az Evangélium szerint
a Szentléleknek van prioritása. Utána a hívők
tesznek az Úrról bizonyságot, akiket a
Szentlélek megtanított arra, hogy ki Jézus
Krisztus. Ez után a tanítványoknak tettekkel
kell állításaikat igazolni. A tetteknek
viszont esetenként vagy rendszeresen hordozniuk
kell azt a természetfölötti erőt, hatalmat,
amely által Jézus győzelme hihetővé,
értelmes választási lehetőséggé válik
az emberek számára.
Sajnos hosszú évszázadokon keresztül a
keresztény világ fő áramlata a túlvilágban
tartózkodó személyektől várta azokat a
szellemi jelenségeket, amelyek Jézus
Krisztus evangéliumát, az egyház küldetését
igazolják. Ez a magatartás azonban a
spiritizmus előtt nyitotta meg az ajtót.
A kereszténység másik ágazatában a
keresztény életről alkotott felfogásban az
üdvösség és Krisztus visszajövetelének a
várása alkotja a tartalmat, és megelégszenek
ezekkel kapcsolatban a lelkiismeret
belső bizonyságával. Ennek következtében
a hívők érzékszerveiken alapuló
normális életmódot folytatnak, legfeljebb
etikai vonatkozásban különülnek el a kívülállóktól.
Ez viszont kevés ahhoz, hogy
Jézus Krisztus személye azok számára is
vonzó legyen a jövőben, akik ma még csak
egyházi tabut látnak benne. Pünkösdi élményre,
a Szentlélekkel való folyamatos
beteljesedésre elsősorban azért van szükségük
a Jézus Krisztusban hívőknek ma
is, hogy általuk az Úr nagysága, csodálatos
személye, tulajdonságai nyilvánvalóbbá
váljanak, hogy az emberek ne egy egyházfit,
hanem Isten Fiát ismerhessék meg
Ôbenne.

Olvasson tovább: