Kereső toggle

Siloámtól a Templomig

Kétezer éves főutat találtak Jeruzsálemben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jeruzsálemben a Dávid városa körüli ásatások során újabb izgalmas
felfedezéseket tettek az elmúlt héten. Izraeli régészek ezúttal azt a főutat
találták meg, amely Dávid városából a Templom-hegyre vezetett a Heródes-kori
templom ideje alatt. A kétezer éves utat a Siloám tava mellett fedezték fel,
melynek vize a közeli Gihon-forrásból származik. A hatszáz méter hosszúságú út
másik végét már korábban megtalálták a Templom-hegynél.



Jeruzsálem: már háromezer éve is az ország központja volt

AJerusalem Post március végi beszámolója szerint a most felfedezett út a
Siloám tavát kötötte össze a Templom-heggyel, és feltehetőleg több tízezer ember
használta. Különösen a zsidó ünnepekkor Jeruzsálembe érkező zarándokok jártak
ezen az úton, akik, mielőtt felmentek volna a Templom-hegyre, megtisztulásuk
végett a Siloám tavában merítkeztek meg.

Eli Shukrun izraeli archeológus elmondta, hogy az út azt támasztja alá, hogy
mind a templom, mind pedig a Siloám tó központi szerepet játszott a város
életében abban a korban. (Az
Éden városa
. Hetek, 2004. október 15.)

A régészek előtt azonban még nem világos, mikor építették az utat, de abban
biztosak, hogy i. e. első évszázad első felétől kezdve a második templom i. sz.
70-ben történt lerombolásáig használták.

A feltárások során óriási köveket is találtak a második templom lerombolásának
idejéből, valamint hamu- illetve érmemaradványokat, melyek valószínűleg a
rómaiak ellen eredménytelenül fellázadó zsidóktól származnak.



Ásatás Dávid városában

Dávid városának legutóbbi feltárásai során, melyek Jeruzsálem Óvárosának
falain kívül találhatóak, körülbelül két évvel ezelőtt bukkantak a régészek a
kétezer éves Siloám tavára, miközben a város vezetése infrastrukturális
fejlesztések keretében új szennyvízcsatornát akart építeni. A jelenlegi
feltárásokat az Ir David alapítvány finanszírozza, mely a zsidó közösségek
újratelepítését támogatja kelet-Jeruzsálemben.

Tavaly augusztusban egy i. e. 10. századból származó hivatalos épület
maradványait tárták fel, mely Dávid, illetve Salamon palotájával azonosítható.
(Dávid palotája. Hetek, 2005. augusztus 12.) Az épületmaradvány mellett Dávid és
Salamon korából származó agyagcserepeket és a Jeremiás könyvében említett
tisztviselő, Júkál (Jeremiás könyve 37. fejezet 3. versszak) kormányzati
pecsétjét vagy bulláját is megtalálták. Az épület feltárását vezető izraeli
régész, Eilat Mazar az óriási épület alapkövét fedezte fel. Ezen kívül a vaskor
első fázisából származó maradványokra is bukkantak.

Egy hónappal ezelőtt pedig egy lépcsősort fedeztek fel, mely egy, a kananeusi
időszakból, körülbelül i. e. 1850-ből származó megerősített medencéhez vezetett
le. A medence, mely sokak szerint a Bibliában említett „felső tónak” felel meg,
szolgált helyszínül az asszír hadvezér, Rabsaké fogadásának, aki Jeruzsálem
lerombolásával fenyegetőzött Ézsaiás próféta, illetve Ezékiás király ideje
alatt. (Ézsaiás könyve 36. fejezet 2. versszak). A lépcsősor mellett több száz
ősi pecsétet és bélyeget találtak, melyek valószínűleg az időszámítás előtti
kilencedik századból származnak.

Ezek a felfedezések a Jeruzsálem fölötti vitában is döntőek lehetnek, mivel
némely palesztin, például annak idején Jasszer Arafat is, azt állította, hogy
Jeruzsálem zsidó eredete csak egy mítosz, melyet a zsidók a „megszállás”
igazolására találtak ki. Szintén jelentős szerepe lehet a feltárásoknak a város
múltbeli szerepének megítélésében, ugyanis a régészek között is vita folyt
arról, hogy Jeruzsálem csupán egy átlagos, egyszerű dombra épült város volt,
vagy komoly központi szereppel rendelkezett a térségben.

Olvasson tovább: