Kereső toggle

Sarlatánok ötlete a Da Vinci-kód

Húsvéti per Jézusról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Húsvéti döntés: egy londoni bíróság április 7-ei ítélete szerint nem mástól
lopta el Da Vinci-kód szerzője a bestseller botrányt okozó alapötletét. Dan
Brownt azért perelte be két brit szerző, mivel állításuk szerint egy, a
nyolcvanas évek elején megjelent könyvben ők írtak először a Mária Magdolnával
kapcsolatos teóriákról. A plágiumperről nagy terjedelemben beszámoló brit lapok
nem kis iróniával állapították meg azt, hogy a reklámszövegek szerint az
„egyháztörténelem legnagyobb titkát” leleplező Brown alapvető teológiai
ismeretekkel sem rendelkezik, igaz, ezt a felperesekről sem lehet elmondani: a
Szent vér, szent Grál című mű egyik szerzőjéről a The Times tudósítójának egy
munkanélküli heavy metal- énekes jutott az eszébe. A nyilvánosságot eddig
gondosan kerülő Dan Brown életrajzából az is kiderül: a templomi orgonistaként
indult középiskolai matematikatanár Los Angelesben meleg férfimodellekkel lakott
együtt, és írói karrierjét megelőzően zongoristaként dolgozott, többek között
telefonszex-reklámokhoz komponált zenét.



Dan Brown a londoni bíróság előtt. Eleinte ő sem hitte el

Mi volt előbb: a Da Vinci-kód vagy a Szent vér, szent Grál? A londoni
felsőbíróságon éppen húsvét előtt fejeződött be a nagy médiaérdeklődést kiváltó
per, amelyben arról folyt a vita, vajon Dan Brown saját ötleteként írta meg az
utóbbi évtizedek legnagyobb könyvsikerének tekintett könyvét, vagy máshonnan
vette a témát. Mint arról korábban lapunk is írt (Dekódolt Da Vinci. Hetek,
2004. november 5.), A Da Vinci-kód című áltudományos regény szerint Jézus
titokban összeházasodott Mária Magdolnával, akitől keresztre feszítése előtt
gyermeke is született, és leszármazottaik ma is élnek. Egy több mint húsz éve
megjelent könyv, A Szent vér, szent Grál szerzői szerint azonban ezt a teóriát
ők találták ki, és Brown egyszerűen ellopta az ötletüket. Michael Baigent és
Richard Leigh ezért plágiumpert indítottak Brown ellen. Ez utóbbi mű még
képtelenebbet állít: a brit írók szerint Jézus meg sem halt, mást végeztek ki
helyette Jeruzsálemben, ő pedig Mária Magdolnával Dél-Franciaországba menekült,
ahol leszármazottaik megalapították a későbbi frank uralkodóházat, a
Meroving-dinasztiát.

A szerzői jogi per tárgya ugyan nem az volt, hogy ezekről a teóriákról állást
foglaljon, a bírósági eljárás mégis világossá tette: teológiai sarlatánoktól
származnak a szenzációs felfedezésként reklámozott elméletek. Igaz, Michael
Baigent és Richard Leigh nem is igyekeztek szakértőként feltűnni a per során: ők
afféle történelmi ufókutatókként elismerték, hogy céljuk az volt, minél
merészebb kiindulópontokat találjanak összeesküvés-elméletekre épülő
könyveikhez. Ezért találták ki, hogy a Grál- legenda valójában Jézus titkos
történetét rejti, amelyet egy állítólag évszázadok óta titokban működő
szervezet, a Sion Rendje őriz. Akkoriban ment a mozikban az Indiana Jones
sorozat, amelyben hol a frigyládát, hol a Grál-kelyhet keresték. Az előbbiről
Graham Hancock önjelölt régész írt bestsellert (Jel és pecsét: Hajsza az
elveszett frigyláda nyomában), míg Baigent és Leigh a Grál-történetet dúsította
fel a Mária Magdolnáról szóló gnosztikus mítosszal (Az abbé titka: Szent vér,
szent Grál). A szerzők komolyságát jelzi, hogy más műveikben a Szfinx és az
Orion-csillagkép összefüggéseiről (Hancock), illetve az alkimisták titkairól (Baigent)
rántják le a leplet.



Leigh és Baigent, a felperesek. Nem az egyháztörténet professzorai Fotók:
Reuters

Teológiai képtelenség

A brit szerzőkkel szemben Dan Brown véresen komolyan gondolja, hogy valami
nagy titokra bukkant. „Ezt az ősi misztériumot meg kellett ismertetni a
szélesebb közönséggel” – nyilatkozta Brown a BBC-nek, majd hozzátette: őszintén
reméli, hogy a Da Vinci-kód „olyan nyitott ajtó lesz a kíváncsi lelkek számára,
amelyen át belépve maguk is elkezdhetik keresni az igazságot”.

Brown állításai szöges ellentétben állnak a Bibliával, ő azonban azt állítja,
hogy az Újszövetséget a katolikus egyház csak utólag, több száz évvel Jézus kora
után állította össze, kihagyva belőle mindazokat a könyveket, amelyek Jézus és
Mária Magdolna „kapcsolatáról szólnak”. Az amerikai írót nem zavarja a tény,
hogy az Ó- és az Újszövetség könyveiből a második század elejétől kezdve számos
egyházatya részletesen idéz, és száz-százötven éven belül az akkor még egységes
keresztény egyházban közmegegyezés alakult ki arról, hogy mely írások tartoznak
az Újszövetséghez, és melyek azok, amelyeket tartalmuk alapján részben vagy
egészben az egyház elutasít (lásd keretes írásunkat). Brown – mint az a perben
is kiderült – az egyháztörténelem alapvető tényeivel sincs tisztában, hiszen azt
állítja, hogy a római katolikus egyház állította össze az újszövetségi kódexet,
jóllehet az csak évszázadokkal később jött létre.

Magdolna-hívő feleség

Pedig A Da Vinci-kód szerzője keresztényként nőtt fel. Mint egyik
életrajz-írójának, Lisa Rogaknak elmondta: keresztény nevelést kapott, a
templomi kórusban énekelt és orgonált, jeles eredménnyel végezte el a vasárnapi
bibliaiskolát, a nyarakat pedig egyházi ifjúsági táborokban töltötte.

Brown, matematikus apja tanácsára, a neves Armherst Egyetemre iratkozott be,
ahol 1986-ban kapott diplomát, ám innen útja nem a tudományos világ, hanem a
könnyűzene felé vezetett.

Los Angelesbe költözött, ahol az AP hírügynökség összeállítása szerint „férfi
modellekkel, transzvesztita előadóművészekkel és reménybeli rocksztárokkal”
lakott együtt egy művészeti kollégiumban. Hol saját, hol női álnéven, Danielle
Brownként jelentette meg – néhány száz példányban eladott – zenei felvételeit és
írásait. A szolid könyvelőre emlékeztető külső mögött – mint a Guardian
megjegyzi – vad természet rejtőzött: Dan Brown írt dalt a telefonszex
népszerűsítésére, és megénekelte vonzalmát a szado-mazochizmus iránt is („A
fájdalom édes gyönyöre”).

A várt sikerek azonban elmaradtak, a popzenei próbálkozásoknak egy eredménye
mégis lett: Brown megismerkedett a nála 13 évvel idősebb elvált nővel, Blythe
Newlonnal, akit hamarosan feleségül is vett. A londoni per során Brown elmondta,
Blythe volt az, aki először meglátta benne a regényírót, és ő volt az, aki a Da
Vinci-kód történetéhez a Mária Magdolna szálat javasolta. „Blythe ragaszkodott
hozzá, hogy a könyvemben szerepeljenek Jézus leszármazottai is, akik túlélték a
keresztre feszítést, mivel az egyház meghamisította Mária Magdolna emlékét. Ezt
először túlzásnak gondoltam, de miután alaposan átbeszéltem a dolgot Blythe-tal,
elfogadtam az érveit” – nyilatkozta Brown.

Blythe Brown sohasem mutatkozik a nyilvánosság előtt, és sohasem adott egyetlen
interjút sem, férje először művészettörténésznek mondta őt, majd miután
kiderült, hogy ilyen végzettsége nincs, annyit módosított ezen, hogy felesége
„szenvedélyesen érdeklődik a művészetek iránt”. A bíróság előtt arra is fény
derült, hogy az író sem végzett teológiai vagy művészettörténeti tanulmányokat.
Brown a Da Vinci-kód könyv reklámszövegében még azt állította, hogy egy évet
járt Spanyolországban a leghíresebb művészettörténeti akadémiára, ám miután az
egyetem ezt cáfolta, Brown elismerte, hogy csupán egy nyári szabadegyetemi
előadás-sorozatra iratkozott be.

A Da Vinci-kód sikerét megalapozó reklámkampány is Blythe ötleteire épült. Ő
javasolta azt, hogy a regény központjában a nők spirituális magasabbrendűsége és
az ezt elnyomni akaró, sötét egyházi akarat konfliktusa, valamint a
homoszexualitása miatt is példaképnek tekintett középkori művész álljon. Így is
lett, beindult a marketinggépezet: Dan Brown egy ősi titokról rántja le a leplet
könyvében, amelyet az egyház mindig is el akart titkolni, és így tovább. Az
eredmény könyvkiadási megarekord lett. Turisták hada indult el, hogy a regény
helyszíneit felkeresse. A Fox News televízió párizsi tudósításában a Louvre
igazgatója megdöbbenve mondta, hogy hosszabb sorok állnak a történet
nyitójelenetében szereplő mellékhelyiség előtt, mint a múzeum büszkesége, a Mona
Lisa bemutatóterménél. A londoni perben most legalább kiderült: egy önjelölt,
feminista sznob és egy pályát tévesztett slágerszerző vezette orránál fogva a
világot.

Megabestseller

40 millió eladott példány, 42 nyelven. A Da Vinci-kód már három éve van a New
York Times bestsellerlistáján.

A Brown házaspár számlájára eddig közel 80 millió dollárt hozott a Da Vinci-kód,
de már készül az újabb botránykönyv. Ezúttal az amerikai alapító atyákról készül
lerántani a leplet, mondván Jeffersontól Washingtonig mind egy korabeli titkos
homoszexuális páholy tagjai voltak.

Az Újszövetség kanonizációja

Az Újszövetség 26 könyvét a keresztény világban már a katolikus egyház előtt
általánosan elfogadták mint hiteles dokumentumokat. Az újszövetségi iratok
néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az
újszövetségi kánon kialakulása, mert az egyes iratok általános, az egész Római
Birodalomra vonatkozó elterjedése, illetve ismertté válása szükséges volt a
kánon lezárulásához. A szent iratok az istentiszteleti felolvasások nyomán
váltak széles körben ismertté a Jelenések könyve (1:3) alapján: „Boldog, aki
olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit”.

1. A Lukács evangélium (1:1–4) tanúsága szerint az evangélium írása idején már
számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.

2. A 2–4. századi egyházatyák, Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr,
Ireneus idéznek különböző újszövetségi iratokból „ezt mondja az Úr”, „meg van
írva”, „ezt mondja az Írás” formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a
Didaché című irat, amely szintén így idéz.

3. Az úgynevezett Muratori kánonjegyzék Kr. u. 170 körül keletkezett, latin
nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid
megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság
szempontjából. Szerzője ismeretlen.

4. A régi szír és latin fordítások, amelyek a 2. század végén keletkeztek, 22
illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.

5. A Kr. u. 206-ból való Codex Baroccio az Újszövetség 27 iratából 26-ot
tartalmaz, csak a Jelenések könyve hiányzik belőle.

6. Az egyháztörténet-író Euszebiosz (340 körül) az Újszövetség valamennyi iratát
felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket
támasztanak.

7. Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a
27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az
istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az
újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma. (Forrás: Bibliai
kánon címszó, wikipedia.com)

Olvasson tovább: