Kereső toggle

Evolúcióelmélet kontra intelligens tervezés

Van benne értelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nehéz idők járnak az evolucionistákra az elmúlt években: hosszú évtizedek után ugyanis úgy tűnik, hogy tömegek utasítják el az evolúció elméletét, amelyet sokan a vallásos hit kategóriájába sorolnak. Az Egyesült Államokban a lakosság közel fele nem fogadja el az evolúció tanait, és ez a magatartás egyre jobban, mélyebben épül be az oktatási rendszerbe, sok államban ugyanis az evolúciót törölték az állami iskolák tananyagából. A jelenség miatti értetlenség dühödt reakciókat váltott ki a "keresztény" Európában, ahol tudományos és nem tudományos lapokban nem éppen udvarias hangnemben folyik a vita az evolúcióról és az intelligens tervezésről.



A Hubble teleszkóp által készített kép. Intelligens tervezés

Debora MacKenzie, a New Scientist cím? tudományos hetilap cikkírója elszörnyedve írta néhány éve, hogy az ezredforduló Amerikájában a lakosság mintegy 47 százaléka hisz abban, hogy az embert Isten teremtette. A múlt év végén, ugyancsak a New Scientistben, Mary Magdley filozófus és író kongatta meg a vészharangot, hogy az Egyesült Államokban egyes állami iskolák kreacionizmust – mai nevén "intelligens tervezést" – fognak oktatni. "Isten visszatért, legalábbis az osztálytermekbe és a vidék Amerikájába" – írja Magdley, aki szerint az a tény, hogy tizenhárom államban zajlik jogi eljárás az "intelligens tervezés" taníthatóságának érdekében, az "Isten-barát" elnök újraválasztásának köszönhető.

Magdley dühödt hangneme – amely a cikk további részében sem tudományos érvekben, hanem az amerikai protestantizmust becsmérlő szavakban gazdag – érthető, ha arra gondolunk, hogy az evolúció elméletét az elmúlt évtizedekben nem érte komoly kihívás. Ezzel szemben néhány éve egyre nagyobb teret kap a teremtéselmélet oktatása – az Egyesült Államokban a húszas évekhez hasonló intenzitású vita folyik arról, hogy oktatható-e a kreacionizmus, illetve lehet-e azt mondani az evolúcióról, hogy "csak elmélet". Nemcsak az Egyesült Államokban zajlik ez a polémia, hiszen még alig ültek el Szerbiában a Ljiljana Csolics oktatási miniszter által kirobbantott vita hullámai, aki arra tett javaslatot, hogy a szerb iskolákban egy évig szüneteltessék az evolúció oktatását. Az azóta lemondatott miniszter elképzelése szerint ezalatt kidolgoztak volna egy alternatív, kreacionizmus alapú tantervet is, amit az evolúcióval párhuzamosan oktattak volna.

A szemünk láttára kibontakozó helyzet arra a híres, 1925-ös esetre emlékeztet, amikor az amerikai Tennessee államban betiltották az evolúció oktatását. Ezt követően az Amerikai Polgárjogi Unió felkért egy fizikatanárt, John Scopest a törvény tesztelésére. Scopes bíróság elé került, amely bűnösnek találta. Ezt követte volna a szervezet fellebbezése, amely szerint az ítélet ellentmond az alkotmánynak, de még mielőtt sor került volna rá, eljárásjogi problémák miatt az ítéletet eltörölték. A Scopes-ügyet követően további húsz államban hoztak hasonló jelleg? rendelkezést, az iskolai könyvekből pedig eltűntek az evolúcióval kapcsolatos tanok. Ezek a rendelkezések többé-kevésbé a hatvanas évekig életben maradtak, egészen 1968-ig, amikor a Legfelsőbb Bíróság az első alkotmánykiegészítésre hivatkozva azzal érvelt, hogy az állam egyetlen vallást sem részesíthet előnyben, így az állami iskolákban nem lehet vallási elveket hirdetni.
Nem kellett sokat várni a revansra: 1970-ben Arkansas és Louisiana törvényhozása engedélyezte a kreacionizmus tudományos elméletként való oktatását az állami iskolákban. Ez a győzelem azonban átmeneti volt, ugyanis elsősorban Henry Morris sok helyütt valóban tudománytalan elméletére épített, amely arra a következtetésre jutott, hogy a Föld életkora valójában csak tízezer év. (A Föld korának évmilliókban való meghatározása igazából nem jelent zavart a bibliai világképpel rendelkező, a teremtéselméletet elfogadó emberek számára.) A Legfelsőbb Bíróság tehát ismét döntött, 1987-ben kimondta, hogy a Morris-féle kreacionizmus nem tudományos elmélet.

A kilencvenes évek azonban olyan fordulatot hoztak, ami meglepte a doktrinális evolúcióhívőket. Ők ugyanis a teremtéselméletet elfogadókról azt gondolták, hogy csupa kisvárosi, fundamentalista hívő, akik azt hiszik, hogy a föld csupán tízezer éves, a dinoszauruszok pedig az özönvíz korából származnak. Ezzel szemben az intelligens tervezés elméletét vallók nem tagadnak tudományos tényeket, de kritikusan viszonyulnak az evolúció elméletének gyenge pontjaihoz. Az említett elmélet hívei szerint az élő organizmusok túl bonyolultak, és valószínűtlenül jól adaptálódtak a környezetükhöz, ezért ők az élet keletkezése mögött intelligens tervezést sejtenek. David Behe amerikai biokémikus, a Darwin fekete doboza cím? könyv szerzője szerint elképzelhetetlen például a szem evolúciós kifejlődése. Behe szerint az a gondolat, hogy a szem evolúciós lépések során alakult ki, ahhoz hasonlítana, mintha egy bicikligyár a biciklialkatrészekből egyszer csak motorkerékpárokat tudna összeszerelni. 

Az intelligens tervezés egyre nagyobb elfogadottsága sokakat váratlanul ért. 2002-ben a Scientific American kongatta meg a vészharangot amiatt, hogy egyre nagyobb a kreacionista befolyás az amerikai oktatásban, ami abban nyilvánul meg, hogy egyre több helyen képezi a tanterv részét az intelligens tervezés elmélete, az evolúcióval szembeni lehetséges alternatívaként. Washington állam szenátusa még ennél is tovább lépett. 2002-es döntésük szerint "az evolúció elméletének oktatása nem egyeztethető össze a Függetlenségi Nyilatkozattal", ezért "a nyilvános iskolákból el kell távolítani minden olyan tankönyvet, illetve tantervet, amely az evolúció elméletét tanítja, és olyan tankönyvekkel, illetve tantervekkel kell őket helyettesíteni, amelyek a teremtés nyilvánvaló igazságát tanítják."

Az intelligens tervezés elmélete, vagy a "bújtatott kreacionizmus", ahogyan egyesek nevezik, azonban nem maradt meg az Egyesült Államok határain belül: Angliában 2002-ben nagy felháborodást okozott, amikor egy főiskolán az evolúciót alternatív hitként definiálták. Az ügyben az Alsóházban interpellálták Tony Blairt, arról faggatva, hogy nem aggasztják-e az iskolában tanítottak. Kiderült, hogy nem.

Tudománytalan a nagy ugrás elmélete

A logika és a tudományelmélet szakemberei között ma már teljes mértékben elfogadott az a nézet, hogy a Darwin-féle evolúciós hipotézis nem tekinthető tudományos elméletnek, hanem inkább egyfajta "vallásos" hitnek. Ezt a tényt ma már az egyetemek tudományelmélet tanszékein világszerte tanítják, ezért megtévesztő és tudományos értelemben elmaradottnak tekinthető az evolúció olyan oktatása az általános és középiskolákban, amely a darwinizmust bizonyított és kizárólagos magyarázatként fogadtatja el a tanulókkal az élet keletkezésére és a fajok kialakulására vonatkozóan.

Ugyanis tudományosnak az az elmélet tekinthető, amely egyrészt logikailag ellentmondásmentes, másrészt kísérleti vagy tapasztalati úton bizonyítható, illetve cáfolható. Az evolúció elmélete pedig egyrészt logikai ellentmondásban áll a fizika egyik legalapvetőbb törvényével, másrészt az utóbbi kritériumnak sem felel meg. Sem kísérlettel, sem tapasztalati megfigyeléssel senkinek sem sikerült még sem az élettelen anyagból élőlényt, sem pedig egy meglévő fajból egy másik fajt létrehozni, annak ellenére sem, hogy az ember laboratóriumi körülmények között céltudatosan meg tudja szervezni a körülményeket, sokkal inkább, mint ahogyan a természetben ilyen helyzet véletlenszerűen kialakulna. 

Az egyik fajból a másikba történő "evolúciós ugrás" hipotézise szintén igen gyenge lábakon áll. A biológiában ugyanis fajnak azt tekintik, amelynek egyedei egymással szaporodva újabb szaporodóképes egyedeket képesek létrehozni. A kicsiny csivava és a hatalmas bernáthegyi például egyazon fajhoz tartozik, mindkettő kutya, mert egymással szaporítva újabb, tovább szaporodni képes kutyát képesek nemzeni. Ezzel szemben a ló és a szamár két külön faj, hiszen közös gyermekük, az öszvér, képtelen tovább szaporodni. Az evolúciós elmélet szerint a fajok kialakulása egymásból történt, olyképpen, hogy egy vagy több egyed génállománya mutálódott, így új faj jött létre, amely azután ellenállóbbnak bizonyult a környezeti hatásokkal szemben, s így fennmaradt. Jobban végiggondolva, ehhez legalább két, egy hím és egy nőnem? egyednek kellett egyszerre mutálódnia genetikailag, mégpedig úgy, hogy "előző" fajukkal már mindketten képtelenek legyenek szaporodóképes utódokat nemzeni, ám egymással képesek legyenek erre, s ugyanakkor mutációjuk ne valamilyen betegséget, hanem még nagyobb egészséget eredményezzen. Ez, ha logikailag nem is abszolút képtelenség, de annyira valószínűtlen, hogy csak rendkívül hosszú idő alatt következhetne be, s így például a mintegy egymillió ízeltlábúfaj kialakulására talán az egész világmindenség becsült kora sem lett volna elegendő. (A növényvilágban ugyan előfordul ehhez bizonyos mértékig hasonló spontán kereszteződés, mikroevolúciós fajképződési folyamat, de az állatvilágban még sohasem tapasztaltunk hasonlót az emberiség történelme során, és mesterségesen sem sikerült ilyesmit produkálni.)

Végezetül az evolúció elmélete logikai ellentmondásban áll a teljes anyagi világra érvényes, alapvető fizikai törvénnyel, a termodinamika második főtételével, az entrópia növekedésének elvével. Eszerint egy bármilyen magára hagyott, zárt anyagi rendszerben a rendezetlenség mértéke mindig növekszik. Vagyis a rendezettség szinten tartásához, vagy különösen növeléséhez energiát kell a rendszerbe bevinni. Ez a törvény uralkodik az egész Univerzumon, következésképpen fizikai képtelenség, hogy a szervezetlen anyagból külső beavatkozás nélkül szervezettebb anyag, élőlény, gondolkodó ember jöjjön létre. Mindenképpen a Világmindenségen kívüli, kifejezetten szervező céllal történő, többszöri energiabevitelre volt szükség ehhez. "Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint…"

R. T.

Olvasson tovább: